Kipihentem a hétvégét :D :P

Tegnap annyira nem csináltam semmit, hogy nem is emlékszem, hogyan telt el a nap. Annyira emlékszem, hogy este beszéltem az otthoniakkal Skype-on. Valahogy eltelt a nap, gyakorlatilag kockultam :P Kipihentem a hétvégét :D Mondjuk az biztos, hogy nem jó éjszaka elkezdeni Youtube-videókat nézni, mert mindig találni fog az ember egy-egy jót, amit még érdemes akkor, abban a pillanatban megnézni, és így azon veszi az ember magát, hogy már éjszaka 2 óra van :P Ez történt tegnap éjszaka :D

Ez már csak azért sem volt jó, mert ma reggel 9-re kellett mennem a Camden Town-ban található Jobcentre-be, NIN (National Insurance Number)-interjúra. Így 7 körül kellett kelnem, amiből fél 8 lett végül, de ez nem osztott, nem szorzott végeredményben.

Sikeresen megérkeztem a Jobcentre-be, ahol néhány perc várakozás után már mondták is a számomat. Minden oké volt, lezajlott az interjú, 5 perc lehetett, vagy egy kicsit több, de az is csak azért, mert az ügyintéző hölgy egy-két telefont még megejtett haza :P Majd miután végeztem az interjúval, oda kellett adnom az útlevelemet, így az interjú után erre vártam néhány percet, hogy visszaadják. Ez is probléma nélkül lezajlott, úgyhogy elméletileg 2-4 hét múlva megjön a NI-kártyám.

Majd hazabuszoztam, ahol az anyuka már itthon volt (mert tegnap este sem aludt itthon), és egyből meglátta rajtam, hogy enyhén szólva nem vagyok a topon, én is mondtam, hogy már majdnem a buszon is elaludtam :P, erre úgy elkezdtünk nevetni :D Majd elkezdtünk beszélgetni, nem is tudom meddig beszélgettünk, de legalább 1,5 órát, ha nem 2-őt. Nagyjából kiderült, hogy mikor megyek haza, illetve mikor jövök majd vissza karácsonykor, illetve újévben. A gyerekek sulijáról, milyen közös programokat lehetne csinálni hétvégéken, amikor a gyerekek már ismét itthon lesznek, arról, hogy mi lesz a következő napok/hetek programja. A bevásárlólistát is összeállítottuk, majd mondta, hogyha van kedvem, délután elmehetek vele Wood Green-be, bevásárolni, én meg mondtam, hogy miért is ne.

Így 3 körül elmentek, mutatott egy jó kis piacot, ahol vettünk gyümölcsöket, zöldségeket, húsokat, halakat. Illetve még nekem ma estére kaját is :D :P Csak, hogy ne kelljen most sem főznöm :D Nagyon jó, hogy úgy kezelnek, mint a család tagját, így mindig mondja is, hogy nyugodtan mondjam, vagy vegyem le a polcról (hogyha boltban vagyunk), amit szeretnék, és ugyanúgy megveszi. Még az Iceland-be is bementünk, mielőtt hazajöttünk volna. Mondjuk a hazajövetel elég sokáig tartott, mert a North Circular Road-on munkákat végeznek, így nagyon lassan halad a forgalom azon az úton (is), amelyen mi mentünk Wood Greenbe.

Az anyukának már holnap mennie kell suliba (ugye említettem, hogy középiskolában tanít), de még csak Inset day lesz, azaz diákok még nem lesznek, csak a tanárok. Így most este simán el tudott menni a barátjához, akivel elmennek a Southbankon lévő IMAX-moziba megnézni a Harry Potter utolsó részét. Még délután mondta, mikor szóba került az esti mozi, hogy majd egyszer, hogyha találunk egy, a gyerekeknek is megfelelő filmet, akkor majd közösen, mi is elmegyünk az IMAX-moziba. Még ők sem voltak, és én is el akartam már menni egy ilyenbe, úgyhogy előbb-utóbb meg fog történni.

Most pedig kezdődik a Sky Premiere-en az Inception, ami az egyik kedvenc filmem egyértelműen a kedvenc rendezőmtől (Christopher Nolan), úgyhogy nézem is! J

25 éves lettem én, meglepetés e bejegyzés, csecse: becse...

Igen, vasárnap negyed évszázados lettem J De először egy rövid összefoglaló a péntekről: délelőtt felhívtam a Jobcentert, hogy adjanak időpontot National Insurance Number-interjúra. Augusztus 31-én megyek a Camden Town-ban lévő Jobcenterbe. Majd délután elmentem a North Finchley-ben lévő Lloyds TSB-be, hogy bejelentsem a banknál is a lakcímváltozást, mivel ki kellett nyomtatni egy papírt már az új címmel itthon, és azt bevinni. Ezután metróval mentem el Camden Townba, ahonnan a Regent’s Parkba mentem. Itt elkapott az eső, de volt nálam esernyő. Innen a Brent Cross Shopping Centre-be mentem, ahol nem vettem semmit, de legalább szétnéztem. Majd busszal hazafelé vettem az irányt, de ez is egy picit tovább tartott, mivel a busz elég sokat állt néhány megállóban :P

Szombaton pedig jött Londonba, hozzám, Gabi, Magdi és Zsuzsi, mindannyian au-pairek. Nem is én lennék, hogyha nem késve keltem volna fel, és így nem későn indultam volna el, és így nem késtem volna el a Victoriára megbeszélt találkozóról :$ :P 11 óra helyett 11.30 körül értem oda J A nap érdemi része innen vette kezdetét J Egy kis kóborlás után a Buckingham Palota felé fordultunk. Szombat és hosszú hétvége révén rengetegen voltak a királyi palota előtt, azonban a tömeg hamar szétoszlott. Köszönhetően az esőnek… -.- Nem lett volna baj, hogyha nem esett volna ennyire, illetve lett volna nálam esernyő :D :P Mivel szombat reggel az időhiány miatt nem néztem meg az időjárás-előrejelzést, szarrá áztam… Mondjuk Gabi és Zsuzsi esernyője sem sokat segített, mert konkrétan szakadt az eső. A végén már nem is álltam az esernyő alatt, mivel ígyis-úgyis megáztam, ezért megpróbáltunk menedéket keresni, de hát a Buckingham Palota közelében minden van, csak olyan hely nincs, ahova könnyedén be lehetne húzódni eső esetén :P

Rain over us at Buckingham Palace from Tamás Simon on Vimeo.

Amikor már szinte elállt az eső, benéztem egy szuvenír-boltba, hogy legalább egy törülközőt vegyek, de hát ilyen az én szerencsém… Nem volt :D :D Így nem volt mit tenni, így folytattuk utunkat a St. James’ Park Station felé, mivel a lányoknak vennünk kellett Oyster Kártyát, hogy tudják használni a helyi közlekedést. De mielőtt még odaértünk volna, megyünk-mendegélünk, és egy ilyen kapubejáróból kijött egy nő, mivel meglátta Gabi kezében a H&M-es táskát, és kérdezte, hogy van-e a közelben H&M, mivel megáztak, így új ruhákat kell venniük… -.- No comment. Na mindegy, odaértünk a metrómegállóba és megtörtént a megvétel, közben Magdi is hívott, hogy már visszaért Londonba, és kb egy félóra múlva találkoztunk is. Mi addig kiálltunk a napra (mivel ekkor már kisütött) száradni :D

A nagy találkozás után egy kis városnézés keretében visszagyalogoltunk a Westminster Apátsághoz, ahonnan elbuszoztunk a Trafalgar Térre, mivel szükségem/ünk volt egy kis kajára, amit a Mekiben vettünk magunkhoz :P :D Ezutáni emlékeim nem egészen tiszták, így nem tudom hogy, de eljutottunk a London Eye-hoz, valamint a London Bridge-hez is. Mivel busszal elég hosszú az út a központból ide, a házba, így eldöntöttük, hogy St. Pancras-on felvesszük Magdi bőröndjét, és jövünk haza. Ekkor úgy nézett ki, hogy tudunk barbecue-zni, mivel egész jó idő lett a délelőtti esőt követően.

