Hétvége: buli, karaoke - videóval! ;)

Hát akkor fogjunk néki :P Hogy is volt megbeszélve a szombati nap? Ja, tudom: 12-kor találkozok Zsuzsival és Diával a Primark előtt/ban, aztán valami kávé, majd elmegyünk megnézni a Vintage Fair-t, ami elég közel volt Broadmead-hez. A 12 órai találkozó miatt úgy terveztem, hogy legkésőbb 11.30-kor elindulok itthonról biciklivel, tehát felkelek olyan 9 körül, egy kicsit összerántom már a szobámat, mert elég gány volt, lezuhanyzok, eszek, aztán szépen lassan elindulok. Na ebből az lett, hogy, noha 9-kor ébreszetett a telefon, meg kb 5 percenként :P, 11 előtt néhány perccel már ki is keltem az ágyból :P:D Így az eltervezett dolgokból annyi lett, hogy gyorsan összekaptam magam, megborotválkoztam, fújtattam a biciklibe, mondtam Az apukanak, hogy mi lesz a szombati programom, aztán indultam is utamra :D

12.06-ra már oda is értem :P, ott várt már Zsuzsi, meg egy francia lánnyal, a nevére nem emlékszem, aztán vártunk egy kicsit, mert Dia (magyar aupair, ekkor találkoztam vele először) is várt két ismerősére. Hát volt vagy fél 1, mikor elindultunk a Starbucksba, ahol már Eszter, és egy román aupairlány várt ránk. Lepakoltunk a cuccunkat, majd lementünk rendelni, ahol pedig Anikába (német aupairlány, akivel egy nyelvsuliba jártam) futottunk bele, úgyhogy ő is csatlakozott hozzánk. Majd még néhányan, így a végére már 10-en lettünk :D Elég jó kis aupairtali, mondhatni, a múltkori "mini" aupairtali után egy "medium" :D :P Végülis nem mentünk el a Vintage Fair-re, hanem a Bella Pizza felé vettük az irányt, ahol a többiek nagy része evett, én nem, mivel úgy volt, hogy este, a karaoke előtt ide vetődünk be, aztán teletömjük a hasunkat :P Ott én csak kb félóráig maradtam, aztán jöttem haza, átöltözni, felkészülni az estére :P, meg ledobni, amiket vettem.

Pont miután elkezdtem zuhanyozni, jött egy sms, hogy mégse kéne a Bella Pizzába menni, mert nincs a csajoknak rá keret :P, úgyhogy majd beülünk vhova. Mondom, nekem ok. A Primark előtt koccoltunk, aztán a Burger's Kingbe ültünk be, ahol már nem is tudom, mit ettem, talán Double Whoppert? Mindegy, kit érdekel :D :P Ja, még mikor a buszon voltam már visszafelé délután a városba, hívott Radu, az egyik újonnan megismert fiú aupair, hogy ő is jönne karaokezni, viszont nem tudja hol van, úgyhogy mondom talizzunk majd 6.45-kor a primark előtt. Szóval ma hirtelen két új aupair-fiút is megismertem, Radu itt lakik valahol Bristolban, valahol a Gloucester Rd körül, illetve Ludovic, ő francia, ő meg Bath-tól lakik kocsival 20 percre kb. Visszatérve az estére, 6.45-kor találkoztunk, aztán mentünk is a karaoke-bárhoz, ahol már vártak ránk néhányan, de még nem mindenki, úgyhogy még vártunk néhány percet. A karaoke megint k.rva jó volt, én marhára élveztem, a többség ugyanígy volt, ahogy láttam őket :) De pl Radu egy dalt sem énekelt, csak iszogatta a sörét, aztán kb többet volt a karaoke-szobán kívül, mint benne -.- Ennek nem tudom, minek jött, dehát nekem aztán hótmindegy. Csináltam 2 videót, az egyiken én éneklek, töltöm is fel, mihelyst fel lesz töltve, ki is teszem. Már egyszer elkezdtem most este feltölteni, dehát megint sikeresen kicsúszott az internet kábele a laptopból -.-, így pont feltöltés közben szakadt meg net :S K.rva jó, hogy nincs wireless netünk... Na mindegy. A videón láthattok akció közben ;) :) Érdemes figyelni a többiek reakcióját az utánozhatatlan éneklésem közben :D

Karaoke from Tamás Simon on Vimeo.

Végülis 10-en kezdtük el a karaoke-t, majd még közben csatlakozott hozzánk még egy német csaj, aki Oxfordból volt itt látogatóban. Nekem lecsúszott egy Mai Tai koktél :P, csakhogy segítsen a hangomnak kijönni a torkomból :D Mondjuk én amúgyis szeretek énekelni, az már más kérdés, hogy nem a legelőnyösebb a hangom hozzá :D, de lelkes vagyok, úgyhogy no problem :D Miután lejárt az időnk (10-kor), úgy döntöttünk, hogy a Syndicate nevű szórakozóhely felé vesszük az irányt. Ekkor még ingyenesen be lehetett menni, úgyhogy egy próbát megért. A hely egy diszkó amúgy, olyan éjfél körülre már elég zsúfolt lett, meghát a zene elég fostos volt, és akkor még enyhén fogalmaztam :S, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy továbbállunk. A következő állomás a Lloyds nevű bár volt, ahol kb már az első két szám túltett a Syndicate-ben hallott összesen :P, szóval el lehet képzelni, hogy milyenek voltak az első helyen. Hát kb olyanok, amire sehogyan sem lehetett értelmesen táncolni... Ez a Lloyds egyébként kisebb hely volt, úgyhogy a táncolás is egy kicsit szűkös volt, de sebaj. Innen Mariával (német aupaircsaj) olyan 1.25 körül indultunk el haza. Mivel busz az csak egész órakor jött, így merészen úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk haza :D Ő Redlandben lakik, úgyhogy kb (nekem) félútig együtt mentünk. Ő magassarkúban volt, amiben kb az első emelkedőt még kibírta, aztán levette, és zokniban!!! gyalogolt tovább:P Még a Westbury Park előtt egy kisutcában kellett neki lekanyarodni, dehát úriemberhez méltóan :P (H) felajánlottam, hogy elkísérem, mert még tavaly decemberben Clifton városrészben, ami elég közel van a belvároshoz, egy hajnalban egy 25 éves lányt megfojtottak :( :S, úgyhogy biztos, ami biztos alapon inkább vele tartottam. Sikeresen hazaérkezett, majd én is, ezzel a kis kitérővel 1h20m alatt hazaértem, gyalog (Taps:D:D:D) Ezelőtt még úgysem gyalogoltam haza a városközpontból, úgyhogy mostmár legalább van viszonyítási alapom :)

Tehát olyan 3 után néhány perccel le is feküdtem, de nem állítottam be semmilyen ébresztőt, alszok, ameddig alszok-alapon. Olyan 11 után néhány perccel jött egy sms Yasmintól (német aupair, vele tegnap taliztam először), hogy nemsokára mennek a Clifton Suspension Bridge-hez, és hogyha akarok csatlakozhatok hozzájuk. Hát ez az sms annyi volt, hogy elolvastam, aztán visszafeküdtem :D 13 órakor keltem fel :D, de akkor is csak azért, mert a templomból hazajött a család, és ahogy tegnap figyelmeztetett Az apuka, még másik két család is, tehát plusz 10 fő :P és fölöttem "jó" kis zenebonát csaptak :P Mivel nekem most erre nagyon nem volt szükségem, bár nem ártott volna itthon maradni mondjuk tanulni, visszaírtam Yasminnak, hogy talizhatunk, és végülis olyan fél 3-ra beértem a központba, ahol vettem 3in1 kávét, meg sebtapaszt (tiszta szégyen, hogy nem jutott eszembe magyarul, csak angolul :$ :S :D, ki kellett keresni a szótárból :P), aztán összefutottunk a Primarknál. Ott volt még Yasminon kívül Jessica (osztrák), Dominika (cseh), Judith (német) és az Oxfordból látogatóba érkezett német csaj is. A Costa-ba vettük az irányt, ahol 15 óra után nemsokkal megejtettem az első étkezésemet vasárnap :D A többiek elmondása alapján mondjuk nem nézhettem ki valami túl fitten, ill nem is voltam túl szószátyár :P, de a jó kis Mocha, meg szendvics után egy kis élet költözött belém, úgyhogy azután már nem volt sok baj :) Időközben Yasmin elkísérte a Coach Station-re a barátnőjét, mert indult vissza Oxfordba, majd, mivel 5-kor bezárt a "bazár" :P, vagyis a Costa, így új célpont után néztünk. Először bevetődtünk a Sainsburys-be, ahol én fánkot vettem, amit még most fogok megenni :P Ezt követően pedig a Cabot Circusben kerestünk egy helyet, ahova be tudtunk ülni, és végülis a Coal nevű étterem mellett döntöttünk. Nagyon jó volt, nevettünk rengeteget, lehet, hogy több kárt csináltunk, mint hasznot, mert poharat is eltörtünk :P, vagyis csak megrepedt :D, dehát akkor is :D:D Mivel "2 for 1" akció volt koktélokra, így Yasminnal természetesen ki is használtuk ezt :P Egy-egy Long Island Ice Tea nevű koktélt rendeltünk. Azt most nem írom le, hogy mi mindenféle összetevőből állt, de minimum 4 féle alkoholtartalmú ital volt benne :P Közben beszélgettük, hogy majd hamarosan ismét mehetünk karaokezni, mert ők is nagyon élvezték, úgyhogy Karaoke coming soon ;) Nem sokkal fél 8 után hagytuk el a helyet, de a végefelé kb már olyan hangosak voltunk, hogy sztem a személyzet, meg a többi vendég is alig várta, hogy elhúzzuk a csíkot :D:D Úgyhogy fél 8 után fellélegezhettek, elhagytuk a házat :D :P

Közben úton a biciklim felé beszélgettük, hogy akkor mikor kéne menni ismét karaokezni, de jövőhéten Yasmin anyukája itt lesz, úgyhogy akkor ő nem tudna jönni, azutáni hétvégén Judith lesz valahol máshol, úgyhogy maximum jövőhét péntek jöhet szóba, én mondjuk benne vagyok szinte bármikor :D Nagyon jó volt ez a hétvége, biztos, hogy a csajokkal nem most találkoztam utoljára :D

ui: Amúgy most megint lehűlt a levegő egy kicsit. Már tegnap este is, mire hazaértem, a fülem, meg a lábaim is kb lefagytak, mondjuk akkor nem csekkoltam le, hogy hány fok volt, de most reggel -5°C-ra ébredtünk :S Képzelhetitek a szobámban milyen fantasztikus idő lehetett :D:D

Insomnia

Nem mondanám, hogy nagyon jellemző rám az álmatlanság, de kb miután este lejövök a szobámba, és betelepszek a gép elé, előbb-utóbb elmúlik az álmosságom, és (mostanában, azaz ezen a héten) nagyon sokáig, túl sokáig vagyok fenn :S Úgyhogy most meg k.rva álmos vagyok :D:D De azért még megírom ezt a bejegyzést, hadd olvasgasson a jónép ;)

