Az elmúlt egy hét, avagy hangulatváltozás :)

Előre leszögezhetem, hogy ez egy jobb kedvű írás lesz, mint az előző, már csak azért is, mert voltak történések múlt hét péntek óta. 

Utolsó

Elvileg a mai nappal lezárult az érdemi munkám a jelenlegi hostcsaládomnál. Jövő héten Half Term (vagyis suliszünet) lesz, és akkor maximum néhány órára, esetleg bébiszittelésre fogok kelleni, de a lényegi résznek a mai nappal vége.

Semmi

Megint eltelt egy hét, és még a másfél-két héttel ezelőtti hétvégi történésekről sem értekeztem, nemhogy az elmúlt pár napban történtekről. Jelentem, semmi előrelépés nem történt családügyben...

Helyzet

Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem írtam már?! Már csütörtök van, és hétfőn megtörtént a bejelentés, hogy sajnos el kell, hogy engedjen a család, mert az anyuka barátjának munkavesztése miatt már nem tudnak tovább fizetni engem. Akkor írok egy kicsit az azóta eltelt időszakról, talán már itt van az ideje.

Fosbomba teli arcba...

El kell hagynom a családot, mert az anyuka barátja elvesztette az egyik állását, és így már nem tudnak megtartani engem... "Fantasztikus"...

Film

Most úgy döntöttem, hogy amolyan filmes megvalósítással írom meg ezt a bejegyzést. Hogy mit is jelent ez? Elég sok filmben van mostanában úgy, hogy az első filmkockák egy állapotot mutatnak be, majd a film 80-90%-a arról szól, hogy elmondja azt, hogy hogyan is jutottak el odáig a felek. Szóval a rövid bevezetés után kezdjek is neki: ismét fáj a térdem.

Frusztráció és türelem

A címben szereplő két szó uralja mostanában a mindennapjaimat. Vagyis pontosabban az első megvan, a másodiknak pedig meg kellene lennie, néha úgy érzem, hogy itt van, máskor meg, hogy olyan távol, hogy nem igaz. Természetesen ez a térdfájással függ össze.

Találkák

Az elmúlt három napban én voltam úgy, mint még az előző családjánál Judit. Hogy mit is jelent ez? Azt, hogy reggelente nem kellett felkelnem, mivel a fiúkat az anyjuk vitte Breakfast Club-ba.