Egy kis kitérő a hétvégi történéseit taglaló bejegyzésemben. Nem értem, hogy miért kell minden egyes nyilvános wc-ben Londonban fizetni azért, hogy könnyítsen magán az ember?! Legalább 20 penny, de inkább több, sőt van olyan hely, jó, mondjuk a frekventált helyen lévő Piccadilly körül, ahol akár 1 fontot is ki kellene fizetni a wc-ért… Ezekkel szemben a nemzetközi St. Pancras állomáson ingyen lehet a mellékhelyiséget használni. És természetesen itt a legkulturáltabb. Mondjuk a Mekikben általában ingyenes, de azért a Victorián találhatóban nem… Kitérő vége… :D

Hazaértünk, amikor hazaértünk, 5 óra körül lehetett. Csak annyira voltam/voltunk elázva, hogy kb (Magdin kívül) mindenkinek át kellett öltözni, az én cipőm és zoknim még kb tocsogott a vízben :P, illetve néhány ruhát be kellett tenni a szárítógépbe :D :P És mivel az időjárás ismét nem a pozitív oldalát mutatta (=jól be volt borulva), így nem kockáztattuk meg, hogy barbecue-zunk, hanem inkább bent csináltunk kaját. Közben a lányok ideadták a lapokat és az ajándékokat J Ezúton is nagyon köszönöm, hogy eljöttetek! ;) Én már jó előre behűtöttem az otthonról hozott, és direkt ekkorra tartogatott boraimat J, azaz az Egri Bikavért, a Tokaji Muskotályt, és a Rosét. Ja, azt el is felejtettem mondani, hogy az anyuka és a barátja végül is nem mentek Norfolkba, mivel az idő nem volt túl kegyes hozzájuk sem, így itthon töltötték a hétvégét. Miután mi befejeztük a vacsorát, ők elmentek bowlingozni, mi pedig a Mac-en elkezdtünk magyar zenéket hallgatni és énekelni :D Nemsokára viszont hazajöttek, mivel, szombat lévén, elég zsúfoltak voltak a bowlingpályák, így nem volt nekik hely :P Odajöttek a konyhába, és beszélgettünk egy kicsit. Adtak néhány jótanácsot a hétfői Notting Hill Fesztiválra, hogy nehogy véletlenül zsebesek áldozataivá váljunk ;) A lányok is mondták, hogy nagyon laza, nyitott „hostszüleim” vannak, mivel nagyon közvetlenek voltak J Nyugodtan hagytak minket a konyhában, étkezőben „tevékenykedni”, az anyuka gépén, ők pedig a nappaliba táboroztak le, és ott filmeztek.

A zenehallgatás a végére karaoke-ba csapott át. Hehe :D Azért jó volt, hogy mindenki énekelt. Már úgy is olyan régen karaoke-ztam, már hiányzott! J Lassan elkezdtünk készülődni, mivel 11 előtt oda kellett érni a Bar Rumbába, ahova a vendéglistára (guest list) tettem magamat és a velem érkezőket, hogy legalább a belépőért ne kelljen fizetni. Az odafelé vezető buszútra azért vittünk magunkkal egy kis innivalót, ki ne száradjunk az úton :P, illetve olyan egetrengetően fontos dolgokon  agyaltunk, mint hogy a Notting Hill című filmnek mi volt a magyar címe, illetve hogy nevezik azt, amikor valami példaértékű, értsd, először történik meg (a kontaktlencsés beájulásos előadásom kapcsán jött elő :P). És még mielőtt leszálltunk, eszünkbe jutott, hogy Sztárom a párom, és precedens :D Hát nem nagyszerű :D:D:D

A Piccadilly Circus-ön találkoztunk a többiekkel, és ingyen be is mehettünk a bárba, azonban, mivel csak szombat délelőtt tudtam biztosra lefoglalni, hogy több, mint 10-en megyünk, így ingyen piát, valamint ülőhelyet sajnos már nem tudtak biztosítani. Viszont, a csávónak, valamelyik főnök lehetett, ugyanazon a napon, tehát augusztus 28-án van a születésnapja, mint nekem :D Csak néhány évvel korábban született :D

Jó volt a buli, éjfél után vettem is egy pezsgőt, hogy koccintsunk már az „újjászületésemre” :D A lányok még a dj-vel is felköszöntöttek, ugyanis külön is bemondta, hogy „Boldog 25. születésnapot, Thomas”. Köszi :P Miután hivatalosan is 25 éves lettem, annyira belemelegedtem a táncba, hogy valami hihetetlen mozdulattal saját magamnak (!!!) vertem le a szemüvegemet a diszkóban :D :P Nagy szerencsére ismerősök voltak a környéken, így ők megálltak egy kicsit, én meg mint egy vakegér, kerestem a földön a szemüveget :D Jelentem, meglett :P És nem is lépett rá senki sem :P

Vasárnap keltünk, amikor felkeltünk. Egy kis fejfájással :P :D Zsuzsi este 6-kor indult vissza Warminsterbe. A Tottenham Court Roadnál leszálltunk a buszról, majd az Oxford Street-en végigsétáltunk, majd a végén a Sainsburysben vettem egy kis ennivalót, amit a Hyde Parkban egy piknik keretein belül elfogyasztottunk. Amúgy szépen lassan megyünk az Oxford Street-en, és látjuk, hogy elég sok embernél van ilyen Danone-os Shape Delights (most nem jut eszembe a jó magyar szó rá :$, ilyen pudingszerű valami :D), és egyszer csak mi is megláttunk egy csajt, aki egy nagy piros dobozból INGYEN osztogatta az ilyen 4-es Danone-okat. Már csak karamellás volt, így mind a 4-en vettünk :D Magdi a csokisért volt oda, de azt vasárnap nem tudtunk szerezni :P

Egész jó idő lett vasárnap kora délutánra. Még a madarakat is etettük a parkban :P Majd a The Serpentine felé indultunk, ami ugye a Hyde Park közepén lévő tó. A cél a tó másik oldalán lévő Princess Diana emlék-forrás volt. Érdekesen van kialakítva ez a forrás, mivel nem vízszintben fekszik, hanem egy kicsit dimbes-dombos a kialakítása. Mivel már 5 óra körül jártunk, Zsuzsinak lassan indulnia kellett a Victoria Coach Stationre. Ki is álltunk a Hyde Parktól délre lévő egyik buszmegállóba, ahonnan (mint kiderült) az 52-es busz volt jó a Victoriáig. Az első 52-est nem értük el, mert mi még gyalogoltunk, az meg akkor száguldott el mellettünk, és pont senki sem állította meg. Aztán, mikor már jó néhány perce vártunk a következő 52-esre, belemerültünk a beszélgetésbe, és még egy 52-es elment mellettünk úgy, hogy mi a buszmegállóban voltunk, és nem vettük észre, hogy jött a busz :D:D:D Ilyen az, hogyha nem intik le a buszt, akkor az Angliában bizony nem áll meg! :P Na, a következő 52-est már mindenképpen el akartuk érni, így mint a hülyék, úgy integettünk már akkor, amikor a busz még vagy 50 méterre volt a megállótól :D Néhány sofőr vissza is integetett nekünk :D:D De legalább ez a busz már megállt :P

Zsuzsi sikeresen elérte a coach-ot, mi pedig nagy wc- majd pizzakeresésbe fogtunk :P És ahogy már egy korábbi bekezdésben említettem, a Victorián levő Mekinél nincs ingyenwc, hanem 30p-t kellett fizetnünk -.- No comment -.- Pizzát sem sikerült a Victorián vennünk, mert a Marks&Spencerben több mint 4 font volt, és annyit nem akartunk egy pizzára költeni, így úgy döntöttünk, hogy majd máshol veszünk. Úgy voltunk vele, hogy úgyis van egy Tesco közel a lakhelyemhez, ami éjjel-nappal nyitva van, és majd ott veszünk. Sok Tescót és Sainsburyst láttunk a buszút mentén, de végülis a 24 órás teszkóra szavaztunk. Kár volt… Ugyanis ilyen miniatűr betűkkel van kiírva a táblára, hogy hétfőtől-szombatig éjjel-nappal, míg vasárnap csak délután 4-ig !!!! van nyitva az a teszkó… :S -.- Mi meg olyan 7 óra körül értünk oda. Szóval ott nem vettünk pizzát. Leszálltunk Friern Barnetben, és pont láttunk egy ilyen kis boltot, ahova benéztünk, hátha lesz pizza. És volt!!! Ilyen kisebb fajták voltak, de olcsóbbak is voltak (és szarabbak is :P, mint ahogy utóbb kiderült). Na jó, a pepperónis jó volt :D A vicces, hogy még a The co-operative is nyitva volt, mi meg nagyban azt hittük, hogy vasárnap az is hamarabb zár, mint ahogy a teszkó is…

A pepperónis, mint ahogy fentebb említettem, egész jó volt, a másik két fajta, a hawaiinak és spicy chicken-esnek csúfolt pizzák viszont förtelmesek voltak :S Még szerencse, hogy az első mindenkinek a pepperónis volt :D Majd lassan feküdtünk is le.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és felköszöntött ilyen-olyan módon!!! Nagyra értékelem! J Válaszolgattam az üzenetekre, majd a BBC-honlapján megnéztem a Forma1-es Belga Nagydíjat. Miután vége lett, mentem volna aludni, de annyira nem tudtam elaludni, hogy mondom ilyen nincs. Nem tudom mi lehetett, fetrengtem jobbra-balra, szenvedtem legalább egy félórát, de sztem még többet is. Valahogy csak sikerült elaludni a végére.

