Helyzet

Na nekem is letelt ez a hosszú szabadság. Ma este várhatóan 8 után hazaérkezik a családom. 2 gyerekkel kevesebb lesz az utolsó 6 hetem alatt itt, mivel a két fiatalabb fiú ott marad Németországban a nagyszülőkkel, és az iskola végéig ott fognak suliba járni.

Múlt hét kedden ment a többiek után az anyuka kocsival, az azutáni történéseket már leírtam ebben a bejegyzésben: http://tamasintheuk.blogspot.com/2011/06/az-elmult-het.html

Hétfő óta hol ilyen, hol olyan volt az idő, de azért mindennap sikerült legalább bicajoznom egy kicsit, legalább a napi edzés megvolt. Aztán kedd óta füvet nyírtam, folytattam a locsolást, takarítgattam egy kicsit, hogy azért ne legyen már túl nagy kosz, mikor hazaérkezik a család :P Mondjuk a fűnyíróval egy kicsit megszenvedtem, mert ez konkrétan egy nagy batár állat fűnyíró, és a hátsókertben nyírtam a füvet, viszont az feljebb van, mint a garázs, így cipelni kell felfelé lépcsőn a monstrumot, és ha ez még nem lett volna elég, a kiskapun pont nem fér át a fűnyíró, így nagyon ügyesnek kellett lenni, hogy átpréseljem a kapun a gépet :P Jelzem, sikerrel jártam.

Múlt héten fogalmazódott meg bennem, hogy még egy évet mégis au-pairkedni fogok, szeretnék ismételten csak az Egyesült Királyságban, egészen konkrétan mindenképpen Londonba szeretnék menni. Ezért kb múlt hét szerda-csütörtök óta nézegetem a különböző netes oldalakat, és keresgetek. Mihelyst lesz valami konkrét, írok majd róla. És hogy miért döntöttem úgy, hogy ismét au-pair akarok lenni? Imádom a hazámat, Magyarországot, viszont jelen állapotában nagyon-nagyon nehéz, szinte lehetetlen ott megélni, és szinte egy au-pair fizetésből jobban meg lehet itt élni, mint otthon dolgozni... És ez nagyon elszomorító, hogy ilyen világban élünk, ahol emberek keményen dolgoznak, hogy egyáltalán a felszínen maradjanak, mások pedig jóval kevesebbet dolgoznak, és klasszisokkal jobban élnek. Ilyenek az angolok. Nemrég találtam egy nagyon is ideillő idézetet néhány hete:

“Ez a nép a magyarok reciproka. Tökéletesen tehetségtelen, agresszív, buta és semmire sem jó egyének alkotják, mégis valami hallatlan malaccal mindig a fasz jó oldalán találja magát évszázadok óta.”

Másik oknak pedig a pénz... Az idei év a nagy(obb) utazásokról szólt, így nem nagyon tudtam spórolni, így nem tudnám elkezdni az életemet akár itt, akár otthon. Az álmom továbbra is a légiutas-kísérői munka, de ahhoz is kell egy kis pénzmag, hogy nagyjából biztonságban elkezdhesse az ember.

Még mindenképpen időben akartam elkezdeni a keresgetést, és mivel 6 hetem van még itt, így előbb-utóbb, a nagy számok törvénye alapján találni fogok egy családot, amellyel kölcsönösen szimpatikusak leszünk egymásnak, és még akár a face-to-face interjút is meg tudnánk ejteni még a hazautazásom előtt. Szerencsére Londonba feljutni nem túl drága Bristolból, úgyhogy ez sem lehet akadály.

Más téma. Június utolsó hétvégéjére tervezzük a többi magyar au-pairrel, akikkel Birminghamben voltunk még márciusban, hogy összeröffenünk ismét egy hétvégére. A helyszín Oxford lesz, én még ott nem voltam, úgyhogy ígyis-úgyis elmegyek oda, így még találkozok is a többiekkel mielőtt a legtöbbünk hazamegy. Valahogy még nekem kimaradt a szórásból Oxford, nemtudom hogyan, de most be lesz pótolva. Természetesen nemcsak a “birminghami” au-pairek jöhetnek erre a talira, így ha valaki, aki olvassa ezt a bejegyzést, szívesen eljönne és találkozna velünk, az nyugodtan vegye fel a kapcsolatot velem/velünk.