A "tavirózsás" hét vége :D

Jó kis hétvégén vagyok ismét csak J Ugye azt írtam, hogy szombat délelőtt a fiúkkal voltam itthon, amíg az anyuka bement a suliba javítgatni, illetve javítanivalót hazahozni. Csináltam nekik brunch-ot (breakfast+lunch = villásreggeli) 11 körül, aztán a két nagyobbat fürödni küldtem, majd nagyjából összepakoltunk nekik, mert délután mentek az egyik nagybátyjukhoz.

Közben én is készülődtem, mert még pénteken megbeszéltem Orsival (akivel kb a Londonba költözésem óta legalább heti szinten beszélünk skype-on), hogy összefutunk szombaton délután Crystal Palace-ban. Ő délen lakik, én északon, tehát nem igazán közel egymáshoz :P De most összehoztuk ezt a talit. Zsuzsa, egyik barátnője is jött, így mentünk egy olasz étterembe pizzázni J Aztán jól kibeszéltük a hostcsaládjainkat :D :P Így megy ez :D A pizza egész jó volt, bár azért az arányokkal voltak gondok: valamiből rengeteg volt rajta, valamiből viszont alig-alig. Mindegy, megettük, nem volt rossz J Majd még egy kis séta után indultunk is haza, ami természetesen nekem vett hosszabb időt igénybe :P Nem akartam már ugyanúgy hazamenni, mint odafelé, amikor is busz-metró-vonat-kombóval mentem, mert nem akartam azért fizetni ismét, hogy metróval az 1-es zónában is utazom, így maradt a buszozás. Volt egy busz az Oxford Circus-ig, amivel elmentem a Piccadilly-ig (wc-szünet :P, fánk-vétel a teszkóban :P :D), viszont ezen a buszon komolyan mondom, meg lehetett zeberedni, olyan tomboló hőség volt :S Nem csoda, hogy el is nyomott az álom. Mindegy, hazaértem sikeresen.

A vasárnap első napirendi pontja a Remembrance Day Parade (Megemlékezési Napi Felvonulás) volt, amelynek során Nagy-Britannia minden prominens személyisége megkoszorúzta a Whitehall Road-on (a Trafalgar tér és a Westminster Apátság közötti utca) található The Cenotaph névre keresztelt világháborús emlékművet. Rengeteg katona, nagy felvonulás, közös ima, és nagyon komoly biztonsági előkészületek. Rendesen át kellett menni egy kapun, mint a repülőtéren az átvizsgáláson, és itt mindenki táskáját kinyitották, mindent, de tényleg mindent átnéztek benne, vizespalackot kinyitották, megszagolták, hogy mi van benne, és tényleg alapos munkát végeztek, mert megszabadítottak az ollómtól :P

Úgyhogy bejutottunk, de őszintén megvallva annyira nem fogott meg az egész program. Valószínűleg azért, mert nem vagyok brit, mivel ez a megemlékezés elsősorban a Brit Nemzetközösség országaiban elterjedt. Ha már itt vagyok Londonba, el kellett mennem.

Utána beültünk Lisával és Margaux-val a Piccadillyn lévő Trocadéróban található Starbucksba kávézni, ahol csatlakozott később hozzánk Lisa barátnője is, Eva. Innen később az M&M’s World-be is betértünk J Majd olyan fél 4 körül elköszöntünk egymástól. Ez azért volt érdekes, mert nekem nagy csomagom volt, amit nem szívesen vittem volna az esti Dumaszínházra, viszont nagyon-nagyon necces lett volna így odaérni Clapham Junction-höz a megbeszélt 5.30-ra, főleg, hogy még ennem is kellett valamit. De hát úgy döntöttem, hogy mégis hazamegyek, legalább nem viszek ilyen nagy pakkot. Még egy signal failure (lámpa meghibásodása) is hátráltatta az utunkat Kentish Town után a metróban, úgyhogy természetesen sikeresen késve érkeztem a helyszínre.

Ahol már egy nagyon-nagyon hosszú sor várt arra, hogy beengedjék őket. Elvileg 6-kor volt kapunyitás, azonban én 6.15-kor még bőven a várakozó sorba értem oda a többiekhez. Aztán 6.30-ig nem is indult meg a sor. Azt se mondanám, hogy a műsor időben kezdődött, 7 helyett 8-kor :P

Viszont nagyon-nagyon jó volt!!! Felméri Péter (a címben szereplő tavirózsás poén tőle ered :D) hozta a szokásos figuráját egészen jó poénokkal, Kiss Ádám pedig tarolt. Jegyeket is sorsoltak ki Fábry Sándor önálló estjére, illetve a könyveiket is sorsolással ajándékozták oda egy-egy szerencsés nyertesnek. Sajnos nem nekünk :P Mivel elég későn ért véget a banzáj, és sajnos elég távol lakok a helyszíntől, így nem vártam, hogy hátha csinálhatunk képeket velük, mert így is 0.40-re értem haza… Fájt is ma felkelni :D :P

Hosszú hétnek nézek elébe, azaz amikor a gyerekek itthon lesznek, legtöbbször elég sokáig én leszek velük, mert az anyukának rengeteg javítanivalója van, amit a héten meg kell csinálni. Ez egyrészt jó, mert több óra -> plusz pénz, másrészt viszont a hét végére biztos, hogy az agyamra fognak menni a fiúk, főleg hogyha nem hallgatnak rám és veszekedés és társai lesznek, mint ahogy szokott is lenni általában… :P De fő a pozitivizmus, tehát nem lesz! ;)