Hétfőre 9 órai ébredést, és 10 óra indulást terveztünk Gabival és Magdival, mivel a cél a Notting Hill Fesztivál volt. Hát ebből lett olyan 10.30-10.40-es indulás :P és az első cél Paddington volt, ahol úgy terveztük, hogy Magdi leteszi a bőröndjét, azonban olyan hosszú volt a sor, hogy inkább nem vártuk meg, mivel akkor még kevesebbet láttunk volna a felvonulásból. Így gyalog elindultunk Notting Hill felé, de végülis úgy döntöttünk, hogy a Hyde Park mellett felpattanunk egy buszra, mert úgy csak gyorsabb lesz egy nagy bőrönddel. Le is intettük a buszt, szállnánk fel rá, erre Magdi Oysterénél pirosat világított a készülék :O Nem értettük, mivel vasárnap még többet is töltött fel rá, mint Gabi és Zsuzsi… Mindegy, így gyalog elindultunk a legközelebbi metrómegállóhoz, ahol tettünk még rá pénzt, ami így utólag jó döntésnek bizonyult, mivel onnan egyenesen tudott menni metróval a fesztivál után a Liverpool Street állomásra, ahonnan a vonata indult. J

Ahogy közeledtünk a fesztiválhoz, magához a felvonuláshoz, egyre inkább magába szippantott minket a fesztiváli hangulat. Egyre nagyobb lett a tömeg, egyre közelebbről és így egyre hangosabban hallottuk a zenét. A fesztiválon különböző táncosok különböző koreográfiákat bemutatva vonultak végig Notting Hill utcáin. Nekem nagyon tetszett az egész. Annyira, hogy egy újabb tétel került fel a Bakancslistámra (RIO) :D. Magdi olyan 2 előtt egy kicsivel elindult, mi, Gabival még maradtunk, és néztük egy kicsit még a felvonulást, majd ettünk 3,5 fontért egy tányéron 3 fajta kaját, ami nagyon megérte. Szépen lecsöveltünk az út szélén, és ott ettünk meg a kajánkat :D

Notting Hill Festival 2011 from Tamás Simon on Vimeo.

Ismét jött egy séta az Oxford Street-en, ahol most sikerült csokis Danone-t szereznünk :D, majd egy kis városnézésre indultunk. Penge-busz, Waterloo Híd, Millenium Híd, St. Paul Katedrális, majd busszal elmentünk a Towerig, átsétáltunk a Tower Hídon, majd úgy döntöttünk, hogy lassan induljunk vissza a Victoriára, hogy ne túl későn érjen haza Gabi. Vártunk a buszra a Tower előtti megállóban, jött is egy 15-ös, ami elvitt volna minket a Trafalgar Térig, de arra kismillió ember próbált felszállni, így mondtam, hogy inkább várjuk meg a következőt. Ami jött is 2 percen belül, és nem is akármilyen busz volt az!!! Hanem egy old school piros emeletes busz, azaz hátul kellett felszállni rá, ahol nyitott  volt a rész, jegyellenőr volt a buszon!!!, akinek volt kézi-kártyaolvasója, amivel nézte, hogy mindenkinek érvényes-e a jegye, Oystere, stb-je. Ez akkora feeling volt, hogy elmondhatatlan. Ez méltó lezárása volt a hétvégének, azt hiszem. J

Ahogy apukám szokta volt mondani (egy kis átalakítást végeztem persze, hogy magamra érvényes legyen a megállapítás :D :P): „25 év felett már minden nap egy ajándék!” Szerintem a Földön eltöltött minden nap egy ajándék! ;)

Minden nap vasárnap

Mióta nincsenek itthon a fiúk, és így teljesen szabad vagyok, nincs semmi ösztönzés, hogy időben (értsd, reggel, délelőtt) felkeljek. Éjszaka is sokáig fenn vagyok, filmezek általában, és kb délben vagy még később kelek :P Erre mondta ma (vagyis tegnap, azaz csütörtökön) az anyuka, hogy minden nap vasárnap :D Mert vasárnap az ember mit csinál? Pihen, addig alszik, ameddig szeretne, nincsenek nagyon kemény, kötött programok, szóval lazán telik a hét utolsó napja. Na, ez van most itt, a házban is :D Az anyuka is már nagyjából befejezte a munkát, amit elvállalt, szóval ő is szépen, nyugisan csinálja a dolgait.

Tegnap délután Highgate-ben találkoztam egy spanyol és egy portugál au-pair-csajjal. Egy jó hosszú sétát követően (amikor kerestük a kávézót az erdőben, mert hogy van ott is, ami egyébként tegnap pont zárva volt :P :D) az erdő másik felében találtunk egy nyitva tartó kávézót, úgyhogy ott vitattuk meg az élet nagy dolgait J Olyan 18.00-18.30 körül lehetett az idő, és már eléggé elkezdett hűlni, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy mindenki hazafelé veszi az irányt.

Nekem alig kellett mennem néhány métert a buszmegállómhoz, úgyhogy én ott elköszöntem a lányoktól, viszont (csúcsidő lévén, munka vége, mindenki megy haza), a buszmegállóban legalább 50 méteres sor volt!!! Még szerencse, hogy ilyenkor nagyon sűrűn járnak a buszok, így hipp-hopp, már rajta is voltam egyen. És az emberek nem hazudtoltak meg az Angliáról terjengő sztereotípiákat, azaz, hogy türelmes nép az angol, mivel mindenki szépen libasorban beállt egymás mögé. Én is :P :D

Arra már nem emlékszem pontosan, hogy kedden vagy szerda este, de megnéztem az I Am Number Four című filmet. Egy tipikus popcorn-mozi volt, látványos, és ebben szerintem ki is merültek a pozitív gondolatok a filmről :D :P Egy agykikapcsolós 2 órának jó volt mindenesetre.

Ma hamarabb akartam kelni, de hát az ágy nagy úr :D, így megint volt vagy fél 1, mikor felkeltem. Az anyuka reggel jött haza – mint ahogy most sincs itthon -, azt hallottam, amikor hazajött, illetve még azt is, amikor dörgött az ég, és szakadt az eső. Miután megebédeltem, olyan 3 körül gondoltam – mivel az idő elég jó volt ekkor -, hogy csak be kéne menni a központba egy kicsit várostnézni. 4-kor már sikerült is elindulni :P :D Semmi extrát nem csináltam, tettem egy kört a belvárosban, kattintgattam, majd 7 körül úgy döntöttem, hogy indulás haza.

Tottenham Court Road-nál fel is szálltam a 134-es buszra, az azonban nem ment North Finchley-ig, hanem csak Archway-ig, így úgy döntöttem, hogy Camden Town-nál leszállok és átszállok a Northern Line-os Tube-ra, aztán West Finchley-ből meg hazagyaloglok. Ez elméletben jól is nézett ki. Azonban a gyakorlati megvalósításba egy icipici hiba csúszott :D :P Leszálltam West Finchley-ben a metróról. A Northern Line gyakorlatilag északi irányba megy végig. Szóval, leszállok a metróról, kijövök az állomásról, és látom szemben, hogy milyen szép ahogy a Nap LENYUGSZIK. Ez azért fontos tényező, mert én a West Finchley állomástól KELETRE lakok. És természetesen én a lenyugvó Nap irányában, azaz nyugat felé indultam el :D Térképen (neten) már korábban néztem, hogy hogyan lehetne ehhez az állomáshoz eljutni, és ahogy mentem-mendegéltem, hát gyanússá vált, hogy az utcák egy kicsit kanyargósabbak, mint amilyennek lenniük kellene (gyakorlatilag egyenesnek kellett volna lenniük :D). Szóval mentem vagy 10 perce, mire rájöttem, hogy tökéletesen az ellenkező irányba indultam el, így visszafordultam. Ezután már nagyjából jó irányba mentem, miután elértem az állomást (ismét :P :D), viszont egy kicsit meghosszabbítottam az utamat, amikor az egyik válaszútnál jobbra indultam el, mivel balra sokkal rövidebb lett volna :D De legalább felfedeztem a környéket. Így a 30 perces útból lett egy 60 perces gyaloglás. Nézzük a pozitív oldalát: megvolt a mai edzés! ;)

Green Day

De nem a zenekarra gondolok a címben :D

Tegnap megbeszéltem egy német au-pair-csajjal, hogy ma találkozok vele egy kávéra. Fogjuk rá, hogy közel laktunk egymáshoz (azért a múlt idő, mert ma költözik másik családhoz, vagyis azóta már szerintem átköltözött), viszont ígysem tudtam közvetlenül eljutni a megbeszélt találkahelyre. Ezért először a 221-es busszal elmentem Bounds GREEN vasútállomásig, ahol kb egy negyedórát vártam, és jött is a vonat, amivel 2 percet ha mentem, és már ott is voltam Palmers GREEN vasútállomáson. Az emelletti Starbucksba beszéltük meg a talit 3-ra. Én – kivételesen :D – időben ott voltam, és néhány perc múlva jött Cäcilia is. Aranyos lány, kb 5-ig beszélgettünk, ekkor ő ment a barátnőjéhez, akihez letette a cuccait, mert 6-ra ment érte az új hostapja. Én meg gondoltam, hogy mivel csak be van borulva, de nem esik az eső, nekivágok a városnak, és bebuszozok a központba. De előtte még élelmet kellett magamhoz vennem, mivel már korgott a hasam. Előbb egy Morrisons-ba mentem be, de nem találtam fánkot :P, viszont amikor kijöttem az üzletből, már esett az eső, így mégis úgy döntöttem, hogy hazafelé veszem az irányt, mivel ernyő és kabát nélkül nem az igazi esőben mászkálni :P :D

Buszra pattantam, mondom majd átszállok valahol, így a 329-es busszal elmentem Wood GREEN-ig, ahol hipp-hopp egy nagy bevásárlóközpont „jött velem szemben”. Nem is tudtam, hogy ott egy ilyen plázaszerű megoldás van. Szét is néztem, a Primarkban beszereztem már végre egy esernyőt :P, remélem nem fog tönkremenni már első használatkor :D :P, majd a Sainsburys-ben vettem végre fánkot. Egyébként itt is hallottam magyar beszédet! J

Az anyukával ma nem találkoztam, mivel délben keltem :P, és valószínűleg már nem is fogok, mert nemrég írt egy sms-t, hogy a recycling box-okat tegyem ki, mert holnap gyűjtik, és én ebből arra következtettem, hogy biztos a barátjánál marad ma este.

Egyébként azt kifelejtettem a tegnapi bejegyzésből, hogy a gyerekek elmentek az apjukkal olyan 10.30-11.00 között. Bár még nem sokkal előtte jött az anyuka, én a szobámban voltam, és mondja, hogy most írt neki az apa, hogy estére mégsem tudja magával vinni a gyerekeket. Erre mondta az anyuka, hogy megmondja neki, hogy oldja meg, mert hogy ő nem fog ráérni, illetve én meg szabad vagyok egész héten, úgyhogy ne is próbáljam meg felajánlani, hogy segítek :D Na nem mintha akartam volna :P El is mentek rendben, de még mielőtt indultak volna, feljött a szobámba mindhárom fiú elköszönni, és a két kisebb meg is ölelt! J

Egy tökéletesen helytálló szám következik: :)

Piknik a St. James' Parkban

A vasárnapról annyit érdemes megjegyezni, hogy este barbecue-zott a család, az anyuka két bátyja, a barátja, valamint egy baráti házaspár volt itt, majd én is csatlakoztam hozzájuk. Még desszert is volt, volt egy almás, ill. egy körtés süti, mindkettő jó volt. A gyerekek délelőttől az apjukkal voltak délutánig. Én itthon ütöttem el a napot, nem voltam menős kedvemben :P

Mára viszont néhány au-pairrel pikniket beszéltünk meg a St. James’ Parkba. Délután 1 órára beszéltük meg a találkozót a St. James’ Stationnél, de én „jó” szokásomhoz híven késtem :D A szeptemberi au-pair-talival kapcsolatban jártam utána egy-két dolognak. Információkat még mindig nem adok ki :D

Szóval, a pikniken 5-en vettünk részt, a német Elisa és Anika, a finn Elina és a spanyol Álex, velem együtt. Nagyon jó idő volt egész nap, így akkor is, amikor ott voltunk, így élveztük az időjárást, beszélgettünk, ettünk :D:D, majd néhány óra után Southbank felé vettük az irányt. Southbank a Temze déli partja, és gyakorlatilag a London Eye-tól a London Bridge-ig tartó szakaszt nevezik ennek. Itt egy kiülős helyre ültünk „be” :D, aztán itt is jól elbeszélgettünk. Itt esett meg a következő történet: mikor mentünk Álexszel, a spanyol sráccal rendelni a kinti pulthoz. Először ő kérdezte a pultos csávót, hogy kint felszolgálnak-e pintet. És erre válaszolta a pultos csávó, hogy nem. De volt valami furcsa a beszédjében, az akcentusában. Hát persze, hogy magyar volt!!! Az akcentusából észrevettem! Hát nem oltári?! :D Majd a névtábláját meglestem, és Jánosnak hívták. Beszéltünk néhány percet, mondta, hogy teljesen szokatlan volt most magyarul kiszolgálni J Bár a végén már az angol jött ki rosszul, mert egyszer magyarul, következő alkalommal angolul beszéltünk :D Tök jó érzés csak így teljesen véletlenül belefutni egy honfitársunkba. J

Már nem is tudom, mikor köszöntünk el egymástól. Ők Waterloo-tól Tube-bal mentek tovább, én pedig fogtam egy buszt (az 1-est), amivel elmentem Tottenham Court Road-ig, ahonnan a jól bevált 134-essel utaztam haza. Útközben pedig olvastam a London Evening Standardot, amiben nagy terjedelemben foglalkoztak a mai líbiai eseményekkel, amikben a lázadók gyakorlatilag elfoglalták Tripolit, és Kadhafi 3 legidősebb fiát is elfogták, igaz, a nagyvezér még nincs meg. Valamint arról is írtak az újságban, hogy a Notting Hill Festival (ami most hétvégén, augusztus 28-29-én esedékes) környékén élők azt szeretnék, hogyha elhalasztanák a fesztivált, mert a rengeteg érdeklődő és néző miatt attól tartanak, hogy az esemény után ismét felkelések törhetnek ki, ezért többen már most elkezdték elbarikádozni magukat, illetve elhagyják hétvégére otthonukat. Illetve a jövőre tekintve azt mondták, hogy jó lenne egy nagyobb utcára vinni a felvonulást. És hogy ez miért érdekes a számomra?! Mert a tervek szerint azokkal, akik itt maradnak a hétvégi buliból hétfőig, hétfőn ez a fesztivál lesz a program.

Horrible Bosses, beszélgetés, felismerés

Bennem ma tudatosult úgy igazán, úgy teljesen, hogy Londonban élek!!! Mert ugye eddig nem is tudom hány évig laktam Tiszavasváriban, majd néhány évig Debrecenben, majd tavaly Bristolban, de azért egyik sem olyan kaliberű, mint London. Igaz, hogy eddig is mondhattam, hogy „Hát, most beugrok már a városba, megnézem, mi történik éppen szombat délután/este!” Ez otthon a főteret, Debrecenben a Kossuth-teret, Bristolban a Harbourside-ot és/vagy Broadmead-et jelentette, és nem kellett több, mint 20 perc, hogy beérjek a központba. Itt meg a központ a City-t, City of Londont jelenti, tehát Oxford Street, Soho, Piccadilly, Hyde Park, Green Park, Temze, Westminster és még sorolhatnám végtelenül.

És hogy miért éppen ma tudatosult ez ma bennem. Ezen a héten egyszer se buszoztam, vagy metróztam, mivel úgymond készenlétben kellett lennem, mivel nem lehetett tudni, hogy mikor kellek itthon (ez főleg az elmúlt két napra, vagyis tegnapra és mára volt jellemző), így a parkos kiruccanásokon kívül nem is nagyon mozdultam ki itthonról. De ma először elmentem Muswell Hill-be – kb 15 perc busszal -, ahol feltankoltam egy kis nasival, illetve vettem egy füzetet, majd néhány bekezdéssel később elmondom, hogy miért. J Majd hazajöttem, ez volt olyan fél 2-2 tájékán, majd vagy egy órán át esett az eső, elég intenzíven. Így gondoltam, hogy ma sem lesz már menetel sehova, ha ilyen az idő. Elkezdtem Showder Klubot nézni/hallgatni, közben gépen játékkal ütöttem el az időt, és az ilyenkor szokásos holtpont is eljött, amikor majdnem bealudtam, de miután átlendültem ezen a ponton, és az idő is egyre jobb és melegebb lett, egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy én bizony most bemegyek a városközpontba. Így is lett. Még mielőtt felszálltam volna a buszra, megláttam a buszmegálló mögött egy Lloyds Pharmacy-t, mondom benézek, és szerencsére nagyon olcsó sampon és dezodor volt, úgyhogy ebből is feltankoltam, samponra egy ideig nem lesz gondom, az biztos!

Szóval, a 134-es busszal mentem, ami North Finchley-ből indul, és Tottenham Court Road a végállomása, ami az Oxford Street egyik vége gyakorlatilag. Szóval ott leszálltam, és elindultam a ragyogó napsütésben fel az Oxford Street-en. Semmi előre kitűzött célom nem volt, csak nézelődtem, néhány boltba be is néztem, de csak a Mekiben vettem egy kis kajának nevezett valamit :P Ezt a Marble Arch közelében elfogyasztottam, majd a Hyde Parkon sétáltam keresztül szépen lassan, egészen a The Serpentine-nek nevezett tóig, ami a park közepén terül el, és gyakorlatilag kettészeli a parkot, a közepén pedig van egy híd. Én a hídig már nem mentem el, mert úgy gondoltam, hogy még a Temzét is célba veszem most, így egy kis fotózás után indultam is nagyjából a Temze felé :P, de amikor már a Duke of Wellington térnél jártam (remélem tényleg az a tér neve, ahol van egy szobor, ebben most nem vagyok biztos, remélem, nem lőttem mellé, szóval a Hyde Park Corner metróállomáshoz közeli térnél jártam), és a fényképezőgépem bemondta az unalmast :S -.-. Mivel toldozott-foldozott, azaz cellux-ragasztóval „megjavított”, így nem tudtam vele mit csinálni. Az volt a baj, hogy csak annyit kellett volna, hogy kiveszem az elemeket, meg visszateszem, viszont nem tudtam volna visszaragasztani, mivel se ollót, se ragasztót nem vittem magammal. -.- Úgyhogy nem mentem tovább a Buckingham Palota felé, hanem a Park Lane-en a legközelebbi buszmegállóig mentem, ahol a 38-as busszal mentem a Tottenham Court Road-ig, ahol egy kis várakozás után felszálltam a 134-es buszomra.

És csak eljutok oda, hogy miért is ma tudatosult ez bennem, hogy Londonban lakok. Mert ezen a visszaúton, látva London fényeit magam körül, most este, elgondolkoztam, hogy honnan indultam, és most hol vagyok. És ezt a kettőt összevetni nem egyszerű. Mert mostmár egy évig, ha azt mondom, hogy „beugrok” a városközpontba, az kb egy óra utazást fog jelenteni a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb városának a központjába. Ez lesz a megszokott. J

Mi volt tegnap? Elméletileg nem kellett volna dolgoznom, mert az volt a terv, hogy délután az anyuka a barátjával elviszi a gyerekeket a Friary Parkban lévő Fun Fairre, ahol vidámpark is van délutánonként. A következő történt: anyuka indulás előtt kb 15 perccel mondta a fiúknak, akik ekkor (valszeg) a nappaliban a tv előtt voltak, és gondolom playstation-öztek, hogy elmegy lezuhanyozni, addig mindenki öltözzön fel, vegye fel a cipőjét, és várja az ajtóban indulásra készen. Na, ebből annyi valósult meg, hogy a középső fiú csinálta meg, amit az anyja kért tőle, tehát ő ott volt menetkészen az előszobában, a másik kettő – gondolom – maradt a tv előtt. És ebből nagy veszekedés lett, ugyanis az anyuka kijelentette, hogy akkor csak a középsőt viszi el a parkba, erre a kicsi úgy elkezdett hisztizni, hogy nem igaz! Tehát ezért kellett dolgoznom kb egy órát pénteken, hogy kezeljem a helyzetet :P, ugyanis az anyuka elvitte a középső fiút a barátjával együtt a parkba, míg a másik kettő itthon maradt velem. A kicsi kb 15-20 percig mint egy dúvad, úgy viselkedett, mindent akart dobálni, dönteni, szinte törni-zúzni próbált, ki is akart menni többször is az ajtón, szóval most ott voltam végig a sarkában. És egyszerűen azt nem értette meg, hogy csak fel kellett volna öltöznie (pedig az anyja 4-szer is kérte…), hogy mehessen. 20 perc után kezdett higgadni, bement az anyja szobájába, én meg magára hagytam. Szépen lenyugodott utána. Nem sokkal később az anyuka bátyja is befutott, mivel neki is elmondta, hogy hogyan viselkedtek a fiúk, de azután már minden oké volt.

Tegnap este a közeli (gyalog kb 15 perc) Vue Cinemába elmentem megnézni a Horrible Bosses (Förtelmes főnökök) című vígjátékot. Húú, hát nagyon-nagyon jóó volt! Szerintem jobb volt, mint a The Hangover Part II, pedig az is tetszett (igaz, nem annyira mint az első rész). A Horrible Bosses 3 csávóról szól, akiket ilyen-olyan módon szívat vagy kellemetlen helyzetbe hoz a saját főnöke, és egyszer csak eldöntik, hogy a főnökeiknek meg kell halniuk J Többet nem is mondok, ezt mindenkinek látnia kell!

Olyan 22.10-22.15 körül értem haza, az anyuka éppen mosogatott, és elkezdtünk beszélgetni. Majd miután befejezte a mosogatást, kiültünk a hátsókertbe, ő cigizett, én teáztam :P, és elég sok mindenről szót ejtettünk. Kb 11-ig beszélgettünk. Mondta, hogy ha a fiúk holnap (azaz ma) jól viselkednek, akkor elmehetek velük a parkba (mivel mondtam, hogy én amúgy is szeretnék elmenni). Ugye átbeszéltük a viselkedésüket, hogy a nagyfiú mennyire az apjára ütött, ő is egy couch potato :P :D Illetve elmesélte, hogy találkozott a barátjával, majd a gyerekek hogyan találkoztak vele, hogyan fogadták, meg ilyenek. A sport is szóba került, hogy mire akarja, vagy mire kellene a fiúkat beíratni, mert valamire mindenképpen kell. Úszásra akarja, illetve a karate is szóba jöhet, mivel a figyelemmel vannak bajok a fiúk esetében (mint ahogy a kis délutáni affér is mutatja), és ez nagyon jó hatással lehetne rájuk, az egész jellemfejlődésükre pozitívan hathatna. Én is mondtam neki, hogy ez egy nagyon jó ötlet! Elmondtam, hogy én imádom a sportokat, és pont a napokban gondolkoztam azon, hogy mit kéne csinálni, mert a futás nem igazán hoz lázba, elég unalmasnak találom, gyakorlatilag bármi más jöhet. Mondta, hogy majd akár úszásra elmehetek a fiúkkal, vagyis a naggyal. Illetve, ha már a nagyfiút szóba hoztam. Pontosan már nem emlékszem, hogy melyik nap, de már korábban is mondta, hogy ha nekem okés, akkor majd valamikor a közeljövőben elmehetnék csak úgy buszozni a nagyfiúval, hogy szokja a rendszert, hogy mit hogyan kell csinálni, mivel egyáltalán nincs hozzászokva. Mondom, persze, miért is ne?! A biciklizést is támogatná, legalább is a legnagyobb fiú esetében, hogy menjen az útra, hogy tanuljon meg biciklizni a forgalomban is. És mondta, hogy lehet, hogy nekem is vesz majd egy bicajt! Mondom, azt nagyon megköszönném. J Bicajozni imádok. Eleve közlekedési eszköz, illetve edzés is, nem csak eljutok A-ból B-be (mint pl busszal, végig ülve az utat :P). Úgyhogy én nagyon örülnék neki, hogyha megvalósulna ez.

Arra már nem emlékszem, hogy hogyan jött szóba, de valahogy a szemüveg<>kontaktlencse problémakör is terítékre került tegnap este. És én ekkor elmondtam, hogy kb pontosan egy éve akartam én kontaktlencsét, már meg is volt, majd miután az optikusom betette a bal szemembe, 15 másodpercig tökéletesen láttam mindent, majd hirtelen elkezdtek homályosodni a dolgok, majd egyszer csak beájultam :P Még szerencse, hogy ültem, így nem estem össze. Majd kb még egy óráig olyan kába voltam, hogy hujjuj. (A műsor végén még hánytam is :S :P). Így az optikusom nem nagyon javasolta a kontaktlencsét, viszont, mivel légiutaskísérő akarok lenni, valahogy mindenképpen meg kell majd megint próbálnom a lencsét, mert a kontaktlencse még oké, a szemüveg már nem nagyon… Szóval nagyon jól elbeszélgettünk!

