...98., 99., 100. - Updated :)

Igen, jubileumhoz érkezett a blogom. Ez a 100. bejegyzésem!!!

Nem mennek nekem ezek a felkelések :P Tegnapra is beállítottam az ébresztőt először 7.15-re, hogy mondom 7.50-7.55-re csak felérek, erre mikor ugrottam ki az ágyból (szószerint :D), 7.59-kor :P Ugye hétfő lévén a szülők elvileg hamarabb (értsd 8 előtt) elmennek itthonról. Mondjuk tegnap 8 után indultak el mindketten, de sebaj.

Megmondom őszintén, hogy ha megkérdezné valaki, hogy mit csináltam tegnap délelőtt, vagyis 9 és 15 óra között, nem nagyon tudnék rá válaszolni :P, mert egy az, hogy már tényleg nem emlékszem rá, másik, hogy ezek szerint nem lehetett valami érdekfeszítő, ha alig egy nap alatt elfelejtettem :P Azt tudom, hogy miután leraktam a gyerekeket a suliban, elmentem  a faluközpontba, és ismét fánkos napot tartottam, most jó friss volt, úgyhogy főleg nem lehetett ott hagyni őket. Ez lett az ebédem :) Emlékszem még egy kis skypeolásra, talán még msn-eztem is? Ja, még délelőtt kiteregettem, szépen lassan, merthogy semmi kedvem nem volt :D, majd mielőtt mentem a a gyerekekért a suliba, megvizsgáltam a bicajomat, hogy kell-e fújtatni a kerekekben, de szerencsére nem kellett, úgyhogy ez is letudva.

Szerencsére a gyerekek még mindig nem játszhatnak a Wii-n, tehát így legalább egy lehetséges veszekedési/verekedési faktor kilőve :P Miközben a suliban játszottak a lányok, már suli után, írtam Az anyukanak egy sms-t, és válaszolt, hogy "No Wii", én meg megmondom őszintén örültem neki :D Mondjuk azt nem mondanám, hogy értelmes dolgokkal foglalta el magát pl A legkisebb fiú, mivel így nem a Wii-n, hanem a számítógépen játszott valami hülye játékkal -.- De legalább a délután viszonylag nyugisan telt el, semmi verekedés (!!!!) nem volt.

Közben adtam enni a gyerekeknek, szépen mindenki, aki itthon volt, leült az asztalhoz, ahogy illik, aztán úgy ettünk :), közben elég hamar befutott Az anyuka, de kb dolgozott tovább a laptopján. Én ezután olvastam a lányokkal, majd egy kicsit olvastam a szobámban is. Legkésőbb 20.30-kor el szerettem volna indulni itthonról, ehhez nem ártott volna rendes időben kajálni, azaz 18.30-tól, dehát mivel a vacsit is 6 után kezdtük el csinálni -.-, így ez egy irreális elképzelés volt a részemről... Olyan 19.10 körül fejeztem/tük be a vacsit, gyorsan összepakoltam, összesepregettem, megcsináltam a lunchboxokat, elkészültem az estére, kipakoltam a mosogatógépet, majd megterítettem reggelre az asztalt, aztán bicajjal indultam a központba. Hát mondhatni egy kicsit késésben voltam, mivel a megbeszélt 21.00 helyett kb 21.15-re értem be :P De gond egy szál se.

A lányok (Maggie, Maria, Jessica és Yasmin) már a Bella Pizzában voltak, ez előbbi kettő bőszen evett, én annyira nem voltam éhes, így nem ettem ott semmit. Mivel a hely 22 órakor zárt, így ezt követően Maggie indult haza, míg mi áttelepedtünk a Coal nevű helyre, ahol már néhány hete volt szerencsénk egy délutánt eltölteni, vagy a pincéreknek volt szerencséjük velünk :D Most is koktéloztunk :P, egy nagy korsóval rendeltünk a már múltkor lemeózott Long Island Ice Tea nevű koktélból, ami 4-ünknek pont elég volt, és mivel amúgy egy pohárral £6.25 lenne, viszont egy korsóval £13.50 volt, így simán megérte. Mellé még rendeltünk 2 adag (mint utóbb kiderült, két kis adag) sajtos sült krumplit, amin 3-an osztoztunk :) Mivel ez a hely meg 23 órakor zárt, így innen is indulnunk kellett. Ezután én elváltam a lányoktól, mivel még haza kellett bicikliznem, így nem tudom, hogy ők mentek-e még valahova máshova. Jó kis este volt, az mondjuk biztos :)

Ja, azt el is felejtettem írni, hogy tegnap valami leves volt a vacsora itthon, amiben minden, mi szem-szájnak ingere, hányingere benne volt :S Ebből gondolhatjátok, hogy nem volt a kedvencem :P Volt benne gomba, garnélarák, répa, hagyma, bacon, bazsalikom, tojás, szóval ez nekem nem jött be...

UPDATE: Még azt is elfelejtettem írni, és most jutott eszembe, hogy miután hazaértem, kereken éjfélre, beérek a házba, megyek a szobámba, és hallom, hogy valami riasztórendszer "nyávog" kb 1-2 percenként :P Mondom fasza, megállok a szobámban, várok-várok, megszólal ismét. Először azt hittem, hogy a Tűzjelző, de mint később észrevettem, a szekrényemen van/volt egy szén-monoxid-jelző készülék, amit eddig kb észre se vettem, hogy ott van :D Lenyitottam, amit le lehetett a készüléken, aztán elolvastam a jótanácsokat, amin első helyen állt, hogy hogyha megszólal a készülők, és folyamatosan jelez, akkor szellőztessünk ki. Hát én nem szaroztam, a készüléket betettem a fürdőmbe, és rápakoltam néhány ruhát, hogy ne legyen már olyan hangos :P, aztán kinyitottam a szobám ajtaját + 3 ablakot :P, így szépen kiszellőztettem, így volt kb fél óráig, jelzem éjfél után!!!, igaz, annyira nem volt hideg, és ez tényleg nagy szó tőlem, aki amúgy nagyon fázós :D :P Aztán visszahoztam a szobába a készüléket, de csak nem akart elkussolni, így a szekrényem aljába bepakoltam, elreteszeltem jó sok ruhával, hogy véletlenül se halljam az éjszaka folyamán, és biztos ami biztos-alapon kinyitottam 2 ablakot, hogy jól kiszellőzzön az éjszaka folyamán a szobám :P Így még felvettem egy felsőt, és úgy feküdtem le, nehogy megfázzak. És ma reggel kemény 8.50-kor fel is keltem :P de ez a szar szén-monoxid-jelző még mindig jelzett :P Miután hazaért Az anyuka, olyan fél 10-10 között, megmutattam már neki, hogy valamit basszon már vele, mert egy picit, csak egy picit idegesítő, ahogy a szobámban karattyol :P Azt mondta, hogy valőszínű merül az elem, úgyhogy odaadtam neki, azóta valszeg valamit sikerült csinálnia vele, mert nem nagyon hallom :) Úgyhogy most főleg olyan a szobám, mint egy jégkatlan, így, természetesen az ágyból laptopozok :D

Ma estére meg mozi van betervezve Anikával, végre megnézzük a '127 Hours'-t.

Egy kis eső, egy kis (magyar) aupair-tali, egy kis városnézés

Hát enyhén fogalmazva nem volt szerencsénk az időjárással. Nem mondanám, hogy ma olyan igazi városnézős idő volt, mivel egész nap esett, néha még jó kis széllökésekkel is súlyosbítva :P Az eső hatására nem vállaltam be a biciklin-elázást :P, így a buszra szavaztam, és még így is megvolt a napi edzés, mivel a buszhoz futni kellett, mert mikor indul el Tamáska a buszhoz, ami 9.22-kor van a megállóban?! 9.19-kor, és 3 perc az út, tehát necces egy picit :P A kereszteződésben láttam is a buszt, hogy pont az előző megállóból jön ki, úgyhogy más választás híján átvágtattam a kocsik között, aztán gyorsan leintettem :P 

Elég hamar beért a központba, így, mivel itthon már nem volt időm reggelizni :P, betértem a Subway-be, ahol egy szendvicset és egy vizet vettem, majd indultam az SS Great Britain-hez. A lányok pont a másik parton voltak, így ők is és én is elindultunk a városközpont felé, mivel a legközelebbi híd ott volt, így így volt a legegyszerűbb találkozni. Ekkor találkoztam Sárával, Mariannal, Zsófival, Liával és Gabival. Mindannyian Londonban au-pairek, bár London legkülönbözőbb részein.

Először betértünk a Tourist Information Centre-be, mivel úgyis ott volt egy köpésre, aztán indultunk a Queen Square-en keresztül a St Mary Redcliffe templomba, ahonnan utunk a Castle Parkba vezetett. Ezt követően hova is mentünk?! Ja igen, a Bristol Cathedralt vettük célba, ahol meg valami festménykiállítás is volt, voltak elég jó darabok :) Majd szépen felmásztunk a Cabot Towerig, ami még mindig felújítás alatt áll -.-, így nem nagyon tudtuk megcsodálni közelről. Ezután, a hidegre és az esőre való tekintettel, úgy döntöttünk, hogy márpedig nekünk kávézni kell, úgyhogy egy kis keresgélés után a Park St-en lévő Starbucks mellett tettük le a voksunkat, ahol én ismét elcsábultam, és benyaltam egy cheesecake-et :P

A Starbucksban eldöntöttük, hogy elmegyünk a Bristol Blue Glass Factoryba/Museumba, ahol £5-ért lehet fújni magunknak üveget. Ami mint ott a helyszínen kiderült, annyi, hogy fújunk valamit, aztán azt ott széttörik. Ha olyat akarnánk, amit hazaviszünk, és mi fújtuk, akkor arra egy napot kell várni, és £20-ba kerülne. Úgyhogy egy kicsit csalódottan távoztunk a gyárból, amit amúgy alig találtunk meg, mert a GPS mindig bevitt minket a dzsindzsásba :P Aztán végül megkérdeztem egy csávót, de kb 50 méterre voltunk akkor a gyártól :P A gyár után a lányok voltak kedvesek, és hazahoztak, megspórolva nekem egy jó kis buszozást a gőzöm nincs honnan :P

Sára és Mariann bejöttek, és megnézték a szobámat, aztán már indultak is vissza, mert azért egy 200 km-es út állt még előttük. A délutánom kb félálomban telt, netezgettem, aztán egyszer csak lejött az egyik kislány, és először Cbeebies-t akart nézni, mondom azt inkább nem, majd meglátta a tv-n az egyik Tom&Jerry-s Dvd-t, így azt kezdtük el nézni :) Hát még mindig marha jó az a mese, én imádom :D Jókat nevettünk rajta :D

A következő két napra, vagyis inkább estére is már van program, szerencsére a hostszülőknek nincs, mert ma este megkérdeztem, így nem fogok unatkozni :) Holnap Valentin-nap, ne töltse senki egyedül! :D, holnapután Insider Card-nap :P azután meg már csak 2 nap, éééésss....

Javulok...

A tegnapi nap is eltelt, így ismét hétvége lett, aminek a fele már el is telt :P Azt írtam az előző bejegyzésben, hogy nem megyek Delyth-ékhez takarítani, nem is mentem, mert még annyira nem éreztem jól magam, helyette itthon punnyadtam a laptop előtt. Igazából tegnap semmi extra nem történt, semmi gond nem volt a lányokkal a hazafelé úton a suliból, illetve utána se volt annyira vészes :P Csak a szokásos :) Ja, és végülis nem mentünk moziba este, mert Anikának tegnap is bébisintérkednie kellett...

Éjszaka egész jól aludtam, tiszta kipihenten ébredtem olyan 11 után néhány perccel, majd szépen megreggeliztem, közben beszélgettem egy kicsit Az apukafal, mert ő volt akkor csak itthon, majd még egy kis netezés, és végül indultam a városközpontba. Tök jó idő volt ma egyébként. Először vettem magamnak egy övet, majd zsebkendőt, és néhány gyógyszert a Poundland-ben :P Majd csatlakoztam Anikához és Maggie-hez a Queen Square-nél lévő Caffe Rogue-ban, ahol később egész nagy létszámú csapat képződött, mivel a későbbiekben érkezett még Sophie (osztrák), Yasmin (német), Dominika (cseh), Jessica (osztrák) és Maria (német), és csatlakoztak hozzánk, így 8-an beszélgettünk :) Olyan 4-fél 5 magasságában szedtük a sátorfánkat, és sétáltunk egy kicsit az Avon mellett, elmentünk az SS Great Britain-ig, igaz, hogy a hajó/múzeum a másik parton van :P Majd szépen, lassan indultunk visszafelé a központba, ahol szétváltak útjaink, mivel hármunknak is bébiszittelnie kell(ett) ma este. Én még benéztem a Sainsburys-be, ahol természetesen vettem fánkot :D és csokis kekszet, mivel most csak £1 volt 1 zacskóval, így gyorsan vettem kettőt is :D

A hazaút is sima volt, fél 7 körül már itthon voltam, majd egy gyors skype-bejelentkezés otthonra, és kezdődött is a bébiszittyolásom. De még előtte megláttam a hostszüleimet, merthogy, mint kiderült, egy beöltözős buliba mentek :D:D A buli témája meg valami 70-es évek v valami ilyesmi lehetett. Az apuka kb úgy volt felöltözve mint egy hippi, vagy mint a Grease-ben a fickók :D, míg Az apuka is teljesen átvette a figurát, fehér, göndör paróka, nagy napszemüveg, fehér ruha. Mikor megláttam, úgy elkezdtem röhögni :D:D:D De ő is :D

Ezután következett a gyerekek ágybatevése. A lányoknál olyan 8.45 körül kapcsoltam le a lámpát, igaz a lejátszót úgy hagytam, és egy német cd volt betéve, gondoltam, hamar elalszanak, így átmentem a fiúkhoz, akik 9-kor le is kapcsolták a villanyt. De még 9 előtt egyszer átjött az egyik kislány, gőzöm nincs miért, de gyorsan visszatereltem :) Majd lejöttem, kiürítettem a mosogatógépet, majd mivel bőven hangosan hallottam a A legidősebb fiú szobájából a történetmesélést (mivel ő is hallgatott vmit), így felmentem, hogy kikapcsoljam, de még félálomban volt, így csak halkabbra vettem. Meg egyúttal bekukkantottam már a lányokhoz is, ahol az egyikük már mély álomban volt, miközben a másik lány felkapcsolt villanynál ivott :P Gyorsan visszatettem az ágyba, aztán lekapcsoltam a villanyt, és egy jó negyedóra múlva visszamentem, és ekkor már ő is aludt, illetve pont ekkor futottam össze A legidősebb fiúlel, aki a fürdőből ment a szobájába, és a cd már nem ment, úgyhogy elvileg az összes gyerek alszik.

Holnap délelőtt pedig találkozok a magyar aupair-csajokkal itt, Bristolban.

Megfázva bár, de törve nem...

A címből azt hiszem, ki lehet találni, hogy még mindig boldogít :P a megfázás -.- Ennek következtében tegnap "annyi mindent" csináltam, hogy felsorolni is nehéz :D Azért megpróbálkozok vele :P Reggel 8.20 körül felbattyogtam az étkezőbe, segítettem a kabátot, cipőt, kesztyűt feladni a lányokra, aztán Az anyuka elindult a gyerekekkel a suliba, én meg megreggeliztem. A szokásoknak megfelelően corn flakes a reggeli, ami nekem kb 10.30-11.00-ig tart, mert már utána olyan éhes szoktam lenni, hogy nemigaz... Na mindegy, ezt tegnap nem nagyon éreztem :P

Reggeli után megittam egy pohár teát, majd összeszedtem magam, és elindultam a "faluba" zsebkendőt venni, mert amennyi volt, az biztos, hogy nem lett volna elég. Az úton szembetalálkoztam az anyukával, felvette a csomagot, amit tegnap hoztak volna, csak én nem hallottam a postás csengetését :P Olyan 10 körül értem haza, még egy órán át neteztem, majd bevetődtem az ágyba, és egészen 14.30-ig aludtam :D:D Hát nem esett rosszul, az biztos. Miután felkeltem, ettem 3 szelet kenyeret ebéd gyanánt, majd ismét csak neteztem, illetve olvasgattam is közben.

Nem voltam túl jól tegnap délután, a vacsora meg maga volt a rémálom, azt hittem, szétrobban a fejem :S (mert természetesen fájt a fejem már a vacsi előtt is), mivel most A középső fiú egyik barátja és/vagy osztálytársa is jött velük haza a suliból, és velünk is vacsizott, és természetesen vacsi közben mindegyik fiú elkezdte mondani, hogy "You're so dumb", "You're so fat", stb-stb. És természetesen ezt halkan nem lehet mondani, hanem kiabálva kell :S:S Hát legszívesebben kihúztam volna az étkezőből, de inkább tűrtem egy kicsit, mert nagyon nem volt kedvem igazából még beszélgetni sem :S

Majd szépen, belassulva elpakolgattam, elmosogattam, stb-stb, aztán gyors zuhi, borotválkozás, és beszéltem már a családommal skype-on, meg olvasgattam a blogokat, aztán megnéztem még a legutolsó részt a Rules of Engagement című sorozatból. Számomra most még mindig ez a Nr 1 sitcom :) Olyan 11 körül kerültem ágyba, de még ahhoz sem volt erőm, hogy a pizsamába átöltözzek, így a zuhanyzás után felvett ruhában próbáltam aludni. Azért csak próbáltam, mert hol sikerült, hol nem :S Nem tudom pontosan, hoyg milyen időközönként, de elég sűrűn felébredtem, aztán 0.51-kor elégeltem meg ezt az állapotot, és átvettem a pizsamát, mert konkrétan majd meggyulladtam a takaróm alatt :S Ezután viszonylag jól aludtam, bár reggel megint nehéz volt kikelni az ágyból, viszont most úgy érzem, hogy javultam egy kicsit, legalábbis az orrom már nem folyik annyira, most is iszom a borsmenta-teát :)

