II. Magyar au-pair-tali, 2011. június 25-26, Oxford! - UPDATED

Szóval Ox4d!!!

Nem mondanám, hogy sokat aludtam péntekről szombatra virradóra, de hát ezen már az előző napok, hetek alapján már meg sem lepődöm. Pontosan már nem tudom, hogy mikor keltem, ja, de! 7.40-kor keltem ki az ágyból, ami azért volt érdekes, mert a tervek szerint 8.30-re értek volna ide a lányok (Ági és Eszti), és én még se nem zuhanyoztam, se nem pakoltam össze, se nem ettem :P, szóval húzósnak ígérkezett :P Szerencsére 9 órára értek ide, így még a reggeli is belefért.

Az odafelé úton egy autópálya-megállóban megálltunk egy kis kaját és kávét magunkba dobni, majd indultunk tovább. 11 után értünk oda Ox4dba, már majdnem mindenki ott volt a hostel előtt, de mivel a városközpontban nem lehet parkolni, ezért vissza kellett mennünk egy Park&Ride-hoz, hogy ledobjuk a kocsit, és busszal visszamenjünk a központba.

A többiek már a hostelben csoportosultak, mi is csatlakoztunk hozzájuk, majd ledobtuk a cuccunkat megőrzésre, és indultunk utunkra. Igaz, hogy napi, nem is, „órai” kapcsolatban vagyunk a fészen lévő csoportunknak köszönhetően, de azért teljesen más élőben találkozni az emberrel. Nagyon jó volt. Igaz, hogy én Birmingham óta majdnem mindenkivel találkoztam személyesen, de így, ismételten összegyűlni csak magyarok… Nagyszerű, ez az érzés FELBECSÜLHETETLEN! Minden másra ott az Fb :P Na jó, ezt nem hagyhattam ki, ha már magamnak is ilyen magas labdákat adok :D

Mivel már bőven ebédidő volt, így az O’Neils mellett döntöttünk, ahol jól belakmároztunk J Nyugodtan leültünk, nem siettünk sehova, örültünk, hogy a teljes fizikai valójában érezhetjük egymást. Olyan volt, mintha nem is március közepén, Birminghamben találkoztunk utoljára. Olyan volt, mintha minden nap leülnénk egy kávéra, reggelire, vacsorára, akármire, gyakorlatilag úgy folytak a beszélgetések.

Oldottuk a hangulatot, majd miután mindenki nyugodtan befejezte az ebédjét, visszamentünk a hostelba becsekkolni, majd elindultunk egy rövidke városnézésre, amelynek során a Calfax Toronyba is felmentünk jópáran, majd a Christ Church felé vettük az irányt, ahol a fűben leülve beszéltük meg az élet nagy dolgait :) Nem is tudom mennyi időt töltöttünk ott, igaz a mondás, hogy jó társaságban csak úgy szalad az idő! Majd teszkózás, széjnszbörizés, azaz bevásárlás az estére :P

A hostelről röviden: az Oxford Backpackers Hostelben szálltunk meg 11-en. 3-an egy 10-ágyas, 8-an egy 14-ágyas szobába kaptunk besorolást. Az biztos, hogy jól ki volt használva minden hely a szobában, már ami az ágyak beszuszakolását illeti :P :D Kulturált volt a hostel, az ott dolgozók is jófejeknek tűntek, úgyhogy nem volt semmi gond.

Igaz, amikor már mindenki elkészült, és jó magyar ember módjára kipakoltunk, hogy meginduljon az alapozás, egy kicsit furcsán néztek :P, mivel, mint később kiderült, amikor nyitva van a bár a hostelben, akkor onnan kellene fogyasztani, nem a saját magunk által vitt piákat. Ezt 20.45 körül jött oda elmondani az egyik recepciós. És mondta, hogy 21.00-ig jó lenne, ha a szobánkba mennénk. Hát most el lehet képzelni, hogy a 15 perc alatt mennyi piát kellett meginni. :D:D:D:D Na jó, csak viccelek :P Természetesen egy idő után visszatértünk a tett színhelyére, de már kevesebb elemózsiával felvértezve :D Majd néhány perc után jött a hír, hogy ha várunk fél 12-ig, akkor ingyen be tudnak vinni egy helyre. Hát hogy a fenébe ne vártunk volna!!! :D A hosteltől gyakorlatilag 20 métert nem mentünk, és máris benn voltunk egy helyen ingyen J A buli eleje elég jó volt, jó, de legalábbis tűrhető zenék mentek, de olyan 1 óra magasságától átcsapott fostosba :S Ez amúgy mintha valami tendencia lenne, mert itt, Bristolban is már megfigyeltem, hogy olyan 1-2 között mintha bealudnának a Dj-k, mert mindig ilyen füves, de legalábbis R’n’B-s, rap-es zenéket nyomnak, ami enyhén nem való a diszkóba… Úgyhogy mostmár erre felkészülten megyek majd szombaton bulizni :P De hát azért természetesen sokat dobott a hangulaton, hogy MAGYAROKKAL BULIZTUNK!!! Szóval a zenés negatívumot a társaság többszörösen lepipálta! J

Vasárnap azért nem volt jó felkelni. De sikerült. Egy kis reggeli a hostelben, majd kicsekkolás, a bőröndöket otthagytuk, majd indultunk utunkra. A vasárnap csúcspontja számomra a gondolázás volt a Temzén! Két hajót béreltünk, 5-5 fős turnusban mentünk, a két evezős a két Simon, Melinda és Tamás lettek :P :D A mi hajónkból szerintem én élveztem a legjobban az egész gondolázást. Az idő überbrutálcsúcsszuper volt vasárnap. 31°C. 31°C!!! Értitek?! Angliában 31°C!!! Csodálatosan jó idő volt. Mindenki barnult aznap, még az is, aki nem akart. Kb 1 órát gondoláztunk, többször is vigyázni kellett, nehogy katasztrófa :P történjen, azaz, hogy nehogy valami nagyobbnak ütközzünk, vagy nagyobb jöjjön nekünk :P De megúsztuk, túléltük, és épségben partot értünk. Nagyszerű volt, bármikor újra mennék!

Majd ismét az O’Neilsben ebédeltünk, ahonnan ketté vált a csapat, mert Gabi, Sára és Magdi mentek a hostelbe felszedni a cuccukat, és én mentem velük, hogyha véletlenül kérnének valami foglalást, vagy számot. De nem kértek, igaz vártunk vagy 15-20 percet, mert műszakváltás volt -.- Majd Gabi ment a vonatához, mi pedig a többiekhez, a folyópartra. Napoztunk, beszélgettünk, majd lassan eljött az idő a búcsúzkodásra.

Ez a hétvége is eltelt. Sokkal közvetlenebb volt, mint az előző, mivel mostmár sokkal jobban ismertük egymást, tudtuk, hogy mit várhatunk a másiktól, így jobban el is tudtuk magunkat engedni. És ez így volt jó. Olyanok voltunk (és vagyunk és leszünk a továbbiakban is itt, Angliában, és remélhetőleg a későbbiekben), mint egy nagy család!

„A kötelék, mely az igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.” (Richard Bach)

Ox4d from Tamás Simon on Vimeo.

UPDATE: Ma jutott eszembe egy jó kis történet a hétvégéről, és gondoltam megosztom már veletek :) Szóval, szombat délután, miután elindultunk a Christ Church melletti parkból vissza a városközpontba, nagyban magyar dalokat énekeltünk percekig. Már nagyban nézett a többi turista, hogy ezek meg kik lehetnek, erre én fennhangon mondom: "Igen, magyarok vagyunk!!!", erre visszafordul egy 50-60-as nő: "Mi is :P". Semmi köszönés, vagy valami, hanem előjött sajnos egy magyaros tulajdonság... Mi azért jót szórakoztunk a helyzeten :D:D:D

Oxford utáni napok

Tudom, hogy már várjátok az oxfordi hétvégéről a bejegyzést, de természetesen szerkesztek egy videót a két napról, így majd csak holnapra ígérem a bejegyzést. Addig is néhány gondolat az elmúlt 2 napról.

Hétfőn reggel a lányok hisztivel „köszöntöttek”, ugyanis miután felvittem a nagyfiú bicaját a kert tetejére, hogy kiengedjem a hátsókapun, majd becsukjam utána, az egyik kislány elkezdett sírni amiatt, mert szerette volna megenni a még vasárnapról megmaradt főtt tojását, és van ilyen hülye tojástörőnk, vagy nem tudom, mi lenne a helyes szó erre. Bele kell tenni a megfőzött tojást, majd a tetejét ráengedni, és megtöri, megrepeszti a tojást. Ezt meg is csinálta magának, majd én elkezdtem (volna) megpucolni a tojást, egy ilyen félcentiszer félcentis tojáshéjdarabot szedtem le, erre elkezdett sírni, hogy dehát ők nem így szokták enni, hanem elvágják, stb-stb. Ekkor kellett felvinnem a nagyfiú bicaját. Közben már mindkét szülő elment munkába. Erre, mire jövök vissza a házba, már a másik kislány is sír. De gőzöm sincs, hogy miért?! Próbáltam nyugtatgatni, de nem használt, így hagytam nekik teret, hogy lenyugodhassanak, mivel lassan a suliba is menni kellett. Nagyjából lecsillapodtak a kedélyek, mire indultunk a suliba, úgyhogy elmúlt a kis reggeli „izgalom”.

Melegnek meleg volt hétfőn is, viszont egyszer-kétszer eleredt az eső, bár nem túl intenzíven és nem hosszú ideig esett ilyenkor. Suli után kint olvastam a lányokkal, majd fociztam a fiúval, mivel bent, főleg a conservatoryban meg lehetett gyulladni, olyan meleg volt. Ugye az egész conservatory üveg, így ilyen napos időben mint egy szauna.

Ma az apuka nem ment dolgozni reggel, mert eléggé fáj(t) neki a jobb vállánál és nyakánál lévő izom, izmok, mert vasárnap a jetwasher-rel tisztította a garázst, illetve a tetejét, így jópár órán át felfelé kellett tartania a műszert, és ez a természetellenes pozíciónak most issza meg a levét. Most este is annyira szenvedett még, normális mozgást szinte nem is tudott végezni. Viszont délután egy meetingre mindenképpen be kellett mennie a kórházba :S

A 2 nap alatt sikerült feltöltenem a hétvégén készült képeket, hát mitnemondjak, vannak közte nagyon veszílyesek is :P Konkrétan vállalhatatlanok :D Nyilván azokat a nagyközönség elé nem fogom kitárni, csak így megemlítettem :P

Még vasárnap, az apuka pénteki jótanácsát megfogadva, írtam mindkét esélyes londoni családnak, hogy van másik család is, aki engem szeretne, így ha véletlenül nem hozzájuk megyek, akkor ne érje őket váratlanul. Mert eddig nem említettem nekik, hogy van másik család is, akik nagyon engem akarnak. De az már biztos, hogy most vasárnap megyek ismételten Londonba, és találkozok mindkét családdal, már a jegyet is lefoglaltam. A 3-gyerekes még múlt héten írt emailt, hogy majd hív pénteken, de akkor nem tudott, utána én írtam neki, hogy hétvégén off leszek, így akkor azért nem hívott, így végül hétfő estében maradtunk, de akkor későn ért haza, így mára toltuk, de ma meg valami határidős munkát kellett csinálni, úgyhogy holnap beszélünk :P (ha mindenki úgy akarja…)

Hétvégén ismételten nem sokat fogom a hostcsaládomat „boldogítani”, vagyis nem sokat leszek itthon :D Szombaton lesz két látogatóm (Anita és Bogi), akikkel este majd belevetjük magunkat az éjszakába, illetve előtte még egy kis városnézés valószínűleg. Majd vasárnap ugye megyek Londonba, ahonnan vasárnap éjfélkor érek haza :P :D

We are ready 4 OX4D!!!

Az alkotói válság tovább folytatódik, azaz nem visz rá a lélek, hogy blogoljak minden- vagy minden második nap. Mondjuk a látogatottságból ki is tűnik :P

A hétről gyorsban: hétfő kivételével egyik nap sem én vittem a gyerekeket a suliba, mert szerdán és pénteken is, amikor amúgy én szoktam kísérni őket, az apuka vitte el őket reggel. Délután már én mentem értük. Csütörtök kivételével minden este én főztem, mondjuk olyan hét még nem volt eddigi ittlétem alatt, hogy végig, minden hétköznap én főztem volna :P Amúgy most a héten a fáradságomból adódóan voltak olyan helyzetek, amiket kipihenten, vagy legalábbis kipihentebben sokkal simábban, és ésszerűbben oldottam volna meg. Itt arra gondolok, amikor pl a lányok egyszer-kétszer elkezdenek hisztizni, meg valamit akartak mondjuk csinálni, amikor már suliba kellett volna menni, vagy már miután hazajöttünk délután. De mindenkinek vannak ilyen napjai…

Tegnap városba mentem egy-két dolgot beszerezni, szerencsére akkor még nem esett nagyon az eső, mikor mentem, délután-este már szépen rákezdett. A család este ment a nagyfiú koncertjére, úgyhogy elég hamar végeztem.

