Sztrájk

Tegnap úgy döntöttem ebéd után, hogy elnézek a North Finchley-ben lévő charity shop-okba karácsonyi ajándékügyben. Mondjuk úgy, hogy az otthoniaknak nem túl sok mindent találtam (konkrétan semmit :P), így csak a hostfiúknak vettem meg az ajándékokat szem előtt tartva az olcsóság szót. J Még jó, hogy nincs olyan Naughty vagy Nice-mérőm, mint az Arthur Christmas című filmben a törpéknek, mert akkor itt igencsak a Naughty-ság nyerne, vagy még mínuszba is menne, ha azt kéne meghatározni, hogy mennyire voltak jók, vagy inkább rosszak az elmúlt évben a fiúk… :P :D

Délután nagyon esőre állt az idő, amit 98%-ban megúsztunk. Azért hagytam meg azt a 2%-ot, mert kb a buszmegállóból hazafelé gyalogolva kezdett el esni az eső, úgyhogy egy kicsit csak kaptunk belőle, de még éppen nem annyit, hogy nagyon megázzunk. Egyébként az eső előszele maga a szél volt, annyira fújt, hogy majdnem a – az amúgy nem túl biztosan a fejemre illeszkedő szemüvegszár miatt – szemüveget is lefújta a fejemről!!! És nem viccelek! Olyan igazi őszi időjárás volt.

Az angol kormány tervezett nyugdíjváltoztatásai miatt (kevesebb nyugdíj, a nyugdíjkorhatár feljebbvitele) ma – többek között – a tanárok 90%-a sztrájkolt, így a hostanyukám sem ment dolgozni, és a fiúk sem mentek suliba, így itthon „boldogítottak” minket. Mondjuk én sokáig aludtam, bár hallottam a veszekedésüket a szobámból. Ezek a veszekedések az anyuka és a nagyfiú között mindig elég erőteljesek, és nem a legjobb őket hallgatni, viszont számunkra, felnőttek számára jó konklúzióval zárulnak. Az előző esetben ugye a playstation távozott a házból, most pedig a számítógépre kaptak limitálást a fiúk, így legalább nemcsak azon lesznek egész délután, iskola után (amit amúgy eddig csináltak).

Tervbe volt véve, hogy elmegyek szétnézni más helyekre is ajándékügyben ma, de az anyuka a kisfiúval elment vásárolni, úgyhogy itthon maradtam, hogy azért valaki legyen már a házban legalább, amíg a másik két fiú itthon van. Úgyhogy ma csak annyira mozdultam ki, hogy elmenjek és megvegyem a fish&chips-et vacsorára (amire az anyuka megkért).

Holnap pedig megkezdődik december, lassan a tél is :P Úgyhogy ideje lesz, hogyha az idő megköveteli, cipőt és kabátot cserélni a tél miatt.

Hétvégi kalandok :D

Éppen itt az ideje a hétvégi beszámolómnak J Vagyis péntekről sem ejtettem még szót, úgyhogy kezdjük azzal. Vagyis mégsem. Az előző „bejegyzésemben” látható volt, hogy egy új telefonnal gazdagodtam. Először következzék ennek a története, mert nem volt az olyan egyszerű.

Szóval. Szerdát, november 23-át írunk. Arra már nem emlékszem hol voltam, talán akkor néztem el Camdenbe?! Mindegy is, hazajöttem délután, olyan 2-fél 3 között, aztán felmentem a T-Mobile-honlapjára, és gyorsan megrendeltem a HTC Wildfire S telefont. Minden oké volt, a válasz-emailben azt írták, hogy megcsinálják a hitelellenőrzést, és ha rendben van, akkor 2 munkanapon küldik a telefont. Ez volt tehát szerdán. Csütörtökön napközben, még mielőtt elindultam a teniszre, kaptam egy e-mailt, melyben leírták, hogy a rendelésem rendben van, átmentem a hitelellenőrzésen (azért kellett ellenőrzés, mert 24 havi részletre vettem a telefont), úgyhogy 2 napon belül küldik a telefont. Jól van, gondoltam akkor ebből jövő hét lesz. Erre, csütörtök este, a teniszmeccs alatt kaptam az sms-t, hogy pénteken 8-12 között jön a futár, és megpróbálja kiszállítani a csomagot. Egyből gondoltam, hogy amennyire be szokott jönni Murphy-törvénye, így biztos, hogy 8.15 és 9.20 között (amikor a fiúkat terelem a suliba, illetve jövök haza) fogja hozni. Igaz, megváltoztathattam volna egy sms küldésével hétfőre, keddre vagy szerdára, viszont ott sem volt idő megadva, így próba-szerencsét játszottam. Természetesen nem jött be :P Mikor hazaértem, már várt a papír, hogy megpróbálták kiszállítani, de nem volt itthon senki. Utána felmentem a UKMail honlapjára, hogy a kódok alapján lecsekkoljam, hogy mi van a csomaggal, és ott még azt is pontosan kiírták, hogy 8.54-kor próbálták meg kiszállítani nekem. Viszont a honlapon nem működött a csomag újra-kiszállításának a menüje, így délután, miután az anyuka hazajött, és kiderült, hogy nem megy sehova, megpróbáltam felhívni őket. Első 4 alkalommal fel se vették!!! Pedig elvileg ügyfélszolgálat lenne, vagy mi a szösz… Aztán mondom írok nekik e-mailt. El is küldtem, és mondom csak megpróbálom mégegyszer felhívni őket, és ekkor már egy úriember válaszolt is a hívásomra. Azért hívtam őket, hogy hátha már visszaért a raktárba a csomag, mert akkor el tudnék menni érte még pénteken délután/este, ugyanis 8-ig nyitva vannak hétköznapokon. Szerencsére már visszaért, úgyhogy gyorsan elindultam. Néztem az időt, pontban 17.32-kor hagytam el a házat, West Ham-be, Kelet-Londonba mentem, kb 10 percet töltöttem el a UKMail épületében, majd egyből indultam vissza, és 20.55-re értem haza :P Laza kis „relaxáló” utazás volt, de megérte, mert legalább megvan az új telefonom. Egyúttal új számom is van, aki valami oknál nem kapott sem sms-t, sem facebook-üzit, és megvan a régi számom neki, az írjon valahol!

Szombaton Orsival és Zsuzsival Windsor volt napirenden. 10.08-kor indultunk Clapham Junction állomásról, úgyhogy előtte ott találkoztunk. Természetesen a windsori kastélyt mentünk megnézni. Az idő nem volt a legkegyesebb hozzánk, mert kint elég csípős, szeles volt az idős :S De túléltük. £16.50 egy felnőtt belépő, viszont a kijáratnál csak rá kellett írni a nevünket, és alá kellett írni, és kaptunk rá egy pecsétet, amivel 1 évig ingyen visszamehetünk bármikor (néhány napot leszámítva) a kastélyba!!! Amit ki is fogunk használni, mert nem tudtunk mindenhova bemenni, mert hatalmas sorok voltak. A kastély belülről gyönyörű, elég sok helyre bemehettünk, többek között voltunk ott is, ahol az embereket „lovaggá verték” :D:D:D (bocsi Orsi, de ezt nem hagyhattam ki :D). Nagyon hasznos volt az audiókommentár, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy mindenképpen vegye igénybe ezt a szolgáltatás, mivel nagyon sok érdekes információval gazdagodtunk. Sajnos a kertbe sem mehettünk ki, mármint a parkba, hátha az majd akkor lesz nyitva, amikor már jobb idők lesznek…

Bizony-bizony, Tokaji a windsori kastély boltjában... :)

 Vészhelyzet :D :P

Miután jól kinézelődtük magunkat, beültünk kajálni egy közeli pubba. Ahol persze sikerült kisgyerekes családok/barátok mellé leülni :P Majd miután itt végeztünk, szétnéztünk a városban. Ami nem nagy. Vagyis elég kicsi. Mindenesetre egy-két üzletbe bekukkantottunk, én vettem két szép karácsonyfa-díszt :P, már alig várom, hogy feldíszíthessem otthon a karácsonyfát! (mert otthon már szinte tradíció, hogy én díszítem a fát már nem is tudom mennyi ideje :D, de imádom, nekem ezzel kezdődik a tényleges karácsony!) Majd lassan hazafelé vettük az irányt, mivel én haza akartam érni az esti Juve-meccsre :P :D Sikerült, és megérte, ugyanis a csapat nyert!

A meccs után jól kiörömködtem magam, majd gondoltam lenézek már az ebédlőbe, mert hallottam, hogy az anyuka és a barátja, valamint a velünk lakó francia srác beszélgetnek. Mint kiderült, ekkor foglalták az anyuka barátjának a repjegyet Ausztráliába karácsonyra (egy hónappal az utazás előtt! El lehet képzelni, hogy milyen sokba került. Nem írom le, de brutálisan sokba került…) Aztán elkezdtünk erről-arról beszélgetni. Szóba került, hogy hol hogyan zajlik a karácsony, miket eszünk, hogy mi, magyarok ünnepeljük a névnapokat is. Közben iszogattunk is egy kicsit :P Teljesen szokatlan volt, hogy szombat este, amikor egyik fiú sem volt otthon (2-en az egyik nagybácsinál, a harmadik a másiknál volt szombat-vasárnap), minden felnőtt itthon volt :D:D Mondjuk én olyan jót aludtam vasárnapra, hogy ihaj! Egy fél napot :P :D

Majd még vasárnap délután Golders Green-ben összefutottam Barbival. Vele még azt hiszem szeptemberben találkoztam először – és eddig utoljára :D -, úgyhogy már éppen ideje volt, hogy ismét talizzunk. Szóval beültünk egy valamilyen ázsiai cukrászdába, ahol fekete erdő-tortaszeletet ettünk. Yummy :D Barbi most családot keres, mert a családja megmondta neki, hogy januártól nem kell már nekik, elég érdekes indokokat hoztak fel, de amúgy már benne is érett a távozás gondolata…

És hogy a máról is ejtsek néhány szót. Délelőtt misszión voltam, ugyanis venni kellett tűzálló edényt, ilyen nagyot, mert csak kicsik voltak nekünk, ugyanis a héten valamelyik nap csinálok majd rakott krumplit, és ahhoz egyik sem igazán passzolt volna. Jelentem, Mission: Completed! A Robert Dyas nevezetű boltban sikerült venni egyet. Utána mentem a Sainsbury’s-be, mert elvileg ott lehet kapni Chai Latte Teát. Még múlt héten mutatta meg az anyuka, hogy van ilyen „tea” nekünk itthon, ami inkább ilyen kávé-cappuccino-tea keveréke, de nagyon finom! Nekem nagyon bejött! Azóta szinte minden nap iszok egy bögrével, aminek köszönhetően megcsappanóban van a készlet :P :D Úgyhogy elnéztem a Sainsbury’s-be, viszont nekik nem volt L Majd legközelebb! Vagy egy másik Sainsbury’s-ben… Ezután a Finchley-be mentem, küldtem haza lovettát, majd jöttem vissza a házba.

Délután nem vettem a fiúknak semmi édességet, amit elég jól fogadtak, meglepően jól :O Az anyuka elkezdte a karácsonyi bevásárlást ma délután, így későn jött haza, amibe „besegített” még az is, hogy lerobbant a kocsija :S :P Először úgy volt, hogy a barátjánál marad, azonban mégis haza tudtak jönni. Új akksira lesz szüksége. A vacsora természetesen nem zajlott le olyan egyszerűen :D A középső gyerek saját magának nehezítette meg… Történt ugyanis, hogy a nagyfiúnál volt a reszelt ementáli-sajt. A középső is azt akarta, és ahelyett, hogy szépen, ahogy illene, kérte volna tőle, odament, kitépte a kezéből, vagy legalábbis megpróbálta, és mivel ő nem adta oda neki, természetesen elkezdett vergődni. Ezután az volt terítéken, hogy miért kell neki kérnie, hogyha kér valamit?! Én meg nem adtam oda neki a sajtot, majd később a kajáját se (amit közben elvettem előle, mert elkezdett játszani a tésztával), amíg végül ki nem nyögte, hogy „Can I have my food, please?” Ugye milyen nehéz kimondani ezt a 6 szót egymás után?! A kérdés költői… :D 32 percbe telt neki egyébként… Mi addig szépen nyugodtan megvacsoráztunk.

HTC Wildfire S

Íme az új telefonom J

ATP Word Tour Finals

Napközben ledőltem néhány órára, mert nem aludtam túl jól előző este, és nem akartam teljesen fáradtan beesni a The O₂-ba. Aztán egy gyors teszkózás után ebéd (pesto pastával :D, nagy kedvenc), zuhanyzás, és már indulhattam is.

Teljesen időben odaértem, 17.26-kor már a North Greenwich Tube Station-ön voltam. Ott találkoztam Ashley-vel, majd Jasmin-nal, velük mentem a teniszre. (Bár tudom, hogy nem olvassa a hostanyukám, de innen is megköszönöm neki, hogy megengedte, hogy elmenjek csütörtökön délután, amikor amúgy elvileg dolgoznom kéne, megnézni a tenisz-vb egyik napjának egyik szekcióját! Huge thx!!!)

Ahogy a The O₂ honlapja is írta, tényleg nagyon közel van a metróállomás az arénához (150m). Maga az épületkomplexum hatalmas. A komplexum közepén van maga a küzdőtér, a The O₂ Aréna, amit sportesemények, koncertek, és egyéb nagy horderejű események megrendezésére is szoktak használni. Amíg elértünk a bejáratunkhoz (ami pont az egész épület bejáratától számítva az épület ellentétes oldalán volt), rengeteg étterem, egy mozi, egy múzeum mellett is elhaladtunk, szóval minden megtalálható az arénában.

Majd beértünk a FanZone-ba, ahol már minden az ATP World Tour Finals-ról szólt. Láthattuk a labdaszedő gyerekeket gyakorolni, minden szponzornak volt „sátra”, ahol különböző akciókkal várták a szurkolókat. Sőt, még a Bemelegítő pályára is vethettünk egy pillantást, ahol pont Jo-Wilfried Tsonga (az est egyik főszereplője, francia teniszező) tréningezett, ill. még másik két ember. Még mielőtt beléptünk volna a tényleges lelátókra, láthattuk a 8 résztvevő játékos szerelését is külön-külön kis boxokban.

WOW! Maga a The O₂ Aréna gyönyörű. Még nem voltam ekkora arénában, ahol akár egyszerre 20000 ember is figyelemmel követheti az éppen aktuális eseményt (leszámítva az Emirates Stadiont, de az akkor üres volt, mikor mi mentünk :P). A mi jegyünk a kakasülőre szólt, azaz a Level 4 (4-s szint), vagyis a legmagasabb szint legfelső sorába J Viszont a megfelelő kialakításnak, a megfelelő dőlésszögnek köszönhetően innen is tökéletesen láttuk az egész pályát. A pálya fölött egy 4 oldalú hatalmas kivető van, illetve van még egy kivetítő a pálya egyik végében (aminél mi magasabban ültünk!!!).

Az első mérkőzés 18.15-kor kezdődött. Az első meccs a párosok meccse volt, a két páros pedig a [Llodra, Zimonjic] és [Mirnyi, Nestor] voltak. A párosmeccsek sajátja, hogy sokkal gyorsabban lezajlanak, mint egy egyes mérkőzés, mivel az egyes pontoknak is hamarabb vége van. Egyébként mivel a főmérkőzés az egyes mérkőzés volt, így természetesen még nem volt teltház ezen a meccsen. Főleg a pályához közeli szektorokban volt rengeteg üres hely még ekkor

A mérkőzés a várakozásoknak megfelelően lüktető volt, egymást érték a pontok, ha egy kicsit elkalandozott az ember, egy-két játékról le is maradhatott :P J A mérkőzést a 3. helyen kiemelt [Mirnyi, Nestor] páros nyerte 3 szettben, 4-6,  6-3, 10-7 arányban. Az utolsó szett úgy zajlott, mint egy tie-break (magyarul rövidítés), tehát minden megnyert pont után kaptak pontot a párosok, így ezt nagyon gyorsan lezavarták.

