Egy értékmérő történet lehetne...

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte a fiát:

-    Nos, mit gondolsz erről az útról?

-    Nagyon jó volt, apa!

-    Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

-    Igen.

-    És mit láttál még mindebből?

-    Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette.

-    Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

(Nagyon kíváncsi lennék az mai gyerekek véleményére egy ilyen út után…)

Bristol letudva, jöhet Halloween!

Nagyobb zökkenők nélkül lezajlott a bristoli kiruccanásom. Még amikor foglaltuk az anyukával a vonatjegyet a neten, direkt olyan kocsiba foglaltuk, ahol van lehetőség tv-t/filmeket/híreket nézni az előttünk lévő szék háttámlájára szerelt kijelzőn. Természetesen csak azután, hogyha küldünk egy sms-t, vagy a vonat büféjében fizetünk a kódért, illetve még pluszban a fülhallgatóért. Mivel nem akartam feleslegesen 3-3-3 fontot sms-ben fizetni, így csak az ingyenes dolgokat nézhettük. Ami kimerült a hírek írott formában történő közlésében, valamint (interaktív) térképekben. Illetve egy másik „adu” volt a kezemben, hogy nincsen fülhallgatónk, ezért sem rendelek egy kódot. Rutinos versenyző lévén nem vettem elő a sajátomat, ami biztos, hogy passzolt volna a tévéhez, mert abból csak a gond lett volna. Így is volt egy kis nyávogás, de már megszoktuk :P :D

Kb 5 percet vártunk Bristol Parkway állomáson, mire befutott az apuka. „Leadtam” a gyerekeket, majd a „fantasztikusan jó” időben (esett egész nap -.-) busszal a központba vettem az irányt. 12.30-ra beszéltük meg a találkát Évával, így még volt egy kis időm körülnézni a jól megszokott Broadmeadben J Egyébiránt halloween-jelmez után kutattam, de nem sikerült Bristolban találnom egy megfelelőt sem.

A tali után a Flavourz nevű All you can eat (Buffet) helyre ültünk be, és jól belakmároztunk :D Közben meg jól átbeszéltük a jelenlegi helyzetet. Ez a Flavourz nevű hely indiai-mexikói-olasz-kínai ételeket kínál, jó a választék. És még desszert is van J

Majd még egy kis Broadmead-i nézelődés belefért, majd indultam is Temple Meads állomásra. 17.50 körül ért be a vonat és én olyan 19.40 körül értem haza (igaz volt benne egy teszkós kitérő is :P).

Sebesség: 124 mph=200 km/h!!!

Mai napom krónikája elég későn kezdődött, de a nap mottója a „Szerezzünk Halloween-es jelmezt!!!” volt, így ennek a bűvkörében zajlott a napom :D Először Camden Townban próbáltam szerencsét, de nem ott találtam meg a jelmezemet. Visszafelé Highgate-ig metróztam, majd ott átszálltam egy buszra, és még két lehetőséget adtam magamnak: 1, Muswell Hillben valahol, 2, Tesco a North Circular mellett. Végül már Muswell Hillben szerencsével jártam, elég elfogadható áron jutottam hozzá egy jelmezhez, úgyhogy öröm bódottá volt utána :D Azért még a teszkóba is bementem, és feltankoltam a holnap esti partyra! ;)

Eredetileg úgy volt, hogy ma este is megyek bulizni, de végül pénzügyi megfontolásokból lemondtam, és most itthon pihenek J

Camden Stables Market (holnap pedig irány Bristol ;))

Határozottan nem volt jó hatással a két kisebb fiamra az anyuka barátnőjének a fia, mert még az eddigieknél is kevésbé hallgattak rám a vacsoránál tegnap délután/este… Mindegy, túl voltam rajta, amúgy is hagytam őket minden hülyeséget csinálni (magamnak tettem ezzel szívességet, vagyis feleslegesen nem idegesítettem magam, hogy állandóan szólítgattam volna őket…), eltelt a délután, az a lényeg.

Ma szépen, nyugodtan aludtam, ameddig tudtam (értsd: kiabálásra ébredtem 11 körül :P :D), majd reggeli/ebéd, és mentem Paddingtonra, hogy felszedjem az automatából a vonatjegyeket holnapra, mivel így sokkal egyszerűbb volt, mert úgyis szabad voltam ma, és könnyebb így, mintha a fiúkkal próbálnék átszambázni az állomáson…

Úgyhogy felvettem a jegyeket, majd egy közeli mekiben kajának látszó kaját vettem magamhoz, és úgy döntöttem, hogy körülnézek Camden Town-ban. A Camden Stables Market lett a végállomás, ahol annyi minden jó dolgot láttam, hogy elmondhatatlan. Még így esős időben is teljesen élvezhető volt a piac (mivel mikor ott voltam, pont alig csepergett :D :P), be lehetne ott vásárolni bőséggel, az biztos! :D

Egy szuvenírboltot is útbaejtettem, ahol kitaláltam már egy személynek, hogy mit viszek majd haza karácsonyi ajándék gyanánt :D Illetve nézegettem halloween-jelmezeket, de nem igazán jött be egyik sem… A Currys-be is benéztem, új fejhallgató után kutatva, de még nem találtam meg a számításomat ilyen téren.

Majd, mivel már sötétedett és az eső is ismét rákezdett, hazafelé vettem az irányt J és most itt vagyok, készen, hogy holnap visszatérjek Bristolba egy rövid időre ;)

Hétvégén egyszerűen nincs idő blogolni :D

Nem telt eseménytelenül ez a hétvége sem, az biztos! Péntek este a Piccadilly-hez közel található Tiger Tiger nevű helyre mentünk bulizni néhány au-pairrel. Előtte – hogy az aznapi kocsiészleléseket megkoronázzam – Chinatown-ban láttam egy Ferrarit is :P Ekkor már volt nálam fényképezőgép, úgyhogy erről kaptok képet is ;)

Tetszett a hely, 4 szoba van, különféle zenékkel, úgyhogy itt is megtaláltuk a nekünk tetsző részleget. Tisztára úgy tettünk Melindával, mintha Kelet-Magyarországon hónap eleje lenne, és most kaptuk volna meg a segélyt, azaz mentünk a pénz s.ggére verni :P :D

Szombaton – füldugóval – aludtam ameddig bírtam, úgyhogy olyan fél 1-1 körül másztam le. Semmi extrát nem terveztem aznapra, mert este ismét jelenésem volt a Tiger Tigerben, egyik au-pair-csajnak a szülinapját is ünnepeltük, valamint egyik magyar au-pair-csaj is jött be Londonba (Gabi), aztán ő (és még 2 barátnője) is jöttek bulizni. Ekkor már okosabb voltam, ezért elmentem a közeli teszkóba feltankolni. Két üveg vörösborral tértem haza, amiből az egyiket majdnem teljesen elfogyasztottam mielőtt indultam volna a Citybe. Ismét csak egy jó buliban volt részünk ;) Mondjuk a hazafelé utam vége érdekes volt, mert felszálltam a buszra, mp3 be, aztán kb egyből el is aludtam, majd mintegy 45 perc múlva arra ébredek, hogy a sofőr leállította a busz motorját :P :D Gyorsan eszméltem, szóltam neki, hogy legyen szíves engedjen már le a buszról :P, így North Finchley-ből kénytelen voltam hazagyalogolni (mondjuk ez 5 megállót és kb 10-12 percet jelent gyalog :D :P). Hajnal 5 előtt néhány perccel. Mondjuk – legnagyobb meglepetésemre – az anyuka és a barátja még bőven nem aludtak :D :P, mint ahogy másnap este kiderült, néhány barátjuk átjött szombat este, aztán ők is felöntöttek a garatra :D

A szombat esti csapat :)

Gabival

TigerTiger

Piccadilly Circus este

Piccadilly Circus este II.

És akkor jöjjön a vasárnap. Greenwich volt az úti cél. Egy német au-pair-csajjal beszéltem meg, hogy talizunk, és körülnézünk. Ő sokkal közelebb lakik Greenwich-hez (ami Dél-Londonban van), így megint nekem tartott sokáig az út oda. Elég „kevés” átszállással busz-busz-tube-tube-DLR-busz használatával „már” ott is voltam Greenwich-ben :D :P De előtte még, Finchley Central állomás előtt bementem egy Costába, hogy vegyek már egy kávét, és a kiszolgáló magyar volt, valamint voltak magyarok is az üzletben. Továbbá, megyek már az állomásra, és útközben is jöttek velem szemben magyarok :P. Sőőőt! A Tube-on is, 2 megállóval utánam is szálltak fel magyarok :D :P Mindenhol ott vagyunk! ;)

Szóval Greenwich. Ez volt az első utam oda. Szép hely ez is. Greenwich Market, National Maritime Museum (hajózási múzeum) és a Greenwich Park, aminek a legmagasabb pontjáról belátni szinte egész Londont. Elképesztő látvány. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amit Párizsban, a Sacre Coeur előtti lépcsőkről láttunk. El kell menni Greenwichbe is egyszer mindenkinek! 