Ja, majdnem elfelejtettem, hogy tegnap, még mielőtt elaludtam volna délelőtt, Az apuka küldött egy sms-t, hogy szombat este bébisintérkednem kéne, mert mennek valami templomi bulira Az anyukaval. Most szombaton amúgy a többi aupairrel akartunk menni karaokezni, viszont nem lett meg a létszám, így amúgy is le kellett mondanom a foglalást, úgyhogy szombaton este itthon leszek. Ma nem megyek Delyth-ékhez takarítani, mert annyira még nem érzem magam jól, pedig jól jönne a pluszpénz :/,de inkább itthon pihenek. Ha jobban leszek estére, akkor megyek moziba Anikával, és megnézzük a 127 Hours-t. Jó lenne elmenni megnézni, mert ha most nem megyek, akkor nem tudom, mikor lesz megint időm, mert szombaton este én is, és Anika is bébiszittyol, vasárnap este Derby d'Italia (Juve-Inter, Forza Juve!!! :D), úgyhogy ha ma nem megyünk megnézni, akkor ezen a hétvégén nem tudjuk, mert amúgy 21.55-től van ma, illetve 19.40-től holnap és holnapután, dehát az nem jó :S

Vasárnap egyébként jön egy kis csapat Bristolba :) Magyar aupairek Londonból, aztán összefutok velük, én leszek az "idegenvezető" :P

Jó és rossz hírek

Hát az biztos, hogy nem ez volt a legjobb napom eddig itt :P Már tegnap este éreztem, hogy mintha megfázás lenne kialakulóban, ezért már akkor is elszopogattam egy Strepsils-t :P, de ez annyit segített, hogy ma nem annyira folyt az orrom, mint amúgy "normális" megfázás esetén szokott :D Ma egyébként semmi különleges nem volt a school run-nal kapcsolatban, csak annyi, hogy tegnap mindkét kislány kapott egy-egy új kabátot, aminek kiszedhető bélése van, tehát még tavaszra is bőven jó lesz. Az egyik kislány egy világoskéket, mondhatni égszínkéket, míg a másik pirosat kapott, így legalább a kívülállók is jobban meg tudják különböztetni őket :D

Most hazajövetel előtt bementem már a "faluba", vagyis Westbury-on-trym központjába, ahool a The co-operative-ban vettem kekszet, meg fánkot :$, illetve a lloyds pharmacyban pedig Ł2-ért 2 Head&shoulders sampont :) és egy fogkefét. A mintegy félórás kitérő után hazaérkezésemkor voltam olyan "ügyes", hogy még most sem tudom, hogyan, de úgy jöttem be a bejárati ajtón, hogy a jobb térdemmel nekicsattantam az ajtókeretnek :S Hát kb úgy kidőltem, mint a focisták, mikor sérülést szenvednek, ott fetrengtem néhány percig az előszobában :) Aztán kb a két gyengeségemnek (megfázás, térdfájás) köszönhetően egész nap csak vegetáltam :P, nem is áltattam magam, hogy ma tanulni fogok :D Napközben még jegeltem is a térdemet kb egy óráig, majd 2 körül elkezdtem készülődni a főzéshez :P

Igen, mivel végre megcsináltam a rakott krumplit! :P És mivel A középső fiúnek 17.30-ra már menetkészen kell állnia, így legkésőbb negyed 6-kor ennie kell, így és mivel kb 4 óra, mire a lányokkal hazajutok, így el kellett kezdenem hamarabb a folyamatot :) Mielőtt 3.05-kor elindultam a suliba, megpucoltam a krumplit, megfőztem, közben a tojásokat is megfőztem, illetve a kolbásznak is odapörköltem :P :D, így miután hazamentünk, már csak össze kellett állítani a kaját, aztán bedobni a sütőbe, és hagyni.

Már kb szót sem érdemel, annyira mindennapossá válik, hogy mikor hazaértünk, a fiúk természetesen veszekedtek és verekedtek (már kintről, az utcafrontról is láttam őket -.-). A legidősebb fiúbe, sajnos, tényleg nem szorult semmiféle szeretet a testvérei felé, ez állandóan kiütközik, minden megnyilvánulásában. Ahogy a tegnapi bejegyzésben írtam, hogy a szülőknek A középső fiú születése után duplán kellett vigyázniuk, hogy nehogy bántsa A legidősebb fiú A középső fiút, akkor a "bántás" szó helyett sokkal durvábbat képzeljetek el, ez nagyon szofisztikált volt ahhoz képest, mint amit Az apuka használt...

A fiúk látták, hogy már néhány hozzávaló elő van készítve, így A középső fiú és A legidősebb fiú is felajánlották, hogy segítenek. Mondom oké. Dehát természetesen ez nem ilyen egyszerű, mert ha A legidősebb fiú segítene, akkor A középső fiúnek tilos -.-, de A középső fiú nem bánná, hogyha A legidősebb fiú is ott lenne, és segítene. Ugye mindketten felajánlották, hogy segítenek, erre A legidősebb fiúnek egyből válaszolni kellett A középső fiúnek, hogy "Biztos azért akarsz segíteni, mert te akarod megcsinálni a világ legjobb kajáját." De tipikusan azzal a bunkó, lenéző, semmibevevő stílussal, ami szerint rajta kívül mindenki más szar, másnak soha, semmilyen körülmények között nem lehet igaza, és mindig annak kell történnie, amit ő akar. Hát röviden: szörnyű... És ez az eddig tapasztaltak és hallottak alapján javulni hótziher, hogy nem fog :S

Végülis valami kicsit minden gyerek segített a vacsorakészítés során :), néha, néha, mindig már-már túl sok volt a segítő kéz :D De mivel én voltam ekkor a "parancsnok", így kiosztottam, hogy először ki segít, aztán ki, majd ki, stb-stb :) És elfogadták :P Jó, mondjuk A legidősebb fiú csak a teát "készítette" el=a felmelegített vizet beleöntötte a teáskancsóba.
Az egyik kislány valahol "sikeresen" elhagyta a jelvényét, amit már egy ideje hord, hogy "5 éves leszek" v valami ilyesmi volt rajta, így miután itthon észlelte, hogy nincs meg, elkezdett pityeregni, sírni, de aztán A középső fiú ügyesen leszerelte, hogy ha abbahagyja a sírást és jön segíteni nekem főzni :), akkor lehet, hogy kap valamit pudingra (azaz desszertre, csak itt mindig pudingnak mondják, gőzöm nincs, hogy miért) vacsi után :) Úgyhogy ezután happiness volt. Én adtam enni a lányoknak, közben kiosztottam a munkát, hogy A középső fiú szeletelje a krumplikat, és tegye az edénybe, majd közben én is mentem, és mivel nincs tojásszeletelőnk, így maszek módon, manuálisan :P kezdtem el szeletelni. Még elég hagyján is lett a végeredmény :D Eközben jött oda a kislány, és kezdte el belerakosgatni a dolgokat a tálba :)

Minden okés volt, igaz, időközben kifogytunk a csokikrémből, mivel azt szoktak általában a ricecake-kel enni, így, miután befejeztük a vacsi készítését, nekiálltunk csokit csinálni. Itt mind a 4 kisebb gyerek segített valamilyen szinten, úgyhogy nem borult fel a harmónia :)

A rakott krumpliról: ez volt életem első önálló rakott krumplija, és ehhez képest k.rva jó lett :D Az apukanak is nagyon ízlett, kétszer szedett belőle :P, és még a lányok maradékát is megette, szóval pöpec (H) Vacsi után nápolyi volt a "puding", közben szóbahoztam már a síelésüket, hogy már mindjárt itt van, meg így ügyesen megkérdeztem, hogy mikor mennek :P, mert pontosan még nem tudtam. Erre az asztalnál nem kaptam választ, mert ekkor, a nápolyievés közben egyszer csak feláll mellőlem a székről az egyik kislány, és látom, hogy egy nagy tócsa van alatta. Hát a kishölgy egyszerűen odapisilt a székre a vacsoraasztalnál :P, de ha ez még nem lett volna elég, már tolta le a nadrágját, és mondta, hogy jön a kaki is :P Na, ekkor az apja gyorsan kezelésbe vette, fogta, és felszaladt vele az emeletre :P Miután végeztek, vissza lejött Az apuka, és elkezdte mondani, hogy mi lesz az útiterv a síelésre. Ezek szerint jövő héten PÉNTEKEN hajnali 3-kor legkésőbb indulniuk kell, hogy 7 előtt odaérjenek Doverbe, aztán átkompoznak Calais-ba, majd egy onnan 2,5 órára lévő településre mennek, ennek a nevére most nem emlékszem, ott töltik az éjszakát, majd másnap mennek tovább Svájcba, Davos városába. Vissza pedig majd február 28-án, hétfőn érkeznek meg valamikor!!! Szóval, ez akárhogy számolom, 11 nap lesz nélkülük itt :D

Még azt is elmesélte, hogy most mindenképpen mennek Davosban a fiúk sí- v snowboardsuliba, mert akkor legalább egy kis időre nekik nyugtuk lesz, mert tavaly rábeszélték Az apukaot (amikor csak a fiúk voltak, a lányok itthon maradtak), hogy ne menjenek sísuliba, és megígérték neki, hogy figyelnek rá, és tanulnak tőle. Dehát ez kb 1 percig sem tartott, így idén mindenképpen menniük kell sísuliba :P Hát kíváncsi leszek, milyen élményekkel térnek majd haza :) Ez lesz a lányoknak egyébként az első síelése, ha jól tudom, úgyhogy nekik biztos érdekes lesz :D

Most meg kúrálgatom magam, nem ártana hamar kikászálódni a betegségből :S

Hellraisin'

Ismét bejelentkezek, nehogy már így estére (vagy reggelre) bejegyzés nélkül maradjon a jónép :) Hogy mi történt a kora délutáni bejegyzésem óta? Akkor kezdjük a mesélést... (a mese közel sem biztos, hogy happy end-del végződik, még nem tudni :/)

