Találkák

Az elmúlt három napban én voltam úgy, mint még az előző családjánál Judit. Hogy mit is jelent ez? Azt, hogy reggelente nem kellett felkelnem, mivel a fiúkat az anyjuk vitte Breakfast Club-ba.

Egyrészt jó a változatosság, viszont összességében - talán meglepő - de jobb felkelni és reggel elvinni a fiúkat a suliba, mert így nem vagyok rákényszerítve, hogy időben felkeljek, és a telefonom csöröghet két órán át 5-10 percenként, én bizony ki nem kelek az ágyból. Csak állandóan kinyomom, vagy még be is dugom a párnám alá, hogy ne halljam. Ha véletlenül normális hétköznapokon nem kelek fel időben, az is emiatt szokott lenni. :P :D Igazándiból én majdnem ugyanúgy be is állítottam reggelente az ébresztőt, mert egyrészt ha mégis kellene vinnem a fiúkat, mert nem hallgatnak az anyjukra, illetve tegnap és ma nem voltam itthon napközben.

Tegnapra beszéltük meg Barbival, hogy végre összefutunk Stratfordban. Gyakorlatilag március 18-a, a szülinapja, vagyis a tetoválása óta nem találkoztunk, vagyis ez így nem igaz, mert a szülinapi bulija azon a héten pénteken volt, tehát azóta a péntek óta nem találkoztunk, és ez már nem volt tartható. Beültünk egy kávéra a Starbucks'-ba, de nem sokáig tudtunk lenni, mert előbb Barbinak kellett mennie, majd lassan nekem is. Jó volt már találkozni, és hétközben is egy kicsit kimozdulni itthonról. Igaz, ez a school run végére, vagyis amikorra hazaértünk a házhoz a fiúkkal, nem tetszett a térdemnek, mert ismét elkezdett fájni. :S De miután bekentem, és nem mentem sehova, elmúlt, nem fájt tovább.

Ma pedig végre hétközben is össze tudtunk hozni Judittal egy rövid találkát. Kellett már ez, na! Ezidáig az ő hostgyerekeinek szünet volt, így nem tudtunk napközben találkozni, mostantól viszont megvalósítható lesz, mert napközben ő is ráér és én is. Ma a Trafalgar Téren találkoztunk, majd onnan elgyalogoltunk a Houses of Parliament mellett található Victoria Tower Gardens-be. Itt kiültünk a Temzére néző padra, és egy kis ebédet elköltöttünk. Nagyon jó idő volt. :)

Majd innen lassan - a lábamra való tekintettel - átmentünk a St James Parkba, és ott leheveredtünk a fűre. Egyre jobb idő lett, szinte már meggyulladtam a farmerben, annyira meleg lett. :) Megérte kiülni a parkba. Sajnos lassan el kellett indulnunk a buszhoz, és mielőtt odaértünk volna, ismét belehasított a fájdalom a térdembe, többször is, úgyhogy nagyon le kellett lassítanom, és nagyon megfontoltan kellett mennem, nehogy még jobban fájjon. Mivel értelme már nem nagyon volt hazajönnöm, mielőtt felszedtem a fiúkat, így vettem magamnak muffint, majd mentem East Finchley-be. Semmi extra nem volt a hazaúton a fiúkkal, szerencsére nem sokat kellett várni a buszra sem, és egész tűrhetően viselkedtek most.

Holnap és holnapután viszont már kelnem kell reggel, úgyhogy én viszem a fiúkat suliba, így legalább időben fel fogok kelni. És egy jó hír nekünk, Angliában élőknek is, hogy igaz, hogy otthon ma volt május 1-je, munkaszüneti nap, de nálunk meg most 3 napos hétvége jön, mivel hétfő a May Day, vagyis május első hétfője, ami itt minden évben Bank Holiday. :)