Ma délelőtt mentem az egyik szomszédhoz dolgozgatni, takarítani, füvet nyírni 3 óra hosszáig. Mikor odaértem, egyből mondta, hogy van egy harci feladatom, mivel a kislánya ügyesen eltüntette, elhagyta valahol a házban, de legalábbis a portán a gyakorlatilag a spájznak a kulcsát, ahol a mosógép, és kajatartalékok vannak, úgyhogy jól nézzem át a két gyerek szobáját, mert ott játszottak tegnap, az egyik barátjával. Természetesen nem ott volt a kulcs, hanem a kertben, a fűben :D Még mielőtt elkezdtem volna nyírni a füvet, mondom körülnézek, hátha, és kb 10 másodpercen belül megtaláltam :P A szomszéd anyuka pont akkor már az ajtóban volt, mert egyik barátnőjével ment valahova, de még utánakiáltottam, hogy Mission: Completed! :D Miután ott végeztem, hazajöttem, gyors ebéd, hajnyírás, zuhanyzás, majd mielőtt mentem a lányokért, még gyorsan lefoglaltam holnapra Ox4dban egy kajáldában néhány helyet a számunkra :P Ma délután is annyira voltam álmos, hogy kb a lányok olvastak, én ott voltam velük testben :P, és kb arra nem emlékeztem, hogy milyen könyvet olvastak :D Vannak ilyen holtpontok minden nap :P De azután újult erővel „keltem fel” :D

Más: au-pair-munka-keresés. Megy. A gumtree-re feladott hirdetésemre két komoly jelentkező van, elég közel laknak egymáshoz, Észak-Londonban, az egyiknél 3, a másiknál 2 gyerek van. Mindkettő egyedülálló anyuka és mindkettő 80-at fizetne. Mindkettővel beszéltem: a 3-gyerekessel asszem kedden, a 2-gyerekessel most nemrég. És ami a vicces, vagy véletlen az egészben, hogy mindketten ma, kb 2 órán belül hívták fel a hostapumat referencia-kérés ürügyén. És ahogy ő mondta, neki úgy tűnt, hogy mindkettő engem szeretne. J De mondjuk a hostapuból is előjött a férfi ma este, mikor mondta, hogy beszélt velük: „Which one is better-looking? = Melyikük néz ki jobban?” :D Amúgy a 3-gyerekes pont akkor hívta ma, mikor indult volna haza a munkahelyéről, ezért jött később, a 2-gyerekes pedig már vacsora után telefonált. Én pedig ma olyan 9 után beszéltem az utóbbival. Azt mondta, hogy eddig más nincs is a listáján, úgyhogy ha véletlenül nem őket választanám, akkor minél hamarabb tudassam velük.

Valószínűleg jövőhétvégén így ismételten kell mennem Londonba, de akkor már úgy fogok menni, hogy mindkét családdal találkozzak, viszont az a vasárnapi nap érdekes lesz, mert előtte szombaton pedig lesz „egy-két” látogatóm, este menni is fogunk bulájozni :P, úgyhogy azt majd még jól össze kell szerveznünk/szerveznem…

És hát holnap irány OX4D!!! (magyarul Oxford :P). A márciusi birminghami első au-pair-tali után most itt van/lesz a második magyar au-pair-tali. Hát már nagyon várja mindenki, kell egy kis engedd-el-a-hajam :D Teljes kooperációban zajlott a szervezés, hárman foglaltuk a szállást is, mindenki bedobta az ötleteit, aztán azt, hogy mit fogunk pontosan csinálni, majd holnap, ebéd közben megdumáljuk valszeg J Mivel demokrácia van :D We are looking forward it!!!

Nincs megállás

Ahogy az egyik kollega mondta, vannak olyan napok, amikor egyszerűen nincs kedve írni az embernek a blogba, pedig (nagyjából) minden okés. Most ilyen 2-3 napot élek/éltem. De most rászántam már magamat egy bejegyzésre :P

Szóval vasárnapról mit meséljek?! 5 körüli kelés, zuhanyzás, szendvicskészítés, biciklivel városközpontba-menés, buszozás Londonba. 9.10 körül értünk be a Victoria Coach Stationra, ahonnan szépen lassan átblattyogtam a vonat- és metróállomásra. Itt megkerestem a jól bevált Costát J, majd szépen lassan elindultam a metróval a családhoz. Az anyuka kijött elém, elkocsikázott hozzájuk, majd lassan befutott a nagyobbik fiú kivételével mindenki, úgyhogy beszélgettünk egy kicsit a szülőkkel, körbemutogatták a házat, elmondták, hogy mit várnak el az au-pairjüktől, stb-stb, majd olyan háromnegyed 1 körül visszavittek Stanmore-ra. Szimpatikusak voltak, mind az anyuka, mind az apuka, mind a gyerekek, már azt is beszéltük, hogy az au-pairkedés mellett mit tudnék még csinálni, hogy értelmesen töltsem el az időt. Kérdezte is, hogy szeretnék-e náluk au-pairkedni, mondom igen. Nagyjából a kezdési időt is lefixáltuk. És mondta, hogy akkor majd e-mail-en keresztül még beszélünk. Tehát elég jól ment a tali.

Ezt követően Tube-bal vissza Westminsterig. Stanmore-on ülök a metrón, velem szemben leül egy gyönyörű fekete lány, majd felszállt egy csávó, de azon a csávón olyanokat röhögtem. Komolyan mondom, mintha elmegyógyintézetből szabadult volna. Olyan bamba volt szegény. Egész úton (amíg a szerelvényen volt), a csajt fixírozta, de egyáltalán nem feltűnésmentesen :P

Na, megérkeztem Westminsterhez, ahol egy röpke „városnézést” tartottam, mert Gabi olyan fél 3-ra ért oda, így nyomtam néhány képet a Big Benről, a London Eye-ről, a St Thomas’s Hospital-ről :P. Az eső egy kicsit csepergett, de szerencsére nem kezdett rá jobban, így még okés volt.

Miután találkoztam Gabival, elindultunk a Trafalgar Térre, ahol ezen a hétvégén a Westend Live 2011 rendezvény zajlott. Egy nagy színpadon különböző előadások mentek, illetve volt jópár sátor felállítva a téren. Mondjuk elsősorban a gyerekeknek lehetett nagy élmény ez a rendezvény, nem igazán a felnőtteknek szólt :P

A következő cél a Covent Garden volt, de útközben még egy Marx and (Bud) Spencerbe is betévedtünk szendvicsvételezésre. Majd elnéztünk a Covent Garden Marketre is, gyümölcsöt szerettünk volna venni, de nem igazán volt kínálat, így a bolt és a piac közötti egyik kofától vettünk cseresznyét, csakhát nem tudtuk sehol sem megmosni, így nem ettünk belőle :P Letelepedtünk, hogy kajáljunk egy kicsit, eközben természetesen mentek a különféle „produkciók”. Miután bemajszoltuk a szendókat, újabb térképeszkedés következett, és a Leicester Tér felé vettük az irányt. A térképen már láttuk, majd élőben is megtapasztaltuk, hogy mozi (és színház) mozi hátán, árusok mindenhol. Majd elértünk a Leicester Térre, ami körül volt kerítve, mert építik -.-

Na de mit láttunk?! M&M’s Store-t!!! :D És természetesen beugrottunk szétnézni. Gyakorlatilag mindent lehetett találni M&M’s-es felirattal, és ennek megfelelően meg is kérték mindennek az árát :P Úgyhogy csak az élménnyel lettünk gazdagabbak itt. De marha jól ki van alakítva ez a bolt, az hótziher!

A Piccadilly Circusre is elnéztünk, ahol egy csomó mutatványos csávó volt, én természetesen pózoltam is egy bohóccal :D Még nappal nem voltam a Piccadilly-n, úgyhogy mostmár ez is kipipálva! Ezután pedig Victoria felé vettük az irányt, útba esett a Green Park és a Buckingham Palota is, így ott is lőttünk egy-két fotót.

Ezzel gyakorlatilag véget is ért az egynapos londoni kiruccanásom. Este, miután hazaértem, már várt az anyukától egy e-mail, hogy meg tudnám-e adni a mostani család elérhetőségeit, hogy tudjanak velük beszélni rólam. Hétfőn meg is kérdeztem az apukát, majd megadtam az elérhetőségeket.

Egyébiránt se az odafelé, se a visszafelé úton nem tudtam aludni a buszon, így hétfőn reggel, miután ledobtam a lányokat a suliban, hazajöttem, egy-két emailt elküldtem, aztán szószerint visszazuhantam az ágyba, és délig ki sem keltem onnan :P Este jött az e-mail az anyukától, hogy köszönik az erőfeszítéseimet, amiket az au-pair-munkáért tettem, de mást választottak. Nem mondom, hogy nem ért váratlanul, de nem csüggedtem/csüggedek, mivel vannak más ajánlatok is. J

A mai napom (kedd) is hasonlóképpen zajlott, mint a hétfői, azaz miután elmentek a gyerekek (az anyukával), én egy kis idő múlva ismét az ágyban kötöttem ki, de most nem fáradság miatt, hanem mert egyszerűen úgy fájt a fejem és a hasam, hogy nem bírtam se ülni, se állni :S Gyanítom, hogy már megcsömörlöttem a sok gabonapehelytől reggelente… :S Mert nekem kb egy tányér pehely 1-2 óráig csendesíti el az étvágyamat, most meg még jól sem esett :/ Aztán dél után már jobb lett, ennek hatására el is néztem a faluközpontba, charity shopokban vadásztam Agatha Christie-könyveket, és sikerrel is jártam, mivel az Oxfamban találtam is néhányat, igaz, csak egyet vettem meg, mert még így is van másik kettő, amit még nem olvastam el J Még a bankba is benéztem, tettem egy kis lét a számlámra, aztán fánk :P, majd haza. A jó öreg Showder Klubozás sem maradhatott ki vasalás közben, majd szépen lassan mindenki ment a maga dolgára.

Miután hazajött az anyuka a kislányokkal úszásról, mondta, hogy ma is nekem kéne csinálnom vacsit, mert valami meetingre megy, aztán pedig étterembe, úgyhogy nem is eszik velünk. Úgyhogy tegnaphoz hasonlóan ismét csak én fitogtattam a konyhaművészetemet :P És a sor holnap sem fog megszakadni, mivel szerdán amúgyis én szoktam főzni J Bár ma sikerült kurva sok tésztát kifőzni, mert nem nagyon gondolkoztam, és két csomaggal beleborítottam a vízbe, de hát most eleve 2-vel kevesebben vagyunk, illetve az anyuka sem evett velünk :P, úgyhogy maradt bőven :D

Ahogy írtam fentebb, vannak más ajánlatok is Londonból. Megmondom őszintén, hogy nem volt egy rossz gondolat, hogy feltettem gumtree-re egy hirdetést :P, arra jelentkeztek már vagy 4-5-en, igaz, egy-kettő hamar kiesett, mivel elfelejtettem beleírni a hirdetésbe, hogy nincs jogsim, és így nem tudok vezetni :P, de ezt azóta már korrigáltam a hirdetésben. Tehát ma este is volt egy jelentkező családdal, vagyis anyukával egy telefonbeszélgetésünk. Ő is elkérte a hostcsaládom elérhetőségeit, kíváncsian várom a fejleményeket. Illetve ezen kívül is van még 2 család függőben, úgyhogy az eddig meglévő optimizmusból egy grammot sem vesztettem. Sőt!!!

Egy kis London from Tamás Simon on Vimeo.

Holnap irány London!

Egy kis szombat esti szösszenet. Tegnap a szokásosan a school run-kor érkező esőn kívül -.- más említésre méltó esemény nem nagyon történt, így erre felesleges is lenne a karaktereket pazarolni.

Szóval a mai napról. „Tegnap” elég későn feküdtem le, reggel nem is bírtam viszonylag időben felkelni, bár mondjuk nem éreztem a legjobban magam felkelés után, de a nap további részében már minden okés volt. Egyébként még tegnap az apukán és rajtam kívül mindenki köhögött, krákogott, így kíváncsian várom, hogy ki lesz az első áldozat. Remélem, hogyha én is megbetegedek, azt pont letudom mondjuk jövőhét elején, vagy egy héttel azután :P, tehát pont ne az oxfordi hétvégén legyek már beteg!!!

Szóval, a mai nap sem hazudtolta meg önmagát. Reggel, délelőtt esett, így 2 óra körül, mikor elindultam, még egy kicsit vizes volt a föld, de sütött a nap. A Cabot Circus-ben lévő Costában találkoztam Maggie-vel, Sophie-val, Mariával és a barátjával, majd később csatlakozott hozzánk Annika is. A kávézás után egy kis shopping :P, én csak nézelődtem, mivel pénzgyűjtés van (vagy legalábbis kéne lennie :P), és eközben eldöntöttük, hogy Maggie-vel mozizunk egyet. A választásunk a Bad teacher című filmre esett Cameron Díaz főszereplésével. A filmben még Justin Timberlake és Jason Segel (HIMYM-ből Marshall) is szerepelt. Szerintem elég korrekt vígjáték volt, nekem tetszett :D Úgyhogy mindenképpen megérte megnézni. A moziból hazafelé kb az út felénél elkezdett cseperegni, majd egy picit jobban esni az eső, így egy kicsit megáztam, mire hazaértem :P

Holnap pedig ugye megyek Londonba. Még tegnap válaszolt a család egyik korábbi aupairje (aki szintén magyar), és csak jókat tudott mondani a családról, és hogy ő ajánlani tudja őket. Kíváncsian várom a találkozást velük. Egyébiránt 6.45-kor indul a Megabus a Colston Hall elől, úgyhogy legkésőbb 5-kor fel kell kelnem, főleg hogyha neadjisten esne az eső. Mivel ha esik az eső, kénytelen lennék gyalog menni, mivel buszok olyan korán nem járnak, szarrá meg nem szívesen áztatnám magam :P De az előrejelzés szerint nem várható eső. Ámen! A látogatás után pedig valamikor a délután folyamán összefutok Gabival is (aki Párizsban is volt).

Szóval holnap ugrik a majom a vízbe!

BREAKING NEWS

57 nap. 57 nap. 57 nap után megérkezett a „CAE-bizonyítványom”, ami gyakorlatilag egy darab papír, viszont minden rajta van, aminek rajta kell lennie! :D Annyira örülök most! Mondjuk ez olyan tipikus angol bürokráciás munkamenettel, gyorsasággal zajlott, vagyis pont megvárták a 8 hetet (mivel ahol meg lehetett tudni az eredményt, azon a netes oldalon már valami titokzatos okból kifolyólag 4-8 hetet írtak a bizonyítvány megérkezésének… -.-), vagyis pont kicsúsztak belőle :P Na, hát angolok! Egyem a szívüket! Finom hagymás babbal :D :P

Ma bicajoztam egyet, ismét csak a városközpont volt a cél. Elsődlegesen lecsekkolni, hogy pontosan melyik buszmegállóból megy a megabus. Ez megtörtént, majd vettem egy kis elemózsiát a Tesco metróból, és leheveredtem a Castle Parkban. Megettem két muffint, közben zenét hallgattam, és Agatha Christie-t olvastam. J Ki kellett használni a jó időt, mégsem poshadhatok egész nap itthon. Holnap-holnaputánra ismételten csak esős idő várható, így akkor nem nagyon lesz kintlevés sajnos :S

Most délután 2 gyerekkel több jött haza az anyukával, a két kislány mellé két kisfiú csapódott J Vacsira is maradtak, ott azért elkélt a felügyelet :P, mert néha már majdnem elszabadultak a gyerkőcök :P Már mindkét gyerekért jöttek a szülei, úgyhogy már majdnem mindenki itthon van, csak az apukára várunk, hogy tudjunk vacsizni.

Még a hét krónikájához tartozik, amit ügyesen kifelejtettem az előző bejegyzésből, pedig annyira nem történt semmi hétfőtől szerdáig, hogy már ezeket a történéseket is elraktározta a „nem fontos=szinte meg se történ”-rekeszbe az agyam. Szóval, hétfő délután, kb 15.20. Éppen válogattuk a könyveket a lányoknak, és ugye más is válogatta, és az anyuka, aki ott volt és válogatott, már nem tudom, hogy milyen kontextusban mondta, de a lányok apukájának nézett. J Mondjuk ahogy most délután, amikor az egyik anyuka jött felszedni a fiát, pont beszélgették a hostanyuval, hogy én az au-pairjük vagyok, de akár lehetnék is a lányok apukája :P Kor alapján lehetnék, az mondjuk biztos. Egy kis érdekesség :P

Kedden nagyban megyek a központba, és erre velem szemben a járdán kit/mit látok?! Egy transzvesztita csávót, aki mély dekoltázsú női nyári ruhában flangált a városközpontban. Hát nem részletezem, de a dekoltázsnak „hála” :S felejthetetlen élményben volt részem, az egyszer biztos. Nem elég, hogy péntek-szombat esténként a bulikban látjuk a „fantasztikus” angol „szépségeket”, még kedd délelőtt 11 órakor is őket kell látnunk az utcán…

Azt nem tudom, hogy melyik nap, de egyik nap egy facebook-os link alapján eljutott egy honlapra (ha érdekel, nézd meg), ahol lejjebb görgettem, és belefutottam a Flash Mob-ba. Biztos, hogy hallottam már korábban ezt a kifejezést, de eddig nem voltam vele tisztában, hogy eszik-e vagy isszák, úgyhogy elolvastam a cikket. Hát mit ne mondjak, lenyűgözött. A Flash Mob arról szól, hogy valamilyen cél érdekében néhány (a skála néhány és több tízezer közé tehető) ember egy előre megbeszélt helyen és időben, a járókelők teljes ledöbbenésére egy koreográfiát ad elő, ez lehet tánc, éneklés, illetve gyakorlatilag bármi, a koreográfiának csak az emberi képzelőerő szab határokat. És ezekkel a „műsorokkal” vagy valaki(ke)t szórakoztatni akarnak, vagy valami fontos ügyre hívják fel a figyelmet. Természetesen minden ilyen nagyobb eseményt lefilmeznek. Nagyszerű, mindenkinek érdemes lecsekkolni a fenti linket.

És most azért írok ilyenkor bejegyzést, mert az apukára várunk, hogy vele vacsizzunk. :)

Telnek-múlnak a napok

Hétközben nem nagyon történik semmi, főleg, hogy a két kisebbik fiú Németországban maradt, így kedden is egész nap gyakorlatilag szabad vagyok. Az idő elég változatos már egy ideje, most is: hétfő: esős, kedd: marha jó idő, ma: borult idő, egy-egy komolyabb záporral.

Mióta utoljára írtam, sikerült lefixálni a most vasárnapot. Azaz megyek Londonba családlátogatásra, illetve találkozok Gabival (és ha jön, Sárával is). Így legalább egy kis betekintést nyerhetek a család életébe, megismerhetem őket, mégis, hogy szemtől-szemben milyenek. Telefonon keresztül szimpatikusnak tűnt az anyuka, jól elbeszélgettünk, én már akkor megkérdeztem, hogy elmehetek-e hozzájuk, azt mondta, persze. Mostanra már nagyjából lefixáltuk a pontos időt vasárnapra is, tehát, hogy mikorra érek oda kb hozzájuk, úgyhogy tegnap este le is foglaltam a buszjegyeket Londonba és vissza vasárnapra. Már csak azt remélem, hogy az idő jó lesz, mert mindenképpen bicajjal kell menjek reggel :P

Ma délután suli után ismét mentem a lányokkal a Greenway Centre-be, ahol ismételten az egyházközösségük tartott úgymond közösségi délutánt, amelynek keretein belül segítettek/segítettünk (a felnőttek :P) a gyerekeknek a házi megcsinálásában, illetve foglalkoztunk, játszottunk velük. Illetve természetesen a főzésbe is egy kicsit besegítettem, felvagdostam néhány zöldséget, gyümölcsöt, aztán bementünk néhányan a konyhába, ahol a konyhás néni elmagyarázta a dolgokat, én meg néztem, mintha nem tudtam volna már ezelőtt is :P Ja, amúgy 5-en vágtuk a zöldségeket, 3 gyerek és két felnőtt, és természetesen csak én vágtam meg az ujjamat :D Hát igen, a véremet adtam a kajáért :P

Olyan 5 előtt néhány perccel kezdődött el az „etetés” :D, és a konyhás néni osztotta a kaját, én meg odamentem, és megkérdeztem, hogy segítsek-e, mondta, miért is ne?! Úgyhogy azután kb csak én osztottam a kaját, hipp-hopp konyhás néni „lettem” :P :D A menü egyébként kuszkusz volt curryvel. Ínyemre való volt, az biztos. Az a jó, hogy mire szedtem mindenkinek egy adagot, már jöttek is repetázni :P A vége felé már úgy mondták, hogy üljek már le enni :D :P Természetesen jól teleettem magam. Annyira, hogy a gyümölcsökből már nem is bírtam enni. Amúgy nagyon jó volt ez a délután, így, hogy úgymond „konyhás nénivé váltam”, tisztára olyan volt, mintha már régóta a közösség tagja vagyok, és én is kiveszem a részem a munkából. J Voltak ilyen műanyag kajásdobozok is, és mivel bőven maradt az ételből, így 3 adagot el is pakoltam a többieknek. Végülis fél 7 után sikerült hazaérni, és már az apuka és a nagyfiú már ettek, mert gyorsan összeütött valamit az apuka maguknak, de azért megkóstolták a hozományt.

Vacsora után úgy gondoltam, hogy mivel a mosogatógép félig üres, így elmosogatom a benne lévő cuccokat. Nem tudom, mi ütött belém :P Úgyhogy szépen lassan elmosogattam, és még utána ott vártak rám a ruhák is, hogy összehajtogassam őket. Ja amúgy azokkal nagyon szerencsés voltam ma, mert kb kivittem a két szárítót az udvarra, amikor jobbnak tűnt az idő, és egyszercsak kinézek, már nagyon sötét volt az ég, mondom, futok, nehogy leszakadjon az ég, és mire behordtam a két szárítót, 10 másodperc sem telt bele, és elkezdett esni az eső, és egy percen belül olyan felhőszakadás lett, hogy csak na! Amúgy mosogatás közben a szép Bath Coffee Festival-os bögrémet ráejtettem a már a vízben lévő tányérokra, és egy pillanatra megállt bennem az ütő, de szerencsére „csak” az egyik tányér tört el :D

Úgyhogy telnek a napok, jelzem, ma volt 8. hete, hogy megtudtam a nyelvvizsga eredményét, és még mindig nincs bizonyítvány -.- Kíváncsi leszek, hogy mikorra bírják majd elküldeni. És 5 hét múlva ilyenkor már régen be leszek pakolva, mivel július 21-én repülök haza, és egészen pontosan 198 nap után léphetek ismét a MAGYAR FÖLDRE! Már éppen itt lesz az ideje!!!

A végére a jól megérdemelt zene :P Lady Gagát, úgy az egész teremtményt nem szeretem, a klipjeit utálom, hányok tőlük, viszont a zenéi között van egy-két jó darab. Mint például ez is:

Took a Bath in the weekend :)

Bejelentkezek már egy röpke bejegyzésre :P Pénteken már minden visszatért a megszokott kerékvágásba, ugye annyi változással, hogy kevesebb a gyerek most itthon. Szokatlan is volt délután és a vacsinál is, hogy csak 6-an ültünk az asztalnál, és meglepő módon semmi kiabálás, semmi veszekedés és hangos szó sem volt. Mennyivel más így az élet! :P

Szombaton volt egy vendégem, Melinda, mert már jóideje megbeszéltük, hogy majd egyszer eljön Bristolba, mert régen volt, aztán most egy kis bulit + bath-i food festivalt összehoztuk ezen a hétvégén. Elég kontrasztos volt az idő az elmúlt 3 napban, szombaton sütött csak a nap gyakorlatilag. Akkor még Esztivel és Bogival is találkoztunk a központban, aztán All you can eat következett, majd hazajöttünk, készülődtünk az esti partyra, de előtte még lefoglaltuk a szállást jövőhét végére, Oxfordba, a 2. Au-pair talira! Mivel egy személy csak 5 főig foglalhat, mert onnantól csoportos foglalásnak számít, és valami fostos űrlapot is ki kellene tölteni, így úgy döntöttünk, hogy 3-3-3 főnek foglal Eszti, Melinda és én is, aztán no problemo. Nincs is.

A már jól bejáratott Syndicate-be :P mentünk, mert azért itt több jó számot adnak, mint nem, de azért néhányszor elég „leülnek” a zenék. Nem is tudom, már hány órától, de olyan zenéket adtak, hogy kb jó ha bestohlozva lehetett volna azokra valami táncot mímelni :P Egyébiránt nagyszerű ötletünk támadt (vagyis inkább Melindának :P), egész pontosan, hogy majd az oxfordi talin, mikor megyünk bulizni, a dress code „Bad taste” = „Rossz ízlés” lesz/lenne, vagyis mindenki egyáltalán nem összeillő ruhákba menni, tehát úgy öltöznénk fel, mint akik feltűnési viszketegségben szenvednek. Vagyis mint egy átlag angol fiatal, aki bulizni indul :P Viszont mivel mi nem vagyunk angolok, így szorult belénk valamiféle ízlés, nem vagyunk ízlésficamosak, így nincsenek olyan ruháink, amik megfelelnének a célnak, tehát venni kéne, az meg most nem játszik :P

Vasárnap mentünk Bath-ba, a Food Festivalra, de már itthonról is későn indultunk el, bár mint később kiderült, nem vesztettünk túl sokat ezzel. Amúgy tegnap egész nap zuhogott/esett az eső, még szerencse, hogy a food festival (már ha annak lehetett nevezni) egy fedett részen volt. Először elmentünk felszedni Esztit Shipham-be, aztán irány-surány Bath-ba. Hát a food festival elég nagy csalódás volt, alig voltak ilyen bódék, és kóstolni is csak 3 helyen lehetett ingyen asszem. Éppen megebédeltünk az egyik helyen, mert már nagyon kajásak voltunk, majd egy kis sainsburys-es kitérő után a kocsiban a biliárd mellett döntöttünk. Melinda talált is egy bath-i biliárdszalont az iPhone-ján, viszont azon a címen semmit sem találtunk, így vissza akartunk indulni a központba, de ekkor, megláttunk egy pub-ot, és mondjuk, miért nem csekkoljuk le, hátha van biliárdasztaljuk, és láss csodát, volt nekik egy! Isten küldte nekünk azt a helyet! Jó volt egy kicsit biliárdozni, én idén még nem is játszottam, pedig imádok. Elég jó hangulatban telt a nap :D Amilyen gyengén kezdődött (kajafesztivál), annyira jól folytatódott és végződött (biliárd) J

Néhány szám:
54 – ennyi napja tudtam meg, hogy sikerült a nyelvvizsgám, és még mindig nem érkezett meg a bizonyítványom, noha 4-6 hetet írtak a papíron, tehát 2 nap, és lassan 8 hete tudom az eredményemet, és bizonyítvány még sehol -.-
38 – nap múlva fogom itt tölteni az utolsó napomat.

 

Tehát jövőhétvégén Oxfordba megyek, most vasárnap minden valószínűség szerint Londonba, aztán az azutáni két hétvégére még nincs program, de az biztos, hogy az utolsó hétvégémen Harry Potter and the Deathly Hallows Part II a moziban!
Ja, és azt elfelejtettem leírni, hogy tegnap este és ma reggel is ment a fűtés!!! Értitek?! Június közepén!!! Fűtés!!! ...

Back in business again :)

Nem üres a ház. Végre. Tudom, hogy furcsán hathat, hogy úgymond vártam, hogy hazaérjen a család, de tényleg így volt. Mindig, amikor hosszú, vagy hosszabb ideje nem láttuk/látjuk egymást, azután főleg a lányok annyira örülnek nekem (én meg nekik J), hogy ez nagyon jó. Hihetetlenül jó érzés! J

Tehát holnaptól ismét vissza a szokásos, sulis hétköznapokba. Mondjuk ahogy már megkaptam Magditól :P, már itt az ideje, hogy hazajöjjön a családom, és igaza is volt amúgy :P :D Ja, és csak jelzem, hogy percre pontosan 6 hét, azaz 42 nap múlva fogok leszállni Ferihegy 2-n!

Most estére csak ennyi jutott, osszátok be! :D Jóéjt ;)

Helyzet

Na nekem is letelt ez a hosszú szabadság. Ma este várhatóan 8 után hazaérkezik a családom. 2 gyerekkel kevesebb lesz az utolsó 6 hetem alatt itt, mivel a két fiatalabb fiú ott marad Németországban a nagyszülőkkel, és az iskola végéig ott fognak suliba járni.

Múlt hét kedden ment a többiek után az anyuka kocsival, az azutáni történéseket már leírtam ebben a bejegyzésben: http://tamasintheuk.blogspot.com/2011/06/az-elmult-het.html

Hétfő óta hol ilyen, hol olyan volt az idő, de azért mindennap sikerült legalább bicajoznom egy kicsit, legalább a napi edzés megvolt. Aztán kedd óta füvet nyírtam, folytattam a locsolást, takarítgattam egy kicsit, hogy azért ne legyen már túl nagy kosz, mikor hazaérkezik a család :P Mondjuk a fűnyíróval egy kicsit megszenvedtem, mert ez konkrétan egy nagy batár állat fűnyíró, és a hátsókertben nyírtam a füvet, viszont az feljebb van, mint a garázs, így cipelni kell felfelé lépcsőn a monstrumot, és ha ez még nem lett volna elég, a kiskapun pont nem fér át a fűnyíró, így nagyon ügyesnek kellett lenni, hogy átpréseljem a kapun a gépet :P Jelzem, sikerrel jártam.

Múlt héten fogalmazódott meg bennem, hogy még egy évet mégis au-pairkedni fogok, szeretnék ismételten csak az Egyesült Királyságban, egészen konkrétan mindenképpen Londonba szeretnék menni. Ezért kb múlt hét szerda-csütörtök óta nézegetem a különböző netes oldalakat, és keresgetek. Mihelyst lesz valami konkrét, írok majd róla. És hogy miért döntöttem úgy, hogy ismét au-pair akarok lenni? Imádom a hazámat, Magyarországot, viszont jelen állapotában nagyon-nagyon nehéz, szinte lehetetlen ott megélni, és szinte egy au-pair fizetésből jobban meg lehet itt élni, mint otthon dolgozni... És ez nagyon elszomorító, hogy ilyen világban élünk, ahol emberek keményen dolgoznak, hogy egyáltalán a felszínen maradjanak, mások pedig jóval kevesebbet dolgoznak, és klasszisokkal jobban élnek. Ilyenek az angolok. Nemrég találtam egy nagyon is ideillő idézetet néhány hete:

“Ez a nép a magyarok reciproka. Tökéletesen tehetségtelen, agresszív, buta és semmire sem jó egyének alkotják, mégis valami hallatlan malaccal mindig a fasz jó oldalán találja magát évszázadok óta.”

Másik oknak pedig a pénz... Az idei év a nagy(obb) utazásokról szólt, így nem nagyon tudtam spórolni, így nem tudnám elkezdni az életemet akár itt, akár otthon. Az álmom továbbra is a légiutas-kísérői munka, de ahhoz is kell egy kis pénzmag, hogy nagyjából biztonságban elkezdhesse az ember.

Még mindenképpen időben akartam elkezdeni a keresgetést, és mivel 6 hetem van még itt, így előbb-utóbb, a nagy számok törvénye alapján találni fogok egy családot, amellyel kölcsönösen szimpatikusak leszünk egymásnak, és még akár a face-to-face interjút is meg tudnánk ejteni még a hazautazásom előtt. Szerencsére Londonba feljutni nem túl drága Bristolból, úgyhogy ez sem lehet akadály.