A csütörtök nem volt túl izgalmas. Délelőtt vasalgattam, szépen lassan :P, közben megnéztem a Red című filmet, egész jó kis akciófilm, majd ebédeltem, és elindultam a legközelebbi(nek hitt) Western Union pénzátutaló helyhez. De ott se híre, se hamva nem volt Western Unionnak, ahova a WU hivatalos honlapja írta -.-, úgyhogy mentem tovább, és meg sem álltam egy First Choice nevű utazási irodáig, ahol tudtam, hogy lehet küldeni WU-n keresztül zsét. Miután ez megvolt, benéztem a közeli St Peter's Hospice nevű adománygyűjtő szolgálat egyik boltjába (Henleaze-ben voltam egyébként), mivel Maggie-nek most vasárnap van a szülinapja, és vettem is neki egy könyvet. Egyébként ezekben a St Peter's Hospice boltjaiban jó kis cuccok vannak, sztem nagyon jó áron, úgyhogy ezekbe a boltokba biztos, hogy vissza fogok térni néhányszor. Mondjuk van egy Westbury-on-trym-ben is, úgyhogy még sokat sem kell gyalogolni hozzá :) Tehát egy jó 2 órát gyalogoltam tegnap, nem volt rossz. Az idő egy kicsit szeles volt, de egész elviselhető, úgyhogy arra sem lehet egy rossz szavam sem. Természetesen bementem a Co-operative-ba, ahol most chipset vettem, egy csomaggal volt Ł1.75-ért, 2-t pedig Ł2-ért lehetett venni :P Hát még jóhogy kettőt vettem. Meg természetesen egy csomag fánk is "véletlenül" beleesett a kosaramba :D Nem tudom, hogyan, tényleg :D Ja, most jut eszembe, hogy nem is vittem kosarat :P Na, lebuktam...
Tegnap még a vacsorában sem kellett túl sokat segítenem, mert lasagne-t készített Az anyuka, úgyhogy én csak a salátát és a teát készítettem el, nem kellett beleszakadnom a munkába tegnap sem :)

Ma reggel korábban kellett felmennem, mert már 8 körül mentek el a szülők, hogy ott legyek a gyerekek körül. Meg is történt, 7-re beállítottam az ébresztést, dehát volt vagy fél 8, mire kikeltem az ágyból :D Ez már csak így megy :) A suliba vitel majd onnan hazahozatal a szokásos volt. Volt, hogy kézen fogva mentem a lányokkal, volt hogy egyiknek fogtam a kezét, a másik után futottunk :P, vagy volt, hogy mindkettő futott, úgyhogy én futottam utánuk :D Ja, még a St Peter's Hospice-ban tegnap láttam egy felhívást egy 10km-es futásra a szolgálat rendezésében, igaz, Ł22 a nevezési díj :S, viszont az edzés gyakorlatilag meglenne :D Mindig futok a lányok után, ki ne lépjenek véletlenül az útra :D Úgyhogy még erősen gondolkodom a dolgon.
Napközben már-már szokásosnak nevezhetően voltam Delyth-nél takarítani. Most a kocsijának az ablakait kellett lemosni belülről, aztán a konyhaszekrény ajtajait és fiókjait kellett letörölgetni. Kb 2 órát takarítgattam ott, majd haza, szendvics, fonnyadás a székben :D :P majd lassan már indulhattam is a gyerekekért. Igaz, még előtt kipróbáltam az új porszívót. Hát az biztos, hogy ég és föld a különbség a régi és az új porszívó szívóereje között :D, úgyhogy pöpec lesz ez.

A gyerekekkel semmi probléma nem volt itthon, most kifejezetten jól viselkedtek, semmi veszekedés, nagyon minimális hiszti, amit gyorsan és hatásosan lerendeztem :D ;) Vacsorát mondhatni én készítettem, de ez annyiból állt, hogy a maradékokat kb konkrétan összeöntötte Az anyuka :P, aztán arra kellett figyelni, meg spagettit kifőzni, meg saláta, tea és ennyi, tehát nem haltam bele :D

Egyébként mindig kihagyok dolgokat egy-egy bejegyzésből, ami érdekes volt aznap, de este vhogy pont nem jut(ott) eszembe, ezért most leírom, ami ma eszembe jutott, és még most is emlékszek rá :D Még szerdán, mikor bicajjal mentem a Henleaze-ben lévő Waitrose-ba, hogy megvegyem a Pick kolbászokat, milyen kocsit láttam?! Egy Audi TT-t -.- Tudom, ez még nem nagy szó, de a színe !!! Pink, hát azt hittem ott a biciklin dobok egy hátast :P Hát ha nem bicajon lettem volna, biztos, hogy lefényképezem, mert nálam is volt a gép, csakhát mire megálltam volna, már biztos, hogy annyira elmegy, hogy le se tudom kapni. Úgyhogy csak az élménnyel gazdagodtam. De megérte :D:D Másik, asszem ez még kedden történt, vagy hétfőn, már nem is tudom, tettem vissza a kisebb tányérokat a helyükre a konyhában, és ott abban a szekrényben, a tányérok előtt van egy ilyen kis tartó, amiben néhány font, valamint ilyen kis kövecskék vannak, de rengeteg. Na igen, ezt sikeresen levertem, csak a szélrózsa minden irányába mentek a dolgokt :P :D Ügyes vagyok, mi?! :D:D Tudom-tudom, nem kell válaszolni :D

Most is van valami, amit néhány perccel ezelőtt le akartam írni, de most már nem jut eszembe. Ezt utálom, mikor tudom, hogy valamit még akarok mondani/írni, de pont nem jut eszembe, hogy mi is az -.- Na mindegy, maj egy kövektező bejegyzésben leírom, ha közben eszembe jutott :D

A holnapi napom jónak ígérkezik, ennyit elöljáróban ;)

Pick Bristol

Még hétfőn reggel mondta Az anyuka, hogy majd lehetőleg egy kicsit hamarabb jöjjek már fel a konyhába, főleg, amikor mindketten mennek dolgozni, tehát hétfőn, szerdán és pénteken, hogy ott legyek a gyerekek körül, meg ilyenek. Ugyanezt elmondta hétfőn este egyébként Az apuka is. Oké. Hogy biztosan felérjek 7.50-7.55 körülre, 7-re :P állítottam az órát, dehát így is volt vagy 7.35 mire kikeltem az ágyból :P Na, hát ismerem már magam annyira, hogy tudjam, hogy kell egy "kis" extra idő a lustálkodásra :D Volt egy olyan verzióm is (mondjuk ez eleve halva született 5let volt :D), hogyha netalántán felkelnék 7-kor, akkor még szolgálat előtt gyorsan megnyírom magam, és lezuhanyzok, meg borotválkozok. Na, hát ez a fentebb említette kicsit kései felkelés miatt elhalasztódott...

Még tegnap napközben mondtam Az anyukanak, hogy vegyen már szalámit (természetesen Pick-et :P), merthogy majd levest csinálnék holnap. Ebből az lett, hogy nem volt ideje elmenni venni, dehát mivel nekem úgyis egy csomó időm lesz napközben, gondoltam, majd elugrok. Ugyanakkor tegnap vacsora közben mondta Az apuka, hogy holnap (vagyis ma :P) várható két csomag érkezése, így nem ártana, ha itthon lennék. Mondom jó. Ott ki is gondoltam, hogy 14 óráig adok időt a futároknak :D, hogy ideérjenek, majd elugrok a Waitrose-ba bicajjal a Pick-kolbászért (H).

A napom így úgy telt, hogy miután a gyerekeket ledobtam a suliban, hazajöttem, kiteregettem a mosást, majd magamnak lenyírtam a hajamat, majd zuhi, borotva, majd egy kis döglés :P A döglés már elég jól megy nekem, ebben profi vagyok :D, mostmár el kéne kezdeni komolyabban is tanulni :P Közben megjött mindkét csomag, az egyik egy új porszívó volt, merthogy állítólag a régi már nem jó :O Ehhez képest én még simán tudtam vele porszívózni még ma is :D :P Mindegy, ő pénzük bánja. A másik csomag nem tudom mi, postás hozta. Így volt időm bőven elmenni a Waitrose-ba. Ja, leszedtem még egy újabb feladatsort a nyelvvizsgára való gyakorlás jegyében, viszont az már jó pár éves lehet, mert az én részemnél a Use of English-ben az 5-ből csak 3 hasonló feladat volt :S Mindegy, azokat gyakoroltam egy kicsit legalább. Mondjuk pont az nem volt (a mondatátalakítós), amit legjobban kéne gyakorolnom, mivel elég tréül megy :P

Nemsokkal 2 előtt rászántam magam, hogy elindulok a Waitrose-be. Ez a Waitrose egyébként Bristol Henleaze körzetében van, ami a Westbury Park mellett található, tehát olyan, mintha a városközpontba mennék, csak elkanyarodok az első körforgónál. Így ismét csak meg kellett mászni az emelkedőt, még mindig ment :P Egy fél óra alatt megjártam kb, viszont visszafelé már volt olyan "szerencsém", hogy elkezdett esni, inkább cseperegni az eső :P Miután hazaértem, még kb annyira volt időm, hogy összesepregessem a gyerekek által otthagyott sarat a laminált padlóról :P, aztán mentem is értük. Csepergett még egy nagyon picit az eső, de úgy döntöttem, hgoy nem viszek esernyőt még magamnak sem, csak a baj lenne vele, majd feltesszük a süsüt :D (alias kapuszni :D) Végülis nem esett az eső, úgyhogy sima volt az út.

Miután hazajöttünk, el is kezdtem csinálni a levest, mert Webnek 6-tól fociedzése volt, így ennie kellett fél 6-ig. Rájöttem, hogy de utálok én krumplit pucolni :S:S Nem volt túl sok, de bőven elég volt. A gyerekek "Hungarian soup"-nak nevezik ezt a kaját, mert az előző aupair, aki szintén magyar volt, is csinált ilyet párszor, én meg gondolkoztam közben valami jó kis frappáns néven, és végülis az "Alföldi finomság" mellett döntöttem :D:D:D

Mialatt a levest készítgettem, a gyerekek feltűnően jól viselkedtek, szinte nem is hallottam hangos szót, pedig ez már nagy szó!!! Na persze, azért a vacsora alatt ismét csak hozta a formáját A legidősebb fiú :S Beszélgetett, vagyis inkább "beszélgetett" A legkisebb fiúnal, azaz vitatkoztak, és már nem emlékszem, hogy mit mondott, de hogy káromkodott, az biztos, erre mondta az apja, hogy emlékszik még a Swearbox-ra ("Káromkodó doboz", tehát amibe minden káromkodás után valamennyi pénzt kellene tennie a káromkodónak), amit talán múlt héten említett vmelyik vacsinál. Erre visszakérdez, hogy miért is kéne emlékeznie?! Merthogy most káromkodtál! ÉÉÉÉNNNN?! Én nem káromkodtam! Hát az agyam eldobom ezen a fiún, egy 10-15 másodperce történt dolgot letagad, aminek mindenki a fül- és szemtanúja volt :S Aztán valahogy szóbakerültek a biciklik, és hogy ki mikor tudott már biciklizni. A legkisebb fiú mondta, hogy ő olyan 3-3,5 évesen kezdett el, míg az ő állítása szerint A legidősebb fiú csak 4 évesen. Természetesen ezt nem lehetett szó nélkül hagyni. Nem kevesebbet állított, minthogy már 2 (!!!!) évesen biciklizett. Erre még Az apuka is rátett egy lapáttal (ekkor már nagyon mosolyogtam :D), és azt mondta, hogy nem is 2, hanem 1,5 évesen már bicajozott, sőt a babakocsiból egyenesen a biciklire ült át :D:D:D:D Hát majd behaltam, alig bírtam visszatartani a röhögést, csak nem akartam már nyíltan kinevetni :D:D:D Pedig-pedig...

