Tegnap este vacsi után beszélgettünk az anyukával, és
nagyon sok minden szóba került. A válás, hogy miért váltak el, és ezzel
kapcsolatban, hogy miért fiú au-pairt akart mindenképpen. Mivel a fiúk apja nem
mutatott túl jó példát a fiúknak, ezért mindenképpen egy férfi au-pairt akart,
aki role model (=példakép) lehet a fiúk számára, és itt is lakik velük.
Ugyanilyen szerepet tölt be a fiúk életében a két nagybátyjuk (az anyuka két
bátyja), valamint mostmár a barátja is. Mind a 4-en nyugodtak, türelmesek,
kiegyensúlyozattak vagyunk (az anyuka mondta), és pont ilyen értékeket akar
példaként a fiúk elé állítani.
Az elkényeztetésről is megvan a véleménye az anyukának:
ha azt mondom, hogy nem szereti, akkor nagyon-nagyon-nagyon enyhén fogalmaztam.
Ezért is próbálja úgy nevelni a fiúkat, hogy meghallgatja őket, elmondhatják a
véleményüket, azért hogy egyáltalán legyen véleményük, azonban a döntést
értelemszerűen nem ők hozzák meg. Mint tudjuk, a gyerekekbe kódolva van a
határok feszegetése. Ez így van, ez ellen nem lehet tenni semmit sem. Az erre
adott válaszokból viszont sok minden leszűrhető. Ezek után válik el, hogy a
szülő milyen szülő is valójában. Amennyiben felállít egy normát (ami nem az
elkényeztetéshez vezet), és azt be is tartja, akkor – valószínűleg -, a
gyerekei hallgatni fognak rá, tisztelni fogják, NÉZNI FOGJÁK VALAMIBE. Nem úgy,
mint az elkényeztetett gyerekek, akik azt hiszik, hogy mindent megtehetnek.
Ezért is van az, hogy sokszor kiabálás hallatszik az anyuka és a gyerekek
között, mivel ő konfrontálódik a gyerekeivel, nem engedi őket elkanászosodni.
És ugyanígy van a két bátyja és én is. Nem nőhetnek a fejünkre, mert az sehova
sem vezetne!
MÁS: Olyan délután 2 óra körül ébredtem fel az alvásból,
ugyanis muszáj voltam ismét lefeküdni, hátha javul az állapotom. Most, így
negyed 4 magasságában kijelenthetem, hogy az alvás megtette hatását, sokkal
jobban érzem magam, mint ma reggel, vagy akár tegnap este! Mondjuk nagy dózis
gyógyszert, teát és zsebkendőt használok tegnap óta, úgyhogy meg is kellett,
hogy legyen az eredmény. Nem csak, hogy ki kellett cselezni a betegséget
(vagyis nem szabadott volt teljesen beleesni), hanem egyúttal már ki is kellett
belőle lábalni. Még folyik az orrom egy kicsit, viszont a közérzetem már sokkal
jobb, így holnapra (nem akarom elkiabálni) már tökéletes-közeli állapotban
leszek! J Reggel fel is ajánlotta
az anyuka, hogy ha gondolom, akkor az egyik bátyja délután fel tudja szedni a
fiúkat a suliból, és végül is úgy döntöttem, hogy élek a felkínált
lehetőséggel, legalább addig is pihenek az ágyamban. J
Legyetek jók, ha tudtok! És nehogy megbetegedjetek! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése