Jelen esetben a gyerek. A legkisebb. Még friss a történet, szinte ropog.
Egész jól ment ma reggel a történet addig, míg felöltöztek, majd kajálni
parancsoltam őket. Ettek is rendesen, majd lassan indulni kellett (volna).
8.05-öt mutatott ekkor az óra.
És megint előjött a kisfiú „nem akarok iskolába menni”-attitűdje. Még meg
akart nézni valami filmet v mesét, vagy kitudja mit, amit éppen lepózoltunk a
dvd-lejátszóban. Én meg kikapcsoltam a tv-t, mivel nem akartam ismét későn
odaérni a suliba. És erre megint úgy elkezdett hisztizni, mint kb múlt
pénteken. És ugye ez most azért volt rosszabb, mert így még az elindulás is
csúszott… elkezdte vissza levenni pulóverét, kiabált, üvöltött valamit, de hát ez
ilyenkor szinte esélytelen, hogy megértsem. Én próbáltam türelmesen elhárítani
a „veszélyt”, kérdeztem, hogy miért nem akar suliba jönni, aztán az ebédjével
volt probléma, kérdeztem mit szeretne, nem válaszolt. Aztán, mivel nem reagált
pozitívan arra, hogy idő van, és suliba kell menni, hanem csak tovább bömbölt,
nincs rá jobb szó, leordítottam a fejét :D. Ráhúztam a pulóverét, majd
nemsokkal később a kabátját is. Nem mondom, hogy könnyen ment, és ezután úgymond
„elindultunk”.
8.30 körül jártunk ekkor, a suli 8.55-kor kezdődik, és valami gigantikus
mázlinak kellett volna lennie, hogy odaérjünk időben busszal. 8.35-kor sem jött
még egyetlen busz sem, így úgy döntöttem, hogy megyünk taxival, mert nem
akarom, hogy elkéssünk. Amúgy a buszmegállótól a suliba érve a „Hurry up!” és „Come
on!!!” szavakon-szókapcsolatokon kívül mást nem szóltam hozzá. Legalább
lenyugodott…
Úgyhogy ma az anyukával mindenképpen le kell ülnünk beszélni, hogy
valamiféle rendszert kialakítsunk a sulis reggelekre vonatkozóan, mert ez így
nem lesz túl élvezetes a számomra :D :P A délutáni PlayStation-özés
korlátozásában már vannak/lesznek előrelépések, mostmár muszáj leszünk
kitalálni valamit reggelre is, hogy zökkenőmentesen, vagy legalábbis
sokkal-sokkal zökkenőmentesebben menjenek a dolgok, mint az elmúlt két sulis
reggelen. Nekem már vannak ötleteim ;).
Természetesen mindennek két oldala van. Azt hiszem, a negatívról szólt
eddig a bejegyzés :P, viszont így, ezzel a viselkedéssel legalább arra „kényszerít”
a kisfiú, hogy használjam az agyam, gondolkodjak, ne lustuljak el, hanem új
szisztémával, ötletekkel jöjjek el.
Itt változások lesznek… Biztos, hogy nem fog tetszeni a fiúknak (főként a
legkisebbnek), de hát tudjátok hogy tartja a mondás: „Ha ellenségeket akarsz,
változtass!”
+++
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése