A
címben szereplő két szó uralja mostanában a mindennapjaimat. Vagyis pontosabban
az első megvan, a másodiknak pedig meg kellene lennie, néha úgy érzem, hogy itt
van, máskor meg, hogy olyan távol, hogy nem igaz. Természetesen ez a
térdfájással függ össze.
Elmondhatatlanul
frusztrál, hogy mostanában alig megy úgy valami, ahogy szeretném, neadjisten,
elterveztem. Április 25-én ismét nekikezdtem a futásnak. Még egy táblázatot is
kreáltam, amiben majd a terv szerint azt vezettem volna, hogy melyik nap,
mennyit és mennyi idő alatt futok, hogy lássam a várható fejlődést. Most már
körülbelül 2,5 hete jó idő van, ebből én kétszer tudtam elmenni futni, mert a
második óta "boldogít" ez a rohadt térdfájás. Hihetetlenül dühít,
hogy mindig van valami gebasz a lábammal, és mindig akkor, amikor jó idő lenne,
és végre lehetne ide-oda, kinti programokat csinálni. Ugye tavaly június elején
volt a bal bokaficamom, amiből kb. 1,5 hónap alatt jöttem ki, vagyis azután már
nem fájt egyáltalán a bokám, mikor futottam.
Az
elmúlt két hétben gyakorlatilag semmit nem jelentett, hogy akárhogyan is
próbáltam a bal lábamra helyezni a testsúlyomat, amennyire csak lehetséges, de
azért mégis ugyanannyiszor kell használni a jobbat is, mint a másikat, így ez
nem nagyon volt megvalósítható. Főleg a lépcsőzések fájtak, de kegyetlenül, így
miután reggel felkeltem, és lementem a fiúkhoz, utána már csak akkor jöttem fel
ismét, miután hazaértem a school run-ból, de akkor is egyszer voltam fent, mert
utána lepakoltam, ami kellett (laptop, telefontöltő, meg ilyenek), és a
konyhában elvoltam.
Itt
van a valóban napos, meleg idő, és én nem tudom élvezni. Kénytelen vagyok
ilyenkor is bent lenni, és próbálni nem megerőltetni a jobb lábamat, térdemet,
mert ha elkezd fájni, az utána egy darabig elég szar érzés. Most, hogy
kénytelen vagyok a lehető legtöbb "ülőmunkát" végezni, próbálok olyan
dolgokat csinálni, amire oda kell koncentrálni, mint cikkfordítás, számítógépes
játékok :P, mert amúgy állandóan csak gondolkoznék, de mindenen, és csak még
jobban felidegesítem magam, hogy így jártam.
A
türelem, ami leginkább hiányzik mostanában belőlem. Ez alá bőven alájátszik,
hogy a fiúk is állandóan felidegesítenek (de nem csak engem, hanem bármelyik
felnőttet), így velük nagyon ritka a nyugodt pillanat. Illetve ahogy mondtam,
hogy az elmúlt időszakban nem igazán sikerülnek úgy a dolgok, ahogyan akarnám,
így eléggé lelomboz, ha valami szarul megy, vagy nem úgy, ahogyan szeretném.
Például bármelyik reggel felkeltem a héten, nem fájt a lábam, viszont utána egy
idő után, miután valamennyit gyalogoltam, általában egyáltalán nem vészes távolságokat,
elkezdett fájni. Volt, hogy lassacskán kezdtem el érezni, hogy itt mindjárt
fájni fog, máskor pedig hirtelen belenyilallt. :S Elhihetitek, hogy ilyenkor
nem röhögtem a gyönyörtől... -.-
Igazándiból
úgy általánosságban változtam egy kicsit, és ilyen szempontból nem a jó
irányba, mert türelmetlenebb lettem. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka, de
remélhetőleg valamikor, inkább előbb, mint utóbb visszaváltozok az igazán
türelmes Tamássá, aki szinte mindig is voltam. Legalábbis ez a célom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése