57 nap. 57 nap. 57 nap után megérkezett a „CAE-bizonyítványom”, ami gyakorlatilag egy darab papír, viszont minden rajta van, aminek rajta kell lennie! :D Annyira örülök most! Mondjuk ez olyan tipikus angol bürokráciás munkamenettel, gyorsasággal zajlott, vagyis pont megvárták a 8 hetet (mivel ahol meg lehetett tudni az eredményt, azon a netes oldalon már valami titokzatos okból kifolyólag 4-8 hetet írtak a bizonyítvány megérkezésének… -.-), vagyis pont kicsúsztak belőle :P Na, hát angolok! Egyem a szívüket! Finom hagymás babbal :D :P
Ma bicajoztam egyet, ismét csak a városközpont volt a cél. Elsődlegesen lecsekkolni, hogy pontosan melyik buszmegállóból megy a megabus. Ez megtörtént, majd vettem egy kis elemózsiát a Tesco metróból, és leheveredtem a Castle Parkban. Megettem két muffint, közben zenét hallgattam, és Agatha Christie-t olvastam. J Ki kellett használni a jó időt, mégsem poshadhatok egész nap itthon. Holnap-holnaputánra ismételten csak esős idő várható, így akkor nem nagyon lesz kintlevés sajnos :S
Most délután 2 gyerekkel több jött haza az anyukával, a két kislány mellé két kisfiú csapódott J Vacsira is maradtak, ott azért elkélt a felügyelet :P, mert néha már majdnem elszabadultak a gyerkőcök :P Már mindkét gyerekért jöttek a szülei, úgyhogy már majdnem mindenki itthon van, csak az apukára várunk, hogy tudjunk vacsizni.
Még a hét krónikájához tartozik, amit ügyesen kifelejtettem az előző bejegyzésből, pedig annyira nem történt semmi hétfőtől szerdáig, hogy már ezeket a történéseket is elraktározta a „nem fontos=szinte meg se történ”-rekeszbe az agyam. Szóval, hétfő délután, kb 15.20. Éppen válogattuk a könyveket a lányoknak, és ugye más is válogatta, és az anyuka, aki ott volt és válogatott, már nem tudom, hogy milyen kontextusban mondta, de a lányok apukájának nézett. J Mondjuk ahogy most délután, amikor az egyik anyuka jött felszedni a fiát, pont beszélgették a hostanyuval, hogy én az au-pairjük vagyok, de akár lehetnék is a lányok apukája :P Kor alapján lehetnék, az mondjuk biztos. Egy kis érdekesség :P
Kedden nagyban megyek a központba, és erre velem szemben a járdán kit/mit látok?! Egy transzvesztita csávót, aki mély dekoltázsú női nyári ruhában flangált a városközpontban. Hát nem részletezem, de a dekoltázsnak „hála” :S felejthetetlen élményben volt részem, az egyszer biztos. Nem elég, hogy péntek-szombat esténként a bulikban látjuk a „fantasztikus” angol „szépségeket”, még kedd délelőtt 11 órakor is őket kell látnunk az utcán…
Azt nem tudom, hogy melyik nap, de egyik nap egy facebook-os link alapján eljutott egy honlapra (ha érdekel, nézd meg), ahol lejjebb görgettem, és belefutottam a Flash Mob-ba. Biztos, hogy hallottam már korábban ezt a kifejezést, de eddig nem voltam vele tisztában, hogy eszik-e vagy isszák, úgyhogy elolvastam a cikket. Hát mit ne mondjak, lenyűgözött. A Flash Mob arról szól, hogy valamilyen cél érdekében néhány (a skála néhány és több tízezer közé tehető) ember egy előre megbeszélt helyen és időben, a járókelők teljes ledöbbenésére egy koreográfiát ad elő, ez lehet tánc, éneklés, illetve gyakorlatilag bármi, a koreográfiának csak az emberi képzelőerő szab határokat. És ezekkel a „műsorokkal” vagy valaki(ke)t szórakoztatni akarnak, vagy valami fontos ügyre hívják fel a figyelmet. Természetesen minden ilyen nagyobb eseményt lefilmeznek. Nagyszerű, mindenkinek érdemes lecsekkolni a fenti linket.
És most azért írok ilyenkor bejegyzést, mert az apukára várunk, hogy vele vacsizzunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése