Hétvégi kalandok :D

Éppen itt az ideje a hétvégi beszámolómnak J Vagyis péntekről sem ejtettem még szót, úgyhogy kezdjük azzal. Vagyis mégsem. Az előző „bejegyzésemben” látható volt, hogy egy új telefonnal gazdagodtam. Először következzék ennek a története, mert nem volt az olyan egyszerű.

Szóval. Szerdát, november 23-át írunk. Arra már nem emlékszem hol voltam, talán akkor néztem el Camdenbe?! Mindegy is, hazajöttem délután, olyan 2-fél 3 között, aztán felmentem a T-Mobile-honlapjára, és gyorsan megrendeltem a HTC Wildfire S telefont. Minden oké volt, a válasz-emailben azt írták, hogy megcsinálják a hitelellenőrzést, és ha rendben van, akkor 2 munkanapon küldik a telefont. Ez volt tehát szerdán. Csütörtökön napközben, még mielőtt elindultam a teniszre, kaptam egy e-mailt, melyben leírták, hogy a rendelésem rendben van, átmentem a hitelellenőrzésen (azért kellett ellenőrzés, mert 24 havi részletre vettem a telefont), úgyhogy 2 napon belül küldik a telefont. Jól van, gondoltam akkor ebből jövő hét lesz. Erre, csütörtök este, a teniszmeccs alatt kaptam az sms-t, hogy pénteken 8-12 között jön a futár, és megpróbálja kiszállítani a csomagot. Egyből gondoltam, hogy amennyire be szokott jönni Murphy-törvénye, így biztos, hogy 8.15 és 9.20 között (amikor a fiúkat terelem a suliba, illetve jövök haza) fogja hozni. Igaz, megváltoztathattam volna egy sms küldésével hétfőre, keddre vagy szerdára, viszont ott sem volt idő megadva, így próba-szerencsét játszottam. Természetesen nem jött be :P Mikor hazaértem, már várt a papír, hogy megpróbálták kiszállítani, de nem volt itthon senki. Utána felmentem a UKMail honlapjára, hogy a kódok alapján lecsekkoljam, hogy mi van a csomaggal, és ott még azt is pontosan kiírták, hogy 8.54-kor próbálták meg kiszállítani nekem. Viszont a honlapon nem működött a csomag újra-kiszállításának a menüje, így délután, miután az anyuka hazajött, és kiderült, hogy nem megy sehova, megpróbáltam felhívni őket. Első 4 alkalommal fel se vették!!! Pedig elvileg ügyfélszolgálat lenne, vagy mi a szösz… Aztán mondom írok nekik e-mailt. El is küldtem, és mondom csak megpróbálom mégegyszer felhívni őket, és ekkor már egy úriember válaszolt is a hívásomra. Azért hívtam őket, hogy hátha már visszaért a raktárba a csomag, mert akkor el tudnék menni érte még pénteken délután/este, ugyanis 8-ig nyitva vannak hétköznapokon. Szerencsére már visszaért, úgyhogy gyorsan elindultam. Néztem az időt, pontban 17.32-kor hagytam el a házat, West Ham-be, Kelet-Londonba mentem, kb 10 percet töltöttem el a UKMail épületében, majd egyből indultam vissza, és 20.55-re értem haza :P Laza kis „relaxáló” utazás volt, de megérte, mert legalább megvan az új telefonom. Egyúttal új számom is van, aki valami oknál nem kapott sem sms-t, sem facebook-üzit, és megvan a régi számom neki, az írjon valahol!

Szombaton Orsival és Zsuzsival Windsor volt napirenden. 10.08-kor indultunk Clapham Junction állomásról, úgyhogy előtte ott találkoztunk. Természetesen a windsori kastélyt mentünk megnézni. Az idő nem volt a legkegyesebb hozzánk, mert kint elég csípős, szeles volt az idős :S De túléltük. £16.50 egy felnőtt belépő, viszont a kijáratnál csak rá kellett írni a nevünket, és alá kellett írni, és kaptunk rá egy pecsétet, amivel 1 évig ingyen visszamehetünk bármikor (néhány napot leszámítva) a kastélyba!!! Amit ki is fogunk használni, mert nem tudtunk mindenhova bemenni, mert hatalmas sorok voltak. A kastély belülről gyönyörű, elég sok helyre bemehettünk, többek között voltunk ott is, ahol az embereket „lovaggá verték” :D:D:D (bocsi Orsi, de ezt nem hagyhattam ki :D). Nagyon hasznos volt az audiókommentár, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy mindenképpen vegye igénybe ezt a szolgáltatás, mivel nagyon sok érdekes információval gazdagodtunk. Sajnos a kertbe sem mehettünk ki, mármint a parkba, hátha az majd akkor lesz nyitva, amikor már jobb idők lesznek…

Bizony-bizony, Tokaji a windsori kastély boltjában... :)

 Vészhelyzet :D :P

Miután jól kinézelődtük magunkat, beültünk kajálni egy közeli pubba. Ahol persze sikerült kisgyerekes családok/barátok mellé leülni :P Majd miután itt végeztünk, szétnéztünk a városban. Ami nem nagy. Vagyis elég kicsi. Mindenesetre egy-két üzletbe bekukkantottunk, én vettem két szép karácsonyfa-díszt :P, már alig várom, hogy feldíszíthessem otthon a karácsonyfát! (mert otthon már szinte tradíció, hogy én díszítem a fát már nem is tudom mennyi ideje :D, de imádom, nekem ezzel kezdődik a tényleges karácsony!) Majd lassan hazafelé vettük az irányt, mivel én haza akartam érni az esti Juve-meccsre :P :D Sikerült, és megérte, ugyanis a csapat nyert!

A meccs után jól kiörömködtem magam, majd gondoltam lenézek már az ebédlőbe, mert hallottam, hogy az anyuka és a barátja, valamint a velünk lakó francia srác beszélgetnek. Mint kiderült, ekkor foglalták az anyuka barátjának a repjegyet Ausztráliába karácsonyra (egy hónappal az utazás előtt! El lehet képzelni, hogy milyen sokba került. Nem írom le, de brutálisan sokba került…) Aztán elkezdtünk erről-arról beszélgetni. Szóba került, hogy hol hogyan zajlik a karácsony, miket eszünk, hogy mi, magyarok ünnepeljük a névnapokat is. Közben iszogattunk is egy kicsit :P Teljesen szokatlan volt, hogy szombat este, amikor egyik fiú sem volt otthon (2-en az egyik nagybácsinál, a harmadik a másiknál volt szombat-vasárnap), minden felnőtt itthon volt :D:D Mondjuk én olyan jót aludtam vasárnapra, hogy ihaj! Egy fél napot :P :D

Majd még vasárnap délután Golders Green-ben összefutottam Barbival. Vele még azt hiszem szeptemberben találkoztam először – és eddig utoljára :D -, úgyhogy már éppen ideje volt, hogy ismét talizzunk. Szóval beültünk egy valamilyen ázsiai cukrászdába, ahol fekete erdő-tortaszeletet ettünk. Yummy :D Barbi most családot keres, mert a családja megmondta neki, hogy januártól nem kell már nekik, elég érdekes indokokat hoztak fel, de amúgy már benne is érett a távozás gondolata…

És hogy a máról is ejtsek néhány szót. Délelőtt misszión voltam, ugyanis venni kellett tűzálló edényt, ilyen nagyot, mert csak kicsik voltak nekünk, ugyanis a héten valamelyik nap csinálok majd rakott krumplit, és ahhoz egyik sem igazán passzolt volna. Jelentem, Mission: Completed! A Robert Dyas nevezetű boltban sikerült venni egyet. Utána mentem a Sainsbury’s-be, mert elvileg ott lehet kapni Chai Latte Teát. Még múlt héten mutatta meg az anyuka, hogy van ilyen „tea” nekünk itthon, ami inkább ilyen kávé-cappuccino-tea keveréke, de nagyon finom! Nekem nagyon bejött! Azóta szinte minden nap iszok egy bögrével, aminek köszönhetően megcsappanóban van a készlet :P :D Úgyhogy elnéztem a Sainsbury’s-be, viszont nekik nem volt L Majd legközelebb! Vagy egy másik Sainsbury’s-ben… Ezután a Finchley-be mentem, küldtem haza lovettát, majd jöttem vissza a házba.

Délután nem vettem a fiúknak semmi édességet, amit elég jól fogadtak, meglepően jól :O Az anyuka elkezdte a karácsonyi bevásárlást ma délután, így későn jött haza, amibe „besegített” még az is, hogy lerobbant a kocsija :S :P Először úgy volt, hogy a barátjánál marad, azonban mégis haza tudtak jönni. Új akksira lesz szüksége. A vacsora természetesen nem zajlott le olyan egyszerűen :D A középső gyerek saját magának nehezítette meg… Történt ugyanis, hogy a nagyfiúnál volt a reszelt ementáli-sajt. A középső is azt akarta, és ahelyett, hogy szépen, ahogy illene, kérte volna tőle, odament, kitépte a kezéből, vagy legalábbis megpróbálta, és mivel ő nem adta oda neki, természetesen elkezdett vergődni. Ezután az volt terítéken, hogy miért kell neki kérnie, hogyha kér valamit?! Én meg nem adtam oda neki a sajtot, majd később a kajáját se (amit közben elvettem előle, mert elkezdett játszani a tésztával), amíg végül ki nem nyögte, hogy „Can I have my food, please?” Ugye milyen nehéz kimondani ezt a 6 szót egymás után?! A kérdés költői… :D 32 percbe telt neki egyébként… Mi addig szépen nyugodtan megvacsoráztunk.