Más téma. Június utolsó hétvégéjére tervezzük a többi magyar au-pairrel, akikkel Birminghamben voltunk még márciusban, hogy összeröffenünk ismét egy hétvégére. A helyszín Oxford lesz, én még ott nem voltam, úgyhogy ígyis-úgyis elmegyek oda, így még találkozok is a többiekkel mielőtt a legtöbbünk hazamegy. Valahogy még nekem kimaradt a szórásból Oxford, nemtudom hogyan, de most be lesz pótolva. Természetesen nemcsak a “birminghami” au-pairek jöhetnek erre a talira, így ha valaki, aki olvassa ezt a bejegyzést, szívesen eljönne és találkozna velünk, az nyugodtan vegye fel a kapcsolatot velem/velünk.

Párizs-videó, 3. (utolsó) rész :)

Az elmúlt hét

Gondoltam írok már néhány gondolatot az elmúlt hetemről. Az anyuka kedden utazott a többiek után Németországba, így keddtől pihenéssel, illetve kikapcsolódással töltöm az időmet.

Kedden délutánra terveztem a Hangover Part II megnézését, vagyis a Másnaposok 2-t. Mivel senki más sem ért rá és/vagy nem volt pénze, így egyedül ültem be a moziba. Előtte még bevásároltam a Poundlandbe, és teljesen véletlenül belefutottam Sophie-ba, Mariába és Maggie-be, és röviden elmondtam a párizsi élményeket, de már sietni kellett a moziba. Az előzetesekből már tudni lehetett, hogy ugyanazon formula alapján készítették el a második részt is, mint az elsőt, csak a helyszín volt más, illetve néhány poén, így tényleg olyan volt, mint ahogy a filmbuzin írták, mint egy remake. Ezzel csak az volt a baj, hogy az „eredeti”, vagyis az első film mindössze 2 éve jött ki, tehát még annyira nem felejtettük el, hogy újként hassanak a 2. rész poénjai. Így egy kicsit csalódás volt a második film, de egy 10-es skálán 7-esre, 7,5-esre tudom értékelni.

A szerdai és csütörtöki napom nagyrésze a párizsi videók 1. és 2. részének az elkészítésével, összevágásával telt, gondolom már láttátok a végeredményt. (A 3., egyben utolsó videót ma fogom megcsinálni, úgyhogy ma későn este, vagy holnap reggel elérhető lesz).

Szombatra egy kisebb magyar partyt szerveztünk, ebből végül az lett, hogy 4 magyar tudott eljönni (no comment), természetesen a nagyrésze azután derült ki, hogy nem jön, miután én csütörtökön délután lefoglaltam a karaoke-t, azaz kifizettem az előleget.

Pénteket Eszti megkapta szabadnapnak, ezért úgy döntött, noha elég beteg volt, eljön ide, ne legyen már otthon, ha szabadnapja van. Nem volt túl jól, eléggé fájt a torka, úgyhogy minden gyógymódot, alternatívakat is :P kipróbáltunk: strepsils, meleg kamillatea mézzel, citrommal, hideg tej, jégkrém, fájdalomcsillapító, hideg tea. Estére már viszonylag jobban lett a jány, sőt, szombatra már egész jól volt. Pénteken így, mivel ki kellett feküdnie Esztinek a betegségét, filmnézésbe fogtunk, Eredet, Paranormal Activity, Showder Klub, Paranormal Activity 2, úgyhogy izzott a dvd-lejátszó!

Szombaton bevetődtünk a városba, és miközben Eszti a Primarkban keresgetett :P, én a bejáratnál belefutottam Mariába, Jessicába, Judithba és Maggiebe, és mondtam is nekik, hogy ma este jöjjenek karaokezni!!! J Mondjuk Maria korábban már mondta, hogy jön, már csak a többieket kellett megdumálni, mivel, ahogy fentebb írtam, csak 4 magyar jött végülis, Eszti és rajtam kívül még Évi (ő is au-pair), illetve Ági, vele még Bath-ban, a kávéfesztiválon találkoztunk, ő Yeovilban dolgozik. Még a primark után egy kávéra összegyűltünk a többi külföldi aupairrel, és akkor eldőlt, hogy mindannyian jönnek este, így lettünk 8-an szombat este a karaoke-ban.

Visszabuszoztunk a házba, ahol Eszti nekikezdett a rakott karfiolnak J, és vártuk Ágit, aki nem rossz koktélt készített, vodka-energiaital-pezsgő kombóból :P Ütős volt :P, még egy kicsi maradt belőle, úgyhogy majd beszippantom a héten :P Jó volt a rakott karfiol, szépen kint megvacsiztunk egy finom rosé társaságában, majd szépen lassú készülődés után egy kicsit későn indultunk el, így késve érkeztünk a karaoke-be, de a többiek már izzították a mikrofonokat. Később megérkezett Éva is, így ő is csatlakozott hozzánk, majd éjfél után átvetődtünk a Syndicate-be, ahol éjfél után £6 volt a belépő… Még jó, hogy neten £2-ot írtak… Mindegy. Jó volt egy kicsit elmenni bulizni, igaz nem voltunk annyira sokáig, mert a magassarkú nem tett jót a lányoknak :P Pont lekéstük a buszt, így várnunk kellett 45 percet a következőre, de azon a buszon nagyban ülünk bestohlozva, és felszállás után szinte egyből megütötte az orrunkat egy „kis” fűszag a háttérből :P Valószínűleg egy csaj és egy srác volt bestohlozva mögöttünk, mert az ő arcuk volt olyan :D Mondjuk ahhoz képest a buszon lévő két rendfenntartó hátra se bagózott… -.-

Nagy ötlettől vezérelve a maradék rakott karfiol elfogyasztása közben betettük a Hangover első részét a dvd-be, de én se emlékeztem, hogy mi történt a filmben :P mivel mindenki elaludt egy-két pillanaton belül :D

A lányok olyan 11-12 között indultak haza vasárnap, én meg szépen, nincs rá jobb szó, döglöttem egész nap, megnéztem a Roland Garros-döntőt, majd este beszéltem a családommal, mármint az igazi családommal skype-on, közben pedig nonstop Showder Klub ment/megy a tv-ben :P

Közben ma már elment a német csaj, aki a hostapukám berlini unokatestvérének a szomszédjának a lánya :D (jó egyszerű, ugye?! :D), és jött nézni még pénteken néhány albérletet, mivel nyártól Bristolban fog gyakorlaton részt venni egy éven keresztül.

Párizs-videó, 2. rész

Itt a második, de nem az utolsó videó a párizsi hétvégénkről J

Paris trip, part 2 from Tamás I Simon on Vimeo.

Párizs-videó, 1. rész

Untitled from Tamás Simon on Vimeo.