Egyenruha

Ma „non school uniform day” van a két kisebb fiú sulijában, ami azt jelenti, hogy akármilyen ruhát felvehetnek, nem kell ma a sulis egyenruhában iskolába menniük. Viszont ezért valamennyit adakozni kell (1 font/koponya), most éppen a Brit Paralampiai Csapat részére. Ezt mindenképpen jó kezdeményezésnek tartom! A tegnapihoz hasonló meleg lesz ma is, de természetesen az „én” (szerencsére idézőjelben írhatom J) fiaim még kabátot is vittek reggel, merthogy „olyan hideg van az árnyékban”. Persze az nem számított, hogy már a buszon is meg lehetett sülni… -.- Ugye a felnőttre hallgatás nagy luxus egy gyerek részéről Angliában. Nincs ez másként itt sem. (Na de ez csak egy kis mellékszál volt :P)

Azt hiszem még szerdán, mikor jöttem haza a reggeli school run-ból, és szálltam fel a 263-as buszra a gyerekek sulijánál, láttam, hogy ott áll az ajtónál egy öltönyös fószer, akinek a nyakában egy kártya van, a TfL (Transport for London) emblémájával. Gyanús volt már elsőre is a csávó. Aztán 1-2 megállóval később feljött az emeletre, és elkezdte mindenkinek megnézni az Oysterét, hogy érvényes-e. Szóval találkoztam egy ellenőrrel (vagy ahogy régen hívtuk őket, kalauzzal :D:D) Londonban!

Egyébiránt tegnap reggel, a helyszín szintén a 263-as busz, csak még sulibamenet esett meg ez a kis történet. Szállunk fel, a fiúk előremennek, én odaérintem az Oystert a kártyaolvasóhoz, megyek hátra, majd utánam szól a sofőr, hogy „Pass?” (utalva a kártyára), visszamegyek, odaérintem ismét, pirosan világít, ismét érintés, ismét piros, mondom a sofőrnek, hogy pedig „I have a 3-month Travelcard on it” (3 hónapra érvényes bérletem van rajta), és el is kezdett bütykölni valamit. Mint egy rossz MacGyver :D aztán hipp-hopp jó lett a masina, és elfogadta a kártyámat, úgyhogy folytathattuk utunkat.

Visszatérve az iskolai egyenruhára: ez egyrészt tradíció, és mint ilyen, jó is, mivel hagyományai minden nemzetnek vannak. Továbbá azért is jó, hogy az általános (Primary) és közép (Secondary) iskolákba egyenruhában járnak a gyerekek, mert így az esetlegesen fennálló pénzügyi különbségek nem tűnhetnek fel, valamint a gyerekek belenőnek a bátyjaik/nővéreik egyenruhájába, úgyhogy legalább arra nem feltétlenül kell költeni. Így lehet pénzt spórolni. Azonban amikor új iskolába megy a gyerek (pl most a legnagyobb fiú új középsuliba), egy kész vagyon, mire mindent beszereznek neki, mivel mindenből új kell, sőt ugye mindenből kell egy pót-pót :S Mi lenne, ha még annyi tankönyvet is meg kéne venni, mint amit otthon szokás sulikezdéskor?!

Na, de nem ülök már sokáig bent, mert ma is csodaszép idő van, úgyhogy irány-surány a city!

NYÁR!

Wow! Csak ennyit tudok mondani a keddtől fennálló időjárásra! Jobb idő és melegebb van most, mint nyáron volt Londonban!!! És én, kihasználva a tálcán kínált alkalmat, alig vagyok itthon délelőttönként és kora délutánonként. Valami hihetetlen csillagállásnak kell lennie, hogy egymás utáni napokon, sőt szinte egy egész héten át legalább 25 fok legyen napközben!

Mivel nekem otthon nyáron nem a legjobb időjárást sikerült kifognom, így most még ráteszek egy lapáttal a melegre, mert fekete pólóban nyomulok :P, hogy még jobban átjöjjön a nyár! És természetesen a busz emeletén a napos oldalra ülök, mert imádom a nyarat!

Maggie, a bolgár ex-aupair lány, aki mostmár Bulgáriában dolgozik egy magániskolában, és angolt tanít, megkért, hogy csináljak egy videót Londonról, és mutassam is be nagyjából. És ezt a videót ő majd megmutatja a diákjainak. J Úgyhogy most ezen vagyok, hogy minél jobb felvételeket készítsek, és ehhez is tökéletes az idő. Ezért kedden a Trafalgar tér, Downing Street 10, Big Ben, London Eye, Parlament útvonalon jártam, tegnap pedig a Regent’s Parkba mentem el, bár már készítik elő télre az ágyásokat, mivel sok virágágyásból már kiásták a virágokat, így nem a legjobb arcát mutatja most a park virágos része. :P

Ma pedig Oxford Street, Oxford Circus, Marble Arch, Hyde Park (egyik része) volt az útvonal. Kb egy órája értem haza, ettem egy Doner menüt az egyik north finchley-i boltban, majd néhány dolgot vettem az esti kajához.

Tegnap amúgy hazafelé reggel a buszon nagyon ügyes voltam :P :D Fülhallgató a fülemben, aztán nyúltam a táskába, és úgy meghúztam a fülhallgató zsinórját, hogy a már amúgyis defektes fülhallgató egyik része egész egyszerűen szétesett, a kábelek felmondták a szolgálatot :P Most mondja azt valaki, hogy nem vagyok ügyes?! :D Úgyhogy tegnap még fülhallgató-vadászaton is voltam :D

Félpercesek

1.
Még a repjegy-foglalás közben/előtt/után mondta az anyuka, hogy mostmár, hogy ugye neki fiú au-pairje van (alias én :D), több ismerőse is fiú au-pairt akar. Merthogy olyan chilled (nyugodt, kiegyensúlyozott, alkalmazkodó) vagyok! J Mondom, köszi! ;) De azért hozzátettem, hogy általában tényleg ilyen vagyok, de azért vannak reggelek, amikor bőven sokat kell kiabálnom a fiúkkal/fiúkra, hogy haladjon a reggeli menet. Ezt persze ő is tudja, ő is ugyanígy szokott velük szenvedni, hogyha betelepszenek a számítógép/tv/playstation elé, és menni kell(ene) valahova.

2.

Hogy átfűzzem a gondolatokat: a reggeli (és délutáni) kiabálások. Ma este beszélgettem egy kicsit az anyukával, és most mondta, hogy miután a hétvégét az apjukkal töltik a gyerekek, a következő 1-2-3 napban mindig ilyen nyűgösek, meg minden sz.r nekik, mivel az apjuk elengedi a gyeplőt, tehát sokáig fennmaradhatnak este, de reggel ugyanúgy kelnek korán, stb-stb. Tehát szigornak a szikrája sincs. Ennek a levét iszom tegnap reggel óta. Hol a legkisebbel, hol a középsővel harcolok, többnyire azért sikerrel (legalábbis a végére az lesz :P), de az biztos, hogy más au-pair, akinek nem lenne ennyi türelme, már egyszer-kétszer itthagyta volna a családot, az biztos :P De én nem adom fel ilyen könnyen!

3.

Azt írtam már, hogy vasárnap megérkezett az új, francia „tanulónk”. Az angolján van mit fejleszteni, mondjuk ezért is jött Angliába, csak angolt tanul, semmi mást, viszont rendes srácnak tűnik. Lelkes, legtöbbször próbál beszélgetést kezdeményezni, van ilyen hordozható fordítógépe (elég hasznos kis találmány), mi pedig próbálunk neki segíteni. Tegnap este az Oysterrel segítettem neki, ma este Bajnokok Ligáját néztünk a nappaliban. Ez azt jelenti, hogy ő is szereti a focit, lesz is majd közös meccsremenés (valszeg Arsenal-meccsre). Próbál beilleszkedni, a fiúkkal is játszott már Call of Duty-t playstation-ön (amit én soha nem fogok, mert ad1, nem szeretem az olyan játékokat, amiben embereket kell ölni, mert mi értelme, ad2, csak a baj van a playstationnel).

4.
Ha már a TV és a playstation szóbakerült. Mivel az elmúlt 2 napban enyhén szólva nem mentek zökkenőmentesen a reggelek, közös döntés alapján (mármint anyukával közös döntés alapján) a távirányítókat felhoztam az emeletre, hogy reggel egy kicsit megkönnyítsem a dolgomat, mert nemhogy még a fogmosás, vagy a reggeli lenne nehéz, de még addig eljutni (értsd: felöltözni iskolai egyenruhába) is néha pokoli nehéz. Főleg, hogyha betelepszenek (ahogy már írtam korábban) a TV elé. Úgyhogy az irányítók és a playstation controllerjei most itt pihennek az emeleten az egyik szekrény tetején. Hehe :D

BA ;)

A hétvégéről annyit, hogy már nagyon kellett egy hétvége a gyerekek nélkül, hogy ténylegesen kialudjam magam, azaz, hogy ne ébredjek fel a hangoskodásukra már reggel 8-9 körül még hétvégén is :P

Szombaton még egy kicsit velük voltam, amíg az apjuk fel nem szedte őket, aztán tényleg „semmittettem” (bár ennek így biztos nincs értelme, még a Word is aláhúzta, mint nem értelmes szó, lehet, hogy külön kéne írnom?! :D), szóval semmittevéssel ütöttem el az időt. Majd 3-ra mentem a Finchley Rd állomásra találkozni Borókával és Zsuzsával, ők mindketten magyar au-pairek. Vettünk fagyit/kávét, majd egy közeli játszótérre/parkba leültünk beszélgetni. Szép időnk volt egész hétvégén, így ekkor is J

Se a Swiss Cottage-i IMAX-ben (főleg nem £16-ért), sem az O2 Centre-ben lévő Vue-ban nem találtunk kedvünkre/kedvemre való filmet, úgyhogy lassacskán hazafelé vettük az irányt. Én pedig eldöntöttem, hogy végre eszek kebabot, úgyis van néhány kebabos bolt itt, közel a házunkhoz J Úgyhogy jól bevásároltam, még a The Co-operative-ban is :P, majd a kebabosnál, aztán uzsgyi haza. Gondoltam nézek valamit a tv-n, mivel az anyuka a barátjánál maradt, de hát persze ilyenkor nincs semmi értelmes film a tévében :P, úgyhogy maradtam a betárazott Jackass 3-nál :D Hát, beteg egy film, az biztos. Bár csak olyan, mint az első két rész.

Egy kb háromnegyed 1-es lefekvést követően délben már fel is keltem :P Majd Forma-1, focimeccs, úgyhogy lazultam ma. Közben az anyuka is volt itthon, majd ment el. Közben a gyerekeket is hazahozta az apuka, adtam nekik kaját, fürdés is volt, estimese, majd alvás. Majd befutott az anyuka az új tanulóval, mivelhogy ismét lakni fog, vagyis már lakik velünk egy tanuló. Most egy 21 éves fekete francia srác. Első benyomások jók róla.

Az este eseménye volt még, hogy hosszas keresgélés után lefoglaltuk a repjegyemet karácsonyra!!! Az eredeti tervek szerint december 17 és január 2 volt a két céldátum, de ehhez képest nyertem +2 napot! ;) Úgyhogy végülis december 16-án fogok menni a 14.00-kor induló British Airways járattal Heathrow-ról, és 17.25-kor fogok leszállni Ferihegy 2-n. Visszafelé pedig 2012. Január 3-án, 18.20-kor fogok felszállni Ferihegyről, és 20.05-kor fogok megérkezni Heathrow-ra. És tökéletes lesz, mivel a hozzánk legközelebbi metróállomásról (Arnos Grove) a Piccadilly Line-nal közvetlenül végig tudok menni Heathrow-ig!!! Egy röpke 80 perces út lesz az is :P Úgyhogy december 16-án csak reggel ledobom a gyerekeket a suliba, majd futok haza, és már indulok is a reptérre! J Egy gyors számolás után kiderült, hogy 82 nap ;)

III. Magyar Au-pair-találkozó, London (+ Republic-koncert)

2011. szeptember 17-18, London. Szóval a múlt hétvégi találkozó. Végre sikerült mindent megcsinálnom, úgyhogy itt az idő, hogy egy kicsit visszatekintsek a szombat-vasárnapra. Emlékezetes volt, azt így elöljáróban is leszögezhetem :D

Fogjuk rá, hogy időben elindultam itthonról, de azért annyira mégsem, hogy busszal menjek Victoriára :P, ezért busz-metró-metró-kombóval jutottam el a tervezettnél hamarabb Victoria vonatállomásra. Kb 9.30-ra ott voltam, és 11-ig mindenki be is futott szépen, ahogy illik. Már éppen indultunk volna Marble Arch-hoz, amikor kiderült, hogy még várnunk kéne, mert Zsu mégis Victoriára érkezik. Vártunk-vártunk-vártunk, majd végül csak befutott :P :D

Majd szépen elgyalogoltunk Marble Arch-hoz, ahol összetalálkozott a csapatunk. Mind a 15 magyar au-pair J Ezután egy „rövidke” séta következett a szállásunkhoz, ami a Hyde Parktól északra volt. Becsekkolás, lepakolás, majd bevásárlás a közeli Sparban, majd piknik a Hyde Parkban. Mondhatni az idő nem kedvezett igazán a kinti programoknak, bár a piknik alatt még nem esett az eső, legalább ennyi szerencsénk volt. Majd vissza a szállásra, ahol megvettem a jegyeket a városnéző buszra, és egy kis várakozás után jött is az első. Elég közel volt egy megállójuk a szálláshoz, úgyhogy még ez is jó volt.

Az elején még egész jó idő volt (értsd: nem esett az eső), azonban mire sikerült nekem is feljutnom a nyitott tetőre, már hullott a manna az égből… De legalább volt fenn a tetőn bőven hely!!! J Adtak ilyen szép sárga :P színű esőkabátot, ami egész jól ellenállt az esőnek, úgyhogy szépen beöltöztünk, és így utaztunk. Az biztos, hogy különleges élmény volt így várostnézni. De mindenképpen megérte, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy egyszer próbálja ki valahol, ahol van lehetőség nyitott tetejű kocsiban, buszon várostnézni, hogy esőben tegye meg. Egészen különleges feelinget ad az egésznek J

De azért kb az út közepén kisütött a nap, úgyhogy utána már szép időnk volt a hétvége hátralévő részében. Egyébként a jegyünk 24 órás jegy volt, ami feljogosított minket a 24 órán belül korlátlan le- és felszállásra a városnéző buszokra, valamint Temze-hajóstúrára is.

Kb 3 óra múltán értünk vissza a Marble Arch-hoz, és feltankoltunk a közeli Sainsburysben az alapozásra. Majd ismét a megszokott gyaloglás következett a szállásra :P

Ha már ismét szóba került a szállás, engedjétek meg, hogy néhány szót ejtsek róla. 3 szobába tudtam foglalni még anno, és végülis 4-5-8 fős megoldás lett a végére, de mivel csak 15-en voltunk, nem 17-en, így az 5-ösben csak 3-an maradtunk, mármint abban a szobában, ahova 5 helyet foglaltunk, így a helyes. Mivel ez a szoba nem gyengén egy 20 fős szoba volt… De olyan fazonokkal, hogy ihaj. Nem sírjuk vissza azt a szobát, az biztos :D

Az alapozás már nem is tudom, melyik szobában esett meg, de az biztos, hogy nem a mi, 20-fősünkben :D :P Jól sikerült, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere J Majd ki-beestünk a buszmegállóba (ott volt konkrétan a szálló bejárata előtt), és onnan be a Piccadilly-re, majd a Bar Rumbába. Oda foglaltam még hétfőn helyet és természetesen guest list-et is magunknak, hogy azért mégse fizessünk már :P És a bejáratnál Mike, az egyik koordinátor, vagy mi a szösz, már ismerősként fogadott :P A papírt sem kellett megmutatnom, amin a foglalás visszaigazolása volt. Mondjuk már voltam ott egypárszor az elmúlt hetekben, és mindig én foglaltam a guest list-et, úgyhogy valszeg ezért emlékezhettek rám. Hehe :P