Majd egy kis pihenőt követően (pisiszünet, kajaszünet) jöhetett a várva várt egyes találkozó a 2. helyen kiemelt spanyol Rafael Nadal és a 6. helyen kiemelt francia Jo-Wilfried Tsonga összecsapása! Természetesen ekkorra már táblás ház volt, egy tűt sem lehetett volna leejteni az arénában. Kattogtak a fényképezőgépek, készültek a képek, a játékosok bemelegítettek, szólt a zene :D Tökéletes hangulat volt.

Rengeteg francia és spanyol szurkoló is helyet foglalt a lelátókon. Egyértelmű, hogy ők ki nem hagyhatják ezeket a meccseket, amikor a földijeik szerepelnek., úgyhogy ők is adtak a hangulatnak bőven. Az első szettben végig fej-fej mellett haladtak a játékosok, nem volt egy break sem, így 6-6 után tie-break-ben dőlt el a szett sorsa. Ezt Tsonga nyerte viszonylag simán (7-2).

A második szettben is elég sokáig mindketten megnyerték a saját adogatójátékukat, azonban 4-4 után Nadal elvette Tsongáét, majd a szettért adogathatott, amit könnyedén be is húzott. Tehát a szettek aránya 1-1 lett ezzel. A mindent eldöntő utolsó szettben viszont Tsonga még nagyobb fokozatra kapcsolt, rögtön 1-1 után break-elt, majd 4-2 után is, azonban ezután nem tudta kiszerválni Nadalt, aki még 5-2-ről feljött 5-3-ra, azonban a saját adogatását nullára veszítette el, így az utolsó szett 6-3-mal lett Tsongáé. Ezzel ebből a csoportból a francia játékos jutott be a szombati elődöntőbe a tornán még eddig veretlen Federerrel egyetemben.

Hihetetlen élmény volt! Mivel én nagy sportimádó vagyok (más szóval sportbuzi :D :P), így nekem ez, hogy ennyi világhírű sportolót láthattam élőben, nagyon sokat jelent. Mert nemcsak a két teniszező, Tsonga és Nadal voltak ott tegnap este a The O₂ Arénában, hanem 3 focista is, akiket a nagy kivetítőn mutattak meg nekünk. Ők voltak Joe Hart (Manchester City kapusa), Juan Mata (Chelsea spanyol támadója) és Robin van Persie (Arsenal holland támadója). Elmondhatatlanul boldog vagyok. Ezzel egy álom vált valóra! Ennél tökéletesebb már csak akkor lehetett volna, hogyha Federert láthattam volna játszani :P :D (na de majd legközelebb!).

Volt még egy vicces jelenet, amikor – már nem tudom melyik meccs közben – mutatták a szünetben az embereket a nagy kivetítőn és egy csávó SSC Napoli-s sállal a kezében táncolt :D (egy kis háttértörténet: a Napoli kedden győzte le Joe Hart csapatát, a Man City-t a Bajnokok Ligájában). Nagy figura volt a csávó! Illetve meg kell még emlékezzek a zenéről. Minden 2 játék után volt egy 1 perces szünet a játékosoknak, amikor leülhettek szusszanni, enni, inni egy kicsit, és ekkor mindig bekapcsoltak valami zenét. Nagyon durván jó az aréna akusztikája! És olyan jó zenéket játszottak, hogy egyből mondtam a többieknek, hogy a tenisz után el kéne menni bulizni :P :D Benne volt a boogie a lábamban, na! :D

A meccs 11 óra után nem sokkal fejeződött be. A metróhoz levezető sorba 23.24-kor álltam be, 23.42-kor szálltam fel a metróra és végül pontosan 1.00-kor léptem be a házba. Szóval így telt ez a nagyszerű délután/este, én nagyon-nagyon élveztem. Az élmény megfizethetetlen!!!