Murphy törvényei...

Azt hiszem először mesélek a memóriakártyáimról. Nyilván nem azért, mert olyan pöpecül működnek, és csak úgy száraz adatokat akarok írni róluk :D Történetemben egészen múlt hét csütörtökig kell visszamennünk, amikor is azt hiszem éppen rakott krumplit ettünk, de lehet, hogy az másik nap volt, mindegy, nem túl lényeges információ, és az egyik nagybácsi itt volt, és éppen beszélgettünk erről-arról, és valahogyan szóbakerült az ebay. Mondtam is, hogy én nagyon meg vagyok elégedve vele, és mint ahogy kiderült, a nagybácsinak is jobban bejön, mint az amazon, mert sokkal megbízhatóbb, főként a kiszállításban. Akkor szállítják ki, amikorra ígérik, nem úgy, mint az amazon, ahol az ő elmondása szerint össze-vissza, szinte rendszer nélkül kerülnek kiszállításra a termékek. Én mondtam, hogy most vettem egy kamerát, illetve már néhány memóriakártyát is, és én meg vagyok az ebay-jel elégedve.

Nem gondoltam volna, hogy már aznap este ismét használnom kell! Történt ugyanis, hogy mondom kiveszem már a memóriakártyát a kamerából, és felmásolom a gépre az aznap készített képeket (amiket a kettővel ezelőtti bejegyzésben láthattatok ;)). Hát ez nem ment túl egyszerűen, ugyanis mikor ki akartam venni a fényképezőgépből a memókártyát, az egyszerűen darabokban (!!!) jött ki! :O -.- A „Lock” gombocska úgy ahogy van, kiesett, és egy darab le is tört a kártyából! De hogy hogyan, arról fogalmam sincs… Így néz ki:

Úgyhogy megkerestem a 4 gigabájtos memóriakártyát, mert még olyan is van nekem (ami széttört, az 8 gigás volt), és betettem a gépbe, de láttam, hogy már az a kártya sem okés teljesen, ugyanis az egyik része elég érdekesen áll, és nem lenne túl jó, ha pont mondjuk a fényképezőbe törne bele :S Úgyhogy úgy döntöttem, vásárolok ismét az ebay-ről, és szerencsére nagyon olcsón, mindössze £5.47-ért vettem egy 8 gigás memóriakártyát. Hétfőn meg is jött, de először nem akarta beolvasni a fényképezőgép! WTF, mondom… -.- Próbálgattam, és egyszercsak sikeresen bevette, de nem sokszor fogom ki-betenni, nehogy véletlenül ismét ne olvassa be :D :P Úgyhogy ez a probléma megoldódott.

Péntek eltelt, bizonyára nem volt semmi emlékezetes, mert nem emlékszem semmire :D Szombaton szépen kialudtam magam, 10.30 körül keltem, aztán itthon eltelt az idő, de az biztos, hogy délután elmentem futni, hogy meglegyen a heti legalább 5 futás :P Aztán este 5-en (Gabi, Zita, Nóri, Zsuzsa és Én) a TigerTiger-be mentünk, és még Gabi két haverja is csatlakozott hozzánk, úgyhogy így nyomattuk a bulit :P :D 10 előtt mentünk be, így csak 5 font volt a belépő, illetve előtte még kint (a k.rva hidegben) alapoztunk :P Jó volt a buli, mindegyik termet feltérképeztük.

Aztán egyszer, olyan 1 óra magasságában talán, kimentünk a dohányzóba, ahol Nóri már nem érezte túl jól magát, sőt, majdnem el is ájult, de szerencsére még időben szólt, úgyhogy bementünk, és leültünk. Szegénykém nem volt jól :S

Úgyhogy jópár perc után úgy döntöttünk, hogy jobb lesz, ha hazamegy. Természetesen hazakísértem, nem engedhettem el ilyen rossz állapotban egyedül J Jelenleg még Hampton Hill-ben lakik (dél-nyugat-London), úgyhogy odabuszoztunk. Az út alatt sem volt túl jól, úgyhogy tényleg jó, hogy ott voltam vele. 4 előtt váltak el útjaink, és rám még várt egy 2 órás buszozás Észak-Londonba, de nem bántam, az a lényeg, hogy biztonságban hazaért Nóri. ;)

Vasárnap itthon voltam, megnéztem a Drive című filmet, amit csak ajánlani tudok mindenkinek, aztán arra gondoltam/gondoltunk, hogy ha már úgysem lesz itthon sem az anyuka, sem a fiúk ezen a hétvégén (legalábbis szombaton este/éjszaka), így akár lehetne valami összezörrenést tartani itt, nálunk. Rajta vagyunk az ügyön, úgy néz ki egy kis Activity-party biztos lesz, aztán majd még meglátjuk, hogy mi más :D :P

Tegnap este végre el tudtam menni a Muswell Hill-ben hétfőnként tartott au-pair-találkára, ahol különböző dolgokról folyik a diskurzus. Melinda (aki egész közel lakik hozzám, Muswell Hill-ben), hívott már néhányszor, csak általában nekem nem jó a hétfő, mert az anyuka sokáig dolgozik, de tegnap pont nem ez volt a helyzet, mert a középső fiút vitte fodrászhoz, a másik kettő pedig playdate-en volt egy ismerős családnál, úgyhogy nyugodtan mehettem este. Mentem, mendegéltem a buszhoz, késésben voltam persze, éppen sms-t írtam Melindának, hogy kések, és bumm!!! Teljesen bele voltam feledkezve a telóba, és combbal sikerült nem gyengén nekiütközni egy ilyen alacsony póznának -.- Medvepuszi yeee -.- Azóta is úgy fáj a combom :D Ma reggel már menni is fájt :P :D A találkozó egyébként jó volt, két idősebb úr volt a szervező, ők irányították úgymond a beszélgetés folyamát, tegnap a közlekedés körül zajlottak az események. Egyébként két csoportot alakítottunk ki, és egy-egy kisasztalt ültünk körbe J Jó volt. Majd a találka végeztével a fiatalabb nemzedék (vagyis mi :D) áttette a székhelyét a közeli Church Pub-ba, ahol zárásig beszélgettünk J

Ma reggel teljesen időben voltunk a fiúkkal, bár a kicsinek nem nagyon akaródzott gyalogolnia, miután leszálltunk a buszról -.-, de hát én vagyok a főnök, úgyhogy nem volt választása :D :P Miután ledobtam őket, beugrottam a Waitrose-ba Chai Latte Teát venni, és ha már ott voltam, vettem már rendes (kamilla és borsmenta) teát is. Aztán visszabicegtem a buszmegállóhoz :P Itthon már nem is tudom mikor, de egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy Hammersmith-ben összefutunk Nórival. Hát, nem volt sok időnk, mert túl későn jött ez az ötlet, és egyikünk sem lakik annyira közel a központhoz, sem Hammersmith-hez, és mindkettőnknek 3.30-ra kellett menni felszedni a „saját” gyerekeit. Kávéztunk egyet a Hammersmith Broadway Centerben, aztán 2 után már indulhattunk is visszafelé. Amúgy ma már egész hideg volt, persze nem annyira, mint otthon, Magyarországon, de azért érezhetően hidegebb, mint múlt héten.

Ma délután, még vacsi előtt, így fájós combbal is elmentem futni, természetesen most nem az időre mentem, úgyhogy csak futottam, ahogy bírtam, és még így is egész jó időt futottam J

A piros emeletes buszok

London egyik jelképe. Nem a Big Ben, nem a Tower, nem a Tower Híd, nem a London Eye, nem a Trafalgar Tér, nem Greenwich, nem az Oxford Street, nem a Piccadilly Circus, nem a Hyde Park. Hát akkor mi?! Kérdezhetnénk bőszen, mert még lehetne néhány válasz erre a kérdésre, de most nem áll szándékomban felsorolni az összeset. A Doubledecker, a piros emeletes busz.

Egészen 1829-ig kellene visszamennünk az időben, hogyha a londoni buszközlekedés igazi ősét akarnánk keresni, de ezekkel a történelmi adatokkal nem szeretnék senkit sem untatni (akit mégis érdekel, az angolul megtekintheti a Wikipédián). Omnibuszok, gőz hajtotta buszok, minibuszok, midibuszok, alacsony padlós buszok (amelyek egyik legelső „használója” London volt), csuklós buszok és emeletes buszok. Ez a londoni buszok fejlődési sormintája, amelynek végén a jelenleg használt hibrid buszok állnak (összesen 190 hibrid busz van forgalomban Londonban).

Ezek a hibrid (emeletes) buszok egy elektromos akkumulátor és egy dízelmotor kombinációját használva működnek, így 40%-kal kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki, mint a hagyományos dízelmotoros buszok.

A száraz adatok után jöjjenek az én tapasztalataim. Elöljáróban elmondanám, hogy imádom az emeletes buszokat! Amikor busszal utazok, és tudom, hogy hosszabb ideig tart az utazás, mindig az emeletre megyek, és onnan csodálom a tájat, lehetőleg az első két pár ülésből, ahonnan elém tárul az egész panoráma. „Ingyen” városnézés. J

A londoni buszközlekedés 24 órás, nem úgy, mint a metró, ami éjszaka 4-5-6 órán át szünetel. Még éjszaka is sok járat járja a város utcáit, szinte nincs olyan hely, ahonnan ne lehetne hazajutni valamilyen úton-módon. A nappali járatsűrűségről pedig ne is beszéljünk! A City forgalmasabb csomópontjain, útvonalain egymást érik a piros emeletes buszok, már-már piros emeletes busz-karavánok állnak össze. Ebből kitalálható, hogy elég sűrűn járnak.

Ami nem tetszik, tetszett, hogy a külsőbb területeken, tehát nem a városközpontban, hanem mondjuk errefelé, amerre mi lakunk, tehát 3-as, 4-es zónákban már nem mindig járnak túl sűrűn a járatok, és ez elsősorban a sulibamenetel során okoz(ott) gondokat. Reggel általában az a cél, hogy egy buszt használjunk a fiúkkal, mert az, ha időben jön, vagy csak maximum 5 percet késik, tökéletes, mivel utána még egy 10-15 perc séta kell a sulihoz, így pont időben beérünk. Viszont ha egy kicsit késésben vagyunk, és másik útvonalon vagyunk kénytelenek menni, azaz két buszos megoldással kell eljutnunk a sulihoz, a második busz lutri. Ugyanis nem lehet tudni, hogy mikor jön, mivel nem minden buszmegállóban van ilyen visszaszámláló tábla, ami mutatja, hogy mikorra várhatóak a járatok abba a buszmegállóba. Például ezekben sincs, amelyeket mi használunk a fiúkkal. De mostmár megoldódni látszik ez a „probléma”.

Ugyanis mostmár nemcsak arra van lehetőség London minden egyes buszmegállójában, hogy a buszmegállóban található egyedi megállókódot sms-ben elküldve a megadott számra megtudjuk, hogy mikorra várhatóak a járatok abba a buszmegállóba (ez sms-enként 12 pence-be kerül), hanem akinek van okostelefonja, az a http://m.countdown.tfl.gov.uk/ oldalon menetközben is megtudhatja, hogy mikorra várható a következő busz. Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy a megállókódot, irányítószámot, utca nevét, vagy a járat számát beírjuk a keresőbe, ami segít. Nagyon jó kis találmány, és már mindenhol elérhető Londonban. Ez, a mai, okostelefonokat használó világban gyakorlatilag nélkülözhetetlen újítás volt a Transport for London részéről, és mostmár én is bőszen használom és fogom a jövőben is! J

Futás, ásás, fényképezés

Múlt hét szerda óta van futócipőm, és csütörtök óta tudom is használni :P :D Mint ahogy írtam már korábban, a terv az, hogy heti legalább 5-ször eljárok futni. A jelenlegi terv az, hogy elindulok a háztól, elfutok egy útvonalon North Finchley-be, aztán egy másik útvonalon (amely úton megy a 134-es és a 221-es busz is) vissza. Ez (térkép szerint) 2,7 km-t jelent. Az első alkalommal 17 percbe tellett lefutni, de ez ilyen “ismerkedős” :D futás volt, hogy azért felmérjem a terepet. Azóta természetesen már jócskán javult a részidő, jelenleg – néhány futás után – 14 perc, de ahogy már írtam korábban, 12 perc a cél. Ezt követően pedig hosszabb távra fogok átállni J Muszáj volt már elkezdeni mozogni, és jól is esik, megmondom őszintén. Korábban nem szerettem futni, mondjuk azt nem mondom most se, hogy szeretek :P, de ez volt a legolcsóbb és legkönnyebb megoldás a testmozgásra. Még ma este is fogok menni. Egyébként vagy délelőtt, miután ledobtam a fiúkat, majd hazajöttem, vagy este, olyan 9 óra magasságában járok futni, és meglepő lehet, de este is teljesen jó idő van, nem fázok már az elején se, pedig egy póló és térdnadrág az összes ruha, ami rajtam van J

Ma délelőtt nem vitt rá a lélek, hogy elmenjek futni, így ebéd után úgy döntöttem, hogy elmegyek valahova, egyúttal kipróbálom már az új fényképezőgépemet élesben is :D :P Egyszerű megközelíthetősége miatt Camden Town lett a kiválasztott terület, úgyhogy busz-busz-metró-kombóval oda is értem.

El kell mondjam, hogy ma nagyon szép idő volt napközben, sütött a nap, annyira, hogy a metró ablakán átszűrődő napsugarak már rendesen melegek voltak J És hogy hol szűrődtek be a metróba napsugarak, mikor a metró földalatti?! :D A Northern Line Highgate és East Finchley között feljön a felszínre, és ezt követően ott is folytatja az útját. Ma Finchley Central állomáson szálltam fel rá.

Egyébiránt gyakorlatilag mióta visszajöttem a karácsonyi szünetről (vagy már azelőtt is?! Erre már nem emlékszem), szinte mindenhol „ásatások” vannak, azaz felújítják az utakat, járdákat, megnehezítve ezzel a közlekedők dolgát. East Finchley-ben most éppen a gyerekek sulija előtti részen cserélik a járdalapokat. De például Camden Town-ban, a Camden Town Station előtti Britannia kereszteződés össze-vissza fel van túrva. Mindenhol a munkát jelző műanyag narancssárga „kerítés” (vagy minek lehet ezeket nevezni?!), és enyhén nem nyújt szép látványt :P

Ezzel szemben a Camden Lock Market felé vezető úton, amelyet rengeteg tetoválószalon, szuvenírbolt és kajálda szegélyez, nyüzsgött az élet, tömve volt emberekkel, jó volt elmenni oda J

Még a kanálishoz is lementem, sétáltam a partján néhány percig, még arra úgysem voltam, és bőszen kattintgattam J

Kajafronton említést kell tennem arról, hogy tegnap chillit ettünk tortillába burkolva (én még ma is azt ettem ebédre J), ma pedig rakott krumplit csináltam J

Ja, és azt majdnem elfelejtettem, hogy, mivel most úgyis ott voltam Camdenben, úgy döntöttem, megveszem már a jegyeket a DumaLondonra, mivel – sajnos – nem nyertük meg a tiszteletjegyeket, amiket Facebook-on sorsoltak ki :P :D Úgyhogy én és Nóri már biztosan megyünk ;) Első sorba! :D

A bizalom köre

Úgy gondolom, hogy már elég sokszor említést tettem róla, hogy milyen jó hostanyukám van itt, Londonban. Biztos sokan utálnak ezért engem, hogy ilyen szerencsés vagyok ebben a kérdésben, de a jó család megtalálása szerencse kérdése is. És az egyensúly fenntartása miatt sajnos másoknak rossz családok jutnak.

Nagyon sok au-pair van (ismerek is közülük néhányat), akik új családot keresnek. Szinte nap, mint nap írnak be különböző londoni au-pair-csoportokba a Facebook-on, hogy új családok után kutatnak. Gondolom ez nem lehet véletlen. Épp tegnap délután-este a vacsoránál beszélgettünk erről az egész au-pair-ségről az anyukával, mivel most hétvégén itt volt Edi, és neki sajnos nem túl jó tapasztalatai vannak a jelenlegi családjával… Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez az au-pairkedés a kölcsönös bizalomra épül. Mivel a hostcsalád befogad a házába egy idegent, így eléggé nagy bizalmat kell belé fektetnie. Véleményem szerint ehhez megfelelő nyitottság is szükségeltetik, mert ha ez nincs, akkor megette a fene az egészet, és biztos, hogy valamelyik fél, általában az au-pair nem fogja jól érezni magát ebben a helyzetben.

Sajnos nagyon sok családnak úgymond presztízskérdés, hogy legyen au-paire. Egyáltalán nincs szükségük rá, mert például az anyuka nem dolgozik semmit, otthon van, és mégis kell nekik au-pair, pedig minden házimunkát plusz gyereknevelési feladatot meg tudnának csinálni (persze, ha fűlne hozzá a foguk…), és csak azért tartanak egy au-pairt, nanny-t, hogy nagyzoljanak az ismerőseik előtt, hogy „Bizony, nekem is van au-pairem!” És ezen esetekben bizony nagyon ki van használva az au-pair. Teljesen természetes, hogy ebben a szituációban nem jó az idegen országba érkező fiatalnak, és jó lenne neki váltani. Csak sokan nem mernek…

És van a másik oldal, akiknek tényleg szüksége van au-pairre, nanny-re. Az ilyen családok például az egyedülálló szülők, illetve azok a családok, ahol mindkét szülő dolgozik, és sehogyan sem tudják megoldani a gyerekek sulibavitelét és hazahozatalát. Ezeknél a családoknál, többnyire, jobb a viszony az au-pair és a szülő(k) között, amiben természetesen a legnagyobb szerepe az emberek személyiségének van, de talán ebben az esetben egy kicsit a nagyobb egymásrautaltságnak is. És ilyen esetben nagyon-nagyon fontos, hogy képesek legyenek megbízni egymásban. Ebből a szempontból is nagyon jó helyzetben vagyok szerencsére. Ahogy már korábban írtam néhány bejegyzésben, a hostanyukám már az ideköltözésem óta teljesen megbízik bennem.

A kölcsönös bizalomnak kellene a legfontosabb építőkőnek lennie ebben a „kapcsolatban”, ami a hostszülő(k) és az au-pair között fennáll. A bizalom mellett egy másik fontos tényező a közvetlenség, már-már baráti viszony. És hogy ez miben nyilvánul meg? Például abban, hogy bármikor, tényleg bármikor, legyen az korán reggel, vagy akár éjfél előtt, bármiről nyugodtan, nyíltan, őszintén el lehet beszélgetni a hostszülőkkel, és ő is megoszt veletek olyan dolgokat, amiket az ember csak olyanoknak mondana el, akikben megbízik. Szerintem ilyennek, vagy legalábbis közel ilyennek kellene lennie egy hostszülő-au-pair-kapcsolatnak…

Ne igyatok! :P

Hát igen érdekes hétvégén vagyok túl... -.- Jött Edina Londonba a szülinapját ünnepelni, úgyhogy szombaton mentem elé a Victoriára, aztán jöttünk vissza a házba. A kínai újév miatt (ami ma, tehát január 23-án esedékes) a családom (akik kínai származásúak) nagy ebédet tartott, volt minden, mi szem-szájnak ingere. Egy ismerős családot is meghívtak, valamint a két nagybácsi is jelen volt. Mi „ügyesen” akkor értünk haza, amikor a többiek már befejezték az ebédet, úgyhogy mi nyugodtan tudtunk enni. Mellé már ekkor elkezdődött a borivászat :P :D

Az ebéd után meglestük már, hogy mégis mi várható a Cuban-ban, Camden Town-ban (mert oda akartunk menni szombat este), és hát mitmondjak, nem jött be a hely a videók alapján :P, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy akkor menjünk valahova a Piccadillyre. Végül az Institute mellett döntöttünk, majd Rékáék és Melinda is csatlakoztak hozzánk. Még itthon egy Balatoni Merlot (az a jó olcsó a Penny Market-ből :D :P) is hipp-hopp elfogyott. A közeli Tescót is útba ejtettük Edivel, ahol még egy üveg bor landolt a táskánkban :P Amúgy volt meghívásom Ealingbe is, de sajnos két helyen egyszerre nem tudtam ott lenni :S :P

A 22 és 3 óra közötti 5 óráról nem sok emlékem van, megmondom őszintén :S -.- Arra emlékszem, hogy bementünk a Piccadilly Institute-ba, majd onnan (miattam :P) kiküldtek minket, és nem is mehettünk már vissza… Még szerencse, hogy Edi velem volt ekkor :P Úgyhogy ezután a Bar Rumbába vitt az utunk, ahol néhány perc után sikeresen elvesztettük egymást… Hát, gyerekek, ne igyatok!!! Nem éri meg :S 3 körül hívott Edi, hogy ő máshol alszik, így menjek nyugodtan haza. Így a busz felé vettem az irányt. Nem telt bele 5 perc, és váratlanul már a Waterloo felé vettem az irányt, hogy felszedjem Edinát :D :P Úgyhogy mondhatni ebben a 20 percben egy kicsit kiment belőlem a bor hatása :P Reggel fél 6-ra már épségben haza is értünk J :P

„Másnap” :D már dél körül felébredtünk, mentünk a Piccadillyre, talizni Edi olasz barátnőjével, de előbb még volt egy utunk az Institute-ba, mert tegnap a „buli” hevében nem találtuk meg Edi ruhatár-számát, így nem tudtuk kikérni a kabátját. Szerencsére ekkor már nyitva volt, úgyhogy a kabát meglett. Ugyanakkor a buszjegye nem volt meg :P Minden táskájában átkutatta, de hát egy női táskában megtalálni bármit is :P :D Szóval a végén a sofőr kegyeire voltunk bízva, mert telón meg tudtuk mutatni a visszaigazoló emailt, amit végülis a buszokat irányító csávó elfogadott, így Edi felszállhatott a buszra :D Happy ending.

