Imádom
a focit. A kedvenc csapatom a torinói Juventus. A mai nap legfontosabb híre így
számomra az volt, hogy bejelentették, hogy a klub legendája, az 1993 óta a
Juventusban szereplő Alessandro Del Piero 2012 nyarán elhagyja a csapatot. LLL Ez két dolgot vonz magával számomra.
1. Ha még Juventus-mezben akarom a pályán látni gyerekkorom egyik meghatározó
példaképét, 2012 májusáig mindenképpen el kell jutnom Torinóba, egy
Juventus-meccsre. Úgyhogy ez lett most a Numero Uno Terv! A 2. dolog szorosan
összefügg az elsővel. Mivel Torino Olaszországban van, és ott nyilvánvalóan
olaszul beszélnek, így ma végre el is kezdtem az OLASZ nyelv tanulását! Csak egy
kis ösztönzés kellett, amit sajnos ennek a szomorú hírnek a keretében meg is
kaptam… Öröm az ürömben.
Szóval
összefoglalva: 2012 májusáig ha a fene fenét eszik, én akkor is eljutok egy
Juve-meccsre, hogy lássam a Capitanót játszani még a zebracsíkos mezben. És
elkezdtem olaszt tanulni. Amivel kapcsolatban lenne is egy kérdésem, kérésem.
Van nekem a laptopon egy ilyen Kreatív nyelvtanuló pdf-fájl, illetve hanganyag,
de sosem lehet elég az anyagból. Így, amennyiben valaki tanult, vagy esetleg
most tanul olaszt (vagy valamilyen nyelvet, amihez van esetleg olaszból is
könyv), az megtenné, hogy megosztja, honnan, miből, milyen úton-módon tanulja a
nyelvet?! Köszönöm J
Tegnap
nézegetem a két kisebbik fiú iskolatáskáját (amiben alig van valami -.-), és
kaptak ilyen sulis hírlevelet, illetve egy Parent Governer-jelölteket tartalmazó
lapot. A Parent Governer az iskolát a helyi önkormányzatban képviseli. Lényeg a
lényeg, hogy 3 jelölt volt, és az egyik magyar volt J
Egyúttal
beleolvastam már az egyik hírlevélbe, amiben azt írták, hogy jövő év elejétől „paperless=papír
nélküli” iskola akarnak lenni, azaz mindent a neten lehet majd elintézni, így
nem kell sok papírt küldeni a gyerekekkel haza. Bár így legalább lenne valami
az iskolatáskájukban. :P Ennyi erővel „bagless = (suli)táska nélküli” is
lehetne a suli, nem?! Annyira nem visznek semmit a suliba, hogy ihaj! Volt
olyan, nem is egyszer, hogy a középső fiamnak egy pár kesztyű volt az
iskolatáskájában -.- Na most ehhez szóljunk hozzá…
Egyébiránt
a középső fiú ma megint nem viselkedett, úgyhogy sikeresen elérte, hogy én neki
idén már nem fogok venni semmit suli után, akárhogy rimánkodik. Olyan „rettentően
nehéz” dolgokat kéne megcsinálnia, hogy válaszolni, mikor kérdezzük,
megcsinálni azt elsőre (nem tizedjére -.-), amit kérünk tőle, és nem
vitatkoznia. Ő ezt folyamatosan nem teszi meg, úgyhogy mostantól én is
ignorálni fogom a kéréseit. Valamit valamiért. Vagy jelen esetben jobban ül a
Semmiért semmit?! :D
Mivel
a kicsi fiú jól viselkedett reggel és
délután is, így ő kaphatott egy kis édességet a boltból, ahova mindig bemegyünk
suli után (a bolt itt van a házunktól kb 2 percre, a buszmegállónál), és a
boltos már ismerősként köszönt szinte :P :D Ma meg is jegyezte, hogy valahogy a
3. fiú – a nagy – sokkal nyugodtabb, mint a másik kettő, mivel a nagyfiú is
néha be szokott menni a boltba venni valamit. Mondom ez így van, mint ahogy
láthatja is :P
Nem tudom pontosan, mennyi idős lehet a középső "fiad", de az egyik legrosszabb, amit tehetsz, hogy elkezded utánozni azt a viselkedést, amit tőle nem fogadsz el. Egy gyerekkel nem lehet úgy viselkedni, mitn egy felnőttel, aki majd "rádöbben", hogy hülyeséget csinál, és akkor majd változtat. Egy gyerek sokkal inkább nyitott akkor, ha biztos érzelmi kapcsolatot alakítasz ki vele, és elmondod neki, hogy mi az amit tennie kell, mi az ami rossz és milyen következményei vannak a dolgoknak. Nem fog egyszerre menni, de türelemmel és szeretettel közelítve a srácokhoz hosszú távon sokkal jobb eredményt lehet elérni.
VálaszTörlésMás kérdés, hogy mint ideiglenes aupair mennyire kell, hogy ezzel foglalkozz. De épp ezért van nem kevés különbség egy aupair és egy nanny között. A te dolgod nem a gyerekek nevelése, mégha azzá teszik is. Ennek ellenére a saját életed könnyíted meg, ha nem sziklaszilárdan ellenállsz, és utánzol egy pár éves kölyköt, hanem felnőttként kezeled a helyzetet.
Sok sikert és kitartást! :)
Szia, :)
VálaszTörlésPróbálkozok-próbálkozok... A legnagyobb baj a középső fiúval (8 éves egyébként), hogy a koncentrációjával biztos, hogy van valami baj, mert hogyha a gyerekek beülnek a tévé vagy a számítógép elé, akkor a másik kettő sokkal hamarabb reagál a szólítgatásunkra, míg neki a végén már szószerint kiabálni kell, vagy fennhangon kell szólítani. Vagy rosszabb esetben ki kell kapcsolni a tévét, vagy meg kell állítani az adást, ami után megint kezdődik a hiszti... :/ És sajnos nem használ, hogy elmondom neki, hogy suliba kell menni, és még fel sem öltözött, se nem reggelizett, de ő továbbra is csak a tévét nézné. Naponta többször elmondom neki, hogy mit kell tennie, hogy kapjon is valamit, tehát hogyha rendesen viselkedik, és HALLGAT RÁM, akkor lehet arról szó.
2 hónapja vagyok ennél a családnál, és azóta szinte nem telik el úgy nap, hogy én, vagy valamelyik felnőtt ne mondaná el a fiúknak, hogy mit kell tenniük, hogy kapjanak is valamit, egyébként nem fognak.
Azt tudom, hogy elvileg nem az én dolgom lenne a gyerekek nevelése, viszont - ahogy te is írtad - sokkal könnyebb lenne az én életem is itt, hogyha jó kapcsolatunk lenne és így hallgatna rám (sajnos nem csak velem viselkedik így...).
Köszi a tanácsokat! ;)
Üdv,
Tamás