Azután a szokásos elpakolgatás következett, majd a szobám, ahol beültem a kényelmes székembe, és kb egy jó félórára ilyen kómás állapotba kerültem :D :P, azaz fél-, de inkább egész :D álomban voltam, majd miután magamhoz tértem :P, visszatértem a bódultság állapotából, elkezdtem írni ezt a bejegyzést.

Német :/

Már ma reggel rendeződött a rosszul beírt nevek ügye, ugyanis még 10 előtt visszaírt Máténak az ügyfélszolgálatos, hogy még jó, hogy írt, mert ebből probléma lehetett volna a repülőtéren, de már átjavították a neveket, tehát mostmár a vezetéknév helyén valóban a vezetéknév, míg a keresztnév helyén tényleg a keresztnév szerepel :) Pipa
A mai napom egy ilyen semmilyen nap volt. Igazából keddenként szoktam kivasalgatni Az apuka ingjeit, most is volt 3, le is hoztam a szobámba, hogy majd megcsinálom, de nem vitt rá a lélek :P, így maradt holnapra. Helyette, mivel szép poros, meg piszkos volt a nappali és a játszószoba szőnyege, rámentem porszívóval, úgyhogy nem lehet mondani, hogy csak lógattam a lábamat ma :D :P
Egyébként ma vacsoránál gondolkodtam, hogy mindenképpen fel kéne szednem néhány szót németül, hogy azért nagyjából értsem, amikor itthon németül beszél a család, mert például a vacsoráknál az esetek többségében, főleg a két szülő, németül beszélnek, csak hogy fenntartsák a németet a beszédben a családban. Ez azért fontos, mert az összes gyerek itt, Angliában született, tehát angol nyelvterületen nőttek fel, így fontos, hogy legalább itthon beszéljenek, ha még csak alkalomadtán is, németül. Csak olyan rossz, hogy én csak ott ülök, eszegetem a kajámat, és csak bambulok ki a fejemből kb :S :/ Amúgy tavaly év végén megfogadtam, hogy idén legalább egy alapszinten megtanulok németül. Erre lesz is időm tavasztól kezdve, addig viszont semmiképpen sem fogom elkezdeni. Március 11-én angol CAE (felsőfokú)-nyelvvizsga, úgyhogy most minden időt ki kell használni a felkészülésre. Most utánaszámoltam, és már csak 45 nap, azaz 6,5 hét van hátra addig. Muszáj nagyon ráfeküdni, mert vannak még bőven hiányosságok. És ha már így kiszámoltam, hogy március 11-e már csak 45 nap, ebből következik, hogy március 12-13, hétvége (magyar au-pair-tali) már csak 46 nap!!! Hipp-hopp, észre sem fogom venni, és elrepül az idő, és már mindkettőn túl leszek. Azon a hétvégén majd megünnepeljük a csajokkal a sikeres nyelvvizsgámat ;) Mivel ez nem is kérdés, hogy sikeres lesz, más opció nincs :)
Visszatérve még a németre, ilyenkor, mikor ők az asztalnál, főként, németül beszélnek, én egy kicsit kívülállónak érzem magam, és hát ez nem a legjobb érzés :/ Természetesen hozzám angolul szólnak, vagy elmondják angolul a fontosabb dolgokat, amiket korábban németül megbeszéltek, csakhát olyan semmilyen így a vacsora számomra néha :S Mindegy lenne, hogyha a szobámban ennék ennyi erővel... Na mindegy, március közepétől elkezdek majd egy kis németet is magamra szedni, addig csakis angol!
Addig is jóéjt (vagy jóreggelt, hogyha reggel olvassátok :D):

Repjegy lefoglalva - majdnem jól :P...

Na nem nekem, persze :D Nem kevesebb, mint 2 óra 43 perc 42 másodperc alatt sikerült eldönteni, majd lefoglalni, hogy ilyen-olyan szempontokat figyelembe véve, melyik légitársaság járataival, és mikor jön majd áprilisban meglátogatni Balázs és Máté.

Két társaság volt a kalapban: Malév és Wizzair. Az EasyJet már az első rostán kiesett, mivel az volt a legdrágább a 3 közül. Mivel Bristolba (már) nincs közvetlen járat Budapestről, így vagy Wizzairrel utaznak Lutonra, vagy Malévval Gatwickre. Az első céldátumok április 8-a (péntek) és április 17-e (vasárnap) voltak, tehát 8-án jönnének, illetve 17-én mennének. Kb mindennap nézegettem/nézegettük (néha többször is) a járatokat, hogy éppen melyik nap melyik az olcsóbb. Az utóbbi időben a Malév tűnt befutónak, viszont az vagy reggel, vagy este jönne/menne, és még a reptérre és a reptérről is bőven kell utazni, ezért, mivel 1-2 ezer forint különbség jött ki, a Wizzairre esett a választásunk. 

A Wizzairnek egyébként napi 3 gépe van, (korán) reggel, napközben, és (későn) este. Az előbb felvázolt gondolatok vonalán haladva a napközbeni gépeket választottuk. Egyébként hamar eldöntöttük, hogy a Wizzair lesz a befutó, azonban mikor megláttuk, hogy még a feladott poggyászra külön felszámítja a viteldíjat, méghozzá duplán, mivel return ticket, ezért elbizonytalanodtunk, és ezzel is elment jó sok idő, míg teljes mértékben kizártuk a Malévot. A legnagyobb probléma nem is a megengedett kézipoggyász méreteivel van (55x40x20 cm), mert ez 9-10 napra bőven elég, hanem, hogy 10 kg a felső súlyhatár, és ha laptopot/notebookot is hozni akarnak a fiúk, akkor az már eleve dob a súlyon 1-2 kilót. De végülis megbeszéltük, hogy majd úgy pakolnak, hogy ne menjen 10 kg fölé, és akkor nem lesz belőle probléma.

Szóval, megtörtént a foglalás, majd Máté továbbküldte a Wizzairtől kapott levelet, visszaigazoló e-mailt, amelyben leírták foglalási kódot, az utasok neveit, az utazások időpontját, meg ilyen fontosabb információkat. Azonban ott vettük észre, hogy az utasok neveinél a vezeték- és a keresztnév fel van cserélve, így néhány perc tanakodás után írtunk is a Wizzair Ügyfélszolgálatnak, hogy ezzel mi a teendő, nehogy ebből valami baj legyen a reptéren. Most várjuk a választ :P Valszeg amúgy Máté írta be rosszul a neveket :D :P Ja, április 8-án jönnek, és április 18-án mennek vissza. A reptérről coach-csal fognak Bristolba eljutni, Heathrow-n szállnak majd át. Visszafelé viszont a házból majd taxival kell mennünk a Bristol Coach Stationre, mert a legelső helyijáratos busz már bőven késő lenne, így még majd arra is kell egy kis zsét szánni :S :P

Ma napközben tanulgattam, vagyis próbáltam tanulgatni, illetve fordítottam néhány cikket a Juve-blogra, majd szépen el is telt az idő, így mentem a gyerekekért suliba. A legkisebb fiú és A középső fiú maradtak, mert Webnek focimeccse volt, A legkisebb fiú pedig ottmaradt megnézni. Egyébként még a lányok osztálytermében a tanárnőjük odahívott, és mondta, hogy van a bookbag-jükben valami papír az ebédről, hogy milyen menüt kérnek, vegetáriánus, vagy ilyesmi, hogy majd azt kell Az anyukanak kitöltenie. Mondom oké, no para.

A jó időre való tekintettel megengedtem a lányoknak, hogy a suli udvarán játszanak a játékokon, természetesen nem mehettek a sáros helyekre :P Viszont nem múlhatott ez az időszak sem el sírás nélkül. Az egyik kissrác valahogy megütötte a földön fekvő kislányomat J, aki elkezdett sírni, így ekkor indultunk el haza :) (kihasználva a jó alkalmat :P). Semmi komoly nem volt amúgy, 1 perc nem kellett neki, elhallgatott, csak egy kicsit felvettem, megnyugtattam, és annyi :)

Itthon a lányok előbb rajzolgattak, játszottak, majd adtam nekik enni, közben fényképezgettünk, majd olvasás közben megengedtem, hogy aki éppen nem olvasott velem, az csinálhat fényképeket a gépemmel. Még nem csekkoltam le, milyen képek lettek, de a jobbakat feltöltöm majd Picasára, illetve néhányat ide, a bejegyzésbe is, természetesen. Ezt követően minden zajlott a megszokott mederben: vacsorakészítés, közben összehajtogattam a mosást, majd vacsora, elpakolás, elmosogatás, sepregetés, mosogatógép kipakolása, majd zuhi. És ezt követően jött a bejegyzésem első fele :)

És a jól megszokott zene sem maradhat el ;)

Ez meg az

Ez a hétvége is eltelt. Szombaton ismét összefutottam néhány aupairrel a városban, aztán előbb ajándékot kerestünk Maggie egyik kislányának, majd miután megvette a kiválasztottakat, továbbálltunk, és a The Mall-ban kávéztunk/cappuccinóztunk.

Majd ismét csak benéztünk egy-két boltba, kinek ruha, kinek cipő kellett, kisebb-nagyobb sikerrel mindenki talált valamit. Szépen eltelt az idő, és olyan 17.45-18.00 között 3-an (Maggie, Maria és én) ismét útba ejtettük a Bella Pizza nevű All you can eat-helyet :P De most, tanulva a múlt heti zabálásból :P, szépen, lassan ettem, előbb egy nagyobb adag tányérral ettem, majd két szelet pizza, majd ismét egy kicsit "nehezebb" kaja, majd a végén ismét csak 2 szelet pizza. Időközben Mariának mennie kellett, mert tegnap este még bébiszittelt, majd nemsokkal azután, hogy ő elment, Lisa és egyik barátnője is pont erre a helyre jött, így odaültek mellénk. Egy kicsit beszélgettünk, Lisa amúgy jövőhét szombaton utazik végleg haza, Németországba, letelt neki a gyakorlati munka, majd mi is továbbálltunk.

Mentünk lefoglalni a karaoke-t jövő szombatra, mert megbeszéltük, hogy elmegyünk, mert Maggie-nek szülinapja lesz vasárnap, éshát valahogy meg kéne ünnepelni :) Természetesen az én ötletem volt a karaoke, valszeg leszünk egy páran, úgyhogy a hangulattal nem lesz gond :)

A mai nap csendesen telt. Délben már fel is keltem :P, majd 2-től Juve-meccset néztem, közben megejtettem az első étkezésemet ma :D, majd már 5-kor vacsoráztunk :O, így minden nagyon hamar el lett rendezve. Az 5 órai vacsinak az eredménye, hogy kb már most éhes vagyok, úgyhogy megyek is, csinálok egy-két szendvicset :P

Na ki itt a ribi?!

Egyszerűen ma nem tudtam kiverni a fejemből ezt a kérdést :D Valamelyik ismerősöm írta néhány napja facebookra, de akkor lusta voltam megnézni, hogy melyik filmben hangzott el, mivel tudtam, hogy valamilyen filmből van. Aztán ma végre rákerestem :P Természetesen nem spoilerezek :P, így aki tudja annak egy nagy, hideg, angliai pacsi jár, aki nem, az keressen utána egy kicsit. (Annyit segítek, hogy egy vígjátékban hangzott el ez a mondat.)