Szerintem nem kell mondanom, hogy olyan voltam, mint egy két lábon járó zombi vasárnap délután, így még egy kis szenvedés után 20.16-kor úgy döntöttem, hogy elég, én lefekszek aludni. :D Így is lett, de mivel még a két kisebb fiú nagyon hangoskodott a mellettem lévő szobában (pedig már hamarabb aludniuk kellett volna), átmentem, hogy „rendet tegyek”, és „szétcsaptam” közöttük, vagyis megmondtam, hogy külön ágyban aludjanak, mert ez nem állapot, hogy még mindig ébren vannak és beszélgetnek jó hangosan… És ezzel még nem volt vége az estének :D Már nagyban aludtam, amikor is 22.56-kor telefoncsörgésre ébredek. Balázs volt az, aki azért hívott, mert egy nagyon ajánlat volt április első hetére nekik (amikor jönnek meglátogatni), és hogy jó lenne-e az a dátum, amikorra van olcsóbb jegy. Persze, jó volt, úgyhogy végülis Malévval jönnek március 30-án, este! J De jó lesz ;) Ez volt a hétvégém utolsó mozzanata.

Reggel 11 óra alvás után mint egy új ember ébredtem :D Ez az alvás annyira kellett, mint egy vekni kenyér :D reggel egy kicsit később érkeztünk a suliba a fiúkkal, úgyhogy már akkor is futottam (ekkor még csak a busz után :D :P), majd hazajöttem, és egy kávé elfogyasztása után úgy döntöttem, hogy ennél nincs is jobb idő egy kis pihentető futásra. Úgyhogy ismét a pénteken kitapasztalt kört tettem meg, de most 17 perc helyett 15 perc 30 mp volt a részidőm, úgyhogy erőteljes javulásban vagyok! A cél, hogy ezt a 2,7 km-t 12 perc alatt fussam le, mert még anno, amikor a suliban futottuk a 12-perceseket, akkor kb ennyiket futottam. És nehogy már 25 évesen ne legyek arra képes, amire 14-18 éves korom között voltam!!! A terv az, hogy heti szinten legalább 5-ször elmenjek futni, és amint elérem a fentebb kitűzött célt, egyre hosszabb és hosszabb távokra állok át J

A futás után birkanyírásra :D voltam hivatalos, így, mivel futás után amúgy is kell zuhanyozni, összekötöttem a kellemest a hasznossal, egyúttal lenyírtam a hajam is. Azóta beszéltem már Skype-on Balázzsal, és minden okés a foglalásukkal, úgyhogy hivatalos, hogy március 30-án jönnek ő és az egyik barátja (őt még nem ismerem), Mátéról még nincs hírünk, mert ő február közepén tudja meg, hogy tud-e egyáltalán jönni, és ha igen, mikor, szóval neki sajnos már biztos, hogy drágábbak lesznek a jegyek.

Summa summarum: ez a hétvégi going out volt az eddigi legrosszabb :S Ilyen mégegyszer nem fog előfordulni, az biztos! Tanulság levonva :P

Nagyszerű esték :)

Tegnap napközben Nóri írt, hogy nem lenne-e kedvem elmenni este Ealingbe Álex szülinapi összejövetelére. Mivel az anyuka sokáig dolgozott (elvileg), így egy kis unszolás után beadtam a derekam :P, majd mielőtt mentem a fiúkért, felhívtam az anyukát, hogy mikor jön haza, mert mennék el utána, és mondta, hogy hívjam fel a bátyját, ő nagyon szívesen segít, itthon lesz a fiúkkal. Meg is történt, úgyhogy este tudtam menni.

Hát Ealing nincs közel hozzám. Metróval mentem, de ugye még a metróhoz is busszal kell eljutnom. A 221-es busz jött legelőször, így Bounds Green állomást lőttem be, hogy ott fogok felszállni a Piccadilly Line-ra. Hát ez nem így sikerült, ugyanis terelés volt este -.-, így a busz más útvonalon ment, úgyhogy csak Wood Green-ben tudtam felszállni. Finsbury Parknál átugrottam a Victoria Line-ra, majd Oxford Circus-ön a Central-ra, aminek a végállomása Ealing Broadway. 21.33-kor értem oda, és 20.22-kor hagytam el a házat :P Szóval a leggyorsabb verzióban is több, mint 1 óra volt az út…

Jól megleptük Álexet, mert egyáltalán nem számított ránk ;), főleg nem hétköznap este :P Az O’Neills-ben voltak, ott csatlakoztunk hozzájuk, majd zárás után (11 után) átmentünk egy közeli (még nyitva lévő), mint kiderült, borozóba :D Csak borok voltak. Nagyon jó volt ez az este! J A hazautam is „rövid” volt, metró híján buszokkal kellett megoldani, és 3.07-kor már itthon is voltam :D :P Sőt, még a 134-es után futni is kellett Tottenham Court Road-nál :D :P

A mai nap ennek megfelelően nyögvenyelősen indult :P a kb 3 óra alvásnak „köszönhetően” :D De aztán ébren tartottak :D Sőt, délután megvolt a napi (heti/havi :D) jócselekedetem, ugyanis jött egy csávó, aki szellemileg sérült gyerekeknek gyűjtött pénzt, méghozzá úgy, hogy az alábbi képen látható kulcstartó bevételéből befolyó összeget a gyerekekre költik. Vettem egyet J

Délután semmi extra, a nagybácsi itt volt, segítette a középső fiúnak a leckéjében, elugrottam a boltba gombáért, aztán gyorsan összedobtam egy könnyű kaját, raviolit gombás szósszal. Mondjuk a szósz érdekes lett, de ahhoz képest, hogy nem szeretem a gombát, ehető :D Aztán még beszélgettünk egy kicsit az asztalnál, majd én húztam fel a szobámba, hogy nézzem a Magyarország-Franciaország kézilabda Európa-bajnoki meccset. És hihetetlen, de legyőztük az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok csapatot 26-23-ra!!! Elképesztő, nagyszerű!!! Ha most nem alkot valami nagyot a csapat, akkor nem tudom, mikor!

És egy ilyen győzelem után mindjárt könnyebben indul el az ember futni! :P Igen, végre felavattam az újonnan vett futócipőt. Imádom, nagyon bejön! :D 17 perc alatt futottam 2,7 km-t, elfutottam North Finchley-be, majd vissza. A részidő nem a legjobb, de kezdésnek talán megteszi. Amúgy futás közben éppen kerültem ki egy párt, akik éppen a pitbulljukat sétáltatták, és nem túl nagy ívben kerültem ki őket, és a kutya rámharapott volna, de a gazdája szerencsére időben megfogta :D :P Szép lett volna első londoni futásom alkalmából egyből kutyaharapással hazatérni :D :P Amúgy érzem, hogy lesz izomlázam, mert már nagyon régen mozogtam komolyabban, de megéri! Ez hiányzott, a mozgás, úgyhogy mostantól nagyon sűrűn fogok járni futni. Egyébként nagyon jó idő van most kint, egy picit szemerkélt az eső, de a hőmérséklet tökéletes.

Éppen most fejeztem be egy hatalmas bögre Chai Latte Teát az új SportsDirect-es bögrémből :D

Holnap a hétfői kínai újév alkalmából nagy családi ebéd lesz, amire „hivatalos” vagyok :D Jön Edina Londonba szülinapot ünnepelni, úgyhogy este party-time ismét ;)

Csomagos szerda

Szerdán bekövetkezett, amire vártam :D Azaz váratlanul az összes csomag megjött, amire a héten vártam! Írtam ugye, hogy végül arra a következtetésre jutottam még kedden, hogy valószínűleg nem a fényképezőgépet akarták kedden kihozni, amikor cipőt voltam nézni. Na, végülis miután ledobtam a fiúkat, elmentem felvenni a csomagot, és mégis csak a fényképezőgép volt benne.

Aztán napközben megjött a másodiknak várt csomagom, ami egy 150x90cm-s magyar zászló :D Kemény 3,5 fontért vettem eBay-ről. Szóval olyan  11 magasságában az is megérkezett. Délután ugye mentem a fiúkért, addig nem jött meg a harmadik csomag, a cipővel. Amúgy most már délutánra is megvan a rutin a fiúkkal. Hogyha időben odaérek a suliba (ami mostanában a b.zi 263-as buszok miatt nagyon ritkán teljesül, van olyan, hogy jön egy időben, de nem szállhatunk fel rá, merthogy nincs rajta hely -.-, vagy másik, amikor jó sok ideig egy busz sem jön, majd kettő egymás után, persze már késésben vagyok…), akkor 263-asra felpattanunk, majd le a Leisure Centre előtt, ahol alig kell néhány percet várnunk, mert már jön is a 382-es J

Amúgy tegnap Shepherd’s Pie-t csináltam, amit bolognaihoz való húsból (+borsó, meg még néhány hozzávaló) és krumplipüréből kell csinálni, úgyhogy azt még azelőtt elkezdtem, mielőtt mentem a fiúkért, hogy utána ne kelljen már nagyon rohanni J Aztán, miután hazaértünk, belépek az ajtón, és látom, hogy nem tudtak kiszállítani egy csomagöt, de szerencsére nem kellett elmenni sehova messzire felvenni, mert beadták az egyik szomszédnak J

Úgyhogy át is mentem átvenni, és nemcsak a cipő volt a csomagban, hanem még egy ajándék, hatalmas Sportsdirect-es bögre is! Nagyon tetszik a cipő, egyszerűen nagyszerű. Két kis hibája van/volt :D :P Az egyik, hogy 10-es méretben volt a legkisebb a neten (a boltban ugye 10,5-es volt a legkisebb), és nekem 9-9,5-es lett volna a legtökéletesebb, úgyhogy egy nagyon picit nagyobb az ideálisnál, viszont ezt meg tudom majd szokni. A másik hiba az volt, hogy ez a cipő használható többfajta terepen is, így adtak hozzá 4-4 darab tüskét/stoplit (kinek hogy tetszik), amiből 2 db alapból bele volt téve a jobb cipőbe… De nem gyengén, hanem úgy bele volt szorítva, hogy a tüskék ki- és betevésére szolgáló szerszámmal esélytelen volt kiszedni. Nem is sikerült. Majd vacsi után felkutattam az egész házat a szerszámosláda után, de nem találtam sehol sem, úgyhogy kénytelen voltam várni az anyukára, aki az Open Evening miatt kereken este 10 órakor esett haza. Természetesen nála, a kocsija hátuljában volt a láda :D :P Úgyhogy feleslegesen is kerestem…

De akkor még nem sikerült kieszkábálni a tüskéket a cipőből, valószínűleg a nem megfelelő koncentráltság számlájára írhatom ezt, mert ma az egyik szerszámmal már sikerült! :D Máshogy próbáltam meg, és gyakorlatilag egyből sikerrel jártam! Úgyhogy öröm és bódottá van! ;)

Egyébként az elmúlt 1 napban mindkét kisebb gyereknek volt egy-egy nagy hisztije. A középső tegnap, vacsoránál kezdett el feleslegesen hisztizni, merthogy a kicsi akart neki önteni a poharába almalét, de ő mondta, hogy nem kisbaba, hogy neki segíteni kelljen, úgyhogy nem fogadta el a segítséget. Ehelyett odament a kicsihez, és megpróbálta kitépni a kezéből az almaleves dobozt -.- Úgyhogy innen egy „jó” kis vitánk támadt, és sajnos nem hagyta abba a nyöszörgést, ami a végére már elviselhetetlen méreteket öltött, úgyhogy felcipeltem a szobájukba, hogy ott tombolja ki magát… Természetesen ott sem akart maradni, mert mindenképpen almalét akart inni, de hát ha nem hallgat rám, így jár sajnos… :/ Végül mi sikeresen befejeztük a kaját, majd szóltam neki, hogy mostmár ugyan ő is jöjjön enni :P :D túléltük az estét, az a lényeg…

Ma reggel pedig a kisfiú kb 8.10-kor eszmélt, hogy meg kéne csinálnia a háziját, amit ma kellett volna beadnia. Jelzem, 8.15-kor el kell indulnunk itthonról… Néhány dolgot le kellett volna írnia, kivágnia a londoni tűzvészről valami képet, amit még ki is kellett volna színeznie. Úgyhogy természetesen mondtam, hogy nem, mert akkor lekésnénk a buszt. Erre ő is elkezdett hisztizni. Nem mintha nem mondtam volna neki tegnap délután legalább 10-szer, hogy csinálja meg a háziját akkor, de hát nem… Így járt.

Egyébként nem tudom, említettem-e már, de a nagyfiú (11 éves) milyen sorozatot kezdett el múlt hét végén nézni?! A Lostot!!! És annyira tetszik neki, hogy azóta kb mikor itthon van, mindig azt nézi neten :D És már a 2. évad elejénél jár J Mondjuk tényleg nagyon jó az a sorozat, az egyik kedvencem, csak mégis érdekes, hogy már 11 évesen ennyire sorozatjunkie-vá vált :D Én az vagyok, de csak nemrég óta :D :P

A végére pedig egy kép a csomagjaimról, valamint egy viccesebb :D

Igen is, meg nem is

Még mielőtt belekezdek a legújabb történeteimbe, egy szolgálati közlemény, hátha valaki most kapcsolódik bele a blogom olvasásába: valamikor 2011 áprilisában (a pontos dátumra nem emlékszem) volt egy beszélgetésem az akkori hostapukámmal, aki megtalálta a blogomat, amiben addig a napig nevesítettem a hostcsaládom tagjait. Azóta nem teszem, viszont az egyik kérése az volt, hogy visszamenőlegesen is vegyem ki a neveket, képeket, úgyhogy ha valahol értelmetlenül hangzik a szöveg, márpedig biztos vannak ilyen bejegyzések, mert nem olvastam át, akkor az azért van, mert Wordben egyszerűen keresés-beillesztés kombóval dolgoztam J És nem azért, mert ennyire hülye lennék a magyar helyesíráshoz. J

A rövidke kitérő után térjünk is rá a napi eseményekre.

A terv az volt, hogy reggel ledobom a fiúkat a suliban, onnan egyből megyek a Piccadilly Circus-ön lévő Lillywhites nevű, 6 emeletes sportboltba, ahol futócipőt nézek. Minden jól is ment, annyira, hogy már hamarabb leszálltam a metróról, mert amúgy még nagyon sokat kellett volna várnom a 10 órási nyitásig :P A futócipők a 6. emeleten vannak, úgyhogy nem adják könnyen őket :P, aki venni akar, annak már a vételhez is nagyon jó formában kell lennie :D Meg is találtam a tökéletes cipőt, csak éppenséggel az volt a bibi, hogy nem volt a méretemben. 10,5-es volt a legkisebb, és nekem 9,5-es lett volna a tökéletes. Úgyhogy mentem az Oxford Street-en lévő Sportsdirect-be, de ott meg egyáltalán nem volt ilyen cipő, úgyhogy hazafelé vettem az irányt a Tottenham Court Road-ról.

De útközben arra gondoltam, hogyha már úgyis Camdenben vagyok, akkor beugrok a Nemesis Tattoo-ba, és megveszem a jegyemet a február 26-i Dumaszínházra (Hadházi és Litkai jönnek), és egyúttal benézek a camdeni Sportsdirectbe is :D Be is néztem, de ott sem találtam ugyanazt a cipőt, úgyhogy mentem a jegyért. Vagyis a helyes kifejezés a „mentem volna” lenne, mivel nem volt még nyitva! Pedig 11-kor nyitnak, és 11.27-kor értem oda. Na mindegy. Úgyhogy metróra pattantam, és jöttem haza.

És láss csodát, egy Royal Mail-es lap fogadott, miszerint 10.45-kor megpróbáltak nekem kiszállítani egy csomagot, azonban mivel nem volt itthon senki, és a csomag is túl nagy volt, így nem tudták itthagyni :P Most estig én teljesen abban a meggyőződésben voltam, hogy ez a fényképezőgép lesz, amit az eBay-ről rendeltem, de miközben az e-mail-jeimet néztem át, rábukkantam, hogy ez bizony más lesz. Holnap megyek átvenni, majd akkor meglátjátok ;)

Napközben még megrendtelm a cipőt is, netről. Igaz, nem volt pont a méretemben, 9,5-esben, mert 10-es volt a legkisebb, de az a fél méret csak nem lesz annyival nagyobb :P :D Mert most másikat nem akartam már keresgetni… Úgyhogy a héten még az is várható, csütörtökön vagy pénteken. A fényképező pedig holnap vagy holnapután, szóval holnaptól napközben sem megyek sehová, míg meg nem jönnek a csomagok! J

Rántott husit csináltam vacsira, csirkemellből, úgyhogy végre valami a középső fiúnak is ízlett :P

Azóta pedig izzanak a vonalak az éterben :D

Arsenal legendák szobrai

Ugye említettem a múlt pénteki bejegyzésben, hogy csütörtök este 11 után, miután Pascallal hazajöttünk, pont belebotlottunk az anyukába, és leültünk enni és beszélgetni J Na, ekkor olyan dolgot tudtam meg, hogy leesett az állam. Csak eddig azért nem írtam róla, mert képi bizonyítékot akartam, hogy tudjátok, miről is beszélek ;)

Szóval, nem tudom, említettem-e már, de az anyuka barátja szobrász, nagyon laza, jófej csávó J. A lényeg most a szobrász énje. Kiderült ugyanis, hogy az egyik tavalyi munkája mi volt. Ő készítette el az Arsenal focicsapatnak a csapat 3 legendájának a szobrát!!! Nem hittem a fülemnek… Wow! Úgyhogy már hétvégén kigondoltam, hogy nekem bizony hétfőn az első dolgom az lesz a sulibavitel után, hogy elmegyek Holloway-be, a stadionhoz, és készítek néhány képet bizonyíték gyanánt! ;)

Az első szobor Tony Adams-é, aki 22 éven át volt az Arsenal védelem oszlopa, a második Herbert Chapman-é, aki a ’20-as, ’30-as években volt a klub legendás edzője, a harmadik pedig a klub gólrekorderéé, Thierry Henry-é.  

 Tony Adams

 Herbert Chapman

Thierry Henry

Verve, Pacha, Mission: Impossible IMAX-ben!

Nem unatkoztam ezen a hétvégén, az biztos! :D Péntek és szombat este is buli volt a programban, és számomra két új helyre mentünk. Péntekre Álex a Club Verve-et választotta, mert ott még nem voltunk, így ő kezdte el szervezni a dolgokat, azonban csütörtökön este megtudta, hogy mégis dolgoznia kell péntek este -.-, így átvettem a szervezéssel járó “nyűgöket” :D Végül 13 ember lett a guest list-en, amelyből 7-en jöttek el, így több, mint az 50%-a, ami egész jó aránynak számít :D :P

A Verve a Leicester Square-hez van közel, kb 1-2 perc sétára a Leicester Square Tube Station-höz. A klubnak van egy pub helyisége, illetve egy klub helyisége. Nem igazán nagy a hely, sőt, elég kicsi. A zenék elég jók voltak, talán csak a közepén „ült le” egy kicsit a dj. A társaság jó volt, viszont a hely annyira nem jött be, úgyhogy ide szerintem többet nem fogunk menni :P :D

Mivel most hétvégén a fiúk az apjukkal voltak, így tudtam, hogy szombat délelőtt menni fognak el, tehát miután szombat hajnalban hazajöttem, füldugó be, aztán alvás :P :D A tapasztalat, na! Olyan délután 2 után ébredtem fel. Bár valamit hallottam, hogy mintha még egyszer visszajöttek volna a fiúk, miután elmentek, de nem fordítottam túl nagy figyelmet neki, el voltam foglalva az alvással :D

Szombat este egyébként a Pacha London nevű helyre mentünk, ami a Victoria vonatállomásnál van. Álex (akit már fentebb is említettem) kapott jónéhány ingyenjegyet, úgyhogy az egyik au-pair-es csoportba írt, és mivel én még nem voltam a Pachában, ezért egyből lecsaptam a lehetőségre J Mert nekem van egy szabályom: Nem fizetek a bejutásért egyetlen helyen sem, ha van lehetőség guest list-tel, vagy ingyenjeggyel, vagy akárhogy ingyen bejutni oda. Illetve még kiegészíteném ezt a „szabályt” azzal, hogyha fizetek is, mert hirtelen ötlettől vezérelve döntjük el néhányan, hogy elmegyünk vhova, és már késő van, akkor is a lehető legkevesebbet, viszont ekkor semmit sem iszok a helyen. Egyszerűen nem éri meg a piákra, a drága piákra elkölteni a megkeresett pénzt… Mert hogy a klubokban nagyon-nagyon drágák az italok… -.- Egyébként most szombaton nagyon cseles voltam, mivel itthonról magamhoz vettem egy egész üveg bort :P, úgyhogy azt iszogattam/iszogattuk, így azért sem kellett fizetni, illetve eleve kevés készpénzzel mentem el itthonról :D Nyilván, hogy ne tudjam elkölteni :D A Pacha London egy house-zenét játszó hely, és megmondom őszintén, nekem bejött! Kivételesen reggel 6-ig nyitva van, nem úgy, mint a legtöbb itteni szórakozóhely, ami 3-4 óra körül bezár, úgyhogy lehet táncolni rogyásig :D 4.47-kor hagytuk el a helyet, én 5 után jutottam fel egy buszra, és 6.20-kor értem haza :D

