Egy egyáltalán nem unalmas hétvége

A péntekről annyit, hogy egy kicsit hisztizett a kicsi fiú, mivel a fiúk játszottak a szobájukban, a párnáikat, takaróikat és a kicsi fiú matracát felhasználva építettek egy bunkerszerűséget, ahova „elrejtőztek”, és én mentem, hogy elkapjam őket. És a kicsinek nem tetszett, hogy az ő matracát használják… -.- Mindegy, mi jól elvoltunk a másik két fiúval J

Pénteken este úgy döntöttem, hogy szombaton csak felkelek megnézni a Forma 1 időmérőjét reggel 6-kor :P, ami 7-ig tartott, és mivel 9 körül indulnom kellett volna amúgy is, akkor már úgy gondoltam, hogy miért is ne?! Szóval megnéztem a Forma 1-et, majd utána megint sikeresen összevesztek a fiúk, természetesen megint a kicsinek volt valami baja, engem különösebben nem érdekelt, hogy bömböl, de azért még más (a francia tanuló) még aludt, így próbáltam csitítani.

A Wembley Stadion

Végül 9.20-9.30 körül indultam el Ealingbe, az Autumn Festival-ra, amin szombaton magyaros vásár volt. Jelen volt a magyar étterem, a londoni magyar bolt és magyar sütisek is. Valamint különféle magyar termékek vásárlására is lehetőség nyílt (pl. magyar nyelvű könyvek, kézműves termékek, ruhák, stb.). Gondolom nem kell mondanom, hogy egy kis pénz kifolyt a kezünkből :P Ja, merthogy azt még nem említettem, hogy Gabival (au-pair Wimbledonban) mentem a vásárra.

Délben jó magyar módjára ebédeltünk, Gabi paprikás krumplit, én gulyáslevest, de a paprikás krumplin sokkal több volt a lé, mint az én levesemen :P :D Jó volt enni egy igazi magyar ételt. Természetesen a sütiket sem hagyhattuk érintetlenül, így néhánnyal gazdagabban mentünk utunkra J

 

Elindultunk keresni egy Lloyds TSB-fiókot, közben eljutottunk a Pitzhanger Manor House-ig, előtte a Great War Memorial-lal. A házba nem mentünk be. Majd miután végre megtaláltuk a bankot (jelzem, pont a másik irányba indultunk el, miután kijöttünk a plázából, így csak valami 30 métert kellett volna menni a másik irányba, hogy beleütközzünk a fiókba :D :P), egy park felé vettük az irányt, mivel nagyon jó volt az idő. Természetesen egy kis napozás is belefért az időnkbe ;)

A terv az volt, hogy 3 körül indulok vissza, így 5 körül hazaérek, 6 körül pedig lépek itthonról, hogy 7.30-ra bőven odaérjek a Piccadillyre, és találkozzak néhány au-pairrel, mielőtt mennénk bulizni 10-re. Mondjuk úgy, hogy nem teljesen 100%-osan így valósultak meg a dolgok, de végülis minden kialakult :P Eleve az indulás csúszott egy jó félórát, így 3.30 körül indultam el Ealingből. Ez még nem is lett volna baj, mert odafelé is kb 1,5 óra volt az út. Azonban visszafelé olyan nagy forgalom volt, hogy biztos volt, hogy nem érek haza 5-re. Így leszálltam a Wembley előtt a buszról, és végülis egy edgware-i kitérővel 6-ra már haza is értem :P :D Közben az anyuka írt, hogy itthon leszek, vagyis hogy mikor leszek otthon, mert az ASDA-s online shopping kb 6-ra oda fog érni, nem a 8-ra kért időpontban, mert a fuvaros már mindenkit lerendezett hamarabb, és mi voltunk az utolsók neki aznapra. Hazaértem, a csávó már itt várt, gyorsan kipakoltam, amit kellett, bedobtam a hűtőbe, egy gyors zuhany, nagyon gyors kaja, majd irány a buszhoz, amivel Arnos Grove-ig mentem, ahonnan metróztam a Piccadilly-ig, mivel már így is késésben voltam, busszal pedig még később értem volna oda :P

Végül 7.55-kor jöttem fel a metróból a Piccadillyn, természetesen már senki nem volt ott, de még jó, hogy feltettem a számomat facebookra, így az egyik au-pair-srác írt egy sms-t, hogy hol vagyok, meg utána, hogy hol vannak, úgyhogy végül a Chinatown-ban lévő O’Neills-be ültünk be. 7-en voltunk, 5 spanyol, 1 cseh és 1 magyar. Innen 9.40 körül indultunk vissza a Piccadillyre, ahova 9.30-ra volt megbeszélve a tali a többiekkel. A guest listre 75 (!!!!) ember lett, amiből kb a fele, olyan 40 ember el is jött! :O Wow. És megint a Piccadilly Institute-ba mentünk ;), ahol ismét csak a Clinic elnevezésű szobában buliztunk. Ismét csak jó volt ;) (A buli utóhatása, hogy vasárnap nagyon be voltam rekedve :P :D)

3.30 körül kerültem ágyba. Volt egy halva született ötletem, hogy reggel 7-kor megnézem a Forma 1-et, de mint olvasható, nem valósult meg :P Viszont 11-re néhány au-pairrel meg volt beszélve, hogy megyünk a London Dungeon-ba. Végül 11.30-at beszéltünk meg, mert természetesen késésben voltam :P 2-en jöttek el (Irene, egy spanyol au-pair, és Stepanka, egy cseh au-pair lány), így még keresnünk kellett valaki(ke)t, hogy ki maximálisan ki tudjuk használni a 2for1 kuponokat. Végül egy 5 fős francia csoportnak tettünk jót J
A London Dungeon-ről. Ez az attrakció London sötét múltjába viszi vissza az érdeklődőket, olyan eseményeken keresztül, mint a londoni tűzvész, londoni sebészek, korabeli angol bíróság, Hasfelmetsző Jack, 4D-es „film”, Sweeney Todd, boszorkányégetés, és ilyenek J Nekem, így 25 éves fejjel, inkább volt vicces, mint ijesztő, viszont teljesen jó élmény volt.

Gyakorlatilag az utca másik oldalán, szinte a London Dungeon-nal szemben található a London Bridge Experience, ami szintén ilyen ijesztgetős hely. Ott a bejárat előtt játszottak videófelvételeket, amik alapján egy kicsit komolyabbnak szól az a hely, oda is jött egy úgymond „promóter”, és kérdezte, hogy mennyit adnánk azért, hogy bemehessünk. Azt kérdezte, hogy mi a kedvenc számunk? Én meg mondom 0. :D Vagy mehetünk mínuszba is? :P :D Aztán mondtam, hogy éppen most voltunk a London Dungeonba. Az ajánlata az volt, hogy 23 font helyett 10-ért bemehetünk, de végül nem mentünk. Majd egy következő alkalomkor mindenképpen.

Ezután Stepanka elköszönt tőlünk, én ettem egy hotdogot, és egy The Monument-es kitérőt követően Irene-vel egy Mekiben kötöttünk ki. Neki egy Happy Meal-menü, nekem fagyi volt a „menü” :D közben jól elbeszélgettünk. Majd, miután szombaton éjszaka mindketten voltunk bulizni, így nem igazán voltunk a topon :P, úgy döntöttün, hogy éppen ideje hazaindulni. Ez nekem nem ment annyira simán, mert a London Bridge-től a 43-as busz valamiért nem ment Friern Barnetig (ami normális esetben a végállomása), így kénytelen voltam valahogy eljutni a Tottenham Court Road-ig, hogy a 134-essel haza tudjak jutni. Egy jó 30-40 perces séta, majd buszozás után végülis megérkeztem. Majd 17.30-kor már itthon is voltam.

Elkezdtem megnézni a Forma 1-et neten, de közben megtudtam a végeredményt, így abbahagytam, majd vacsi, a hét nagyjábóli megbeszélése az anyukával. Ismét beszéltünk a bankos témáról, mondta, hogy a Barclays-os számlájáról hétfőn, azaz ma, kell, hogy megérkezzen a pénz (jelentem, megérkezett), míg a Halifax-osról már rég meg kellett volna érkezzen, de neki is úgy jelzi ki, mint Pending (azaz Függőben lévő) átutalás -.- Így nemcsak én szívok, hogy nem kaptam meg a pénzt, hanem ő is, mert egyáltalán nem tud pénzt kivenni, noha még van legalább 500 fontja azon a számlán (ezt a számlát szünteti meg most). Úgyhogy ma ismét lesz egy köre a bankkal.

Hogy a ma reggelről is írjak. Nagyjából, nagyjából jól ment, bár köszönhetően a középső nyávogásának, és „hogy én a szgépnél akarok felöltözni”-mondakörének késésben voltunk, vagyis annyira nem, csak a 263-as buszra kellett várnunk legalább 10 percet. Így már viszont később értünk a suliba, de igazából ebből semmi nincs. Ahhoz képest, hogy a hétvégén az apjukkal voltak, és az ilyen hétvégék után NAGYON nehezek a hétköznapok velük, egész jók voltak (eddig :P).