Greenwich Park

Mögöttem London

A greenwichi piac

A Temze

A hazafelé utam sem volt egyszerűbb, mint az odafelé, mivel „mindösszesen” 6 buszt vettem igénybe, hogy visszajussak Friern Barnet-be. Tudniillik nem akartam már az 1-es zónában metróra költeni :P. Szóval Greenwich-ből Lewisham-be 180-as v 199-es busz, már nem emlékszem pontosan. Onnan 185-ös Victoriára, amiről kb az út közepén le kellett szállnunk, és át kellett szállnunk egy másik 185-ösre, mert a miénk lerobbant -.-. Ok. Megérkeztünk Victoriára, ahol vártam kb 15-20 percet, mire jött a 82-es. Megyünk-mendegélünk, majd egyszer felnézek a kijelzőre, amin már nem a 82 to North Finchley-kiírás van (ahova én mentem), hanem 82 to Finchley Rd. Na mondom, fasza, így megint kell keresnem egy másik buszt. Majd hirtelen a semmiből megelőz minket egy másik 82-es, ami, mint ahogy láttam a kijelzőjén, már North Finchley-ig ment. Így meg kellett várnom, míg visszaelőztük azt a buszt, majd leugrottam és átszálltam arra :P :D Majd végül North Finchley-ből egy 134-essel végül 2 óra 40 perc utazás után hazaértem :P :D Londonban a tömegközlekedésen csak úgy „repül az idő” :P :D

Még vasárnap este megnéztem a 2010-ben készített remake-et, az I spit on your grave című filmet. Nagyon durva, kegyetlen egy film, úgyhogy a gyengébb idegzetű és gyomrú embereknek egyáltalán nem ajánlom.

Hétfőn az lett volna a program, hogy az anyuka 2-re megy a nagyfiúval a kórházba, valami vizsgálatra, ahova viszi magával a kicsi fiút is (a középső a nagybátyjával volt tegnap). Ebből első körben az lett, hogy a kicsi bejött, és megkérdezte, hogy itthon maradhat-e velem, mert nem akar menni. Most erre mit tudnék mondani, igen. Majd, még bőven szenvedtem a felébredéssel, mikor úgy elkezdett kiabálni a nagyfiú és az anyuka, amire már szavakat nem is találok. Tudniillik megint nem csinálta a fiú, amit az anyuka kért, tehát öltözzön fel, kapcsolja ki a PlayStationt (amit szombaton kaptak vissza…), és egyen, mielőtt elindulnak. A veszekedés végeredménye: gyerek több órára – teljesen jogosan – kizárva a házból (amiket mondott az anyjának, nyomdafestéket nem tűrő), PlayStation ismét nincs :D, és így ugye nem mentek a kórházba sem. Ennek örömére én is szabad voltam estig, amikor is bébiszitteltem. Így kihasználva az alkalmat, illetve Adri FB-kommentjét, megbeszéltük, hogy talizunk vhol a központban. De még ezelőtt lefoglaltuk már csütörtökre a vonatjegyeket Bristolba, amikor is, mint ahogy már említettem, kísérem a fiúkat az apjukhoz, aki ott veszi át őket és így nekem lesz néhány órácskám az előző városomban J Szóval tegnap délután a Tottenham Court Road közelében beültünk egy kajáldába, majd a Piccadillyn keresztül elsétáltunk a St. James Park-ba, majd szépen lassan eltelt az idő, úgyhogy már indulhattunk is haza. Egyébként Adrinál lesz most szombaton beöltözős Halloween Party (magyaroknak :P :D), úgyhogy ha valaki véletlenül olvassa ezt, és eljönne, írjon ;) Amúgy tegnap még nem volt halvány lila gőzöm sem, hogy minek öltözzek a bulin, de mára megvilágosodtam, úgyhogy ha találok egy viszonylag jó árú árut, akkor rárepülök majd ;)

Tegnap este az anyuka egyik bátyjának a szülinapja alkalmából mentek egy kínai étterembe enni, úgyhogy ezért kellett sintérkednem. Semmi extra nem történt. Most is egyébként én vagyok a gyerekekkel, mert az anyuka az egyik barátnőjével ment fodrászhoz, és a barátnője is itthagyta a fiát, de mivel a nagyfiú egy barátjánál van, ahonnan a másik nagybácsi viszi magához, így csak 3 fiú van a házban.

Holnap mentem volna moziba (Orange 2for1 szerda keretében), de a csaj, akivel múlthéten a Real Steel-t néztük meg hasonló keretek között (neki van Orange telója, nem nekem :P), holnap bébiszittel, úgyhogy holnapra szabad vagyok, mint a madár egyelőre J

Kocsi kocsi hátán

Ma ismét bebizonyosodott, hogy a fényképezőgépnek mindig nálam kell lennie!!! Napközben igazából semmi extra nem történt, így egyből ugrok is a délutánhoz, amikor is indultam a gyerekekért a suliba. 3.21-kor jött is egy 263-as busz, amire már jónéhányan vártunk, de nem nyitotta ki az első ajtót, merthogy tele van a busz -.- Príma :S Úgyhogy a következő buszra szálltunk fel, ami 3.29-kor jött. Jelzem, a kicsi fiút 3.30-kor engedik ki a suliból, és a buszút olyan 6-7 perc. Tehát már késésben voltam. Erre fel, a busz nemhogy menne át a North Circular Road fölött átívelő hídon, hanem lekanyarodik, hogy rákanyarodjon a North Circular Roadra!!! Legalább a fél busz leszállt :P Senki sem tudta, hogy mi történt. Átérek a hídon, látok a kereszteződésben egy rendőrkocsit, ami megakadályozza, hogy behajtsanak East Finchley felé a High Road-ra a kocsik. Már ez is gyanús volt. Aztán még egy rendőrautó, és végül megláttam az okot. Egy autó fejtetőre állva állt az út közepén!!! Huh. Nagyon durva balesetnek kellett lennie, hogy így sikerüljön „megállni”. Úgyhogy ezért nem jártak a buszok arra, teljes útzár, így forgalomterelés is volt. Majd miután már hazafelé tartunk, gyalog a Leisure Centre melletti buszmegállóba, megláttam egy zöld Lamborghini Gallardót!!! Wow, olyan volt a színezése, mintha egy Need for Speed játékból szállt volna ki a kocsi.

Ma este egy kis kikapcsolódás következik, nemsokára el is hagyom a bázist, úgyhogy sziasztok, jóéjszakát! ;)

Real Steel, Half Term, Bristol

Tegnap este, hirtelen ötlettől vezérelve elmentem a Finchley Road-on lévő O₂ Centre-ben lévő Vue Cinemas-ba (mozi), hogy megnézzem a Real Steel című filmet. Az egyik londoni au-pair csoportba (van 3 is, amiben tag vagyok) írta be egy ausztrál lány, hogy valaki csatlakozna-e hozzá, én meg, miért is ne?! Szerdánként egyébként akinek van Orange-telefonja, az 1 jegy áráért 2-t vehet, így féláron moziztunk, ezért is mentem (persze nem nekem volt Orange-os telóm :D) ;) £11.25-ba került a két jegy, ahelyett, hogy egyért fizettünk volna ennyit. A film jó volt, élvezhető. A nem olyan távoli jövőben játszódik, ahol az embereket már robotok váltották fel a boxban, így gyakorlatilag robotboxot láthattunk a filmben. Természetesen a történet nem csak ebből állt, hanem volt egy kis dráma, apa és fia között, és ahogy a jó sportfilmekhez illik (aki látta a Rocky-filmeket, az ki tudja találni a fordulatokat ebben a filmben is ;)), a kicsi, gyenge versenyző (=”Dávid”) megkapja az esélyt a nagy bajnok ellen (=”Góliát”) :P Megérte megnézni J A főbb szerepekben Hugh Jackman és a Lost-ban Kate-et alakító Evangeline Lilly tűntek fel. Jövő szerdán is megyünk ;)