Tegnapi napom egyetlen pozitívuma, ha lehet annak venni az eredmények után :P, hogy gyakoroltam angolból, megcsináltam a maradék 2 Use of Englisht (azaz nyelvtani részt), amik hát, ha enyhén akarok fogalmazni, akkor fostosul sikerültek :P, mivel kb a 6., vagyis az utolsó feladatsor sikerült a leggyengébben, valami 46% körül :D, és 60-tól van meg :P Szóval ezen a részen van mit javítani, az biztos. Dehát legalább időben elkezdtem a vizsgárakészülést, így minden okom megvan a bizakodásra. A tudásom minden nappal csak tovább nő :D:D:D

Ma reggel elvittem a gyerekeket a suliba, ahol az egyik anyuka a kezembe nyomott egy születésnapi meghívót a lányoknak, majd hazajöttem, ahol összepakoltam, majd felmostam.

Most jut eszembe, hogy még délelőtt voltam olyan ügyes -.-, hogy ülök a laptop előtt, kortyolgatom a kávét, majd hirtelen elindultam valahova, de olyan jól sikerült az elindulás, hogy a lábam beleakadt vmelyik sz.r kábelbe, és valami hihetlenül levertem a kávéscsészét, ami még kb félig volt :D


De természetesen pont nemsokkal azelőtt borítottam le a kávét, mielőtt mennem kellett Delyth-hez takarítani, tehát olyan 10.35-40 között történt az eset, és 11-re beszéltük meg a kezdést, és még addig ennem is kellett :P De most voltam olyan ügyes, hogy pont 11-re odaértem. Hihetetlen!!! Nem késtem :D Na, majd holnap elválik, hogy ez csak egyszeri, kiugró teljesítmény volt-e :D, vagy most már tendencia lesz :)

Kb 2,5 órát porszívóztam a házban, konkrétan az egész házat fel kellett porszívózni, úgyhogy el lehet képzelni, hogy milyen szép tisztaság volt, ha csak a porszívózással elment ennyi idő :P Szerencsére a felmosást a konyhában megcsinálta Delyth, így végülis nem 3 órát voltam, hanem csak az előbb is említett 2,5-et, de ezért is ideadta az amúgy 3 órára járó Ł15-t. Nagyon köszöntem :)

Majd délután, nagy meglepetésemre, olyan nem is tudom, fél 3 lehetett, gőzöm nincs amúgy, de nem is lényeg, hallom, hogy mintha valaki matatna a kapunál. És tényleg, nem hallucináltam :D, az apuka most ilyen hamar hazajött, mert ma valami találkozón volt Fishponds-ban, ez Bristol egy másik része, elég messze tőlünk, és végeztek, így hazajött, és így ő is ment a gyerekekért a suliba.

Ezután délután is a szobámban voltam, egészen a vacsorakészítésig, de most ez sem volt valami nagy valami, mivel a maradékokat ettük meg, így csak a szokásos salit meg a teát csináltam meg, illetve megterítettem, és annyi. Ja, és ma szokatlanul hamar megvacsoráztunk, pedig fél 7-kor kezdtük el, de én már 6.58-kor mosogattam el a nagy edényeket, és a mosogatógép már ment :O Na nem mintha baj lenne, csak mondom :D Így 19.25-re végeztem is, majd lezuhiztam, aztán kipakoltam a mosogatógépet, majd elkezdtem bébiszittyákolni, mert az apuka gym-be ment, hogy meglegyen a kondija a síeléshez majd februárban, eközben a két nagyobbik fiút az anyuka elvitte úszásra, ahonnan a legkisebbel tért haza :D, így nekem kellett úgymond felügyelnem a lányokra, dehát ők már a szobájukban hallgattak valami mesét németül a sötétben, tehát elég hamar elaludtak :) Aztán A legkisebb fiút kellett egy kicsit noszogatni olyan 9 körül, hogy most már itt az ideje az alvásnak, de hamar lekapcsolta a villanyt, úgyhogy semmi problemma. Ja, közben még, mivel marhára ráértem :P, ki is teregettem :D

Egyébként most ügyesen :P lehoztam a szobámba a hordozható kis hősugárzót, ami az ebédlőben szokott lenni, de mivel nem akarok megfagyni reggelre a szobámban :P, így muszáj voltam cselekedni :P Ez a hideg még mindig kikészít :S De most jó (H)

Aloha ;)


ui:

Csak a szokásos... :S

Tegnap este megint halálán volt az internet :/, így filmet néztem, de legalább végre láttam a The Social Network-öt, elég érdekes volt, az biztos. Így nem sokkal éjfél után le is feküdtem.

De azért ejtsünk néhány szót a tegnapi napról. Reggel elkísértem a gyerekeket a suliba, vagyis csak a lányokat, mivel a fiúk mentek a maguk útján, Web rollerral, A legkisebb fiú pedig gyorsabban mint a lányok, de nem olyan gyorsan mint Web, szóval úgymond középen :P De mivel nem találtuk meg mindkét sapkát a lányoknak, így csak az egyikük fején volt, de kb ahogy kiértünk az utcánkból, a sarkon, a másikuk megfogta, levette az egyikük fejéről, megnézte, hogy kié, és az most pont az övé is volt, így ezután rajta volt a sapka -.- Természetesen fáztak mindketten a sulibamenetel alatt, de a másikuk még véletlenül sem tette volna a fejére a kapusznit... Hát akkor, fázzál :P

Ezután a napomon semmi érdekes nem történt, szenvedtem a lassú internettel, majd mielőtt mentem a srácokért a suliba, még gyorsan megcsináltam két "Use of English"-részt a vizsgára készülődés jegyében. Egy ilyen Use of English-részre a  vizsgán 1 óra van adva, na én 1 óra alatt 2 use of english-t csináltam meg, igaz, nem túl jó hatékonysággal, mivel az első még éppenhogy, 60% fölött volt, a második viszont csak 55 lett, tehát még van mit gyakorolni.
Suli. Délután már annyira jó idő volt, hogy a lányok már a kabátot sem akarták magukon hagyni, de én mondtam nekik, hogy "Én biztos nem fogom vinni, elbírjátok azt" :D így, ha nagy nehezen is, de végülis "hazacipelték" a nagy terhet. Egyébiránt meglett a sapka, valszeg a suliban maradt még kedden. Illetve még hozzátartozik a nap krónikájához, hogy a kitűnő fonetikus írását díjazandó, az egyik kislány kapott egy érmet, amit egészen hétfőig magánál tarthat, ugyanis, ahogy az egyik tanára mondta, akkor kell visszavinni, mivel gondolom akkor majd másnak adják oda. A hazaút így letudva.

Na itthon viszont előjöttek a szokásos problémák. Van ez a rozsos-csokis-kakaós süti, becsomagolva, és természetesen mind a 4 gyerek azt kért enni suli után. Mondom oké. A szélső, legnagyobb darabot A legkisebb fiú kivette, majd jött már-már szokásos, egy idő után már nagyon idegesítő dolog, hogy "Én akarom a másodikat", "Nem, én akarom a másodikat!", ezt ismételgették a lányok. És mivel csak egy második volt, mert így felszeletelve van a csomagolásban a süti, azt akkor az egyiküknek adtam, erre a másikuk elkezdett először mégcsak pityeregni, majd sírni, majd miután felvettem, hogy hátha megnyugszik, meg közben magyaráztam neki, hogy ugyanolyan jó a harmadik, sőt még nagyobb is, mint a második (:D:D), de nem segítette, így elkezdett üvölteni. Mondom oké, hát erre nem vagyunk kíváncsiak, így akkor nem kap enni, és felvittem a szobájukba, ott aztán sírhat, visíthat, ahogy kedve tartja, és rázártam az ajtót. Nem telt bele 1 perc, kb alig értem le a konyhába, és már jött lefelé, kisírt szemekkel, majd A középső fiú unszolására mondta, hogy "Sorry, Thomas", de mondom, legalább nézz rám, mikor mondod, úgy is elmondta, majd mondom ez még nem elég, ölelj meg :P, megölelt, én nem vagyok nagy haragtartó, úgyhogy mondhatni túlléptünk a dolgon. :S

A 16 és 18 óra közötti időszak balhéktól mentes volt :P. Ugye szerda lévén egyedül voltam a gyerekekkel, egészen 18.30-ig, amikor is megérkezett Az apuka, és kb akkorra a vacsorát is prezentáltam. Semmi extra nem volt most, mivel tegnap mondta az egyik kislány, hogy ő tésztát szeretne enni, mondom oké, nekem aztán hót mindegy, hogy mit csinálok. Így főztem ki egy csomag tésztát, volt még maradék krumpli tegnapról, azt megpirítottam, karfiolt pároltam, csináltam a felnőtteknek salátát, meg még volt, szintén tegnapról, ilyen tejszínes saláta, nem tudom sajnos a nevét, de imádom :P

A kaja elkészítésével semmi probléma nem volt. Bezzeg amikor magára a kajára kerül a sor... Mintha benyomták volna a "Replay"-gombot a lányoknál, csak most annyi különbséggel, hogy  az elsőnek kért mindkét lány, mintha nem jutna a másodiknak! :S:S És mivel Az apuka az egyik kislánynak szedett elsőként a tésztából, így a másik ismét csak elkezdett sírni, a földön fetrengett az asztalnál. Fel akartam tenni a székébe, de onnan kb lecsúszott -.-, így kivittem a konyhából is, és letettem a lépcsőre, hadd sírja ki ott magát, de most is elég hamar visszajött.
Vacsora közben mondta is Az apuka, hogy milyen "nagyszerű" neki állandóan veszekedésre hazajönni, meg hogy mindig mindegyik gyerek az első falatokat akarja, mintha olyan fontos lenne, mintha nem lenne elég mindenkinek -.- Érdekes, de mondhatnám azt is, hogy szörnyű. De tényleg, kb az összes étkezésnél ez megy!!! Főleg vacsoránál.

És akkor még A legkisebb fiúról nem is beszéltem (legalábbis ebben a bejegyzésben :P :D), aki vacsoránál mindíííííííg, minden körülmények között (bocsi, nem lehetett kihagyni :D:D, na meg figyelni kell a szóismétlés elkerülését is :D:D:D:D) idegesíti a lányokat, általában úgy, hogy elkezdi utánozni őket, vagy odaszólogat valamilyen módon. És kb már mindenki agyára megy. Vele még lesznek gondok, az biztos...

Egyébként még a vacsora alatti beszélgetés közben elmesélte Az apuka azt is, hogy a karácsony körüli 2 hetes időszak milyen nyugis volt (ugye A legidősebb fiú Németországban volt akkoriban), viszont most már nem érti, hogy mi értelme van a nagy sütés-főzésnek karácsonyra, mivel kb a szépen megterített asztal, a 7-8 órán át készített pulyka ellenére a vacsora ugyanolyan volt, mint bármelyik átlagos vacsora az év bármelyik napján. Nem kellett neki 1 perc, hogy leegyék, leborítsák a gyerekek az asztalterítőt, úgyhogy azt mondta, hogy kb mindegy lett volna, hogyha pirítóst rántottával szolgálnak fel, legalább nem kellett volna 7-8 óráig készíteni a többi ételt.

Amúgy megértem Az apukaot, kurva szar lehet, hogy hazaér, jobb esetben még a vacsorakészítés közben, amikor a gyerekek még tévét néznek, így akkor nagyjából nyugi van, rosszabb esetben vacsora közben, amikor, mondhatni, elszabadul a pokol. (Igaz, ők vállaltak be 5 gyereket :D) Valahogy nem tudnak kajálásnál viselkedni. Mintha élethalál-harc lenne, hogy ki kapja az első, majd a második, majd a harmadik falatot egy-egy fogásból :S Még meg is érteném, hogyha alig lenne főzve valami, és tényleg úgy kéne rárepülni a kajára, hogy éhen ne maradjon az ember, de azért könyörgöm, mikor bőven csinálunk minden nap kaját, áááhhh. Erre is volt egy válasza egyébként Az apukanak, mondta, hogy régen, még amikor ő volt gyerek, ilyen nem volt, mert a szülei lerendezték, balról-jobbról egy-egy pofon, és rögtön tudta a gyerek, hogy ki a főnök a házban... :P

Ma amúgy Az apuka sem ment dolgozni, mert van néhány dolog, amit meg kell csinálnia, így most itthon van, Az anyuka viszont nemrég ment el itthonról, így a mai napom sem lesz túl munkás..., de nem is bánom, gyakorlok legalább a vizsgára.

Na, a végére egy kis időjárás-jelentés: süt a nap, viszont -1°C van -.-

Egy kis bosszúság

Tegnap este konkrétan nem volt internetkapcsolatom, nem tudom, mikor mehetett el, olyan 9 után egy kicsivel, úgyhogy mindenkitől elnézést, aki esetleg velem szeretett volna beszélni :D:D De már egyébként egész nap is olyan tetű lassú volt a kapcsolat, hogy a google-nek kellett kb fél perc, mire betöltött -.-, a többi oldalról már ne is beszéljünk. Na, mindegy, majd begyorsul egyszer, remélhetőleg.

A tegnapi nap egy szokásos kedd volt, annyi újdonság volt, ha szabad így fogalmaznom, hogy délelőtt egy csomó, számomra még ismeretlen nő jött, akik, mint utóbb kiderült, a templomközösség tagjai, és most azt beszélték meg, hogy hogyan tudnának segíteni egy háromgyerekes anyukának, aki szintén a közösség tagja, és akinek a férje hirtelen, 30-egynehány évesen elhunyt néhány napja-hete, ezt nem tudom biztos. Úgyhogy délelőtt ez volt az anyuka programja.

Majd hazahozta a suliból a fiúkat, majd ebéd, elpakolás, és ismét csak a szobámban voltam. Próbáltam tanulgatni, legalább annyit sikerült, hogy az ismeretlenebb kifejezéseket kiszótáraztam, és most próbálom memorizálni ezeket :D

Egyébiránt most szép idő van, ha lehet ezt mondani a k.rva hidegre és a napsütésre :D Úgyhogy idebent megy a fűtés, nehogy már megfázzak :P És természetesen ismételten visszatértem a két pár zoknis megoldáshoz ;)

A mai, vagyis inkább tegnapi :P "Nap dala" pedig:

Házi vegyes

(A bejegyzés végén egy kis újdonság ;))

Először a napomról:
"Nagyszerű" hangokra ébredtem. Ez most nem a gyerekeket jelenti, hanem az esőt... -.- Mindig akkor kell esnie, amikor én viszem/hozom a gyerekeket suliba/suliból :P Na mindegy. Ma előkerült már két esernyő a két kislánynak, úgyhogy azokkal felszerelkezve mentünk suliba. Szerencsére mire odaértünk, már az eső is elállt, igaz a visszafelé utamon ismét csak elkezdett esni. Ki érti ezt?!

Napközben megcsináltam két "Use of English"-részt a CAE vizsgapapírokból, amiket találtam az interneten. Az első elég jól sikerült, 67%, a második kb 53%-os lett, és mivel 60%-nak nem ártana meglennie, így ezeken a részeken lesz még mit dolgozni :)

Még mielőtt mentem a suliba, felszedni a gyerekeket, csináltam egy gyors költségvetést, hogy kiszámoljam, hogy a biztos kiadásokkal, és bevételekkel, mennyit költhetek hetente :P, és hogy így egyáltalán összejön-e a három nagyobb "kiruccanásra" a zseton. Mondjuk az elsőre, vagyis az aupair-talira már félre van téve, ahhoz majd csak akkor nyúlok, amikor megyek/megyünk Birminghambe. A másik kettőre is bőven meglesz a pénz, mire kell, úgyhogy gond egy szál se :)

Természetesen az eső volt olyan "kegyes", hogy megvárta, míg megyek a gyerekekért a suliba, és akkor kezdett el esni ismét -.- De szerencsére csak addig esett, amíg odaértem, utána hazafelé már egyáltalán nem :) Ma egyébként a másik kislány (volt) a Special Helper, ami annyit tesz, hogy van egy Suzy nevű plüssmókus, akit minden nap másik gyerek az osztályból visz haza, aztán játszanak vele, felöltöztetik, levetkőztetik, illetve van egy füzet, amibe leírják, hogy mit csináltak vele aznap, és most pont rajta volt a sor. 

Miközben a lányok öltöztették Suzyt, a fiúk természetesen a Nintendo Wii-n játszottak a Mario Galaxy-vel, és természetesen A legidősebb fiú, mielőtt elment volna fociedzésre, még ott boldogította a többi gyereket, de legfőképpen a másik két fiút.
Ezután nagyjából minden rendben zajlott, most Az anyuka egy kicsit korábban jött, de semmi extra.

Most egy kicsit másról:
1.,Én még mindig nem tudom, hogy miért olyan A legidősebb fiú, amilyen. Hihetetlen, komolyan mondom. Azt már korábban is leírtam, hogy "I'm the best", "I'm the legend" és társait hangoztatja magával kapcsolatban, én meg magamban, egy "Persze, hogyne, fiam"-mal reagálok. Dehát azért, hogy kb szemrebbenés nélkül hazudik?! Többek között ma szem- és fültanúja voltam, amikor ők a nappaliban voltak, a két kisebbik fiú játszott a Wii-n, ő meg ott fetrengett az ágyon, és természetesen beszólogatott, hogy "Én ezt a pályát már megcsináltam" meg, hogy "Ez könnyű", de olyan hangnemben, amit sajnos, vagy nem sajnos, billentyűzeten keresztül nem lehet átadni. Ezt hallani kéne, vagyis nem kéne, de én sajnos túl sokszor is hallom. Szóval, hogy el ne vesszek a történetmesélésben. Amikor nem sikerült egy-egy pályán túljutni a két fiúnak, A legidősebb fiú állandóan az "Ooohh, my days" ("Oh, my God"="Istenem") kifejezést használta, amivel természetesen idegesítette a két fiút. Erre mondta neki A legkisebb fiú, hogy ne idegesítse már, ennyit mondott, semmi mást, tehát semmi "szokásos" :P idióta, vagy hasonlók, csak simán annyi, hogy ne idegesítse. Erre A legidősebb fiú mondja, hogy dehát ő nem is csinált és NEM IS MONDOTT semmit. Erre mind A legkisebb fiú, mind A középső fiú mondta, hogy dehát nem is egyszer mondtad, hogy Oh, my days. Természetesen tagadta, ő ilyet nem mondott, semmit sem mondott. Majd amikor az egyik kislány bejött a szobába, és mondta jó hangosan, hogy "De, márpedig te mondtad", akkor meg simán lehazugozta a kishúgát...
2., Elment a delikvens fociedzésre, majd vacsora előtt hazaérkezett, de kb ilyen duli-fuli kedvvel. Leültünk vacsorázni, majd A középső fiú elkezdte mondani, hogy milyen napja volt, majd milyen zsúfolt hete lesz, mert minden délután lesz legalább egy foglalkozása suli után. Erre megint jött a válasz, hogy A legidősebb fiúnek fáj a feje, és hogy NE BESZÉLJEN A középső fiú :S Bezzeg amikor ő elkezd beszélni a vacsoránál, és csak beszél-beszél-beszél, akkor az nem baj. Áááá, dehogy.

Néha úgy irritál a fiú, és az a baj, hogy a szülei sem nagyon tudnak mit csinálni vele, mert egyszerűen ilyen flegma, ha valami nem az ő kénye-kedve szerint történik, akkor "Oh, my days"-és állandó jelleggel, meg egyből fennhangon szól a másikhoz, véletlenül sem egy kicsit kedvesebben, vagy valami ahhoz távolról hasonlító módon... Jobb, ha nem írom le, hogy néha mik eszembe nem jutnak :D

Szerintem már ezt is leírtam korábban, de amúgy A legkisebb fiú sem az a ma született bárány: jó, még csak 7 éves, dehát annyira nemtörődöm, nincs tekintettel a húgaira, A legidősebb fiúlel ugye természetesen folyamatosan "háborúban" állnak, úgyhogy van történés itt minden nap :D :P
Egyébiránt amikor majd május 27-én megy az egész család Németországba, akkor a két kisebbik fiú, tehát A legkisebb fiú és A középső fiú ottmarad Németországban a nagyszülőknél, és ott is fognak iskolába járni a tanév hátralévő részében, így legalább ilyen szempontból június-július egy elég csendes időszaknak ígérkezik.

Huh, most olvastam közben Eszter-blogját, hogy kibukott szegény :( Teljesen átérzem és tudom, hogy milyen, amikor (legalább :S) 2 testvér egyszerűen képtelen együtt úgy csinálni bármit is, hogy ne veszekedés, neadjisten verekedés legyen a vége :S Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet legalább a saját testvérünkkel kedvesnek lenni. Lehet, hogy most egy kicsit utópisztikus gondolatként hatott, dehát na. Most igazam van, vagy igazam van? :D Bár azért tudom, 5 gyerek, a nagyszámok törvénye alapján legalább az egyiknek rossz természete lesz/van, úgyhogy ezt még el is lehetne fogadni, de hogy állandóan ez a kötekedő-már-már lenéző-ki ha én nem viselkedés jellemezze, ép ésszel felfoghatatlan számomra.

Mindenesetre legtöbbször nem kerítek nagy feneket az ilyeneknek, pl ma sem szóltam oda neki, hogy ne hazudj már, vagy valami hasonló, mivel felesleges. Egy olyan vitába szállnék be, amiben úgymond nem nyerhetnék, ha értitek mire gondolok (mivel soha a büdös életben nem ismerné el, hogy bárki másnak igaza van/lehet ...) Most egy 12 éves gyerekkel ne álljak már le vitázni. Pedig magyarul úgy meg tudnám neki magyarázni a dolgokat :D:D:D

Ma úgy döntöttem, hogy egy kicsit feldobom a bejegyzéseket egy ún. "Nap dala"-rovattal :D Tehát ma ezt a dalt küldöm mindenkinek, de főleg annak, aki utálja :D

Jóéjt ;)

Hétvége

A hétvégémről a mesémet a péntek estével kezdem. Zuhanyzás után felmentem kipakolni a mosogatógépet, és megteríteni a másnapi reggelihez, és pont jött Az apuka, így kicsit beszélgetésbe elegyedtünk. Kérdezgettem, hogy mikor mennek nyaralni, mennyi időre, hova, stb-stb. Aztán én is elmondtam, hogy én hova szeretnék menni. Kiderült, hogy május 27-én ő elviszi a gyerekeket kocsival Németországba, majd Az anyuka utánuk repül, mert neki aznap még dolgoznia kell, és majd csak június 9-én !!!! jönnek haza, azaz lesz plusz 2 hetem teljesen szabadon. Azért is kérdeztem meg ezt a május végi-június eleji (két)hetet, hogy hogyan lesz, mert ekkorra tervezünk utazni egy kicsit távolabbra az egyik aupairrel. Már van egy elsődleges opció, ami arra a hétvégére van kitalálva, de ha véletlenül mehetnénk hosszabb időre is (ez nem rajtam áll), akkor lehet, hogy más helyet választanánk. Ez még a jövő titka.

Tegnapra egy kis kávézást beszéltünk meg Maggie-vel, illetve Maria-val, aztán még csatlakozott hozzánk Lisa, egy német lány is. Természetesen késtem a találkozóról :P, jó lenne ezt a tulajdonságomat valahogy leküzdeni :P Benéztünk egy-két boltba, én nem vettem semmit, aztán választásunk a Cabot Circusben lévő Starbucks-ra esett, így oda telepedtünk le. Itt szépen eltöltöttük az időt, aztán indultunk tovább, legfőképpen enni, mert már mindannyian éhesek voltunk. Az én ajánlásomra a Bella Pizza nevű "All you can eat" helyre mentünk, ahol megint sikeresen teleettük magunkat :P Ezután még a Poundlandbe és a Primarkba is bekukkantottunk, majd szétváltak útjaink, és hazabicikliztem :P Hát a Westbury Parkban, amikor már túl voltam az emelkedőkön, jól belenyilallt az oldalamba a fájdalom, de mivel kemény vagyok :D, nem álltam meg, hanem felülemelkedtem a fájdalmon, és hazatekertem viszonylag simán, elég jó részidőt futva (25 perc :P). De itthon meg a nagykapu bezárva, felül elreteszelve. Nem tudom, nem vártak haza? :D De mivel a problémamegoldó képességem nem rossz, így sikerült kinyitnom a kaput, és bejutni a házba.

Mivel jól tele voltam, így kb éjfélig nem is éheztem meg, csak egy-egy pohár teát és cappuccinót ittam, illetve egy almát ettem addig :D, majd azután egy kicsit még nasiztam. Egyébként filmet akartam nézni tegnap este, de Mátéval elkezdtük nézegetni a lehetőségeket az utazásukra, hogy mi és hogyan lenne a legolcsóbb, és legegyszerűbb, hogy London Lutonról eljussanak Bristolba, úgyhogy ezzel eltelt az idő. Elvileg mindjárt skype-konferencia keretében :P letisztázzuk akkor, hogy végülis hogyan lesz.

Még tegnap este facebook-on rámírt egy francia aupaircsaj, aki Weston-Super-Mare-ben lakik, és Pavla, egy cseh lány, helyére érkezett, akivel korábban egyszer v kétszer találkoztam, és mondta, hogy majd megadja az elérhetőségemet az új aupairnek. Szóval ez a francia lány, Sarah írt, hogy ma jön be Bristolba. Én visszaírtam, hogyha gondolja összefuthatunk, de erre már csak ma reggel válaszolt, amikor én még bőven aludtam :P Délben keltem fel :D, így ezután mentem busszal a központba, mivel esőt jósoltak a meteorológusok, ami sajnos be is jött. A Bristol Múzeumnál/ban találkoztunk, ahol körülnéztünk, de nem töltöttünk túl sok időt, mert a 14.50-es busszal ment vissza Westonba, de előtte még a Starbucksba beültünk egy coffee-ra. Ő is rendes lánynak tűnik, majd még biztos, hogy összefutunk. Miután ő felszállt a buszra, én még megsasoltam a Primark pólókínálatát, de most nem igazán tetszettek, így nem vettem semmit, csak a M&S-ből egy csomag fánkot ma estére :P

Ja, még a reggelekről szólva. Tegnap és ma reggel is nagyszerű ébresztésben volt részem :P, tegnap valszeg, ahogy hallottam, A legkisebb fiú elkezdte, szószerint, püfölni a dobokat a fölöttem lévő játszószobában, majd zongorázott, fél 9 körül, ami hétvégén még nagyon bőven alvási idő :D, aztán ma meg, ha jól hallottam, jött egy srác, majd a lányok és a fiúk ismételten a játszószobában kötöttek ki, ahol kiabáltak, doboltak ismét :S Úgyhogy nem kellett beállítanom az ébresztőt, megvolt a bioébresztésem :P

A videó újra :P

A dzsatubéról letörölték időközben a még tavaly felrakott videómat :S, így most máshova töltöttem fel ;)

Tamás Bristolban 2010

Hipp-hopp, jön Vuk

Péntek este, egy újabb hét eltelt, már csak megszámlálhatatlanul sok van hátra a júliusi hazamenetelemig :D:D :P Igazából most napközben eszembe jutottak dolgok, amiket le akartam/akarok írni, dehát most próbálok visszaemlékezni, de nem jött még vissza mindegyik :D
Tegnap délután én mentem a gyerekekért suliba, mert Az anyuka a szomszéd néni temetésére ment, aki karácsony másnapján, 101 (!!!!) évesen hunyt el. A temetés 3 órától volt, és mivel a gyerekekért 3.15-re kell menni, így nekem jutott a megtiszteltetés, hogy hazakísérhettem őket :D A hazaúton semmi gond nem volt, sőt, még szerencsések is voltunk, mert azelőtt is esett az eső elég rendesen, mielőtt mennem kellett a gyerekekért, meg azután is elkezdett ismételten esni, miután hazaértünk :P Mintha rendelésre jött volna az a kis esőszünet :D Na nem mintha nagyon bántuk volna :P
Aztán ugye adtam enni a gyerkőcöknek, de mivel már kb kedden kifogytunk a ricecake-ből (kb puffasztott rizses kör alakú étel), ezért ilyen csokis valamit, sütit adtam nekik. Volt/van itthon ebből jópár zacskóval, és pont nem volt megbontva egy sem, így újat kellett bontani, aminek az első darabját, tehát az egyik végét az egyikük kapta meg, és ez a szelet egy kicsit vastagabb, mint a többi. Meglátta ezt a másikuk, és hát természetesen neki is a vége kellett volna, mert miért is ne :D, és már akarta volna kibontani a zacskó másik végét is. Mondtam neki, hogy ez nem jó ötlet, mert ha mindkét szélét kibontjuk, akkor a többi süti megszárad, és nem lehet megenni. De neki még természetesen továbbra is a vége kellett, már elkezdett sírni, hisztizni, én meg mondtam neki, hogy "Nézz rám, nézz rám!", aztán amikor rámfigyelt, akkor mondtam neki, hogy ha továbbra is sírni fog, akkor nem fogja megkapni a végét, még mindig sírt, ugyanezt eljátszottuk még kétszer, hogy mondtam neki, hogy ha sír, akkor biztos, hogy nem kapja meg, aztán nagy nehezen abbahagyta a sírást, így elkezdtem kiszedni az összes darabot, hogy hozzáférhessek a másik végéhez a zacskó másik végének a kibontása nélkül :S De ez a művelet olyan "egyszerű" volt, mert a süti mindkét oldal hozzá volt ragadva a papírzacskó széléhez, de nem akartam nagyon szétszakítani a zacskót :P Ezt úgy kell elképzelni, hogy az összes sütit kiszedtem a zacskóból, amíg végre valahára eljutottam a másik végéhez, de közben egyszer-kétszer megint majdnem elkezdett hisztizni, ekkor ránéztem egy kicsit szigorúbban, és abba is hagyta :D Na, megvan a tehetségem a gyerekekhez, nem vitás :D Amúgy tényleg jó, mert hallgatnak rám, a lányok szinte mindig, a fiúknál be kell jobban keményíteni néha. Néha... :P, mindig :D
Jaj, a fiúkról jut eszembe. Ma, vacsoránál mondta A legidősebb fiú, hogy a sulijában van egy idióta srác. De hogy miért idióta, az a legnagyobb az egészben: mert mindig azt mondja, hogy ő a legjobb, ő a minden, stb-stb. Hát komolyan mondom akkorát mosolyogtam (kinevetni azért mégse fogom a hostgyerekemet az anyja előtt :D), hogy pont ő mondja azt, hogy aki ezeket mondja az egy idióta :D:D:D Gyakorlatilag magát minősítette ezzel, mert ő is kb mindig ezeket hajtogatja. Sajnos még a stílusa nem változott, vagyis jó irányba biztosan nem. Remélem rosszba sem :P
Ma voltam Delyth-nél, egyik szomszédunknál takarítani, Ł5 az órabér. Most ablakokat mostam le belülről, de legalább meg volt a munkamegosztás, mert az eső meg kívülről mosta :D:D:D Jó lesz, mert úgy néz ki, hogy mostantól minden héten lesz 1-2 óra takarítanivaló, úgyhogy egy kis pluszcash bejön ;) Cooool!!!! Majdnem elfelejtettem, hogy mikor takarítottam az utcafrontra néző ablakokat, mit láttam az úton?! Egy rókát!!! Tudtam, hogy Bristolban sok van, mert megszokták az ember közelségét, és sem az emberek nem bántják a rókákat, sem a rókák nem támadják meg az embereket, dehát akkor is :D Ez volt az első "rókaészlelésem" itt, Bristolban, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó.Ezt nem lehetett kihagyni, KATTINTSATOK IDE :)
Ja, az eső ma kb csak pont akkor esett, amikor Delyth-éknél voltam takarítani, amúgy egyszer sem, úgyhogy már elég tűrhető időnk volt. Holnap reggel várható egy kis szemerkélés, dehát azt, magamat ismerve :P, biztos át fogom még aludni :D

