Semmi

Megint eltelt egy hét, és még a másfél-két héttel ezelőtti hétvégi történésekről sem értekeztem, nemhogy az elmúlt pár napban történtekről. Jelentem, semmi előrelépés nem történt családügyben...

Először jöjjön a könnyedebb rész. Az elmúlt két hétvégén tovább folytatódtak a "mozis hetek", ugyanis még a múlt hétfői hír (=el kell mennem a családtól) előtti pénteken Tündével elmentünk megnézni a Star Trek Into Darkness-t 3D-ben a Piccadilly-n lévő Trocadéróban lévő moziba. Azért pont oda, mert anno Judittal néztünk egy Livingsocial-ös ajánlatot, amivel elég jó árban lehetett venni 2 mozijegyet, azonban a központi mozikban, amibe érvényes volt a kupon, nem igazán játszottak olyan filmet 3d-ben, ami mindkettőnket érdekelt volna, így végül arra a következtetésre jutottunk, hogy én elmegyek valakivel megnézni a Star Trek-et. A film jó volt, viszont a 3d szinte semmit sem adott hozzá az élményhez, úgyhogy ezentúl simán el lehet hagyni a 3d-s megtekintést bármelyik filmről is legyen szó. Csak felesleges pluszpénzkidobás. Azon a hétvégén szombat délután találkoztam Judittal a Piccadilly-n, majd onnan hozzánk buszoztunk, és a vasárnapot is itt töltöttük, mivel az idő továbbra is fos.

Hétfőn este jött a "fantasztikus" hír este, hogy el kell hagynom a családot, így azóta folyamatos családkeresésben vagyok. Mindjárt visszatérek erre.

Most szombaton Wood Green-ben találkoztunk koradélután Judittal, néhány kifogyóban lévő cuccot megvettem, majd mentünk megnézni a Fast&Furious 6-ot, aminek nagy részét Londonban forgatták. Azért mostanában elég sok filmet forgatnak Londonban, vagy legalábbis játszódik itt egy-két fontosabb jelenete. Durva úgy nézni ezeket a filmeket, hogy tudod, hogy máskor meg te jársz azon a helyen, ahol éppen a szereplők vannak. :) Aztán szombat este Judittal bébiszitteltünk nála, mert a szülők kimozdultak, de nem volt semmi extra. Vasárnap próbáltuk kitalálni, hogy mit kéne majd a most szombati szülinapi party-n csinálni a gyerekekkel. Ugyanis most szombaton Judit hostanyjának (és hostapjának) lesz náluk a szülinapi bulijuk, és megkértek minket, hogy segítsünk be a gyerekeknél (amiért fizetnek amúgy), így azon voltunk/vagyunk, hogy meg is dolgozzunk a pénzünkért.

Ma ismét találkoztunk. Reggel az anyuka vitte a fiúkat, így egyből tudtam menni Willesden Green-be, ahonnan mentünk Kilburn-be busszal, mert az ottani TkMaxx-ben vett nekem néhány ruhát Judit, amelyek nem tetszettek neki rajtam, illetve az egyik nem is volt igazán jó méretben, úgyhogy úgy döntöttünk, visszamegyünk, és kicseréljük őket. Megtörtént, két rövid ujjú inggel és egy térdnadrággal vagyok gazdagabb. :) Az egyik buszmegállóban - a hidegben :S - megebédeltünk, majd lassan indultunk is haza.

Most pedig térjünk vissza a családkeresésre. Már hétfőn este/éjszaka jó pár helyre regisztráltam, hirdetést adtam fel, és keresgettem. A hétfő este eltelt időszakban majdnem minden nap újra feltettem a hirdetésemet gumtree-ra, hogy a azért általában a lista első oldalán jelenjen meg, hogyha családok keresnének au-pairt, manny-t. Eddig összesen MINDÖSSZE 6 emberrel kerültem kapcsolatba. Azért írom így, és nem úgy, hogy válasz érkezett, mert volt, akinek én írtam, aztán egyszer írt, és utána semmi. A 6-ból 4 volt gumtree-s kapcsolatfelvétel útján, 2 pedig sms-ben. Az egyik gumtree-s szeptemberre keresett volna valakit, így az egyből kiesett (érdekes volt egyébként, hogy két kislányra kellett volna itt vigyázni). Volt egy, aki egy könyvhöz akart alanyokat keresni, ami az au-pair-ségről szólna, szóval ez sem volt érdeklődő. A két másik emailes-családnál is 1-2 levélváltás után megszakadt a kapcsolat. A két sms-ből kezdem a későbbivel, ami hétfőn délután jött, és konkrétan azt kérdezték meg, hogy ISMEREK-E VALAKIT, AKI BÉRANYA LENNE?! Hát majdnem dobtam egy hátast a metróállomásnál. :-O Ilyet megkérdezni egy ilyen hirdetésnél... A maradék egy sms-nél kerültem a legközelebb egy új családhoz. Az egyedülálló anyukának 3 éves ikerfiai voltak és ő is azonnal keresett volna valakit (mint ahogy én), és végül péntek este tudtunk telefonon beszélni néhány percet, amikor is megbeszéltük, hogy hétfőn 11-kor találkozunk Shepherd's Bush-ban (mert ott laknak). Mondom, faja, ezért vasárnap este készültem is, felírtam a kérdéseimet, referenciákat összeszedtem, önéletrajzot, meg amit még kellett, és már csak azért voltam ébren, mert még Facebook-on beszélgettem, erre este 10.17-kor látom, hogy emailt írt. Amiben azt írta, hogy a fiai apja nem örülne, hogyha a fiúk mellett manny/férfi au-pair lenne... Egy kicsit sem lettem ideges -.- Meg mennyivel jobb lett volna, hogyha már alszok akkor, amikor megírta az emailt és csak másnap látom, legalább lett volna egy nyugodt éjszakám... De így... Áááá. Nem is tudom már pontosan, hogy mikor tudtam elaludni, de már bőven hétfő volt... :S

A hétfői bejelentés óta a hangulatom kiszámíthatatlan. Hol a béka segge alatt van, hol egy kicsit jobb, de általában az előbbihez van sokkal közelebb. Hihetetlen, hogy 3,5 év tapasztalattal még leveleket sem kapok! Egy kicsit lehangoló... Szegény Dominika is szív rendesen, és neki még annyival rosszabb, hogy neki mindenképpen el kell költöznie a családtól jövő hét szombaton, míg én maradhatok, ha addig nem találnék új helyet. Igaz, ő már 1 hónapja (!!!) keres családot, míg én még csak 1,5 hete, szóval van még hova süllyednem. Igazából amikor éppen nem hirdetéseket és oldalakat böngészek új hely nyomában, próbálom lefoglalni magam olyan dolgokkal, amik segítenek nem gondolkodni. Mert ha elkezdek gondolkodni, egy fél pillanat alatt elromlik a hangulatom. Elég csak arra gondolnom, hogy már mióta az idei nyárra készültem, gondoltam, erre most kb. kizárt, hogy hosszabb időre, adjisten egy hétre, haza tudjak menni... :S :( Már csak azt remélem, hogy valahogyan augusztus 24-ére majd haza tudok menni, mert akkor lesz unokanővérem esküvője. Természetesen már a repülőjegyek is megvannak a hazafelé útra, amit majd megpróbálok átíratni valakinek, mert csak lesz olyan ember valahol, akinek pont akkorra lesz szüksége jegyre... :/ Arról már nem is beszélek, hogy így a barátokkal való nyaralás is ugrott, és ki tudja, hogy mikor tudok majd egyáltalán hazamenni. Már csak abban reménykedek, hogy egyszer véletlenül jön egy jó család, ahol még jól is fogok keresni... :S Nem vagyok egyáltalán a topon, mint láthatjátok... Most is, hogy felemlegettem ezeket a dolgokat, ismét hangulatvölgybe kerültem. Jobb és szebb napokat nektek.