Még alig kezdtem el tanulni az olasz nyelvet, de már most imádom. J A kiejtés, a ritmus, a szavak mind-mind tetszenek. Azon most már kár keseregni, hogy miért nem kezdtem el hamarabb tanulni?! :P

Holnap van az utolsó tanítási nap a Half Term előtt az iskolákban. Ez azt jelenti, hogy jövőhéten nincs suli a fiúknak. Hétfőn és kedden biztos, hogy velük kell lennem valamennyit, mert hétfőn a nagyfiúval kell mennie valahova az anyukának, kedden pedig fodrászhoz megy az anyuka J

Viszont a hét további része nagyon tetszik. Elsősorban csütörtöktől :D Ugyanis csütörtökön „csak” annyi dolgom lesz, hogy a három fiút elkísérjem Bristolba vonattal, ahol az apjuk felszedi őket, és majd csak vasárnap jönnek vissza valahogy, mert mennek meglátogatni a nagyapjukat Wales-be. És igen, jól olvastátok, Bristolt írtam J, így elég hamar visszatérek! Természetesen az anyuka fogja fizetni a vonatjegyemet – mondjuk ez elég egyértelmű -, úgyhogy nyertem egy ingyen utat vissza az előző évem helyszínére J

Ma reggel egyébként nagyban gyaloglunk a második buszhoz, megyünk át az úton, erre az egyik kocsi dudál nekünk. Mondom, biztos nem nekünk, így menjünk tovább. Majd még egyet. Ekkor odanézünk, és az egyik ismerős (akkor nekem még nem :D :P) anyuka volt, hogy ha a fiúk sulijába megyünk, aki tud adni egy fuvart. Óóó, mondom, az nagyszerű, úgyhogy nem kellett ma reggel buszoznunk a suliba. Nem bántam :P J

És akkor itt is válaszolok az előző bejegyzésemhez küldött kommentre (amire már válaszoltam ott is, de az ismétlés sosem rossz). Szóval a középső „fiam” 8 éves. Minden egyes alkalommal, amikor elkezdek hozzá beszélni, ugyanolyan normális hangnemben kezdem el, mintha bárki máshoz beszélnék. Viszont, ha ő a számítógép vagy tévé előtt van, akkor sem reagál a normális szólítgatásomra, hogyha ott állok tőle maximum 2 méterre (általában közelebbről szólítgatom, semmi válasszal…). Így kénytelen vagyok egyre hangosabban szólítgatni, és még arra sem válaszol semmit, de tényleg semmit :S, így kénytelen vagyok a távirányítót vagy a szgépnél az egeret elvenni tőle, hogy észrevegyen. És ilyenkor neki áll feljebb. A legrosszabb, hogy se ő, se a kicsi (6 éves) nem ül le, vagy nem áll meg előttem, hogyha azt mondom nekik, hogy nézzen rám, mert mondani akarok neki valamit. Ez általában akkor van, hogyha nem viselkednek (pl verekednek) és én vagy valamelyik felnőtt megpróbálja elmagyarázni nekik, hogy mit is tettek és hogy ezt nem lenne szabad.

Egy másik érdekes terület, ami azért persze összefügg az előbb kifejtettekkel, a kérések, és ezek teljesítése. Mint ahogy írtam, a gyerekek nem igazán csinálnak meg semmit sem az első, de még a második kérésre sem (sőőőt!), viszont a felnőttektől pedig elsőre, egy csettintésre elvárnák, hogy ugorjunk nekik. Persze nem vagyunk mi hülyék, így ilyenkor is próbáljuk nekik magyarázni, hogy várniuk kell, illetve nekik is meg kell(ene) csinálniuk azt, amit kérünk tőlük (egyszerű dolgok: felöltözés, átöltözés, reggelihez leülni az asztalhoz, fogmosás, stb.). És mivel nem a türelmükről híresek ezek a gyerekek sem, így ilyenkor is – sajnos – kezdődik a hiszti, hogyha nincs (bocsánat) „kinyalva a seggük”. Márpedig nincs.

Új top1 terv

Imádom a focit. A kedvenc csapatom a torinói Juventus. A mai nap legfontosabb híre így számomra az volt, hogy bejelentették, hogy a klub legendája, az 1993 óta a Juventusban szereplő Alessandro Del Piero 2012 nyarán elhagyja a csapatot. LLL Ez két dolgot vonz magával számomra. 1. Ha még Juventus-mezben akarom a pályán látni gyerekkorom egyik meghatározó példaképét, 2012 májusáig mindenképpen el kell jutnom Torinóba, egy Juventus-meccsre. Úgyhogy ez lett most a Numero Uno Terv! A 2. dolog szorosan összefügg az elsővel. Mivel Torino Olaszországban van, és ott nyilvánvalóan olaszul beszélnek, így ma végre el is kezdtem az OLASZ nyelv tanulását! Csak egy kis ösztönzés kellett, amit sajnos ennek a szomorú hírnek a keretében meg is kaptam… Öröm az ürömben.

Szóval összefoglalva: 2012 májusáig ha a fene fenét eszik, én akkor is eljutok egy Juve-meccsre, hogy lássam a Capitanót játszani még a zebracsíkos mezben. És elkezdtem olaszt tanulni. Amivel kapcsolatban lenne is egy kérdésem, kérésem. Van nekem a laptopon egy ilyen Kreatív nyelvtanuló pdf-fájl, illetve hanganyag, de sosem lehet elég az anyagból. Így, amennyiben valaki tanult, vagy esetleg most tanul olaszt (vagy valamilyen nyelvet, amihez van esetleg olaszból is könyv), az megtenné, hogy megosztja, honnan, miből, milyen úton-módon tanulja a nyelvet?! Köszönöm J

Tegnap nézegetem a két kisebbik fiú iskolatáskáját (amiben alig van valami -.-), és kaptak ilyen sulis hírlevelet, illetve egy Parent Governer-jelölteket tartalmazó lapot. A Parent Governer az iskolát a helyi önkormányzatban képviseli. Lényeg a lényeg, hogy 3 jelölt volt, és az egyik magyar volt J

Egyúttal beleolvastam már az egyik hírlevélbe, amiben azt írták, hogy jövő év elejétől „paperless=papír nélküli” iskola akarnak lenni, azaz mindent a neten lehet majd elintézni, így nem kell sok papírt küldeni a gyerekekkel haza. Bár így legalább lenne valami az iskolatáskájukban. :P Ennyi erővel „bagless = (suli)táska nélküli” is lehetne a suli, nem?! Annyira nem visznek semmit a suliba, hogy ihaj! Volt olyan, nem is egyszer, hogy a középső fiamnak egy pár kesztyű volt az iskolatáskájában -.- Na most ehhez szóljunk hozzá…

Egyébiránt a középső fiú ma megint nem viselkedett, úgyhogy sikeresen elérte, hogy én neki idén már nem fogok venni semmit suli után, akárhogy rimánkodik. Olyan „rettentően nehéz” dolgokat kéne megcsinálnia, hogy válaszolni, mikor kérdezzük, megcsinálni azt elsőre (nem tizedjére -.-), amit kérünk tőle, és nem vitatkoznia. Ő ezt folyamatosan nem teszi meg, úgyhogy mostantól én is ignorálni fogom a kéréseit. Valamit valamiért. Vagy jelen esetben jobban ül a Semmiért semmit?! :D

Mivel a kicsi  fiú jól viselkedett reggel és délután is, így ő kaphatott egy kis édességet a boltból, ahova mindig bemegyünk suli után (a bolt itt van a házunktól kb 2 percre, a buszmegállónál), és a boltos már ismerősként köszönt szinte :P :D Ma meg is jegyezte, hogy valahogy a 3. fiú – a nagy – sokkal nyugodtabb, mint a másik kettő, mivel a nagyfiú is néha be szokott menni a boltba venni valamit. Mondom ez így van, mint ahogy láthatja is :P

Egy egyáltalán nem unalmas hétvége

A péntekről annyit, hogy egy kicsit hisztizett a kicsi fiú, mivel a fiúk játszottak a szobájukban, a párnáikat, takaróikat és a kicsi fiú matracát felhasználva építettek egy bunkerszerűséget, ahova „elrejtőztek”, és én mentem, hogy elkapjam őket. És a kicsinek nem tetszett, hogy az ő matracát használják… -.- Mindegy, mi jól elvoltunk a másik két fiúval J

Pénteken este úgy döntöttem, hogy szombaton csak felkelek megnézni a Forma 1 időmérőjét reggel 6-kor :P, ami 7-ig tartott, és mivel 9 körül indulnom kellett volna amúgy is, akkor már úgy gondoltam, hogy miért is ne?! Szóval megnéztem a Forma 1-et, majd utána megint sikeresen összevesztek a fiúk, természetesen megint a kicsinek volt valami baja, engem különösebben nem érdekelt, hogy bömböl, de azért még más (a francia tanuló) még aludt, így próbáltam csitítani.

A Wembley Stadion

Végül 9.20-9.30 körül indultam el Ealingbe, az Autumn Festival-ra, amin szombaton magyaros vásár volt. Jelen volt a magyar étterem, a londoni magyar bolt és magyar sütisek is. Valamint különféle magyar termékek vásárlására is lehetőség nyílt (pl. magyar nyelvű könyvek, kézműves termékek, ruhák, stb.). Gondolom nem kell mondanom, hogy egy kis pénz kifolyt a kezünkből :P Ja, merthogy azt még nem említettem, hogy Gabival (au-pair Wimbledonban) mentem a vásárra.

Délben jó magyar módjára ebédeltünk, Gabi paprikás krumplit, én gulyáslevest, de a paprikás krumplin sokkal több volt a lé, mint az én levesemen :P :D Jó volt enni egy igazi magyar ételt. Természetesen a sütiket sem hagyhattuk érintetlenül, így néhánnyal gazdagabban mentünk utunkra J

 

Elindultunk keresni egy Lloyds TSB-fiókot, közben eljutottunk a Pitzhanger Manor House-ig, előtte a Great War Memorial-lal. A házba nem mentünk be. Majd miután végre megtaláltuk a bankot (jelzem, pont a másik irányba indultunk el, miután kijöttünk a plázából, így csak valami 30 métert kellett volna menni a másik irányba, hogy beleütközzünk a fiókba :D :P), egy park felé vettük az irányt, mivel nagyon jó volt az idő. Természetesen egy kis napozás is belefért az időnkbe ;)

A terv az volt, hogy 3 körül indulok vissza, így 5 körül hazaérek, 6 körül pedig lépek itthonról, hogy 7.30-ra bőven odaérjek a Piccadillyre, és találkozzak néhány au-pairrel, mielőtt mennénk bulizni 10-re. Mondjuk úgy, hogy nem teljesen 100%-osan így valósultak meg a dolgok, de végülis minden kialakult :P Eleve az indulás csúszott egy jó félórát, így 3.30 körül indultam el Ealingből. Ez még nem is lett volna baj, mert odafelé is kb 1,5 óra volt az út. Azonban visszafelé olyan nagy forgalom volt, hogy biztos volt, hogy nem érek haza 5-re. Így leszálltam a Wembley előtt a buszról, és végülis egy edgware-i kitérővel 6-ra már haza is értem :P :D Közben az anyuka írt, hogy itthon leszek, vagyis hogy mikor leszek otthon, mert az ASDA-s online shopping kb 6-ra oda fog érni, nem a 8-ra kért időpontban, mert a fuvaros már mindenkit lerendezett hamarabb, és mi voltunk az utolsók neki aznapra. Hazaértem, a csávó már itt várt, gyorsan kipakoltam, amit kellett, bedobtam a hűtőbe, egy gyors zuhany, nagyon gyors kaja, majd irány a buszhoz, amivel Arnos Grove-ig mentem, ahonnan metróztam a Piccadilly-ig, mivel már így is késésben voltam, busszal pedig még később értem volna oda :P

Végül 7.55-kor jöttem fel a metróból a Piccadillyn, természetesen már senki nem volt ott, de még jó, hogy feltettem a számomat facebookra, így az egyik au-pair-srác írt egy sms-t, hogy hol vagyok, meg utána, hogy hol vannak, úgyhogy végül a Chinatown-ban lévő O’Neills-be ültünk be. 7-en voltunk, 5 spanyol, 1 cseh és 1 magyar. Innen 9.40 körül indultunk vissza a Piccadillyre, ahova 9.30-ra volt megbeszélve a tali a többiekkel. A guest listre 75 (!!!!) ember lett, amiből kb a fele, olyan 40 ember el is jött! :O Wow. És megint a Piccadilly Institute-ba mentünk ;), ahol ismét csak a Clinic elnevezésű szobában buliztunk. Ismét csak jó volt ;) (A buli utóhatása, hogy vasárnap nagyon be voltam rekedve :P :D)

3.30 körül kerültem ágyba. Volt egy halva született ötletem, hogy reggel 7-kor megnézem a Forma 1-et, de mint olvasható, nem valósult meg :P Viszont 11-re néhány au-pairrel meg volt beszélve, hogy megyünk a London Dungeon-ba. Végül 11.30-at beszéltünk meg, mert természetesen késésben voltam :P 2-en jöttek el (Irene, egy spanyol au-pair, és Stepanka, egy cseh au-pair lány), így még keresnünk kellett valaki(ke)t, hogy ki maximálisan ki tudjuk használni a 2for1 kuponokat. Végül egy 5 fős francia csoportnak tettünk jót J
A London Dungeon-ről. Ez az attrakció London sötét múltjába viszi vissza az érdeklődőket, olyan eseményeken keresztül, mint a londoni tűzvész, londoni sebészek, korabeli angol bíróság, Hasfelmetsző Jack, 4D-es „film”, Sweeney Todd, boszorkányégetés, és ilyenek J Nekem, így 25 éves fejjel, inkább volt vicces, mint ijesztő, viszont teljesen jó élmény volt.

Gyakorlatilag az utca másik oldalán, szinte a London Dungeon-nal szemben található a London Bridge Experience, ami szintén ilyen ijesztgetős hely. Ott a bejárat előtt játszottak videófelvételeket, amik alapján egy kicsit komolyabbnak szól az a hely, oda is jött egy úgymond „promóter”, és kérdezte, hogy mennyit adnánk azért, hogy bemehessünk. Azt kérdezte, hogy mi a kedvenc számunk? Én meg mondom 0. :D Vagy mehetünk mínuszba is? :P :D Aztán mondtam, hogy éppen most voltunk a London Dungeonba. Az ajánlata az volt, hogy 23 font helyett 10-ért bemehetünk, de végül nem mentünk. Majd egy következő alkalomkor mindenképpen.

Ezután Stepanka elköszönt tőlünk, én ettem egy hotdogot, és egy The Monument-es kitérőt követően Irene-vel egy Mekiben kötöttünk ki. Neki egy Happy Meal-menü, nekem fagyi volt a „menü” :D közben jól elbeszélgettünk. Majd, miután szombaton éjszaka mindketten voltunk bulizni, így nem igazán voltunk a topon :P, úgy döntöttün, hogy éppen ideje hazaindulni. Ez nekem nem ment annyira simán, mert a London Bridge-től a 43-as busz valamiért nem ment Friern Barnetig (ami normális esetben a végállomása), így kénytelen voltam valahogy eljutni a Tottenham Court Road-ig, hogy a 134-essel haza tudjak jutni. Egy jó 30-40 perces séta, majd buszozás után végülis megérkeztem. Majd 17.30-kor már itthon is voltam.

Elkezdtem megnézni a Forma 1-et neten, de közben megtudtam a végeredményt, így abbahagytam, majd vacsi, a hét nagyjábóli megbeszélése az anyukával. Ismét beszéltünk a bankos témáról, mondta, hogy a Barclays-os számlájáról hétfőn, azaz ma, kell, hogy megérkezzen a pénz (jelentem, megérkezett), míg a Halifax-osról már rég meg kellett volna érkezzen, de neki is úgy jelzi ki, mint Pending (azaz Függőben lévő) átutalás -.- Így nemcsak én szívok, hogy nem kaptam meg a pénzt, hanem ő is, mert egyáltalán nem tud pénzt kivenni, noha még van legalább 500 fontja azon a számlán (ezt a számlát szünteti meg most). Úgyhogy ma ismét lesz egy köre a bankkal.

Hogy a ma reggelről is írjak. Nagyjából, nagyjából jól ment, bár köszönhetően a középső nyávogásának, és „hogy én a szgépnél akarok felöltözni”-mondakörének késésben voltunk, vagyis annyira nem, csak a 263-as buszra kellett várnunk legalább 10 percet. Így már viszont később értünk a suliba, de igazából ebből semmi nincs. Ahhoz képest, hogy a hétvégén az apjukkal voltak, és az ilyen hétvégék után NAGYON nehezek a hétköznapok velük, egész jók voltak (eddig :P).