Hol volt, hol nem volt, a tengeren is túl, élt egyszer egy kis család, a két szülő, és a gyermekük, A legidősebb fiú. Mindössze 2 évvel a kisgyermek születése után megérkezett a családba a legújabb gyermek, akit a A középső fiú névre kereszteltek szülei. Innentől kezdve gyökeresen megváltozott az így már 4-fős család élete. A nagyfiú nem volt képes elfogadni az új jövevényt, ösztönösen utálta a testvérét, így a szülőknek duplán kellett figyelniük a gyerekekre: nemcsak arra, hogy mindig legyen betevő falat az asztalon, hanem arra is, hogy a nagyobbik fiú ne tegyen kárt a kisebbik fiúban. Ez többé-kevésbé sikerült nekik, viszont a nagyfiú a gőgöt, a fennhéjázó viselkedést, illetve a lenéző magatartást az évekkel nemhogy nem nőtte ki, de ez idővel csak rosszabb lett.

A szülők folyamatosan próbálták alakítani a gyermeket, hogy legalább egy jó szava legyen a testvéreihez, de ezek meddő kísérleteknek bizonyultak. Körülbelül 2 évvel ezelőtt esett meg a következő eset: A legidősebb fiú PSP-je elromlott, és az édesapja azt az ajánlatot tette számára, hogy amennyiben egy héten át minden nap legalább egyszer valami dicsérőt, pozitívat (pl. Well done) mond a testvéreinek, akkor kicseréli neki, és vesz egy újat.

Az eddigi történet alapján nem nehéz kitalálni, hogy azóta sincs PSP-je A legidősebb fiúnek :P Ugye azt említettem még az előző bejegyzésben, hogy tegnap este a vacsoráról fogta magát és kiviharzott Az apuka, merthogy megint csak a kiabálás ment, és egyszerűen elege lett. Már akkor sem csodáltam. Ma már a vacsora előtt mondta a gyerekeknek, főleg a fiúknak, hogy legszívesebben megint elmenne, és külön vacsorázna, főleg ha úgy fognak viselkedni, mint tegnap. Az elején megint megvolt a szokásos összecsapás A legidősebb fiú és A legkisebb fiú között, aminek köszönhetően A legidősebb fiú az asztal végébe lett ültetve. Viszont a vacsora alatt sem bírtak magukkal, főleg A legidősebb fiú nem, megint olyan semmiség miatt kezdett el beszólogatni, hogy ne A középső fiú nem kérdezgesse az egyik kislányt. Most komolyan, ki érti ezt?! Hihetetlen. És mivel folyamatosan hajtogatta, hogy ne kérdezgesd már, ne kérdezgesd már, Az apukaban megint felment a pumpa, és jól leteremtette a gyerekeket: így nem lehet viselkedni, hogy állandóan kiabálnak egymással, nem tisztelik egymást, verekednek, meghogy nem tudja mi lesz a vakáción, amikor egész nap velük lesz, ill. legszívesebben maradna munkában, mert tudja, hogy itthon pokol vár rá (szószerint idéztem, így mondta...). Természetesen A legidősebb fiú ezt sem állta meg szó nélkül, de erre már nem reagált az apuka. Lehet, hogy jobban jártunk :P

Miután A legkisebb fiú elment úszásra, A legidősebb fiú pedig elment az asztaltól, azután kezdte el mondani az elején elmesélt történeteket, meg hogy mostantól egy hétig nem lesz Wii, sőt lehet, hogy tv-zés sem, hogyha ugyanígy folytatódnak a dolgok. Hát ha rajtam múlik, megmondom neki holnap délután/este, hogy nem viselkedtek jól, aztán csak játszanak szépen valamit, ne a tv előtt gyepálják egymást :P

(Úgyhogy el lehet képzelni, hogy nem fogok bánkódni amiatt, hogy Half term-ben nem lesznek itthon :D, viszont kíváncsi leszek mennyire kimerülten jön majd a két szülő haza.)

És akkor a címmel összhangban álljon itt egy nóta:

Sima?!