Mai program pedig végre a Mission: Impossible – Ghost Protocol a Waterloo-nál lévő IMAX-ben!!! Brooke-kal mentem el megnézni (akivel szerdánként szoktam moziba járni, neki van Orange-os telója :P :D), és hát húúú, nagyon ott van a szeren az IMAX. Nagy-Britannia legnagyobb vászna, 20 méter magas, 26 méter széles, a terem 500 férőhelyes, hatalmas! Az 5. sorban ültünk, de onnan is beláttuk az egész vásznat, nem állt ki a nyakunk J, bár azért a legfelső sorokból lehet az igazi az élmény. Még a film előtt volt egy előzetes, vagy inkább prológus a The Dark Knight Rises című legújabb Batman-filmből, ami nyáron, egészen pontosan júliusban kerül majd a mozikba, és nekem az az év legjobban várt filmje. Azt is biztos, hogy IMAX-ben fogom megnézni :P :D Arra befizetek, az hótziher! Nagyon tetszett a Mission: Impossible is, szerintem méltó volt a sorozathoz! J Úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem végre az IMAX-be!!!

Úgyhogy összességében ismét egy nagyon jó hétvégén vagyok túl!

"Kimozdulás" és tervezett vásárlás

Jól vagyok, csak gyűjtöm az anyagot a bejegyzéshez :D Kedd óta nem írtam, úgyhogy éppen ideje van egy gyors bejelentkezésnek, mivel hétvégén sem nagyon fogok blogközelben lenni.

Az biztos, hogy szerdán elég sokáig én voltam a fiúkkal, úgyhogy én vacsoráztattam meg, illetve a két kisebbet én tettem ágyba, a nagy kb pont akkor ment, mikor az anyuka hazaért olyan fél 10 magasságában. Egyébként, mivel se hétfőn, se kedden délután, főleg itthon, nem viselkedtek jól, így tegnap semmit nem vettem nekik suli után snack-re, ami enyhén szólva nem tetszett nekik, de hát ez van, én vagyok a főnök, én hozom a döntéseket. Ameddig nem viselkednek, nem lesz semmi.

Még szerdán este az egyik au-pair-es csoportban valaki megkérdezte, hogy lenne-e kedve valaki(k)nek mennie Hollandiába tavasszal. Nekem az célom, hogy Amszterdamba eljussak, lehetőleg még idén, úgyhogy egyből írtam is, hogy én benne lennék. Meg is beszéltük, hogy valszeg a Half Term környékén megyünk (ha megyünk). És hogy miért írtam le ezt most?! Mert ugye ahogy már írtam korábban, a fényképezőgépem még tavaly, az osztálytalálkozón földre került, és letört az elemeket bent tartó kis pöcök, úgyhogy állandóan maszek módon ragasztgatni kell, ami enyhén szólva nem ideális, illetve mostanra már elég gusztustalan lett a sok ragasztómaradványtól, még úgy is, hogy rendszeresen takarítom, de teljesen sajnos lehetetlen megtakarítani. Úgyhogy tegnap délelőtt, miután ledobtam a fiúkat a suliban, hazajöttem, és elkezdtem fényképezőgépeket nézni a neten. Előbb Argos, majd Currys, végül az Ebay-t is megnéztem, és valószínűleg onnan fogok rendelni egy Kodakot (most is Kodakom van, és nekem nagyon bejön, leszámítva a „pici” hibáját :D). Már ki is néztem a pontos terméket, és 48 fontba került összevissza, ami nagyon jó ár. Mivel most vannak a nagy kiárusítások, így mindenképpen most veszek néhány dolgot.

Tegnap délelőtt egyébként, vagy lehet volt már dél is, elmentem Camdenbe. Az útközben lőttem ezt a képet:

Szóval, Camdenben megebédeltem a szokásos helyemen, a piacon, majd benéztem az ottani Argosba, valamint a Sportsdirectbe. Már egy ideje nézegetem a Sportsdirect honlapját, mivel venni szeretnék egy futócipőt, amit akár focizásra is lehet használni, és ugye itt is most van a kiárusítás/leárazás, úgyhogy most van itt az ideje, ha venni akarok valamit… De olyan cipőket a boltban nem találtam, mint amit láttam a neten, úgyhogy egyelőre kivártam. Mivel esőre állt az idő, sőt még néhány csepp esett is, így buszra pattantam, és jöttem haza.

Az anyuka tegnap elég hamar hazaért, mert 15.30-ra ment a középső fiúról tartott megbeszélésre (tudjátok, valószínűleg Asperger-szindrómás), ahol azt tanácsolták neki, hogy ne mindig azt mondjuk neki, hogy mit csinál rosszul, vagy pl hogy egyen még többet, hanem pl akármilyen keveset is eszik, azért dícsérjük meg. Illetve még azt a tanácsot is kapta, hogy csináljon egy ilyen táblázatot, amelyen minden le van írva, hogy mi várható mondjuk előre egy hétre, tehát reggel mit kell csinálnia, a suliban mi várható (pl úszás, vagy kirándulások stb.), illetve este mi lesz a vacsi, mikor kell lefeküdni, meg ilyenek. Ez egy jó ötlet, kíváncsi leszek, hogyan fog megvalósulni…

Tegnap vacsinál Pascal, a francia srác, aki velünk lakik elhívott, hogy menjek vele és a sulis társaival ún pub crawl-ra, én meg igent mondtam. Ezután még annyi dolgom volt, hogy ágyba tettem a kicsi fiút, majd vártam, hogy induljunk. A közeli buszmegállóban összefutottunk egyik legjobb barátjával, majd Highgate-nél felszáltunk a metróra, mert Aldgate East állomás volt a célunk tegnap este. Mivel metrón voltunk, így nem tudtunk telefonálni, és mire odaértünk, a többiek, akikkel találkozni akartunk, már elindultak vissza Muswell Hill-be, a Church Pub-ba, és ekkor meg már mi nem értük el őket, mivel ők voltak a metrón, úgyhogy mivel már 10 óra volt, és pl a Church Pub 11-kor zár, így úgy döntöttünk, hogy hazafelé vesszük az irányt :P :D Úgyhogy röviden összefoglalva tartoztunk ezzel az úttal az ördögnek :D Pozitívuma ennek a „pub crawl”-nak, hogy nem költöttünk pénzt :D Mindenben meg kell keresni a pozitív dolgokat, nem igaz?! ;) Miután hazajöttünk, pont belefutottunk az anyuka, kérdezte is, hogy hogyhogy ilyen hamar itthon vagyunk. Elmondtuk az este rövid történetét :D, majd ha már nem ittunk semmit az este, én boroztam egyet, Pascal és az anyuka pedig Cidert ittak, közben pedig citromos cheesecake-et ettünk :D :P Közben jól el is beszélgettünk. Este fél 11 körül :D Ja, bocsi, fél 12 volt már az! :D Mert ő meg ezután ment a barátjáért Arnos Grove állomásra. Úgyhogy a tegnapi este így telt :D

Először arra gondoltam, hogy ma elnézek az Oxford Street-en lévő Sportsdirectbe is, hátha ott megtalálom azokat a cipőket, amiket a neten hirdetnek, de hát mire hazajutottam reggel a school run után, hamar elment a kedvem, mivel az 2 óra buszozás… Úgyhogy ma ebéd után Wood Green-be mentem el, mivel ott is van egy Sportsdirect, hátha… De sajnos olyan ott sem volt, de legalább hasonló volt, úgyhogy a méretet le tudtam venni J Még előtte Nórinak, egyik magyar au-pair-lánynak segítettem lefoglalni a jegyét a Wizzairrel, de hát mi kínszenvedés volt az! A telefonszámot semmilyen formában nem akarta elfogadni, annyira fos a Wizzair honlapja, hogy nemigaz -.- Ő még az ügyfélszolgálatot is felhívta, és azt mondták, hogy náluk működik, tehát valamit biztosan rosszul csinál… Jól segítettek neki, mi?! Na mindegy… Végül nagy nehezen sikerült a végére érnünk.

Egyébként azért akartam írni ma még mindenképpen egy bejegyzést, mert hétvégén sem nagyon leszek gépközelben. Még délelőtt muszáj voltam már jegyzeteket készíteni, mert az elkövetkező 4 hétvége mindegyikére van már legalább egy programom :P :D És valamit biztos, hogy elfelejtenék :P A fényképezőgépet egyébként most megrendelem, mielőtt megyek a fiúkért…

Jó hétvégét mindenkinek!

20000, buli, IMAX

Tegnap délután már akartam írni a hétvégéről, de hát ugye az a bizonyos eset történt :D :P, úgyhogy egy kicsit redukálódott az időm délután. Örültem, hogy egyáltalán bejutottam a házba :D

Hehe, szombaton szépen kialudtam magam, délután keltem fel valamikor, aztán vártam az estét, mert mentünk a Piccadilly Institute-ba bulizni. Kiírtam néhány londoni au-pair-csoportba, hogy aki akar, az nyugodtan jöjjön, de végülis mindössze 4-en !!! mentünk el szombat este bulizni. Furcsa volt, de annál jobb J A 4-ből 3 magyar volt :P a 4. fő pedig egy spanyol srác. Először mi, fiúk értünk oda, úgyhogy mi bementünk még 10 előtt, hogy ingyen juthassunk be és megkapjuk a pecsétet a kezünkre, aztán gyorsan irány a közeli teszkó, és egy kis Cider-vétel. A lányokkal bementünk, aztán vissza ki, és leültünk a szoborhoz, ahol pedig közben odajött egy enyhén alulöltözött lány/nő, na jó, csaj, akit pasik fotóztak, a csaj pedig úgy vonaglott, mint aki nincs magánál és mint egy k.rva. Már bocsánat, de mikor ránéztem, egyből ez jutott eszembe. Aztán egyszer egy fekete csávó jött oda, és mondja, hogy a hadseregnél vagy rendőrségnél szolgál (már nem emlékszem, melyiket mondta), és hogy mutassuk meg az ID-nkat (személyinket), mert hogy miért iszunk ott. Hát marhára komolyan vettem a csávót :D látszott rajta, hogy nem az, aminek mondja magát, én egyből (pedig már egy kicsit alkoholos befolyásoltság alatt álltam, vagy ilyet nem kéne leírni a blogban?! :D :P) kértem az igazolványát, nem is tudom, hogyan jutott ez egyből eszembe, de így utólag visszagondolva, milyen okos voltam :D Persze nem mutatott semmit, aztán meg még jól elkezdtem húzni is, még piát is kínáltam neki :D :P Aztán valahogy lekopott. Még jó, hogy már elég jó szinten van az angolom, így sikerült lerázni :D

Egyébként Álex (spanyol srác), Nóri és Anna jöttek még el bulizni, úgyhogy mi nyomtuk zárásig az Institute-ban. Illetve még bent összefutottunk Rékával és Lacival, de aztán őket elvesztettük, bár egyszer-kétszer még egymásba futottunk :D Jó buli volt J

4.20 körül értem haza, viszont nem aludtam sokáig, mert 11 előtt Nóri és Csaba, colchesteri ismerősök jöttek, mert hoztam nekik Magyarországról szajrét, így egyúttal meglátogattak, és beszélgettük elég sok mindenről. Jó volt őket újra látni, még a Kőhalmi-Hajdú-féle Dumaszínházon találkoztunk, azóta sajnos nem. De hamarosan ismét J

Mi volt még vasárnap?! Az biztos, hogy kiszurkoltam a Juve győzelmét a Lecce ellen délután, aztán meg valahogyan internetezéssel eltelt a nap további része. Még aznap az anyuka átutalta a pénzt a havi bérletemre, a karácsonyi ajándékomra, illetve még amivel tartozott, úgyhogy gyorsan meg is vettem neten a bérletet.

Hétfőn esett meg ugye a kulcsos eset :P :D, amiről már lentebb írtam :D. Azután írtam sms-t az anyukának, ill. hívtam a nagybácsit, hogy ugorjon már el, és valamit csináljon vele, úgyhogy késő délután el is jött, és szépen kitisztította az egész zárat, mert valami kosz ragadt bele. Azóta úgy megy bele a zárba a kulcs, mint ahogy a kés megy át a vajon. Vagy még könnyebben.

Ma találkoztam Petrával, egy magyar au-pair-lánnyal Finchley-ben, jól kibeszéltünk mindent :P :D egy-egy forrócsoki társaságában. Majd egy kis teszkózás, és lassan már jöttem is haza, mert már 2 óra is elmúlt, aztán még enni is kellett valamit ebédre :P :D Egyébként mivel tegnap ismételten rosszul viselkedtek vacsora környékén a fiúk, így ma sem vettem nekik semmit a suli után, ami természetesen nem tetszett nekik, úgyhogy volt hiszti, amit erélyesen lerendeztem. :P :D

Miután hazajöttünk, majd elaludtam, olyan álom jött rám, de most már nem is vagyok álmos -.- Az anyuka csinált ma fishcake-et, elég későn vacsiztunk, mert egy kicsit későn ért haza, de no para. Mivel nagyon sok javítanivalót hozott haza, így én tettem a fiúkat ágyba, hogy ezzel is könnyítsek neki.

És amit majdnem elfelejtettem mondani, hogy vasárnap délután 15.45-től végre megyek az IMAX-be!!! Mission: Impossible – Ghost Protocol (Fantom Protokoll) lesz műsoron, már alig várom! Brooke-kal megyek egyébként, akivel szerdánként, az „Orange Wednesdays” keretein belül szoktunk moziba menni :D Egyébként 16 font egy jegy az IMAX-be… laza, nem?

És közben már átlépte a blogom látogatottsága a 20000-es határt is! Köszönöm mindenkinek! ;)
A végére pedig egy kis móka :D