II. Magyar au-pair-tali, 2011. június 25-26, Oxford! - UPDATED

Szóval Ox4d!!!

Nem mondanám, hogy sokat aludtam péntekről szombatra virradóra, de hát ezen már az előző napok, hetek alapján már meg sem lepődöm. Pontosan már nem tudom, hogy mikor keltem, ja, de! 7.40-kor keltem ki az ágyból, ami azért volt érdekes, mert a tervek szerint 8.30-re értek volna ide a lányok (Ági és Eszti), és én még se nem zuhanyoztam, se nem pakoltam össze, se nem ettem :P, szóval húzósnak ígérkezett :P Szerencsére 9 órára értek ide, így még a reggeli is belefért.

Az odafelé úton egy autópálya-megállóban megálltunk egy kis kaját és kávét magunkba dobni, majd indultunk tovább. 11 után értünk oda Ox4dba, már majdnem mindenki ott volt a hostel előtt, de mivel a városközpontban nem lehet parkolni, ezért vissza kellett mennünk egy Park&Ride-hoz, hogy ledobjuk a kocsit, és busszal visszamenjünk a központba.

A többiek már a hostelben csoportosultak, mi is csatlakoztunk hozzájuk, majd ledobtuk a cuccunkat megőrzésre, és indultunk utunkra. Igaz, hogy napi, nem is, „órai” kapcsolatban vagyunk a fészen lévő csoportunknak köszönhetően, de azért teljesen más élőben találkozni az emberrel. Nagyon jó volt. Igaz, hogy én Birmingham óta majdnem mindenkivel találkoztam személyesen, de így, ismételten összegyűlni csak magyarok… Nagyszerű, ez az érzés FELBECSÜLHETETLEN! Minden másra ott az Fb :P Na jó, ezt nem hagyhattam ki, ha már magamnak is ilyen magas labdákat adok :D

Mivel már bőven ebédidő volt, így az O’Neils mellett döntöttünk, ahol jól belakmároztunk J Nyugodtan leültünk, nem siettünk sehova, örültünk, hogy a teljes fizikai valójában érezhetjük egymást. Olyan volt, mintha nem is március közepén, Birminghamben találkoztunk utoljára. Olyan volt, mintha minden nap leülnénk egy kávéra, reggelire, vacsorára, akármire, gyakorlatilag úgy folytak a beszélgetések.

Oldottuk a hangulatot, majd miután mindenki nyugodtan befejezte az ebédjét, visszamentünk a hostelba becsekkolni, majd elindultunk egy rövidke városnézésre, amelynek során a Calfax Toronyba is felmentünk jópáran, majd a Christ Church felé vettük az irányt, ahol a fűben leülve beszéltük meg az élet nagy dolgait :) Nem is tudom mennyi időt töltöttünk ott, igaz a mondás, hogy jó társaságban csak úgy szalad az idő! Majd teszkózás, széjnszbörizés, azaz bevásárlás az estére :P

A hostelről röviden: az Oxford Backpackers Hostelben szálltunk meg 11-en. 3-an egy 10-ágyas, 8-an egy 14-ágyas szobába kaptunk besorolást. Az biztos, hogy jól ki volt használva minden hely a szobában, már ami az ágyak beszuszakolását illeti :P :D Kulturált volt a hostel, az ott dolgozók is jófejeknek tűntek, úgyhogy nem volt semmi gond.

Igaz, amikor már mindenki elkészült, és jó magyar ember módjára kipakoltunk, hogy meginduljon az alapozás, egy kicsit furcsán néztek :P, mivel, mint később kiderült, amikor nyitva van a bár a hostelben, akkor onnan kellene fogyasztani, nem a saját magunk által vitt piákat. Ezt 20.45 körül jött oda elmondani az egyik recepciós. És mondta, hogy 21.00-ig jó lenne, ha a szobánkba mennénk. Hát most el lehet képzelni, hogy a 15 perc alatt mennyi piát kellett meginni. :D:D:D:D Na jó, csak viccelek :P Természetesen egy idő után visszatértünk a tett színhelyére, de már kevesebb elemózsiával felvértezve :D Majd néhány perc után jött a hír, hogy ha várunk fél 12-ig, akkor ingyen be tudnak vinni egy helyre. Hát hogy a fenébe ne vártunk volna!!! :D A hosteltől gyakorlatilag 20 métert nem mentünk, és máris benn voltunk egy helyen ingyen J A buli eleje elég jó volt, jó, de legalábbis tűrhető zenék mentek, de olyan 1 óra magasságától átcsapott fostosba :S Ez amúgy mintha valami tendencia lenne, mert itt, Bristolban is már megfigyeltem, hogy olyan 1-2 között mintha bealudnának a Dj-k, mert mindig ilyen füves, de legalábbis R’n’B-s, rap-es zenéket nyomnak, ami enyhén nem való a diszkóba… Úgyhogy mostmár erre felkészülten megyek majd szombaton bulizni :P De hát azért természetesen sokat dobott a hangulaton, hogy MAGYAROKKAL BULIZTUNK!!! Szóval a zenés negatívumot a társaság többszörösen lepipálta! J

Vasárnap azért nem volt jó felkelni. De sikerült. Egy kis reggeli a hostelben, majd kicsekkolás, a bőröndöket otthagytuk, majd indultunk utunkra. A vasárnap csúcspontja számomra a gondolázás volt a Temzén! Két hajót béreltünk, 5-5 fős turnusban mentünk, a két evezős a két Simon, Melinda és Tamás lettek :P :D A mi hajónkból szerintem én élveztem a legjobban az egész gondolázást. Az idő überbrutálcsúcsszuper volt vasárnap. 31°C. 31°C!!! Értitek?! Angliában 31°C!!! Csodálatosan jó idő volt. Mindenki barnult aznap, még az is, aki nem akart. Kb 1 órát gondoláztunk, többször is vigyázni kellett, nehogy katasztrófa :P történjen, azaz, hogy nehogy valami nagyobbnak ütközzünk, vagy nagyobb jöjjön nekünk :P De megúsztuk, túléltük, és épségben partot értünk. Nagyszerű volt, bármikor újra mennék!

Majd ismét az O’Neilsben ebédeltünk, ahonnan ketté vált a csapat, mert Gabi, Sára és Magdi mentek a hostelbe felszedni a cuccukat, és én mentem velük, hogyha véletlenül kérnének valami foglalást, vagy számot. De nem kértek, igaz vártunk vagy 15-20 percet, mert műszakváltás volt -.- Majd Gabi ment a vonatához, mi pedig a többiekhez, a folyópartra. Napoztunk, beszélgettünk, majd lassan eljött az idő a búcsúzkodásra.

Ez a hétvége is eltelt. Sokkal közvetlenebb volt, mint az előző, mivel mostmár sokkal jobban ismertük egymást, tudtuk, hogy mit várhatunk a másiktól, így jobban el is tudtuk magunkat engedni. És ez így volt jó. Olyanok voltunk (és vagyunk és leszünk a továbbiakban is itt, Angliában, és remélhetőleg a későbbiekben), mint egy nagy család!

„A kötelék, mely az igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.” (Richard Bach)

Ox4d from Tamás Simon on Vimeo.

UPDATE: Ma jutott eszembe egy jó kis történet a hétvégéről, és gondoltam megosztom már veletek :) Szóval, szombat délután, miután elindultunk a Christ Church melletti parkból vissza a városközpontba, nagyban magyar dalokat énekeltünk percekig. Már nagyban nézett a többi turista, hogy ezek meg kik lehetnek, erre én fennhangon mondom: "Igen, magyarok vagyunk!!!", erre visszafordul egy 50-60-as nő: "Mi is :P". Semmi köszönés, vagy valami, hanem előjött sajnos egy magyaros tulajdonság... Mi azért jót szórakoztunk a helyzeten :D:D:D