A gyerekek viselkedése mára sem nagyon javult, így nem mentünk a parkba. Egyébként a mai menetrend úgy volt/lett volna, hogy 10 körül az anyuka elmegy a fiúkkal Muswell Hillbe cipőt nézni az új tanévre, majd hazajönnek, ebéd, és délután 2 körül én a kicsivel és a naggyal megyek a parkba, az anyuka pedig a középsővel megy egy munkát megnézni, átvenni (hogy fair legyen, és mindenki csak egyszer menjen a vidámparkba). De hát ugye nem viselkedtek jól, így ma sem mentünk. És így jutottam el a bejegyzés elejére J

És hogy szavam ne feledjem: hogy miért is vettem a füzetet?! A kedvenc focicsapatom a Juventus, amely torinói, ami köztudottan Olaszországban van, és ott olaszul beszélnek :P :D És én a Juventus Hungary nevű szurkolói oldalon vagyok cikkfordító (kambuc álnéven futok :P :D). Szóval, tegnap este az oldal egy másik szerkesztője rákérdezett, hogy venném-e a fáradságot, hogy tanuljak olaszul?! Mivel úgy gondolta, hogy néhányan, akik már elég jók angolból, azok elkezdhetnének az olasszal is foglalkozni, mert most még csak angol nyelvű cikkeket fordítunk, amit nyilván olaszról fordítanak angolra. És így sokkal jobb lenne, hogyha az eredeti, olasz újságokból fordíthatnánk. Én már korábban is kacérkodtam a gondolattal, de eddig még sosem jutottam el addig, hogy bele is kezdjek, de most, hogy van úgymond ösztönzés, így könnyebb a helyzet. Szóval ma már vettem egy füzetet, amit teljesen csak az olasznak fogok szentelni! Olasztanulás indul! (Egyébként a bakancslistámon ez az egyik tétel, vagyis hogy megtanulni olaszul :D :P)

„Röviden” ennyi volt az elmúlt napom! J (képek mennek majd facebookra)

Palacsintás csütörtök

Eső, eső, eső. Ma szinte egész nap esett, változó intenzitással, így kimozdulásról szó sem lehetett. Na nem mintha a nagyfiút nagyon ki lehetett volna robbantani a PS elől, miután elment a barátja olyan fél 12 körül (előtte se nagyon lehetett :P). Mondjuk azért a tegnapi maradék bolognai spagettivel sikerült ;)

Már mióta megérkeztem, tehát pontosan egy hete, hallom a házból is a felettünk elrepülő repülőgépek hangját. Tegnap pedig láttam is egy-kettőt elszállni. Nem szállnak annyira magasan, így simán lehetett látni őket. Azóta azon gondolkozok, hogy melyik repülőtérre mehetnek, de ha jól silabizáltam ki az irányukból, akkor Luton lesz a befutó; vagy esetleg még Stanstead jöhet szóba, de sztem Luton lesz az.

Azt hiszem már említettem korábban, hogy az anyuka a barátjával pénteken akarja elvinni a gyerekeket a parkban ma (valószínűleg) megnyílt Fun Fairre. Beszélgettünk a spagettievés közben a nagyfiúval, és kérdezi, hogy pénteken én is megyek-e velük a parkba. Mondom szeretnék menni, mert már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára vidámparkban. Erre egy halk, de hallható „Yes!” szócskát ejtett el. Jól esett! J

Az anyuka a barátjával olyan 4 után érkezett haza. Hoztak egy új tévét, mert a régi a szobájában elromlott. Majd 5 körül elkezdett vacsorára palacsintát sütni. Megvolt a munkamegosztás, ő sütötte, a nagyfiú, a barátja és én meg ettük :D :P Mindenki kipróbált valami újfajtát. Én ettem sajtos-sonkást, nutellásat, tejszínhabosat, valamint fahéjasat. Mindegyik jó volt! De a végére annyira teleettük magunkat, hogy már nem bírtunk szinte felkelni az asztal mellől :P

Majd miután szépen befejeztük a vacsorát, befutott a báty a két kisebbik fiúval. Vett nekik ilyen Angry Birds plüssmadarakat, és azzal elvoltak. Egy vicces történet: anyuka ott van a nappali ajtajában, kb félszemmel nézi a gyerekeket, erre a legkisebb mondja, hogy „I love you”, erre az anyuka „I love you, too”. Erre a kicsi, hogy de én ezt az Angry Birds-nek mondtam! :D Mi még az étkezőben voltunk, és mikor elmondta, olyan röhögésben törtünk ki, hogy nem is igaz :D Az anyuka reakcióját nem írom le :D

Tegnap amúgy megjött a két kisebbik fiú útlevele, úgyhogy mostmár nyugodtan mehetnek Franciaországba az apjukkal. Bár még semmit sem tudunk arról, hogy mikor, honnan mennek, a hétvége hogyan lesz, ill hogy mikor jönnek, mert az apuka módszeresen nem válaszol az anyuka hívásaira, üzeneteire… -.- Szóval így még nem tudni, hogy nekem kell-e dolgozni a hétvégén, vagy sem. Ezért még semmi konkrét programot nem terveztem, az biztos, hogy valamelyik nap, legkésőbb jövőhéten, elmegyek megnézni a Horrible Bosses-t moziban.

Ma kivégeztem Agatha Christie: Death in the clouds (Halál a felhők felett) című könyvét. Ez is jó volt, Agatha Christie-t csak ajánlani tudom mindenkinek. Mára ennyi, ciao!

Véres szerda

Tegnapi nap egyik eseménye volt még, hogy az újonnan, az Argosból vett íróasztalomat „belaktam”, azaz a többi szekrényféleségből a könyveket, iratokat, papírokat, kis kacatokat bepakoltam a fiókba vagy az asztal polcaira. Mostmár majd csak az egyik kis szekrényt kell kipaterolnom a szobából, mert annak most nem nagyon van még helye, bár lehet, hogy tudok csinálni valahogyan. És most hirtelen ötlettől vezérelve át is pakoltam. Képeket majd készítek, illetve feltöltök, hogyha lemerül a fényképezőmben lévő elem, mert amúgy nem akarom szétszedni, adatkábelen keresztül pedig egy örökkévalóság lenne, mire betöltené, majd átmásolná a képeket.

És hogy miért kell addig várnom, míg lemerül a fényképezőgép? Miért nem akarom hamarabb „szétszedni”, hogy bedugjam a memóriakártya-olvasóba a memóriakártyát? Ez még az osztálytalálkozó hozadéka :D :P Ezt is elfelejtettem megemlíteni az osztálytalálkozóról is szóló bejegyzésben :D Szóval, történt, hogy már nagyban ment a mulatozás, a tánc, én is, mondom, megyek táncolni, a fényképezőgépet pedig az asztalon hagytam. Mikor megyek vissza, hogy leüljek, Máté kérdezi, hogy „Hol a fényképezőgéped?!”, én nézek az asztalra, mint borjú az új kapura, majd Máté hirtelen maga mellől, az ülőrészről előveszi, viszont azt a részt, ami az elemeket tartja bent a gépben, nem lehetett lezárni, mivel valószínűleg letört róla az a kis pöcök, ami ott tartja normális üzemmódban. Mondjuk úgy már akkor is működött, hogyha benyomtam az elemeket, és úgy tartottam, de hát ezt hosszan nem lehet kivitelezni, mivel eléggé fárasztó lenne, és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Így másnap otthon ezermester eszünket bevetve Cellux-ragasztóval :D összeragasztottuk, így csak akkor „bontom ki” a csomagot, hogyha nagyon-nagyon muszáj, tehát hogyha mondjuk lemerül, vagy sok képet csináltam. Amúgy csak ezért vettem még vasárnap Cellux-ragasztót :P :D

Szóval, képek majd akkor várhatóak, hogyha teszek már egy busztúrát a városba, és csinálok szuper képeket. Ami most hétvégén várható.

Azt már említettem, hogy ma én vagyok a felügyelő, mert az anyuka ment dolgozni, illetve ma éjszakára nem is jön haza, majd csak holnap dél körül. Reggelit még csinált, majd olyan 9 óra tájékán indult el. Én utána hagytam a gyerekeket, hadd játszanak, majd olyan 11 óra körül indultunk el a parkba. Még nem értünk el az utca végére, amikor gondolkoztam, hogy a legnagyobb fiú már utánam ment ki a hátsóajtón a scooterjéért, és közel sem biztos, hogy bezárta, meg is kérdeztem őt, mikor utolértem őket :P, és természetesen nem zárta be, így visszafutottam, bezártam, majd visszafutottam a gyerekekhez, mivel sosem lehet tudni. Nem akarnám, hogy kiraboljanak minket. A parkban ebédeltünk. A két kisebb mindenképpen akart volna desszertet is, de mivel nem ették meg a kaját, amit rendeltünk, így egyértelmű volt, hogy én ugyan nem veszek nekik. Nemsokkal kajálás után, amikor már nagyban scootereztek a fiúk a parkban, jön vissza a középső, hogy elesett a scooterrel, és szépen lehorzsolta a könyökét :P Egy kicsit véres is volt, de meglepő módon most nem sírt a fiú! Mert amúgy ő a legérzékenyebb a három közül, nagyon hamar elkezd sírni, ha valami olyasmi történik vele. De most nem, bátor volt a gyerkőc! ;) Lemostuk a sebet, leültünk egy kicsit, majd nemsokkal később már jöttünk is haza.

Egyébiránt van egy ilyen pénzes bugyellárisunk a konyhában, ahova az anyuka mindig tesz valamennyi pénzt, hogyha valami nincs itthon és gyorsban kell, akkor legyen miből megvenni, és mondta, hogyha a saját pénzemből költök, amikor a gyerekekkel vagyok, akkor onnan nyugodtan elvehetem az összeget. Hát ma olyan 25 font körül költöttem összesen a parkban, hétfőn pedig 7-8 fontot, nem emlékszem már arra pontosan, így kivettem az ott lévő 25 fontot, majd még mondom neki a többit. De nem kell ezekről a pénzköltésekről semmit mutatnom, csak mondom, hogy ennyit költöttem, és kész. Nagyon jó, hogy már az elejétől kezdve így megbíznak bennem!!! A mai világban nagyon-nagyon fontos a kölcsönös bizalom. Azt hiszem, hogy ez az előző évemből következő fantasztikus (anyuka szerint) referencia miatt van meg már ideérkezésem, sőt, már az ide költözésem óta.

A kis kitérő után vissza a mai napra J Még a parkban sms-eztem az anyuka testvérével, mert hogy úgy volt, hogy ő ma 3 körül jön, és elviszi magához a két kisebbik fiút, hogy most ott alszanak nála, mivel múlt héten pénteken a nagy aludt ott. Illetve 4-kor pedig a nagyfiú egyik barátja jött, sleepoverre, azaz ittalvásra. Azóta is itt van egyébként. Szóval váltottam 2-3 sms-t a tesóval, és az egyik sms végén úgy köszönt el, hogy „Ttfn Név” (nem írom már ki senkinek a nevét a családból :D :P) Én meg így nézem-nézem, hogy ez mi a görcs akar lenni, de nem tudtam rájönni. Mindegy is. Majd miután hazajöttünk, már nem tudom pontosan mikor, rákerestem már google-ön, hogy mégis mit jelent ez a rövidítés, mert hogy annak kell lennie. Ha valaki még nem tudná, annak álljék itt: ttfn=Ta-Ta For Now, azaz See you later, dude! (Később találkozunk, haver!) Még életemben nem hallottam ezt a szlenget! De legalább ma is érdemes volt felkelni, tanultam valamit J

Minden lezajlott, ahogy leírtam, azaz jött a tesó a két kisebbért, majd egy órával később befutott a nagyfiú barátja, és ők azóta a PS-t nyüstölik. Vacsorára bolognai spagettit csináltam, a vendégfiú csak spagettit evett, mi a nagyfiúval jól beettünk belőle :P Majd azóta semmi extra.

A mai nap krónikájához tartozik még, hogy reggel, mielőtt ment el az anyuka, mondta, hogy majd a kisfiú ágyneműjét tegyem be mosásba, mert ismét bepisilt éjszaka. De valahogy úgy sikerült neki, hogy az ágyneműhuzat, a lepedő és a két párna is olyan lett, viszont a takaró nem! Úgyhogy reggel, míg nem mentünk a parkba, az ő szobájukban az ablak nyitva volt, hogy száradjanak a dolgok! :P

Magdi, remélem örülsz, csak a te kedvedért írtam ma, hogy ne unatkozzál, legyen mit olvasnod! :P:D:D

13 óra munka, 13 óra lazulás :P

Hétfőn egész nap én voltam a gyerekekkel. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 9.00-től kb 22.00-ig. A nap első felében hagytam őket a tv előtt punnyadni, meg játszani a playstationön. Még mielőtt a parkba indultunk volna, a két nagyobb fiúval trambulinoztunk egy kicsit. Jó volt J Majd olyan 3 óra tájékán a Friary Parkba vettük az irányt. Óóó, itt nagyon jól elvoltak a srácok, én leültem a parkban található kis kajálda/kávézóba, aztán olvastam egy kis Agatha Christie-t. A gyerekek eljátszogattak, majd először innivalót, később jégkrémet vettem nekik, úgyhogy megvolt a boldogság :P J Egyébként a parkban megint hallottam magyar hangokat J Vagy csak a fülem szórakozott velem?! :D

5 órakor indultunk haza. Ők ismét a playstationön szórakoztatták magukat, míg én vacsorát csináltam. Egyrészt csináltam csirkecombbol pörköltet, másrészt volt előre elkészített és fűszerezett, csont nélküli csirkecomb, azt csak a sütőbe kellett betenni, és vagy félóráig megsütni. Tészta és rizs volt a köret, plusz egy kis répa párolva. Egész jól ettek a gyerekek, bár a középső nagyon válogatós, az anyja is megmondta, meg már én is tapasztaltam/tapasztalom.

Olyan fél 9 körül felhívták az anyukát, hogy Jó éjszakát kívánjanak neki, majd mentünk is a szobájukba (a nagy még maradhatott fenn). Mindkettőjüknek olvastam egy-egy mesét (amúgy k.rva jól olvasok mesét, komolyan mondom meseolvasónak kellene mennem :D:D), majd villanyoltás, és alvás számukra. Én még gyorsan beiktattam egy zuhanyzást, hogy mielőtt az anyuka hazaér, végezzek (mert közben tartottuk a kapcsolatot smsben, és írta, hogy kb 22 óra körül fut be). Hazajött, lementem, beszélgettünk egy kicsit, kb 15-20 percet, szegény azóta is megvan fázva és/vagy kijött az allergiája is. Elmondta, hogy ma mégsem kell dolgoznom, esetleg délután egy órát, így aludhatok, ameddig csak akarok.

Ennek örömére este, olyan éjfél előtt egy kicsivel elkezdtem nézni a Sikoly 4-et laptopon. Az elején már egy-egy mozdulatból lehetett tudni, hogy ki lesz a következő halott, de a végére azért elég korrekt történet kerekedett a filmből. Megérte megnézni, azt hiszem.

És mivel nem kellett időre felkelnem, így a felkelés nagyon-nagyon nehezen ment, kb dél körül keltem ki az ágyból :D Lementem, megebédeltem a családdal, itt volt még az egyik testvér is, majd utána ismét csak beszélgettünk, most 3-an, a felnőttek. Mondta az anyuka, hogy már értesítette a fiúk suliját, hogy én fogom őket vinni-hozni, illetve a telszámomat is elküldte nekik, amennyiben bármi probléma lenne. De majd úgyis első nap, mikor megyek, bemutatkozok a tanároknak, hogy tudják, hogy én vagyok a fiúkkal. Illetve mondták, hogy fél 3-ra mennek moziba, és megnézek a Mr. Popper’s Penguins-t. El is mentek, de az anyukának hamarabb el kellett jönnie a moziból, mert kórházba ment, valami kivizsgálásra, így a testvér hozta haza a fiúkat. A mozi után még elég jól elvoltak, playstationöztek, viszont olyan 5-6 között meg gyakorlatilag megőrültek. Én a szobámban voltam, de hallottam, ahogy kiabálnak, meg sírnak :P, úgyhogy nagyon elemükben voltak. Most az anyuka készített vacsorát, a fiúk nem sokat ettek, majd a vacsora után az anyuka kiparancsolta őket a trambulinra, hogy egy kicsit fárasszák magukat. Hát nem tudom, hogy mennyire sikerült ez a terv, de egymás bántása már annál inkább :P

Tehát ma gyakorlatilag nem kellett csinálnom semmit sem, viszont holnap ismét egész nap én leszek itthon a gyerekekkel, bár csak max délután 4-ig lesz mindhárom itthon, mert a két kisebbet az anyuka testvére viszi el magához, és ott lesznek csütörtök délig, délutánig. Illetve olyan délután 4 körül a legidősebb fiú egyik barátja jön át, és itt is alszik holnap, majd csütörtökön dél körül jönnek érte. Szóval megint egy hosszú műszak következik, viszont ez után már nem nagyon kell majd dolgoznom a héten. Mondjuk a 25 órát tuti biztos, hogy átlépem, úgyhogy kíváncsi leszek a túlóra kifizetésére. J

Egyébiránt a katalán „barát”, aki most még itt lakik a házban, most este mondta, hogy megy haza, Barcelonába, merthogy hiba volt neki Angliába jönnie. Az anyuka kérdezte a nap folyamán, hogy velem még beszél a nő? Mondom igen, miért? Mert hogy már vele sem beszélt :P :D A spanyolok (bocsánat katalánok :P) már csak ilyenek!? :D

Csütörtöktől a Friary Parkban éves Fun Fair (azaz vidámpark) lesz, már tegnap elkezdték kipakolni, és felállítani a játékokat, bódékat. Mondta is az anyuka, hogy majd pénteken a barátjával és a fiúkkal elmennek. Mondom, oda majd én is elnézek, már úgyis régen voltam vidámparkban. De lehet, hogy ezt leszámítva hamar leszek… ;)

Elfelejtett gondolatok...

Első történetünk körülbelül két héttel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is nagy serényen takarítottam otthon (igen, „munkahelyi” ártalom :P :D), és a nagy porolás hatására gyakorlatilag az egész művelet alatt úgy folyt az orrom, mint a Niagara-vízesés. Már tavaly és tavalyelőtt is, amikor apukámmal voltam festegetni, és a „legjobb” részét, a csiszolást csináltuk :P, akkor is rengeteg por keletkezett, és hát akkor is folyt az orrom erősen :S Úgyhogy okosan kikövetkeztettem, hogy biztosan porallergiám van! Igaz, a majdnem egy évvel ezelőtt elvégzett allergia-vizsgálat (amin szintén beájultam :D) nem mutatott ki semmit… Mondjuk nem is szedek rá semmit...:P

Második kis szösszenetem a visszautazásom előtti napon tapasztalt dologról szól. Ekkor mentem be Nyíregyházára busszal, és a 9.59-es Agria Volános egri buszt választottam, mert ez gyorsjárat. Korábban már a testvérem is mondta, hogy ő is utazott ezzel a járattal, és már azon is VOLT WIFI!!! Értitek?! Wifi egy Magyarországon üzemelő buszon! Hihetetlen, de igaz (igaz, nem próbáltam ki, mert elfelejtettem, hogy tesóm mondta, hogy van wifi a buszon)! Magyarország is a fejlődés mezejére lépett volna (valamilyen szinten)? Reméljük, igen…

Végezetül utolsó a mai utolsó bekezdésem. Ugye még múlt pénteken találkoztam az Oxford Street-en Annával. Odafelé menet közben azon gondolkoztam, hogy kíváncsi vagyok, hogy vajon mikor fogok teljesen véletlenül először belefutni egy honfitársamba, mivel még Párizsban gyakorlatilag minden nevezetességnél találkoztam/találkoztunk magyarokkal. És nem is kellett sokat várnunk erre a pillanatra Londonban sem. Kb este 9-kor jöttem ki a repülőtérről csütörtök este, és kb 18 órával utána, tehát olyan pénteken 15 óra tájékán az Oxford Street végén található McDonald’s ajtajában futottunk bele először véletlenül magyarokba J Igaz, azóta már több helyen is hallottam magyar beszédet J

És akkor egy megkésett, de még mindig ideillő dal és klip (legkésőbb múlt pénteken akartam kitenni :P :D, de hát az én memóriám már csak ilyen, ezért is vettem tegnap egy nagy jegyzettömböt, és mostmár mindent arra írok :D). Szóval:

Zajlik az élet

Tehát akkor az első hétvégém az új, londoni hostcsaládnál. Szombaton reggel olyan 8 körül keltem, de a fiúk nagyon jól elvoltak, akár maguknak is elő tudják venni a kaját, amit enni akarnak, úgyhogy ilyen szempontból jók. A nap első fele nyugisan zajlott, a két kisebbik volt itthon, egy kisebb veszekedést leszámítva semmi az égegyadtavilágon nem történt. Utána melegítettem magamnak és a kicsi fiúnak maradék kaját, a középső még nem kért.

Majd egy kicsit később felhívták már az anyukájukat, mert már nagyon hiányzott nekik, és ő ekkor mondta, hogy menjünk el a közeli parkba, majd a kicsi fiú megmutatja az utat (mivel én még nem tudtam). A kicsi fiú egyből izgalomba jött, ment is fel, felöltözni, a középső viszont még a tv előtt maradt. Ekkor jött a „Próbáld meg meggyőzni a fiút, aki nem akar parkba menni, hogy mégis menjünk”-előadás első felvonása. A legjobb volt az egészben, hogy még ebédelni sem ebédelt, mivel neki nem volt jó a kétféle tészta, hanem csirkét akart. Miközben győzködtem a középsőt, nagy erőkkel kellett visszatartanom a kicsit, hogy ki ne menjen a házból, mert ő már nagyon fel volt spannolva. Annyira jól sikerült a visszatartás, hogy a végére már ő nem akart menni a parkba, és természetesen (Murphy-törvénye :D) a középső ekkor már akart volna… Hát igen, ez az igazi, nem? :D A kicsi el is kezdett hisztizni, ismét az anyukáját akarta hívni telefonon, aki mondta még korábban, hogy ne hívják már többször, mert nemsokára úgyis jön haza, én meg nem akartam odaadni a telefont, így ment a hiszti. Majd egy idő után sikerült rávenni, hogy szépen üljön le, aztán odaadom a telót, úgyhgoy meg is történt, de hálaistennek csak üzenetrögzítővel tudott „beszélni” :P Mi, a középső fiú és én, elkezdtünk Scrabble-özni, majd egy kis idő után beszállt a kisfiú is, szépen eljátszogattunk, majd egyszer csak megkérdezem, hogy „Van kedvetek parkba menni?”, igen, jött a válasz, úgyhogy gyorsan kihasználva az alkalmat, már indultunk is, mivel mindenki menetfelszerelésben volt :D

A park gyalog volt vagy 6-8 percre, a gyerekek scooterrel már jól előrementek, a kajáldában foglaltak is helyet, és egyből kérdezték, hogy mit eszünk. Mivel a középső még nem evett ebédet, így természetesen mondtam, hogy menjünk, és együnk valamit (vagyis ők :P), én meg egy Lattét ittam. Kb 5-re jöttünk haza, az anyuka már közben hazaérkezett. Ezután még beszélgettünk, megmutattam, hogy melyik asztalt szeretném, majd a fizetésről is szó esett, vagyis, hogy hetente, kéthetente, esetleg havonta kérném (nyilván hetente), illetve, hogy pénteken a következő hetit adja-e ide, vagy az elmúlt hetit (következő hetit választottam). Majd kérdezte, hogy most van-e elég pénzem, volt nálam vagy £30, úgyhogy mondta, hogy mielőtt én még megyek este bulizni, ő elmegy egy boltba, és vesz ki pénzt. És kétheti pénzt adott ide, mivel ugye péntek-szombaton szinte egy teljes egész napot voltam a gyerekekkel, illetve a következő hétre is a megbeszéltek alapján.

Én ezután elkezdtem a készülődést az esti bulira, ugyanis több au-pairrel FB-n megbeszéltük, hogy ma este megyünk egyet bulizni. A találkozó 9-re volt megbeszélve, én Annával 8.45-re beszéltem meg, hogy a Piccadilly Circus védjegyének számító neonfények alatti Boots előtt talizunk. Így már 7.25 körül elhagytam a bázist, mivel 50-55 perc busszal nekem Covent Garden innen, és még onnan el is kellett gyalogolnom a Circusig. Végülis egy kis kitérőt követően (Oxford Street, McDonald’s) :P ott is voltam. Anna késett, majd a Lillywhites nevű üzlet előtt lassan elkezdtünk gyülekezni mi, au-pairek. Meglepően sok au-pair-srác volt ott :O Majd a mintegy 30 méterre lévő Piccadilly Institute nevű helyre mentünk olyan 9.45-kor, mivel 10-ig ingyenes a belépő. Ezen a helyen asszem 6 különböző zenei stílust játszó szoba van (vagy több szoba, nem tudom pontosan), úgyhogy szinte mindenki megtalálhatja a magának tetsző stílust. Egymás elvesztése majd egymásra találások után egész jó buli kerekedett a dologból. Én 2 körül léptem, és 3 körülre értem haza.

Ma délután egykor keltem, majd elmentem Arnos Grove állomásra érvényesíttetni a tegnap az Oyster-emre neten megvett 3 hónapos Travelcard-ot (ami £262.70-be került), szóval november 13-áig Zone 2-4 között használhatom a Tube-ot, illetve a buszokat bármilyen mennyiségben és bárhol Londonban. Szuper. Ezután elmentem Muswell Hillre, mivel még a 134-es buszról láttam, hogy van ott egy 99p-s bolt, ahol jól bevásároltam :P

Ja, még mielőtt elindultam volna Arnos Grove-ra találkoztam az anyuka barátjával, illetve másik fiútestvérével is. Majd miután visszaérkeztem, azután nemsokkal jött a közös vacsi, ahol még egy barát volt itt. A vacsi után én még lent maradtam okosodni, azaz hallgatni az angolok beszélgetését különböző tervekről. Nemsokkal később feljöttem, majd netezgettem, skype-oltam, lezuhanyoztam, ami alatt megérkezett a szobámba az Argosból vett asztalom, amit ma vett meg az anyuka és a barátja, és a barátja rakta össze most délután J Úgyhogy egyre otthonosabban néz ki a szobám J

Holnap reggeltől késő délutánig az én felügyeletem alatt lesznek a gyerekek, mivel az anyuka dolgozni fog. Kedden valószínűleg ugyanez lesz a forgatókönyv, mivel egy munkát elvállalt, amit csinálhatna itthonról is, azonban nem tudni, hogy a gyerekektől mennyire tudná csinálni, de ez majd még kiderül kedden. Aztán szerda-csütörtök teljesen szabad vagyok, és esetleg péntek délután-este lesz szüksége rám, hogyha nem fog jól menni a meló. És azt követően két hétig nem lesznek itthon a gyerekek.

2 hét múlva szülinap ;) 1 hét és 6 nap múlva pedig szülinapi party itt, nálam!