2011. december 30., péntek

2011 Top 10


Nem maradhat a blogom egy toplista nélkül, úgyhogy megosztom veletek, hogy mik voltak az én elmúlt (durván egy) évem legjei. Egy 10-es listát állítottam össze.

10. Londonba költözés
Életem egyik legjobb döntése volt, hogy Bristolból Londonba tettem át a székhelyem idén augusztusban. Egyszerűen imádom a cityt. Mindennel együtt. Lehetőségek végtelen tárháza ez, a nemzetek hatalmas olvasztótégelyeként szolgáló metropolisz. A parkok, a piros emeletes buszok, a metró, a nyüzsgés, a pubok, a clubok, a partyk. Ez London!

9. Karácsonyi hazautazások
Ezek a legszerencsétlenebb, legstresszesebb utazásaim, az egyszer biztos. 2009-ben hóakadály, 2010-ben jég a kifutópályán, 2011-ben pedig gazdátlan csomag a már majdnem felszálló gépünkön. Kíváncsi leszek jövőre mit tartogat a sorminta?!

8. Magyar au-pair-talik
3 volt eddig, mind a három idén, 2011-ben. Az elsőn, a birminghamin még mint csak résztvevő voltam jelen (természetesen egyedüli fiúként :D), majd a június végi oxfordin már, mint társszervező. A legutóbbi magyar au-pair-talit szeptemberközepén tartottuk Londonban, és ennek a szervezésében is aktívan részt vettem J Felejthetetlen élmények voltak, az biztos!

7. CAE-nyelvvizsga
2011 márciusában voltam nyelvvizsgázni, még Bristolban. Előbb volt a szóbeli, majd az írásbeli, és csont nélkül, 67%-ot elérve átmentem a teszten, és nyár elején meg is kaptam a nyelvvizsgát igazoló oklevelet
J
Igen, egy úgymond „kerek” számnál sikerült pont nem otthon, Magyarországon, hanem Londonban töltenem a születésnapomat. Az biztos, hogy felejthetetlen volt az a hétvége, minden volt, mi kellett (az is, ami nem :D :P): megázás (konkrétan szarrá ázás :D) a Buckingham Palota előtt, egy kis városnézés, este party, ingyen karamellás-, majd csokis Danette, őrült integetés a buszoknak, Notting Hill fesztivál.

5. Dumaszínházak Londonban
Imádom a Showder Klubot, úgyhogy egyértelmű volt, hogy én a DumaLondonokról nem maradhatok le, úgyhogy láttam és hallottam élőben Hajdú Balázst, KőhalmiZoltánt, majd Kiss Ádámot és Felméri Pétert is. 2-2,5 óra tömény röhögés volt ez a 2 nap. Minden kiadott pennyt megért.
4. Balázs és Máté látogatása Bristolban
Jó pár hónappal előtte már tervezgettük a látogatásukat, és szerintem mindenkinek nagyon jól telt el az a 9 nap. Most még felsorolni is hosszú lenne, mi mindent csináltunk, de többek között eljutottunk Londonba, Walesbe, a tengerpartra és Stonehenge-hez is, karaoke és buli is volt. Jövőre valószínűleg ismétlünk! ;)
Hithű sportbuzi lévén :P mikor megtudtam, hogy novemberben ismét Londonban lesz a tenisz-vb, egyértelmű volt, hogy nekem egy délelőtti vagy délutáni szekcióra el kell mennem!!! És két másik au-pairrel sikerült is megvalósítani ezt a tervet. Élőben egy ekkora sporteseményen részt venni felbecsülhetetlen élmény!

Ahogy már egy párszor leírtam a bejegyzésekben, a Juventus a kedvenc focicsapatom. És most olyan szerencsésen jöttek össze a dolgok (az első forduló, amit augusztus 28-án kellett volna megrendezni, elhalasztották, pont december 21-ére, amikor már itthon voltam), így a Juventus Club Hungary buszos túrájával el tudtam látogatni egy igazi olasz rangadóra! Baráti ár, nagyon jó társaság, vérbeli olasz szurkolás, rendőri kíséret, sajnos döntetlen :P :D Remélem ez csak egy sorozat kezdete lesz…

Még annak ellenére sem tudtam megkérdőjelezni a párizsi hétvégénk első helyét, hogy azóta eljutottam egy Juve-meccsre. Szerintem Párizs egy olyan város, ami mindenki bakancslistáján szerepel (ha nem, sürgősen tegye oda mindenki!!!), és nem csalódik az ember, amikor elmegy oda. Egy magával ragadó várost ismerhettünk meg a lányokkal idén május végén. Beszéljenek helyettem a korábbi bejegyzéseim, még most is olyan jó elolvasni őket :) 1. videó, 2. videó, 3. videó

Legalább egy ilyen év legyen 2012!!!

2011. december 23., péntek

A névnapi ajándékom saját magamnak: Juventus meccs élőben, Udinében 2011. december 21-én :)


…xxxxx…
Juventus-meccs megtekintése élőben PIPA
J

…xxxxx…

Igen, az egyik számomra legfontosabb tétel a bakancslistámról kipipálásra került szerdán. Igen, élőben tekintettem meg a kedvenc csapatom, a Juventus egyik mérkőzését, méghozzá Udinében, Olaszországban. Igaz, nem Torino, de ami késik, nem múlik!

De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük szépen sorjában a történtek megéneklését. Kedden Balázzsal Debrecenben snookereztünk és biliárdoztunk, majd elvitt Nyíregyházára, ahol Mátééknál aludtam. Ő nem volt otthon, de az apukája és a testvére is ismer természetesen, úgyhogy nem volt nagy gond, hogy ott aludjak az indulás előtt. Mondjuk nem sokat aludtam, max egy félórát, aztán tévézéssel ütöttem el az 1.30-as indulásig az időt :D :P

Majd Norbi és a haverja felvettek a közeli benzinkúton, és mentünk az M3-as nyíregyházi pihenőhelyére. Azonban nem egészen találtuk meg azt, mert a 4-es útról mentünk fel a pályára, és az első pihenőhely Bp felé a kálmánházi volt, és idő már nem lett volna, hogy 2-re visszaérjünk a nyíregyihez, úgyhogy gyors telefonálgatásba kezdtünk, aminek a végén szerencsésen megoldottuk (vagyis a főszervezők megoldották), hogy a busz megálljon ott is, és felszedjen minket, szerencsétleneket is :D:P

Az utunk az M3-as és az M7-es autópályán, majd Szlovénián, és Trieszten keresztül vezetett Udinébe, ahol este 6-tól rendezték meg a forduló rangadóját, az Udinese-Juventus mérkőzést. Ha jól emlékszem még 5 helyen álltunk meg Magyarországon, ahol volt is felszálló, és végül majdnem 50-en Juve-szurkolók indultunk neki a nagyvilágnak. Nagyon jó utunk volt, az úton sehol sem esett a hó, és eső sem, viszont körülöttünk látszott, hogy nemrég eshetett valami égi manna, mert elég havas volt a táj.
Mivel nagyon jól, időben voltunk, így a sofőrök felajánlására úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kis kitérőt, és lemegyünk Triesztbe, hogy lássuk a tengerpartot. Erre mindenkinek kemény +1€-t kellett fizetnie :D :P Mindenképpen megérte. Gyönyörű a kilátás!
Itt álltunk kb 20-30 percet, majd indultunk a végállomásra, Udinébe! De nem ment olyan könnyen a bejutás a városba. Történt ugyanis, hogy még az autópályán, vagy valami főbb autóúton, mikor már kanyarodtunk Udine felé, és átmentünk egy fizetőkapun, a rendőrök minden buszt megállítottak, minket is feltartottak mintegy negyedórán át. 
 Úton Udine felé
 Az Alpok
 A fizetős kapu Udine előtt
 A rend éber őrei :P :D
 Na, mizu, mizu, mizu?!
 Ők állítottak meg minket
Miután megtudták, hogy mi az utazásunk célja (a meccs), először azt akarták, hogy az az ember, akinél a jegyek vannak, jöjjön oda hozzánk. Nagyszerű ötlet volt, mondhatni… -.- Végül egy kis diskurzus után RENDŐRI FELVEZTÉST KAPTUNK! :D Ugyanis, mint kiderült, minden buszos társaságot, aki a mérkőzésre igyekezett, egy külön, elkerített parkolórészre vezettek a stadion mellé, ahova minket is. 4 óra előtt már ott is voltunk, úgyhogy várakoztunk, széjjelnéztünk, ki-ki elment kajálni, ajándéktárgyakat venni, stb-stb.
 Az elkerített parkoló
 A Stadio Friuli madártávlatból
Készül a drapi :)
Majd lassan eljött 5 óra, amikor is megjött az összekötőnk, aki a jegyeket szállította nekünk. Mindenki megkapta a névre szóló belépőjegyét, aztán csináltunk néhány csoportképet a busz előtt, majd szépen lassan elindultunk stadionba. Mire odajutottunk a tényleges belépőkapuhoz, már HÁROMSZOR !!! átnézték a jegyünket (és a személyinket), de természetesen minden rendben volt.
 A névreszóló jegyünk :)
 A biztonsági kapu
Az Udinese stadionja a Stadio Friuli nevet viseli, és 30 667 fő befogadására alkalmas. Mindössze a főlelátó fedett, így eső vagy hó esetén nemcsak a játékosok, hanem a nézők kb ¾-e kap az áldásból. Szerencsére nekünk ebből nem jutott ki most szerdán.
Vittünk be a stadionba minden Juvés-szuvenírt, mi szem-szájnak ingere, drapi, sálak, törülköző, zászló, sapka, stb-stb. A csapat a „fantasztikus” „Hello, Kitty”-s mezben (rózsaszínű) lépett pályára, mivel a hazai csapat színei is a fehér és a fekete, úgyhogy meg kellett különböztetni egymástól a két csapatot. 
A magyar Juventinók többsége :)
A mérkőzés előtt a Juventus állt az első helyen, míg az Udinese a harmadikon, így méltán nevezhettük a meccset a bajnoki forduló rangadójának. A meccs első félideje a mi szájízünk szerint alakult, ugyanis a hazai csapatnak nem volt helyzete, míg nekünk voltak lehetőségeink, igaz, gólt sajnos nem sikerült szereznünk. A második félidőben nem jött a már-már megszokott Juvés-roham, inkább az Udinese vette át az irányítást, azonban ez az eredményen nem tükröződött, ugyanis egyik csapat sem volt képes gólt lőni, így 0-0-val ért véget a rangadó.
Végül hajnal 0.40-kor hagytuk el Udinét (ugyanis a sofőröknek ki kellett várni a kötlező pihenőidőt), és mi Norbival 12.45 körül szálltunk le a buszról Nyíregyházán, szóval a megállásokkal együtt egy fél napos túra Udine Nyíregyházától számítva. A Juventus Hungary stábjából Norbynhoe (Norbi) és kampat (Patrik) voltak jelen a túrán személy személyemen (kambuc) kívül, úgyhogy végre velük is találkozhattam. A túrát a Juventus Club Hungary szervezte, és minden egyes eurócentet megért.
Hiába a 12 órás buszút, illetve a hideg, mert a meccs, a társaság és maga ez élmény megfizethetetlen! Az ilyenekért érdemes élni! Forza Juve Per Sempre!!!