A múlt heti rosszabb napok után a tegnap elég jól telt. Reggel sem volt semmi gond az iskolábamenetel során, most a másik úton akartak menni a lányok, így megígértettem velük, hogy nem szaladgálnak a járdán, és akkor mehetünk azon az úton. Egyébként két úton lehet a sulijukba eljutni, az egyik (amelyiket eddig használtuk) a biztonságosabb, mert ezen az úton van egy kis ösvény is, tehát emellett nincsen út, a másik viszont végig az út, és a kocsik mellett vezet. Így muszáj voltam megígértetni velük, hogy nem szaladgálnak, különben ismét a másik úton fogunk menni. Ezt elég jól be is tartották.
Hazajövetel közben már elkezdett cseperegni az eső, majd később, még a délelőtt folyamán szitált is folyamatosan. Szóval, miután hazajöttem, kiteregettem és kipakoltam a mosogatógépet, ezekkel olyan 9.45-re végeztem is, aztán nekiálltam, vagyis inkább "nekiültem" tanulni, mert mostmár muszáj komolyan, komolyabban venni, mivel a szóbeli 4 hét múlva, míg az írásbeli 5 hét múlva lesz. Vagyis először még ismét csak fordítottam néhány cikket, aztán szavakat tanultam, majd jól beebédeltem, utána meg is voltam halva :P, de azért még mielőtt mentem a gyerekekért a suliba, megcsináltam egy Use of English-tesztet, ami most 77.58% lett, korábban pedig ugyanez a teszt 60.34%-ra sikerült, tehát javulás itt is van, viszont ha már egyszer megtanultam a szavakat, illene jobban szerepelni :P
A suliban a két fiú (A középső fiú és A legkisebb fiú) mondták, hogy gyorsan hazaugranak, aztán jönnek is vissza a suliba, mert valami focimeccset akarnak nézni, úgyhogy odaadtam nekik a kulcsot, amit majd az úton vissza is adtak, amikor találkoztunk velük. A lányok a hazafelé úton is jók voltak, ha véletlenül :P elkezdtek szaladni, rájuk szóltam, egyből megálltak :P ennyit tesz, hogyha akarnak valamit, azért tenni is kell :) Így, hogy a két fiú visszament a suliba, egész nyugodt volt a délután, mivel nem volt Wii-zés, és így Wii természetes velejárója, vagyis a vita :D Egy kisebb duzzogás volt az egyik kislány részéről, merthogy baguette-et akartak enni, de ez kb max egy fél baguette lehetett, viszont mind a két lány, sőt még A legidősebb fiú is akart enni, és a két lány természetesen a baguette végét kérte, így először az egyik végét az egyiknek, a másik felét a másiknak adtam, vagyis a kettévágtam a baguette-et, így a szélét is, és az egyik kislány elkezdett duzzogni, majd, miután tudtam, hogy a másik lányka sokkal inkább hajlandó a kompromisszumra, vagyis inkább úgy a helyes, hogy ő hajlandó kompromisszumra, tehát szívesen megosztja a kajáját a testvéreivel, neki annyira nem számít, hogy éppen melyik részét eszi a kajának, így visszacseréltem, hogy meglegyen az "öröme" :P -.-
Na, ezután a  vacsoráig semmi extra nem volt, akkor viszont megint hozták a formájukat a srácok. Mindenki itthon volt, tehát már Az apuka is hazaért, aztán A legkisebb fiú hozta a szokásos hangvételét, állandóan kiabált a lányokkal, hogy hogyan nem lehet ezt, meg azt megérteni..., aztán Az apuka egyszer csak besokallt, felállt, rákiabált A legkisebb fiúra, hogy nem igaz, hogy állandóan kiabálni kell, és hogy nem bírja elviselni, és a tányérjával együtt kiviharzott az étkezőből, úgyhogy máshol költötte el a vacsit. Ezután a kis közjáték után mintha semmi sem történt volna, a többiek úgy viselkedtek tovább, még véletlenül sem ment volna az apja után A legkisebb fiú, hogy Sorry, vagy valami (mondjuk nem is lett volna túl hiteles, az is biztos...), hanem tényleg, mintha meg se történt volna, úgy folytatták tovább a vacsit. Azért én meg elég kényelmetlenül éreztem magam, noha nem az én gyerekeim, dehát akkor is :/ Mondjuk csodálom, hogy még csak most vonult el így először a vacsorától Az apuka, mert azért eddig is kb ugyanez ment hellyel-közzel. Na mindegy.
Ma semmi extra, vasalás volt soron, előtte még úgy 9-től kb 1 órán át facebookoztam :P, aztán vasalgattam, közben Showder Klub ment, majd ebédeltünk, aztán már itt is vagyok a jelenben, és írom a bejegyzést. Lassan tanulni kéne ma valamit, vagy legalábbis feladatsorokat csinálni, hogy elmondhassam, hogy hasznosan telt a mai nap is :D A végére pedig egy klasszikus:

u.i.: Half term-ben (február 19-27 között) ha valaki véletlenül, adjisten :D lesz olyan szerencsés, mint én, és a hostcsaládja elutazik, vagy csak simán szabad lesz azon a héten, és mondjuk még akar valami programot, akkor írjon, és megpróbálunk összehozni valamit!!! Készülni fogok azon a héten a nyelvvizsgára kőkeményen, viszont 1-2 nap kikapcsolódás bőven belefér.