Jó volt a buli, még egy Giant Martini koktél is volt az asztalunkon, bár az lehet, hogy nem a miénk volt, bár kitudja, mi azért ittunk belőle :P Miután bementünk a helyre, és elfoglaltuk a helyünket, hirtelen elég rosszul kezdtem érezni magamat, így Éva segítségével elindultam kajavadászatra, hátha jót tenne az, mert már nem is tudom, mit éreztem akkor, de nem volt a toppon, az biztos :S Így visszagondolva, fantasztikusan nézhettem ki :P Egy kb félórás sétát, üldögélést követően visszatértünk a klubba, és mintha újjászülettem volna :D, egy szempillantás alatt elmúlt az a rossz érzés, úgyhogy ezután már tudtam élvezni a bulit, ami jó volt ;) Zárásig (3-ig) voltunk, ami előtt nemsokkal Gabi észrevette, hogy nincs meg a pénztárcája! A kabátok miatt ígyis-úgyis meg kellett várnunk, míg mindenki elhúz előttünk, aztán mentünk oda a jó öreg Mike-hoz, hogy nem adtak-e le véletlenül egy pénztárcát. Mi kimentünk, nagyban beszélgetünk egy nagydarab fekete biztonsági őrrel, aki mondta, hogy leadtak neki egy barna pénztárcát (a személyleírás megegyezett a Gabi által adottal :D), és kb 2 perc múlva hozták is az elveszett tárcát, úgyhogy csak néhány font lett a hiány, szerencsére az iratok mind meglettek J

Éjszaka kb semmit sem tudtam aludni, de egész jó állapotban voltam vasárnap egész nap, úgyhogy nem panaszkodok még most sem emiatt J Reggeli, majd kicsekkolás után jött ismét egy kis városnéző-buszozás, mivel ezt még használhattuk ingyen, így ilyetén módon jutottunk el a Towerig, ahol fel tudtunk szállni egy hajóra, amivel elmentünk Westminsterig. Gyönyörű időnk volt egész nap, így a hajókázás is felejthetetlen élmény lett. Miután kikötöttünk Westminsternél, a találkozó gyakorlatilag végetért, mivel nekünk menni kellett, hogy még hazaérjünk hozzám, illetve elkészüljünk a koncert előtt, illetve másoknak meg ugye utazni kellett haza.

Íme a videó a találkozóról ;)

III. Magyar au-pair-találkozó, London from Tamás Simon on Vimeo.

De ezzel még nem ért véget a hétvége. De nem ám!!! Ugyanis vasárnap este „afterparty” gyanánt Republic-koncert volt soron King’s Cross-on, a Scalában. Mondjuk már a hazajutás sem volt egyszerű Friern Barnetbe, ugyanis Mornington Crescent állomás előtt volt egy baleset (egy taxis elcsapott egy motorost), és így lezárták az egész utat, így minden busz megállt, tehát kénytelenek voltunk átszállni metróra, majd mégegyszer buszra. Így éppen arra volt időnk, hogy bekapjunk valami kaját, aztán már indulhattunk is vissza. Ja, azt még nem írtam, hogy Edina és Melinda jöttek velem a koncertre.

Volt magyar kaja, marhapörkölt, kolbász, rétesek,húúú… A koncert is nagyon jó volt, bár azért még van hova kulturálódnom a magyar zenéket illetően :P De azért az előadott számok többségét ismertem J Azt kell, hogy mondjam, a koncert méltó lezárása volt a múlt hétnek, amikor is Dumaszínház, Au-pair-tali és végül Republic-koncert volt!!! Kell ennél több?!

Egy fárasztó nap

Hogy ne legyen ennyire kihalt a blogom, írok már néhány gondolatot a mai napról. A reggel egész tűrhetően ment, ledobtam a fiúkat, minden okés volt, hazaértem, majd a net végeláthatatlan bugyraiba vetettem magam. Közben ment a skype, majd megjött a kedvem a videókészítéshez ismét. Tudni kell, hogy amit még szerdán alkottam, tehát a képeket és videókat, amiket összeraktam, valamiért nem akarta megnyitni :S -.- Úgyhogy kezdhettem elölről az egészet. Bár így utólag, vagy legalábbis útközben, úgy tűnik, hogy jobban is jártam így, mivel még most is futnak be képek a hétvégéről, amik bőven a felhasználható kategóriába esnek J

2-re találkozót beszéltem meg Barbival, ő egy magyar au-pair-csaj, viszonylag közel lakik hozzám, illetve egyik cseh barátnőjével, Terezával a muswell hill-i O’Neills előtt. Én 3-ig értem rá sajnos, mivel mennem kellett felszednem a fiúkat a suliból. Egyébként Barbi is vezet blogot, ha minden igaz oldalt a követett blogjaim között megtalálható az övé is. Szóval egy Apple pie (ingyen kávéval) volt a menü. Az apple pie mellé még pudingot is adtak. Finom volt. Aztán nemsokkal 3 előtt Heni, Barbi egyik szomszédja is befutott, azonban nekem nemsokkal azután indulnom kellett. 3.10 körül indultam, és áldom az eget, hogy betettem a London A-Z-et (térkép), mert anélkül még lehet, hogy mostanra sem találtam volna a sulihoz. Kétszer is elkanyarodhattam volna jó irányba, de egyszer sem tettem meg, így tettem egy jó nagy kerülőt, és kb 3.30-3.50 közötti időszakot futva tettem meg, annyira rossz felé indultam :D:D Még szerencse, hogy van ilyen After School Activity a suliban, így a gyerekek ott voltak. Én meg beestem lihegve, majd meghaltam. Hátitáskával a hátamon igazán jó edzés volt. Mondjuk már hiányzott!

Mondjuk a tanárok már megismertek a folyosón :P Aztán még a busztúra előtt a közeli benzinkúton vettem snack-et a fiúknak (k.rva drágán…), majd jöttünk haza. Ja, még a kicsinek a két buszozás között egy utcai pisilést is beiktattunk :D

Na viszont itthon nagyon nem tudtak ismét csak viselkedni. Ja, azt még nem írtam, hogy tegnap „sikerült” elérniük a fiúknak, hogy 1 hónapig ne legyen playstation (hála az égnek!!!), így ma a számítógépeken lógtak legfőképpen. De azért nyavalygás, verekedés, egymás b.sztatása, kiabálás, sírás is belefért lefekvés előtt. Ez adja meg az au-pairség zamatát :D (Nem mondanám, hogy mindenkinek ajánlom :P :D) Néha a fiúk (főleg a legkisebb, de néha a középső is) kihozzák belőlem az állatot, de így fogom megszerezni a tiszteletüket, az hótziher! Már előre féltem a saját gyerekemet, milyen spártai nevelésben fog részesülni :P

A vacsora sem igazi mindenkileülésszépenmegesziakajáját-fajta volt, úgyhogy a végére már marhára nem érdekelt, hogyha hozzám szóltak, én megettem az én részemet, aztán kész. Aztán ültem ott még vagy félórát, mint akit fejbelőttek, majd szépen lassan elpakoltam. Az anyuka későn ért haza, így én raktam ágyba a két kisebbet. Ez a rész viszont egész jól ment (már a többihez viszonyítva :D :P). De estére nagyon lefáradtam…

Már csak a holnapi napot kell kibírni, és hétvége!!! Jeeeee. És a fiúk az apjuknál fognak aludni szombaton. Nem is kell jobb alkalom, hogy végre egy jót aludjak, így nem tervezek semmi bulizást mostanra, úgyis pénzt kell gyűjteni. Esetleg egy mozi fog beleférni, bár ahogy most néztük az anyukával, nem igazán vannak érdekfeszítő filmek a mozikban. Azt majdnem elfelejtettem leírni, hogy ma vettem füldugókat, amiket majd péntek éjszaka-szombat reggel fel is avatok J

Jóéjt ;)

Brékó-brékó

Tudom, már áhítoztok a hétvége eseményeit taglaló bejegyzésemre (már én is :P :D), de csak ma kerültem olyan állapotba, hogy neki bírjak kezdeni a videó készítésének. De Murphy közbeszólt, ugyanis a Movie Maker nem akarja az igazságot, vagyis a beillesztett videókat nem szándékozik lejátszani, így most uninstall-install-fázisban vagyok, ami azt jelenti, hogy ma sem valószínű, hogy sikerül megcsinálnom a hétvégéről a videót… :S Csak tudjátok, úgy az igazi, hogyha a leírás után egyből van mozgókép, mivel az egyértelműen jobban átadja az érzést, mint a monitorra vetett szavak.

Közben feltelepítette a Movie Makert (ismét), úgyhogy nekiállok, jutok, ameddig jutok 3 óráig. Jelentem, mostmár rendesen beágyazza a videókat, úgyhogy munkára fel!

Előljáróban a hétvégéről: mindent kaptunk Angliából, Londonból, és nagyon jó volt! Nemsokára ismét jelentkezem!

Mi?! Dumaszínház Londonban??? Hétköznap... Nélkülem? Naná, hogy nem :D

A kedd esti „fejtágítás” óta (vagyis az anyuka elmondta a fiúknak, hogy mit kell megcsinálniuk reggelente, mielőtt tv-t nézhetnek) nagyon is elviselhetőek a reggelek. Szerdán 2 perccel 8.55 előtt értünk a suliba, semmi gond nem volt. Csütörtökön teljesen időben indultunk el, azokra a buszokra szálltunk fel, amelyekre szándékoztam, viszont a második busznál úgy beállt a forgalom, hogy 2 megállót kb 20 perc alatt tettünk meg :S Így a második megállónál leszálltunk, és onnantól (reggeli edzés gyanánt :P) futottunk a suliba. Ez egy mintegy 1,3 km volt :D De így is késtünk egy kicsit. Mondjuk mások is. Mint utóbb kiderült a North Circular Road egyik kereszteződésében csak egy sáv volt járható, és a lámpák nem működtek, ezért volt ekkora forgalom. És! Ma reggel már 8.40-kor ott voltunk a suliban. Szuper, nem?! J

Kedden este eldöntöttem, hogy megkérdezem az anyukát, hogy elmehetnék-e csütörtökön este a Dumaszínházra. Szerdán meg is kérdeztem, és azt mondta, hogy nyugodtan, majd vagy ő hamarabb hazajön, vagy a testvére jön, és lesz a gyerekekkel. Úgyhogy szerdán mentem Camden Townba, hogy megvegyem a jegyeket. Egyúttal már elnéztem a világhírű camdeni piacra. Ott meg is ebédeltem, valamint végre találtam pólókat, amik megtetszettek, a minőségük is jó, valamint árban is tűrhetőek voltak, így megvettem őket :P

Közben írt az anyuka testvére, hogy fel tudja ma venni a fiúkat a suliból, úgyhogy ne idegeskedjek emiatt. Úgyhogy nem mentem. Az anyuka elég hamar jött haza, még mindig elég rosszul nézett ki :S De mára már jobban van, csak még mindig köhög.

Szóval tegnap és tegnapelőtt a reggeleket leszámítva nem nagyon kellett csinálnom semmit. Tegnap még elbuszoztam Mill Hill-be, hogy találkozzak néhány au-pair-csajjal. Az elmúlt napokban elég jó idő volt, így tegnap kiültünk piknikezni a közeli parkba. Mintegy 1,5-2 órát töltöttem ott, majd jöttem is haza, aztán lezuhanyzás, elkészülés, és mentem is a tett színhelyére :D Ez a Dumaszínház a Great Portland Street Tube Station mellett volt megtartva, és nagyon sokan eljöttek.

És mi történt még az előadások előtt, mielőtt bementem volna az épületbe??!! Mondta a biztonsági ember, hogy nem lehet palackot bevinni, nálam meg volt egy bontatlan palack víz, valamint egy kávé, amit azelőtt 1-2 perccel vettem, így kiálltam a sorból, a végére mentem, hogy megiszom, aztán majd bemegyek. És miközben ittam, egyszer csak megjelent Nóra és Csaba Colchesterből!!! Ilyen véletlent J

Mielőtt még beléptünk a terembe, MAGYAR sütikbe botlottunk J így Nórával vettünk is egy-egyet J (majd én még később többet :P) Ettem az este folyamán somlói galuskát, krémest, és krémes-mézes sütit is :D

 

A két fellépő Hajdú Balázs és Kőhalmi Zoltán voltak. Az este fantasztikusan jó volt. Már nagyon régen nem nevettem egyfolytában ennyit. 2 óra tömény stand-up comedy. Nagyon-nagyon jó volt!!! Lesz novemberben Bödőcs Tibor (különálló esttel), valamint Kiss Ádám és Felméri Péter is, úgyhogy azt hiszem, egy-két programom már megvan akkorra :D

Kőhalmi Zoltán és én :)

Hajdú Balázzsal :)

Közben pedig megy az egyeztetés a hétvégéről, ugyanis most hétvégén lesz a III. Magyar au-pair találkozó Londonban. Valamint „levezetés” gyanánt Republic-koncert vasárnap este :P :D Úgy néz ki, hogy az egyik legjobb (nagyon) hosszú hétvége elején-közepén vagyok J

Buli, Temze Fesztivál

Természetesen most hétvégén sem ültem itthon J Leszámítva a szombati csőszködést. Estére még előző este megbeszéltem Melindával és Rékával, két magyar au-pair-csajjal Londonból, hogy megyünk bulizni szombaton este. 7.30-ra beszéltük meg Rékával, hogy talizunk a Piccadillyn, ebből lett 8.10 is, mert eleve később indultam el, majd útközben (!!!) a busz megváltoztatta a végállomást, így hamarabb megállt, még szerencse, hogy észrevettem, mivel max hangerőn hallgattam zenét, így Camden Town-ban leszálltam, és kerestem egy másik buszt már Piccadillyig.

Amúgy azért mentünk ilyen hamar, mert ki akartuk (volna) használni a Happy Hours adta lehetőségeket, azaz fele áron tudunk inni(-enni), ami azért itt sem mindegy. Ebből egy falafeles kajálda lett :P, majd elmentünk Charing Cross állomásra, hol felszedtük Melindát is. Visszaindultunk, és már annyira eltelt az idő, hogy fél 11 lett, így a többiek, akiket a face-en szerveztem be, hogy a guest list-en legyünk, már ott vártak a Lillywhites előtt, a Piccadillyn. Rövidesen mindenki befutott, majd mentünk is a Rumbába. Az elmaradt Happy Hours-t itt bepótoltuk :P A lányok éberségének köszönhetően még le is tudtunk ülni egy lefoglalt (nem számunkra :D) asztalhoz. Láttuk a magyar LMFAO-t. A csávó ugyanúgy hosszú, göndör haj, szemüveg :D és még magyar is volt!

Sajnos Rékának ellopták a telefonját és a fényképezőgépét (valamint a csokiját :P), mert a háta mögött tartotta a táskát, így valaki benyúlt és meglépett :S:S De megszületett a hét, vagy hónap mondása ennek hatására: „Ez nem Magyarország, itt lopnak!!!” J 3-kor bezárt a bazár, így hazafelé vettük az irányt. Az eső nagyon jó ütemben, pont akkor kezdett el esni, amikor kiléptünk az ajtón, és nekem semmi kabát vagy esernyő nem volt, így mire hazaértem, 90%-osan szarrá áztam :S 5-re értem amúgy haza.

Másnap 11-re állítottam az ébresztőt, mert Juve-meccset néztem 11.30-tól :D de már kb 9-kor felébredtem, mivel elég szépen kiabáltak a többiek. Így azután már csak éberen aludtam. Megnéztem a meccset, majd elindultam a városba, megnézni a Juve-szurkolói oldal többi szerkesztőinek a kéréseit (mezügyben :D) az Oxford Street-i Sportsdirect-ben, majd miután ott végeztem, a Temze Fesztivál felé vettem az irányt.

5 óra után nemsokkal értem oda, nem mentem teljesen végig, mert elég hosszú partszakaszon volt. Volt egy csomó stand, különböző műsorok, kajás helyek, volt még magyar stand is! Nem hiányozhatott onnan semmi, mi szem-szájnak ingere! Az idő elég változatos volt ekkor is, mivel hol esett, hol elállt, hol esett, hol elállt… 8 óra körül Melinda is befutott Waterloo-ra, majd vele is nagyjából körbejártuk a dolgokat, láttunk valami igen érdekes művészi előadást, megmondom őszintén nem tudtam hova tenni, a hostanyukám és a barátja biztos jobban értékelték volna, mint én. Majd betagozódtunk, hogy viszonylag jó helyről lássuk a tűzijátékot. Ami kb 25 perc késéssel már el is kezdődött :P Viszont megérte rá várni, az biztos! Éjfél körül már haza is értem :D

Thames Festival Fireworks 11/09/2011 from Tamás Simon on Vimeo.

A hétfő reggelről már írtam az előző bejegyzésben. Az anyuka végülis nem jött haza hétfőn, mert bár beteg volt, így a barátja ment el érte, aztán oda, hozzá kocsikázta el. Majd csak ma reggel 8 előtt nemsokkal jött haza, mert hogy nem ment ma dolgozni, mondjuk elég rosszul is nézett ki. Ledobtam a fiúkat a suliba, ma végre időben odaértünk :D majd hazajöttem, aztán elmondtam az anyukának a gondolataimat, ő is, hogy mit és hogyan kéne csinálni, majd ma este a gyerekeknek is elmondta, hogy mi lesz ezentúl a rendszer reggelente, hogy ne legyen felesleges idegeskedés. Be lesz vezetve ismét a Star Chart rövidesen. Majd én mentem a központba, hogy felmérjem a terepet a hétvégére, vagyis, hogy mennyi az időbeli távolság a szállás és a bulihely között, meg néhány dolgot meg is kérdeztem már egyúttal a szálláson.

Délután kocsival mentünk a suliba, ahonnan az anyuka a középsővel ment egy konzíliumra, míg én a kicsivel jöttem busszal haza. Egy gyerekkel mi könnyű már! Nem igazán sok mindent kellett csinálnom ma délután, annyit, hogy ágybatettem a kicsifiút, majd megjöttek az anyuka művészetórájáról a többiek (anyuka, középső és nagyfiú), majd utána a másik kettőt is, és már itt is vagyok.

Amúgy bírtam annak örülni, hogy akkor szarakodott a net, amikor az otthoniakkal akartam skype-olni -.-

A szükséges rossz

Jelen esetben a gyerek. A legkisebb. Még friss a történet, szinte ropog. Egész jól ment ma reggel a történet addig, míg felöltöztek, majd kajálni parancsoltam őket. Ettek is rendesen, majd lassan indulni kellett (volna). 8.05-öt mutatott ekkor az óra.

És megint előjött a kisfiú „nem akarok iskolába menni”-attitűdje. Még meg akart nézni valami filmet v mesét, vagy kitudja mit, amit éppen lepózoltunk a dvd-lejátszóban. Én meg kikapcsoltam a tv-t, mivel nem akartam ismét későn odaérni a suliba. És erre megint úgy elkezdett hisztizni, mint kb múlt pénteken. És ugye ez most azért volt rosszabb, mert így még az elindulás is csúszott… elkezdte vissza levenni pulóverét, kiabált, üvöltött valamit, de hát ez ilyenkor szinte esélytelen, hogy megértsem. Én próbáltam türelmesen elhárítani a „veszélyt”, kérdeztem, hogy miért nem akar suliba jönni, aztán az ebédjével volt probléma, kérdeztem mit szeretne, nem válaszolt. Aztán, mivel nem reagált pozitívan arra, hogy idő van, és suliba kell menni, hanem csak tovább bömbölt, nincs rá jobb szó, leordítottam a fejét :D. Ráhúztam a pulóverét, majd nemsokkal később a kabátját is. Nem mondom, hogy könnyen ment, és ezután úgymond „elindultunk”.

8.30 körül jártunk ekkor, a suli 8.55-kor kezdődik, és valami gigantikus mázlinak kellett volna lennie, hogy odaérjünk időben busszal. 8.35-kor sem jött még egyetlen busz sem, így úgy döntöttem, hogy megyünk taxival, mert nem akarom, hogy elkéssünk. Amúgy a buszmegállótól a suliba érve a „Hurry up!” és „Come on!!!” szavakon-szókapcsolatokon kívül mást nem szóltam hozzá. Legalább lenyugodott…

Úgyhogy ma az anyukával mindenképpen le kell ülnünk beszélni, hogy valamiféle rendszert kialakítsunk a sulis reggelekre vonatkozóan, mert ez így nem lesz túl élvezetes a számomra :D :P A délutáni PlayStation-özés korlátozásában már vannak/lesznek előrelépések, mostmár muszáj leszünk kitalálni valamit reggelre is, hogy zökkenőmentesen, vagy legalábbis sokkal-sokkal zökkenőmentesebben menjenek a dolgok, mint az elmúlt két sulis reggelen. Nekem már vannak ötleteim ;).

Természetesen mindennek két oldala van. Azt hiszem, a negatívról szólt eddig a bejegyzés :P, viszont így, ezzel a viselkedéssel legalább arra „kényszerít” a kisfiú, hogy használjam az agyam, gondolkodjak, ne lustuljak el, hanem új szisztémával, ötletekkel jöjjek el.

Itt változások lesznek… Biztos, hogy nem fog tetszeni a fiúknak (főként a legkisebbnek), de hát tudjátok hogy tartja a mondás: „Ha ellenségeket akarsz, változtass!”

+++

Nincs unalom

Az elmúlt két napban azért már próbára tettek a fiúk :P, főleg a kicsi. Csütörtökön szépen várnunk kellett jónéhány percet a második buszra, és közben nem nagyon sikerült nyugodtan ülni, így a pad mozgása miatt elkezdték egymást csapni a megállóban -.- Nagyon kellett amúgy, főleg, hogy még késésben is voltunk egy kicsit :P Végül úgy értünk a suliba, hogy már majdnem ránk zárták az iskola kapuját :P

Ezt leszámítva a tegnapi nap okés volt. Tudtam, hogy este sokáig nekem kell velük lenni, így én adtam nekik vacsorát, igaz az egyik nagybátyjuk eljött a suliba, így kocsival hazafurikázott minket, így nem kellett buszoznunk. Majd közben írt az anyuka, hogy elég későn jön, így nekem kellett ágyba tenni őket. Kisebb döccenőkkel ez is lezajlott, olvastam nekik jóóó, hosszúúúú meséket J, majd alvás. Én meg néztem a Juventus új stadionjának a megnyitóünnepségét. Gyönyörű a stadion! Ebben az évben nekem el kell oda mennem!!!

Majd végül az anyuka nem jött haza, egyik barátnőjénél maradt, majd csak reggel ugrott be. A gyerekek reggel befejezték a Simpsons: Movie-t. Még a reggelivel és az ebéd elrakásával sem volt gond. Sőt, a második buszút feléig nagyjából minden okés volt. Ekkor a legkisebb elkezdte mondogatni, hogy fáradt, és nem akar suliba menni. A kapun bejutottunk, a középső ment a termébe, és itt elkezdődött a „reggeli edzés” :D :P Elmentünk ahhoz az ajtóhoz, ahol a kicsinek kell bemennie, hogy be tudjon menni az osztálytermébe, de ő folyton-folyvást mondogatta, hogy nem akar suliba menni. Nagy nehezen behurcoltam az épületbe, az egyik tanársegéddel próbáltuk rábeszélni, hogy maradjon, mert már mindenki őt várja, stb-stb. Nem sikerült. Annyira nem, hogy kiszaladt az épületből a suli udvarára, és elkezdett sétálni a kapu felé. Mi pedig mentünk utána… Próbáltuk még rábeszélni, hogy jöjjön vissza, de hát sajnos neki nagyon rossz a természete, nagyon makacs, és ha egyszer valamit a fejébe vesz (legyen az jó, vagy rossz), amellől nem tágít :S Eljutott a kapuig, amin elkezdett volna kimászni!!!, de hát azt már nem engedhettem, így lehúztam, próbált rúgni, ütni, majdnem el is talált, és ekkor mondtam magamban, hogy elég, nem könyörgök neki, és gyakorlatilag behúztam a terme elé (kaputól a teremig kb 50 méter). (Mondjuk lett volna egy alternatív megoldásom, ami néhanapján a hisztis gyerekeknek megmutatná, hogy ki a főnök, és hogy nem jó felé tartanak ezzel a viselkedéssel). Végig üvöltött, az iskolában biztos, hogy mindenki hallotta. Majd kijött a tanárnénije, és mondta, hogy nyugodtan menjek, majd ők megoldják. Jól leizzasztott a gyerek, az biztos :P De hát én nem veszem az ilyeneket magamra. Még a buszon visszafelé kb egy 5 percig gondolkodtam ezen, majd lezártam ezt a történetet.

Hazajöttem, ettem egy szelet kenyeret, majd egy kis netezés után úgy döntöttem, hogy elmegyek Camden Town-ba, és megveszem a jövő vasárnapi Republic-koncertre a jegyeket. Így buszra ültem, majd Highgate-nél átpattantam a metróra, és már ott is voltam. Kb 2 percet ha gyalogoltam az állomástól, és már ott is voltam a Nemesis Tattoo Studiónál, ahol a jegyeket lehet megvenni. Úgyhogy már ez is letudva.

Majd vettem ki egy cash-et a számlámról, mert a jegyekre szinte minden pénzemet odaadtam. Majd kerestem egy T-Mobile-üzletet, mert úgy döntöttem, hogyha lehet, akkor havi törlesztéssel veszek egy okostelefont. Az eladó hölgy csinált egy hitelellenőrzést, aminek a második részén nem mentem át, így azt tanácsolta, hogy egy alap előfizetést csináljak, és mindig időben fizessem be a csekkeket, így már ez is segíthet a hitelellenőrzés második fázisának az átmenetelén. Így egy kicsit több, mint 10 fontot fizetek havonta, amiért 100 percet beszélhetek és 100 sms-t küldhetek. Ééééééss! A T-Mobile-os bolt asszisztens menedzsere egy magyar csávó volt! Miközben a hölgy csinálta az átkalibrálást, meg az ilyeneket, odajött a csávó, és kérdezte, tisztán érthető magyar akcentussal, hogy „Tamás?!” Ekkor ránéztem a kitűzőjére, és láttam, hogy magyar J Mondta, hogy egyből, mikor bejöttem, és meglátott, tudta, hogy magyar vagyok, mert olyan tipikusan magyarnak nézek ki J Beszélgettünk egy kicsit, mondta, hogy van egy Magyar Paprika bolt a Manor House metrómegálló közelében, ott is lehet különböző magyar eseményekre jegyeket venni. Gondoltam, hogy elmegyek, de nagyon neccesen értem volna haza, majd a suliba, így inkább hazafelé indultam.

Itthon ebédeltem gyorsan, majd 3 előtt indultam is, hogy biztosan, nyugodtan odaérjek, és el is érjem a csatlakozást, ne kelljen sokat várnom. Az első busz hamar jött is, 15.07-kor már ott voltam a második buszmegállóban (a gyerekeket 15.30-35 között engedik ki, és a második buszmegállóból kb 7-10 perc az út, forgalomtól függően), azonban 15.25-ig egy busz sem jött!!! De akkor viszont kettő is egymás után -.- :S Hát ez a no komment.

Egy kicsit késve, de odaértem, majd azért megkérdeztem a kicsi tanárát, hogy mégis milyen volt, miután elmentem reggel. Mondta, hogy kellett neki egy kis idő, míg lenyugodott, de utána minden rendben volt. Hazafelé is volt egy kis cirkusz, mert miután leszálltunk, az egyik gyalog, a másik busszal akart menni, és én mondtam, hogy felőlem mehetünk gyalog, én nem bánom. Nem mentünk 100 métert, már mindkettő nyafogott, hogy miért nem busszal megyünk :S Majd megint jött a hiszti, de végül valahogyan eljutottunk a legközelebbi buszmegállóba, ahonnan kemény két megállót mentünk, és végre hazaértünk! Szeretjük a kihívásokat, nemde? :P :D

Majd fél 6 körül hazajött az anyuka, elmondtam neki, hogy hogyan viselkedett a kicsi a suliban, és a jól le is teremtette. Kíváncsi leszek, hogy mikor lesz megint ilyen. Mert abban biztos vagyok, ismerve a kicsi természetét, hogy lesz előbb-utóbb. :P

Ma is dolgozok, mert az anyukának a GCSE-teszteket kell javítania, és be kellett mennie a suliba, ahol kb 4-ig lesz, tehát nagyjából addig dolgozok (közben már jött sms, hogy kb 3.30-ig, mert utána jön az egyik báty, és átveszi a stafétabotot). Aztán irány egy kis party! ;)

Apaaaaaa, kezdőőődik!

Mostanában az elalvással vannak gondjaim. Lefekszek az ágyba, és még legalább félóráig fetrengek (van, hogy 1 óráig is :S), mire valahogyan álomba szenderülök. Ennek ma napközben ittam meg a levét, mivel már annyira álmos voltam olyan fél 11 körül, hogy nem akartam szenvedtetni magamat, így inkább lefeküdtem néhány órára, minthogy a nap egész hátralévő részében olyan legyek, mint a mosott szar.

De míg a napközbeni sziesztához eljutottam, már megkezdődött a fiúknak a suli, vagyis először kísértem el őket busszal az East Finchley-ben lévő sulijukba. Mivel nem mértem le a távot busszal, így csak a Transport for London oldalán kiírt adatokra támaszkodtam, így bőven hagytam időt az érkezésre. 8 körül indultunk, először a 221-es busszal elmentünk North Finchley-be, majd ott átszálltunk a 263-asra (ami kb egyből jött azután, hogy leszálltunk az első buszról), és 8.30-kor már ott is voltunk az iskolában :P Ami amúgy 8.55-kor kezdődött :D Még az iskola előtt összefutottunk a fiúk apjával, aki tegnap hozta őket haza Franciaországból. Én bemutatkoztam a legkisebb fiú egyik tanárának, hogy mégis tudják, hogy nem gyerekrablási szándékkal kóricálok a suliban reggel és délután :P :D

Szóval hazajöttem, a nagyfiút az apuka elvitte az új középsuliba, ami egy köpésre van tőlünk, úgyhogy már nem volt itthon senki. Még egy kicsit tartottam magam, majd győzött az álmosság. Miután felkeltem, ebédeltem: a tegnapi maradék lasagnéból ettem egy adagot. Majd olyan fél 3 körül az angol számomra kaptam egy hívást egy magyar számról. Gondoltam, ez nem lehet véletlen, így csak ismerős hív, aki tudja az angol számomat is. Balázs volt az, aki „keményen dolgozott”, ezért is tudott felhívni :D Egy kis megszakítással majdnem fél óráig beszéltünk, mivel nekem 3-kor menni kellett a fiúkért.

Egy-két perccel később értem a suliba, mint ahogy kiengedik a fiúkat (3.30), mivel a 263-asra majdnem negyedórát kellett várni a megállóban… De minden oké volt, ekkor már a középső fiú egyik tanárának is bemutatkoztam, illetve még őt is megkérdezte, hogy ismer-e engem, tehát, hogy biztosan elengedheti őt velem. J Majd, úton a legközelebbi megállóba, betértünk a sulival szemben lévő benzinkútra, hogy vegyünk a gyerekeknek valami snack-et. Mi olyan 16.20 körül értünk haza, a nagyfiú pedig még azelőtt, hogy én elindultam felszedni a srácokat a suliból, tehát olyan 3 körül.

Amúgy látni kellett volna a fiúk arcát, mikor felszálltunk a buszra, és felmentünk a double-decker emeletére J Az oda- és a visszautat is nagyon élvezték, szinte alig tudtak betelni azzal, hogy mennyi mindent látnak a „tetőről” J Annyira jó volt ezt látni! J (Egyébként a gyerekeknek 15 éves korig ingyenes a londoni közlekedés, 11-15 év között mindenképpen szükségük van egy fényképes Oyster-kártyára, az alatt csak akkor, hogyha felnőtt nélkül utaznak. Ha felnőttel, akkor csak a felnőtt birtokában kell lennie érvényes bérletnek avagy jegynek. Tetszik ez a rendszer.)

Az anyuka egyik testvére már a házban várta a fiúkat, mondta is valamelyik nap az anyuka, hogy már nagyon hiányolja a fiúkat a testvére :D Úgyhogy ő csinált vacsit ma este. Noodles volt különféle zöldségekkel, valamint kicsi csirkehús-darabkákkal. Én jó sok chillis szószt tettem az enyémre, így a végét már nem bírtam megenni :S Majd a vacsora után hirtelen ötlettől vezérelve régi, több évtizedes zenéket kezdtünk el Youtube-on hallgatni :D Majd én feljöttem, a többiek egy kis (vagy nagy :P) nyaggatás után ágyba parancsolták a két kisebbet, a nagyobb egy kicsit később ment aludni.

Majd én kb egy félórája lementem, hogy hozzak fel magamnak vizet, az anyuka pedig már visszaérkezett a teszkós „kiruccanásából”, így beszélgettünk néhány szót. Én mondtam, hogy naponta figyelem a repjegy árakat a hazautazásomra, és most kb £200-220 körül jár a retúrjegy. Szerencsére az anyuka fogja fizetni a jegyemet, de azért próbálom a lehető legolcsóbban kihozni. Mondta, hogy eleve, karácsony lévén, többre számolt, úgyhogy ezek még nagyon jó árak a véleménye szerint. A dátumok amúgy már ki vannak tűzve, december 17-én (valószínűleg egy korai géppel) megyek, és már január 2-án vissza kell jönnöm, mert 3-án már suli a fiúknak. A jegyeket majd szeptember vége felé fogjuk foglalni.

Mondtam neki, hogy csak azért imádkozok, hogy ne legyen hó akkor, amikor repülnöm kell, mert eddig mindkétszer szívtam vele. Ő is mondta, hogy nagyon nem szeret hóban vezetni, ezért ha ilyen az idő, inkább azt mondta a munkahelyén (ahova vezetni kell minden nap), hogy nem tud kiállni a kocsival, beragadt, minthogy elinduljon, és balesetet szenvedjen… És ekkor ért sokként a válasza arra a kérdésre, hogy „De miért nem cserélik le a gumikat téli gumira?” Azt mondta, hogy illegális -.- :O WTF?! De, mondom, az elmúlt telek azért bőven tartalmaztak havas napokat, ami miatt az élet is meg-megállt, és mégsem… Ő sem érti ezt a rendszert. Én sem.

Tegnap két filmet is megnéztem, az egyik a Góóól 3 volt, amit egyszer bőven elég volt megnézni, a másik pedig egy dokumentum film a WTC-tornyok 2001. szeptember 11-ei összeomlásáról, lerombolásáról. Nagyon érdekes kérdéseket feszegetett az a dokumentum film. Én mindenkinek ajánlanám, hogy nézze meg. Ha érdekel valakit, leírom priviben a címet. J

És ha már az alvással indult a bejegyzés, azzal is fejezem be :D Szóval tegnap éjszaka, sőt már este elő kellett vennem a „téli kollekciót”, azaz vastagabb zoknit vettem fel, valamint már szeptember 6-án pizsamában aludtam, annyira nem volt az a nászéjszakai forróság tegnap éjszaka :S

Vége a nyaralásnak :P :D

Most rövid leszek, de azért voltak események, amiket talán érdemes megosztani a nagyérdeművel. Szóval tegnap este lefoglaltam a szállást a jövő hétvégi londoni au-pair-talira, úgyhogy ez pipa. Mostmár csak naptáncot kell járnunk, hogy jó idő legyen :P

Ma egy wood green-i Argos-os túra volt napirenden, ugyanis ágyneműhuzat híján voltunk tegnap, én meg felajánlottam, hogy elmegyek, időmből kitelik, ill. legalább én is szétnézek az üzletekben. Magamnak nem vettem semmit, a huzatokat megvettem, ez is pipa.

Arról még nem írtam, hogy még vasárnap este, 10 és 11 között valamikor, az anyuka lecsapta a biztosítékot, de olyan ügyesen, hogy kiégett valami, így nem volt villanyunk az emeleten, de a konnektorban volt áram, egészen ma délutánig, mivel a landlady ma délutánra rendezett egy műszerészt. Ki is jött, kicserélte, amit kell, pipa.

Olyan 7 óra magasságában a gyerekeket is hazahozta az apuka, azaz hivatalosan is végetért számukra és számunkra is a nyaralás :P Mondjuk 2 hét után – mondhatni – már ideje volt :D :P Szóval holnap megejtem az első buszozást a fiúkkal a sulijukba. Illetve a legnagyobbnak is holnap lesz az első napja a középsuliban. Hogy mi pénzben van a beiskoláztatás itt :O és könyvekről még nem is beszéltünk, csak a ruhaneműk, illetve táskák… Huh.

És igen, nem is lenne az igazi a bejegyzés, hogyha nem ejtenék szót az időjárásról :D Fokozatosan jön/jött meg az idő: tegnap délelőtt még szórványos napsütéssel találkozhattam, délutánra már felhős lett az idő, este pedig már eléggé fújt a szél. Ez mára annyiban változott, hogy a szél mellé még az időnként elég heves eső is megjött. Úgyhogy ma már kabát, legalábbis széldzseki bőven elfért. Ez az igazi ősz!

2 éve Angliában

Fel sem tűnt, észre sem vettem, hogy múlt hét péntekhez képest pontosan 2 éve tettem be a lábam először az Egyesült Királyságba. Az a vicces, hogy ez a 2 év mint egy szempillantás, úgy elrepült. Na jó, nem úgy, de azért még mindig tisztán emlékszem a földet érésemre, a találkozásra az első családdal. Hehe, akkor is szakadó eső fogadott :D És emlékszem, hogy 2009. szeptember 2-án, hazafelé a kocsiban egész jól ment az angol, legalábbis most így emlékszem vissza. Lehet, hogy az idő ebben az esetben is megszépíti a dolgokat?!

Na, de a kezdetek, mármint a mindennapok nem voltak ilyen egyszerűek. Az elején még az olyan szimpla kérdéseket sem értettem meg a teszkóban, mint pl. „Would you like a bag?=Kér táskát?”, mert olyan gyorsan elhadarták, én meg nem voltam felkészülve, hogy bármi kérdést kapok a pénztárostól, így kezdetben csak néztem rá(juk), mint borjú az új kapura, vagy mint prostituált az üdülési csekkre.

Aztán elkezdődött az élet. Nyelvsuli, új barátok, valamiféle fejlődés az angoltudásomban, valahogy már első évben is CAE-s (Certificate in Advanced English, otthon felsőfokúnak felel meg), csoportba kerültem. Tudtam, hogy a tanév végeztével nincs reális esélyem a nyelvvizsga megszerzésére, főleg a beszéddel akadtak gondok, de azért megpróbáltam, mivel 1-2 font különbség font az FCE és a CAE között, ígyhát miért is ne. Utólag visszanézve a dolgokra, így volt jó, hogy nem sikerült elsőre. Mivel utána már volt egy cél, tudtam, hogy mire számíthatok a vizsgán, hogy egyáltalán hogyan zajlik, mit kell a szóbelin alkotni, hogy jó benyomást tegyek a vizsgabiztosra.

Sokat segített a célom, azaz a jó nyelvtudás megszerzésében, hogy második évemben egy sokkal nagyobb városban, Bristolban lakhattam, ahol sokkal könnyebb volt új barátokra szert tenni. Őszintén szólva, Bristolban többet fejlődött az angolom az első 1,5-2 hónapban, mint az előző egy évben. Ez nem vicc. Nagy(obb) városokban sokkal könnyebb, mivel úton-útfélen beszélnie kell az embernek, és így egy kis bátorságra, határozottságra is szert tehet (hogyha még nem volt birtokában :D), mivel muszáj kifejeznie magát az adott ország nyelvén, mert ugye ezért vagyunk itt, nemde?! J

Szóval itt már úgy álltam hozzá az idén márciusban tett CAE-nyelvvizsgának, hogy nem is lehet más a kimenetel, minthogy átmegyek. Méghozzá nemcsak, hogy éppen, 61-62%-kal, hanem simán átugorva a szintet. Egyébként a vizsga előtti hetekben, 2-3 hónapban már nyelvsuliba sem jártam, hanem az internetről beszerzett ingyenes anyagoknak köszönhetően készültem fel a vizsgára. Sikerült, méghozzá (ahogy ezt már a korábbi bejegyzésekben leírtam, de hátha vannak új olvasók, így leírom mégegyszer) úgy, hogy minden egyes része a vizsgának legalább 60%-osan sikerült, tehát kétség sem férhetett ahhoz, hogy átmegyek-e vagy sem.

Hihetetlenül örültem!!! Akarattal, elhatározással, bátorsággal és munkával, kemény munkával tényleg el lehet érni dolgokat! Nekem jópár éve még a középfokú nyelvvizsgáról is csak álmodozhattam, most pedig napi szinten fordítok kedvenc focicsapatom magyarországi szurkolói oldalára cikkeket angolról magyarra. Így folyamatos kihívások elé állítom magam, mivel nem mindig egyszerű egy-egy fordítás, ezt mindenki tudhatja, aki valaha nyelvet tanult. És mostmár ott tartok, hogy más nyelvek elsajátításában gondolkodok.

Nekem már az első évem alatt megtetszett Anglia. Imádom Magyarországot, de nagy a különbség a két ország között, és talán több minden tetszik összességében Angliában, mint Magyarországban, de Magyarország a hazám, és erre mindig is büszke leszek! Az elmúlt időszakban, körülbelül idén tavasztól, vettem észre, hogy teljesen máshogy állok a magyar dolgokhoz. Mivel külföldön élek már egy ideje, nekem nem természetes, hogy elmegyek a „Sarki ABC”-be, aztán veszek Túró Rudit, túrót, kolbászt, akár pálinkát, vagy csak gondolok egyet, és csinálok valami magyarosat. Nem, ezek nem annyira egyszerűek itt kint, mint otthon. Megoldható, mint minden, mivel „Lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség.” Éppen ezért értékeli többre az ember az ilyen alkalmakat, amikor valami Magyarországhoz kötődő dolog történik, dolgot lát, tapasztal.

Tudom, hogy már erről is írtam, de a Magyar Est Bristolban idén májusban, a Magyar au-pair-találkozók, vagy csak néha egy magyaros étel elkészítése, vagy éppen az Eurovíziós Dalfesztiválon Wolf Katit néhány pillanatig magyarul énekelve hallani az angol szövegen belül, hihetetlen érzés. Külföldön élve teljesen megváltozott a Magyarországhoz, a magyar dolgokhoz való hozzáállásom. Minden ilyesmit nagyon nagyra értékelek. Például én őszintén megmondom, otthon nagyon-nagyon ritkán hallgattam magyar zenét, viszont itt kint nagyon sokszor hallgatok. Sőt, jövőhét vasárnap Republic-koncertre megyek Londonban! Októberben a Csík Zenekar érkezik Londonba, novemberben pedig Bödőcs Tibor. Az ilyen alkalmakat ki kell használnia az Angliában élő magyaroknak, hogy szórakozhassanak! J

Szóval itt vagyok most, 2011. szeptember 6-án, 00.30-kor, még mindig Angliában, jelenleg Londonban. Nagyon sokat változtam az elmúlt két év alatt, ez bizonyos, azon vagyok és azon voltam, hogy legfőképpen az előnyömre. Ezt viszont már nem az én tisztem eldönteni! Majd eldönti az Élet…

Betegesen...

Mára megjött a „várva várt” rossz idő, ahogy az előrejelzés is jelezte, azaz esik :S Ezzel párhuzamosan a torkom is most fáj a legjobban péntek óta, úgyhogy erőteljes pihenésbe fogok a mai napon, filmezés és hasonlók lesz a program J

Tegnap amúgy jobban éreztem magam, így el is mentem a Battersea Parkba találkozni Rékával. Ő London Mortlake városrészében lakik, egy hete jött ki. Mivel a tegnapi volt hosszú ideig az utolsó viszonylag meleg, esőmentes nap, így ki akartam mozdulni, így megbeszéltük, hogy ott összefutunk. Meglepő módon időben odaértem! :D A teszkóban bevásároltunk aztán a park egy tisztásán beszéltük át az élet nagy dolgait J

A nap tanulsága: egy parkba bemenetel előtt mindig térképezzük fel a mellékhelyiségek pontos lelőhelyét!!! :D

Hazaérkezésem után az anyukával és a barátjával is beszélgettem egy kicsit, majd jöttem fel a szobámba.

Egyébként holnap foglaljuk le a szállást a 2 hét múlva esedékes au-pair-találkozóra, így aki szeretne jelentkezni, az most még megteheti!!!

Győzelem!!!!!! :D

Hát most nem szorosan az au-pairséggel összefüggő dologról fog szóesni, de hát az én blogomba azt írok, amit akarok, nemde?! :D Szóval, végre-valahára a magyar fociválogatott legyőzte tétmeccsen a svédeket!!!! Ááááá, komolyan mondom, el sem hiszem. Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen. Itt izgultam, szurkoltam végig a meccset, és megértem, mert most a végén végre mi szereztük meg a győztes gólt, nem a svédek. YEEEEAAAAAHHH! :D 2-1-re nyertünk amúgy :D

Hogy másról is szót ejtsek: nem vagyok a legjobb formában, mivel ma, mikor felkeltem, már éreztem, hogy nem az igazi, egy kis fejfájás, valamint torokfájás gyötört, de 1-2 óra múlva mintha már eltűnt volna, így meg is beszéltem egy au-pair-csajjal egy talit, de pont elkerültük egymást. Ő is késett egy 10 percet, én meg még többet :P, így nem várt tovább :D Úgyhogy csak szétnéztem Muswell Hillben, de a hazafelé buszon viszont már nagyon rosszul éreztem magam, úgy éreztem, mintha lázas is lennék, de ebben nem vagyok egészen biztos. Szóval ma este erőteljesen pihenés a napirendi pont.

Tegnap egyébként elmentem a Regent’s Parkba, mivel már akkor is nagyon jó idő volt, így gondoltam, nem egészséges nem kimozdulni egész nap, úgyhogy fogtam magam, buszra, majd metróra pattantam, és már ott is voltam egy kis sétát is követően. Megnéztem az Avenue Gardens-t, valamint a Queen Mary’s Gardens-t is. Most, így szeptember 1-jén az Avenue Gardens volt szebb, mert a Queen Mary’s Gardensben a rózsák nagyja már elhervadt és elhullajtotta a szirmait, úgyhogy nem a legjobb időben mentem parkot nézni.

Aztán este „nagyon okosan” a hazabuszozást választottam, pedig Camdenből mehettem volna Highgate-ig metróval, és onnan busszal, de hát miért is tettem volna ezt… Így több, mint egy óra volt busszal hazakullogni… Az anyuka és a legidősebb bátyja már főzőcskéztek itthon, valami thai-halat csináltak. Jó volt, finom szósszal, úgyhogy közösen vacsiztunk, majd később még befutott a másik báty is. Közben borozgattunk, elég sokmindenről esett szó, amiket most itt nem írok le :D, de egy dolgot azért mégis. Ez egy úgymond visszajelzés a múlt hétvégéről (amikor itt volt Magdi, Zsuzsi és Gabi). Szombaton délután történt, hogy mi itt voltunk a konyhában-étkezőben, és az anyuka barátja sokszor jött ki a konyhába, mert – mint kiderült -, jégkrém-megszállott :D, így csak nyomta be magába a jégkrémeket :D És tegnap mondja az anyuka, hogy egyszer, miután egy ilyen jégkrém-beszerző-újratöltő-körútról visszatért a nappaliba, mondta az anyukának, hogy a Tamás barátnői nagyon dögösek! :D ;)

Amúgy most este megnézegettem a repjegy-árakat, és már most eléggé „szép” árban vannak karácsonyra és újévre :S

Ja, amúgy most hirtelen meghalt a Touchpad-om a laptopon :S Ez jel lenne, hogy új laptopot kéne vennem?! Tervbe van véve, mondjuk úgy egy éven belül… :P

YEAH! YEAH! YEAH!