140

Nem tudom, hogy mondtam-e már, de utálom az esőt :P Hogy hogyan jött egyáltalán szóba az eső? Hát úgy, hogy ma kb egész nap esett, inkább erőteljesen, mint gyengén, úgyhogy "tiszta öröm" volt kimozdulni :D De mivel a nyelvvizsgára be kellett fizetni a pénzt, így mindenképpen ki kellett mozdulni. Ja, meg ugye szerda lévén én viszem/hozom a gyerekeket, úgyhogy már reggel is kaptunk az égi áldásból :P Akkor még szerencsére nem volt vészes az eső. 
Még tegnap úgy beszéltem meg Anikával, német aupairrel, hogy összefutunk a városban ma. Első körben 12 óra volt az időpont, de mivel ő már korábban bement, és szétnézett a városban, így konkrétan sz.rrá ázott, így hamarabb hazament, így tali elmaradt. Ezt most annyira nem is bántam, mert így legalább szét tudtam nézni, azokba a boltokba mentem be, ahova én akartam.
De először a nyelvsuliba mentem befizetni a vizsgadíjat. Hamar letudtam, semmi extra, majd mentem a városba, ahol első utam a buszmegálló közelsége miatt a Primarkba vezetett, ahonnan egy papuccsal gazdagabban jöttem ki :)
[Image]Majd egyből átszlalomoztam a Marks&Spencerbe, ahol természetesen fánkot vettem :) Ezután a SportsDirect következett, ahol hétfőn megláttam a kedvenc focicsapatom, a Juventus eredeti mezét, Ł25-ért, így, mivel tegnap este megkaptam a kétheti fizetett szabira a pénzt, illetve Az apuka ideadta ugye az ő részüket a nyelvvizsgára, így határozottan mentem a boltba, hogy most megveszem a mezt!!! És nem is kellett csalódnom, még ott volt mindhárom, ami még hétfőn is ott volt. Az M-es lett volna a legjobb rám, méretben legalábbis, de mivel az egy kicsit fostos :D, jelen esetben szakadt volt egy kicsit, így inkább az L-est vettem meg. Úgyhogy hirtelen szuper lett a napom :D[Image][Image]Most is a mez van rajtam :P Még a Poundlandbe néztem be, ahol egy cappuccinót és egy 3in1-es kávét vettem, de nem Nescafésat, mivel az már nem is tudom mióta nincs a Poundlandben, és hétvégén a másik két boltban sem találtam, ahol még tavaly volt. Így ugyanazon márka kávéjára esett a választásom, mint amilyenből a cappuccinót iszom :)
Kb 3/4 2-re értem haza, aztán ettem valamit, olvasgattam egy kicsit neten, majd indulhattam a gyerekekért. Nagy élmény volt értük menni szakadó esőben :D:D Ja, meg ugye nem találtam az esernyőjüket, így két nagyot, meg egy közepeset vittem, aztán hazafelé úton elosztottuk, hogy annyira senki se ázzon már szarrá :P
Ma ugye nekem kellett vacsorát prezentálnom, de kb tegnap délutánig eszembe sem volt, hogy mit kéne csinálni :P, így akkor gyorsban a palacsintára szavaztam. Még szerencsére maradt tegnapról egy kis maradék, így azt is felmelegítettük, én meg sütögettem a palacsintákat. Az apuka szerint kitűnő volt, meg legalább 3-szor megköszönte a vacsorát, előtte, közben és utána :) Mondjuk én biztos, hogy csináltam már jobb palacsintát is :D De simán ehető volt :D:D
Aztán mire elpakoltam a konyhában, meg rendbeszedtem a terepet, megcsináltam a szendvicseket holnapra, megterítettem reggelre, 20.45 lett :P Kb lejöttem a szobámba, beleestem a jó kényelmes székembe, aztán tunyultam jónéhány percet, vagyis amíg megittam  a borsmentateát, aztán zuhany, és most itt vagyok. Amúgy mostanában, vagyis már decemberben is egyre több teát ittam, főleg napközben, legfőképpen borsmenta- és kamillateákat, de semmi extra bele, csak a filter+melegvíz, és ennyi. De marha jó! :)
Ja, és hogy miért 140 a bejegyzés címe? Összesen ennyi fontot költöttem ma :P Jó, mi? :D
És még most fogom megenni a fánkokat...

Indulhat a dőzsölés :D

De azért nem fog azonnal elindulni :P

Szóval, tegnap este megcsináltam az online jelentkezést a nyelvvizsgára, majd utána továbbküldtem Az apukanak, amit nekem küldött a suli, és még hozzátettem, hogy majd a héten nem lenne rossz, hogyha ideadná a karácsonyi 2 hétre a fizetséget.

Ma egyébként nem sok minden történt, délelőtt vasalgattam, alig volt valami, 3 ing, meg egy hosszúujjú felső az enyémek közül, közben néztem a Streetdance 3D-t laptopon. Hááát, a zenék jók benne, még a táncok sem rosszak, de a végén a tánc nekem nem nagyon jött be :P Mindegy, tudom, kit érdekel :D:D

Kb egész nap sütött a nap, mikor olyan délután 2 körül megnéztem, hogy hány fok van, 7.7°C-ot mutatott a hőmérős óra. Úgyhogy úgy gondoltam, hogy nem kéne egész nap bent poshadni, ezért elnéztem a "faluba", vagyis Westbury-on-trym központjába, ahol található néhány üzlet. Természetesen főként édességért, vagyis rágcsálnivalóért mentem :P, mert már csak keksz volt, és az is kifogyóban. Ja, nem is, most jut eszembe, hogy van még Kinder Buenóm is :D Úgyhogy chipsszel, keksszel lettem gazdagabb, illetve találtam Ł1-ért egy jó kis 2011-es határidőnaplót, amit kerestem már múlt hétvégén is a központban, de ott egyrészt sz.rokat találtam, másrészt még drágák is voltak azok. Úgyhogy a hasznost összekötve a kellemessel egy jó séta keretein belül vettem néhány nagyon fontos dolgot :D:D

Nemsokkal azután, miután hazajöttem, ismét kimentem focizni, de most csak A középső fiúrel, mert A legidősebb fiú nem volt itthon, mint utóbb kiderült, atlétikai versenye volt a suliban, ahol a csapattal a 2. helyen végeztek, így továbbjutottak a következő körbe, illetve A legkisebb fiú a Wii-n játszott :P, majd 4-re ment teniszre.

Később a lányok mentek úszni, aztán vacsorakészítés, vacsora, elpakolás. Közben meg ideadtam Az apuka a kétheti fizetett szabimra a pénzt, illetve a nyelvvizsgának a felét is (tehát Ł52-ot), úgyhogy innen a cím. Már lassan annyi pénzem lesz :D:D:D:D, hogy úgy fogok benne úszni, mint Dagobert bácsi a Donald kacsában :D Na jó, nem. Egyelőre :P Holnap megyek is befizetni a nyelvvizsgára a pénzt (Ł104 nyelvvizsga-díj + Ł3 recorded delivery, ez kb az ajánlott csomagnak felel meg), és még valszeg összefutok Aniká-val (német aupaircsaj) egy kávéra.

Majdnem elfelejtettem!!! :P Péntektől heti 1-2 órát megyek az egyik szomszédhoz (Delyth) takarítani, meg ezt meg azt csinálni, Ł5 órabérért. Most első körban ablaktisztítás lesz soron :D:P

Jóéjt mindenkinek, aki már megy aludni! :D

...

Mivel tegnap, azaz vasárnap nem sok érdekesség történt velem, így nem is írt semmit, majd a mai adaggal együtt :D Egyébiránt annyi történt tegnap, hogy a 14.00 órakor a családdal megejtett ebéd után (ami nekem az első kajálás volt aznap :P, mivel 13.00-kor keltem :D) kimentem a focikkal a hátsó kertbe focizni. Olyan jó idő volt, hogy simán térdnadrágban és egy póló, hosszúujjú felső kombóban kimentem. És nem vagyok megfázva! :D Jót fociztunk, nem hittem volna, hogy már január 9-én sor kerül az év első focizására :)

Térjünk át a hétfőre: reggel egy kicsit nehézkesen indult, mert az egyiküknek úgy kellett könyörögni, hogy induljunk, egyszerűen mintha nem lett volna kedve semmihez sem :) Ez a "nincs kedve semmihez"-effektus a suliba vezető út alatt már csak a végén jött ki megint, amikor már majdnem ott voltunk a sulinál. De előbb, még volt olyan "ügyes" a lányka, hogy a kereszteződésben már futott volna át a második lámpán is, amin soha nem szoktunk átmenni, mert nem érjük el, hogy zöld legyen, erre ő meg se állt, persze szóltam neki, dehát úgy kellett utánaszaladnom a kereszteződésbe :P :D Ok, semmi gond. Egy kis felvezetés: két bejárata van a sulinak, az egyik a főbejárat, hogyha valaki kocsival jön, vagy arra lakik, de a nagytöbbség a másik bejáratot használja, ami mellesleg rövidebb is mint a másik, pont útba esik, mikor megyünk a suliba, úgyhogy csak kerülő lenne, ha a főbejáratot választanánk. Na, erre mikor vagy 10 méterre lehettünk a sulitól, ismét csak az egyik kislány :D elkezdte mondani, hogyhát de ő nem akar erre, a lépcsős részen menni, merthogy ez hosszabb, meg minden. Nagyon cseles akart lenni, már elkezdett futni, dehát ugye gyorsan megfogtam, és szépen betereltem a kapun :P Természetesen ezután már kb vonszolni kellett a teremig :D, ahova meg egyszerűen nem akart bemenni, pityergett, odabújt hozzám, puszit adott, átölelt, de közben még mindig pityergett, én kérdezgettem, hogy mi a baj, de semmit nem válaszolt, csak pityergett tovább :), majd jött a felmentősereg, a tanárnőjük egyik segítője, aki bevitte a többiekhez a lánykát :) Nem tudom mi volt vele, ilyen még nem fordult elő vele, mármint hogy ennyire nem akart már akkor sem a suliba menni, amikor már ott voltunk a terem előtt. Na, mindegy :D
Hazajöttem, fordítottam két cikket a Juvés-blogra, majd indultam a városba: egyrészt a nyelvsuliba megérdeklődni a nyelvvizsgára jelentkezést, másrészt talizni Maggievel, aki most szombaton érkezett vissza Bulgáriából.
"Jó" szokásomhoz híven :P késve indultam. Mondjuk még talán egy kis esélyem lett is volna, hogy időben odaérjek a Primarkba, ami már-már a szokásos találkozási pontunknak tekinthető, dehát olyan jó kis szél fújt az úton :P, hogy egyenes terepen alig bírtam menni :S Emelkedőn eleve lassabban tudok csak menni, lejtőn meg értelemszerűen siklok, mint egy síző :) Szóval, gőzöm sincs hány perc alatt, de viszonylag hosszú idő alatt odaértem a nyelvsuliba, ahol kb nem töltöttem 5 percnél többet, de ebből kb 1 perc volt az érdemi beszéd az egyik recepcióssal, Steph-fel. Mondtam, hogy jelentkezni szeretnék a márciusi CAE vizsgára, erre mondta, hogy arra CSAK online lehet jelentkezni :O, meg hogy utána fel kell hívni a sulit a fizetés miatt. Úgyhogy szinte semmi új információt nem kaptam itt :P Tartoztam ezzel az úttal az ördögnek :D
10.25 körül hagytam el a sulit, és mivel 10.30-ra beszéltük meg a találkát, így tudtam, hogy nem fogok odaérni :P :D, legalábbis időben nem :D 10.36-kor, mikor már leszálltam a központban a bicajról, jött is az sms, hogy már vár rám :P Egy-két kitérő után mentünk a Mall-ban lévő jól bevált kávézónkba, ahol én most "Dutch latte with cream"-et ittam, mivel új év, új szokások a mottó :D Maggie "Americano"-t ivott, neki nem nyerte el a tetszését a választása :P Kvzgatás közben beszéltük, hogy hova és mikor kellene majd mennünk, hogy ne csak otthon kuksoljunk, mivel én ugye már nem fogok nyelvsuliba járni, neki meg csak hétfőn este van egy 2-2,5 órás turnusa, úgyhogy hétköznaponként napközben ő is szabad. Illetve a jövőbeli utazásokról beszéltünk, mert még terveztük, hogy valamikor jó lenne elmenni Olaszországba egy hétvégére olcsón, természetesen :D Most májusra tettük a célidőpontot, amikor talán már pénz is lesz az utazásra :P Mivel megbeszéltük, hogy hozunk egymásnak valami "hazait", így át is adtuk az ajándékokat, én egy Gotse Delchev-es hűtőmágnest kaptam, az Maggie szülővárosa, én meg egy ilyen matyóhímzéses könyvborítót adtam neki. Már csak könyv kell neki bele, mert mindent hazavitt és ott is hagyott :D:D Benéztünk egy-két boltba, és az ő kedvenc boltjában (SportsDirect) megláttam a kedvenc focicsapatom, a Juventus új mezét, Ł25-ért. Nagy volt a csábítás, de először a nyelvvizsga legyen befizetve, aztán rávetődök a mezre :D Még mielőtt indultunk volna haza, vettem fánkot a Sainsbury's-ben :P, aminek a maradékát most este ettem meg :D 
Hazaérkezés után rohamléptekben felmostam, mert tegnap megkért Az anyuka, hogy ma csináljam már meg, aztán egy kis pihenőt követően indultam a gyerekekért a suliba. A hazafelé úton semmi gond nem volt, de nemsokkal azelőtt, hogy hazaértünk volna, elkezdett cseperegni az eső. Még tiszta szerencsénk volt, mert kb 5 perccel azután, hogy beértünk a házba, elkezdett zuhogni :S Miután odaadtam a lányoknak a szokásos raisins-cheesestick-baby bell-kombót (mazsola, sajtszelet, a baby bell is sajt), nem sokkal később az egyikük mindenképpen piritóst akart volna enni, de ilyenkor azt nem ehetnek, és én mondtam is neki, hogy válasszon valami mást, de erre elkezdett sírni, bömbölni, én meg szépen kivittem a szobából, hadd sírjon a lépcsőn magában, de természetesen egyből jött volna vissza, és akkor A középső fiú rá tudta beszélni, hogy ne sírjon tovább :P Ezután már semmi érdekes nem történt igazából, szerencsére :P
A vacsorakészítés közben elmondtam a tudnivalókat Az anyukanak :D, tehát hogy nyelvvizsgára csak neten lehet jelentkezni, illetve hogy mikor lesz, pont pénteki nap, tehát hogy azt még nem tudom, hogy akkor tudom-e majd hozni és vinni a gyerekeket a suliba, valamint, hogy egyből utána aupair-talira megyek Birminghambe. Meg beszéltünk még a nyelvvizsgáról, hogy még tavaly már egyszer megpróbáltam, de akkor csak 49% lett, és 60 kell, dehát most úgy érzem, hogy fejlődtem, úgyhogy mindenképpen meg akarom csinálni! És ennek is fogják fizetni a felét.
Aztán este még beszéltem az otthoniakkal, most nagymamám is ott volt/van nálunk, így vele is tudtam beszélni skype-on :)
Béke!

Változatosság

Ahogy észrevehető, megváltoztattam a blog sablonát, mert úgy éreztem, hogy éppen itt az ideje egy kis változásnak. Tudjátok, új év, új szelek :P De amúgy ez az átváltoztatás sem volt egyszerű, mert Firefox alatt egyszerűen nem töltöttek be a sablonok, így megnéztem már a Blogger-súgóját, annak is a fórumjait, ahol leírták, hogy a legújabb Firefoxot kéne használni, vagy meg kéne próbálni más internetböngészővel is a blogger indítását. Na én az utóbbit választottam, de amúgy gőzöm sincs, hogy milyen Firefox van a gépen, nem is igazán érdekel, szóval elindítottam a Chrome-ot, és ezzel minden pöpecül ment. Cool ;)Az elmúlt néhány órában blogokat olvasgattam, és mondom, írok már egy bejegyzést én is. Itt és most prezentálom nektek! :)Ma reggel, mondhatnám, hogy időben keltem (9-kor), ha nem 8-ra állítottam volna be az ébresztőt :P Mivel 10.30-ra mentem a bristoli buszvégállomásra, ahol találkoztam két aupairrel (Eszter és Zsuzsi), így gondoltam 8 körül ébreszt majd először a teló, aztán néhány perc alatt csak kikelek az ágyból :P Hát, az elképzelés az végülis nem elvetendő, dehát a megvalósításba "kisebb" hiba csúszott :D Azért is akartam hamarabb felkelni, hogy mondom, még gyorsan lenyírom, vagyis inkább megigazítom a hajamat a géppel, aztán gyors zuhi, borotva, reggeli, és go to the city centre. Na, a 9 órási kelésnek köszönhetően SPM-fokozatba kapcsoltam (aki tudja, hogy mi az az SPM-fokozat, az már régen is nézett sorozatokat ;)), és nagyjából 9.55 körülre készen is álltam. Igaz, még a bicajom nem :P Még meg kellett igazítanom, vagyis vissza kellett állítanom az ülést az én méreteimre, mivel legutóbb Laura használta még karácsony előtt, és ő egy kicsit magasabb volt, mint én, szóval az ülés is jóval feljebb volt. Megcsináltam, de még fújtatni is kellett a bicajba, ami olyan jól sikerült, hogy egyszer közben sikerült majdnem teljesen leeresztetnem az egyik kereket :P Na mindegy, végülis, szokásomhoz híven az utolsó utáni utáni utáni utáni pillanatban elindultam, ez volt 10.20-kor :P, tehát esélytelen volt, hogy én 10.30-ra odaérek az állomásra. Végülis 10.44-kor tettem le a bicajt a sétálóutcában. Nem rossz részidő így elsőre az újévben :)Amúgy nem tudom, miért, de mindig ez van, hogy az utolsó pillanatban indulok el szinte mindenhová, jó lenne erről leszokni :PJa, azt még kifelejtettem, hogy útközben hívott Eszti, de mivel bicajon voltam, így nem vettem fel, de éreztem, hogy rezeg a teló, így a kövi pirosnál visszahívtam, hogy mindjárt ott vagyok. Az állomáson taliztunk is, majd a Starbucksba vitt az utunk, ahol Enikő, egy erdélyi magyar aupaircsaj is csatlakozott hozzánk. Ott jól eltöltöttük az időt, dél után indultunk el megmutatni a lányoknak (Zsuzsinak és Enikőnek) a Cabot Circust, illetve előtte még a Poundland-be is bevetődtünk. Majd irány a Bella Pizza nevű hely, ami ilyen "All you can eat"=Annyit eszel, amennyi belédfér (vagy más szavakkal, annyit eszel, amennyit nem szégyellsz :D) hely. Volt nekem még tavalyról 3 ilyen szórólap, amit a sétálóutcában osztogattak, de mivel 4-en voltunk, még szerválni kellett legalább 1-et. Végül sikerült is, de ha már lúd, legyen kövér, így rögtön 4-et kértem a szórólapozó csajoktól ;) Jól beettünk, a lakoma után mindenki legszívesebben ledőlt volna egy kis időre, vagyis ha nem is mindenki, én biztosan :DEzt követően elmentünk a Queen Square-re, ahonnan a Millenium tér felé vettük az irányt. Hát ekkor már egyáltalán nem volt az a nászéjszakai forróság :P A Millenium tér az a tér, ahol az a nagy gömb van, amit már láthattatok itt a blogomon. De azért most is lőttem róla 1-2 képet ;) Majd Bristol Cathedral, ahol éppen valami próba volt, így csak távolról szemléltük, hallgattuk az éneklést, majd mentünk tovább a SS Great Britain felé. Még a katedrálisnál "lecsatlakozott" :D a csapatról Enikő, aki bement a katedrális mellett lévő könyvtárba. Mi el is jutottunk az SS Great Britain nevű hajóig, csak annyi baj volt, hogy a hajó az egyik part szélén horgonyzott, míg mi a másik parton álltunk, és híd az a közelben sem volt, a lányoknak pedig már nem volt annyi ideje, hogy visszamenjünk a hídhoz, majd megint vissza a másik oldalon a hajóig, mivel ekkor már fél 3 körül lehetett, az ő buszuk pedig 4.49-kor ment. Szóval a folyóparton elindultunk vissza a központba. Útközben még meg akartam nekik mutatni a Kobe Karaoke Bárt, ahova tervezzük, hogy velük is elmegyünk, de most sajnos éves leállás volt, pont most hétvégén, szóval nem tudtunk bent szétnézni :SMajd elkísértem őket a buszvégre, ahol beszélgettünk egy kicsit, majd én jöttem el.A hazajövetelem érdekes volt. Vagyis egy így nem igaz, a hazajövetelem utáni néhány perc volt érdekes :D Még a bicikliútról hazafelé: másoknak a kondija gyenge, vagy az enyém már olyan jó, hogy emelkedőn feltartanak? :P Ezt most nem nagyképűségből mondom/kérdezem, de két emelkedőn is volt "szerencsém" belefutni magam előtt egy-egy bicajosba, aki lassabban ment, mint én, és mivel jó forgalom volt, így alig tudtam megelőzni őket :DEhhez képest kábé úgy eshettem be az ajtón, mint egy zombi :D Szószerint beszédültem a szobámba :P, bele is huppantam a jó kis székembe, majd még a hasam is elkezdett egy kicsit rakoncátlankodni, így eldöntöttem, hogy inkább mégsem megyek vissza a városba pubozni Anikával és másik két aupairlánnyal, nehogy ott legyen már valami :D De már a vacsoránál semmi bajom nem volt, sőt, még fánk is volt vacsora után, desszert gyanánt. Meg is hozta a kedvemet, holnap biztos, hogy elmegyek veszek valami ilyesmit :PMajd segítettem összepakolni a konyhában, Az apuka meg is köszönte, majd jöttem a szobámba. Azóta meg szinte csak facebookozok, skypeolok és msnezek :D Hú, de számítógép, azaz laptopfüggő lettem :P:DDe amúgy ma este, a vacsora utántól, nem tudom mitől, lehet, hogy a fánktól :D valami nagyon jó kedvem lett, mondjuk eddig sem volt rossz, de csak úgy szórom/szórtam az erőt, az optimizmust, pozitivizmust, mint Kozsó a szeretetet :D:D És még nem is amszterdami fánk volt :P:P:P De majd egyszer azt is meg kell kóstolni, fel is vésem a Bakancslistámra (H)

Néhány fontosabb dolog, ami az elkövetkező hetekben, hónapokban fog történni:

1. CAE-nyelvvizsga: írásbeli és magnóhallgatás március 11-én pénteken lesz, majd még jövőhéten mindenképpen be kell mennem a suliba, hogy megkérdezzem, hogy mettől meddig tart, meghát nem ártana befizetni a díjat, mert január 14-éig kell, az meg jövőhét péntek. A szóbeli rész pedig február 28 (hétfő) és március 6 (vasárnap) között lesz megtartva.

2. A család nyaralásai: A hostcsaládom először a Half termben fog menni vakációzni, ekkor Svájcba. Ez február 19-27 között lesz esedékes valamikor. Majd április 10-17 között Tunéziában lesznek.

3. Balázs és Máté jönnek: a mostani állás szerint április 8-án, és 17-én mennek haza. Tehát lesz egy teljes, illetve egy kicsit több mint egy teljes hetünk, hogy felfedezzük a környéket :)

4. Magyar au-pair találkozó Birminghamben: már tavaly is csiripelték a verebek, hogy idén lesz valami ilyesmi, és ez most valósággá fog válni. Március 12-13 (szombat-vasárnap) a kiválasztott időpont. Remélhetőleg egy jól sikerült nyelvvizsgát tudok majd ott megünnepelni :D Egyébként tudtommal senki nem lakik Birminghamban, viszont az a város van úgy nagyjából a központban az országban, mivel magyar aupairek a szélrózsa minden irányában megtalálhatóak Angliában, így egy olyan helyet kellett keresni, ahova kb mindenkinek ugyanannyit kell utaznia, így esett a választás Birminghamra.
Képeket oldalt lehet találni!!
Jóéjt mindenkinek! ;)