Nincs unalom

Az elmúlt két napban azért már próbára tettek a fiúk :P, főleg a kicsi. Csütörtökön szépen várnunk kellett jónéhány percet a második buszra, és közben nem nagyon sikerült nyugodtan ülni, így a pad mozgása miatt elkezdték egymást csapni a megállóban -.- Nagyon kellett amúgy, főleg, hogy még késésben is voltunk egy kicsit :P Végül úgy értünk a suliba, hogy már majdnem ránk zárták az iskola kapuját :P

Ezt leszámítva a tegnapi nap okés volt. Tudtam, hogy este sokáig nekem kell velük lenni, így én adtam nekik vacsorát, igaz az egyik nagybátyjuk eljött a suliba, így kocsival hazafurikázott minket, így nem kellett buszoznunk. Majd közben írt az anyuka, hogy elég későn jön, így nekem kellett ágyba tenni őket. Kisebb döccenőkkel ez is lezajlott, olvastam nekik jóóó, hosszúúúú meséket J, majd alvás. Én meg néztem a Juventus új stadionjának a megnyitóünnepségét. Gyönyörű a stadion! Ebben az évben nekem el kell oda mennem!!!

Majd végül az anyuka nem jött haza, egyik barátnőjénél maradt, majd csak reggel ugrott be. A gyerekek reggel befejezték a Simpsons: Movie-t. Még a reggelivel és az ebéd elrakásával sem volt gond. Sőt, a második buszút feléig nagyjából minden okés volt. Ekkor a legkisebb elkezdte mondogatni, hogy fáradt, és nem akar suliba menni. A kapun bejutottunk, a középső ment a termébe, és itt elkezdődött a „reggeli edzés” :D :P Elmentünk ahhoz az ajtóhoz, ahol a kicsinek kell bemennie, hogy be tudjon menni az osztálytermébe, de ő folyton-folyvást mondogatta, hogy nem akar suliba menni. Nagy nehezen behurcoltam az épületbe, az egyik tanársegéddel próbáltuk rábeszélni, hogy maradjon, mert már mindenki őt várja, stb-stb. Nem sikerült. Annyira nem, hogy kiszaladt az épületből a suli udvarára, és elkezdett sétálni a kapu felé. Mi pedig mentünk utána… Próbáltuk még rábeszélni, hogy jöjjön vissza, de hát sajnos neki nagyon rossz a természete, nagyon makacs, és ha egyszer valamit a fejébe vesz (legyen az jó, vagy rossz), amellől nem tágít :S Eljutott a kapuig, amin elkezdett volna kimászni!!!, de hát azt már nem engedhettem, így lehúztam, próbált rúgni, ütni, majdnem el is talált, és ekkor mondtam magamban, hogy elég, nem könyörgök neki, és gyakorlatilag behúztam a terme elé (kaputól a teremig kb 50 méter). (Mondjuk lett volna egy alternatív megoldásom, ami néhanapján a hisztis gyerekeknek megmutatná, hogy ki a főnök, és hogy nem jó felé tartanak ezzel a viselkedéssel). Végig üvöltött, az iskolában biztos, hogy mindenki hallotta. Majd kijött a tanárnénije, és mondta, hogy nyugodtan menjek, majd ők megoldják. Jól leizzasztott a gyerek, az biztos :P De hát én nem veszem az ilyeneket magamra. Még a buszon visszafelé kb egy 5 percig gondolkodtam ezen, majd lezártam ezt a történetet.

Hazajöttem, ettem egy szelet kenyeret, majd egy kis netezés után úgy döntöttem, hogy elmegyek Camden Town-ba, és megveszem a jövő vasárnapi Republic-koncertre a jegyeket. Így buszra ültem, majd Highgate-nél átpattantam a metróra, és már ott is voltam. Kb 2 percet ha gyalogoltam az állomástól, és már ott is voltam a Nemesis Tattoo Studiónál, ahol a jegyeket lehet megvenni. Úgyhogy már ez is letudva.

Majd vettem ki egy cash-et a számlámról, mert a jegyekre szinte minden pénzemet odaadtam. Majd kerestem egy T-Mobile-üzletet, mert úgy döntöttem, hogyha lehet, akkor havi törlesztéssel veszek egy okostelefont. Az eladó hölgy csinált egy hitelellenőrzést, aminek a második részén nem mentem át, így azt tanácsolta, hogy egy alap előfizetést csináljak, és mindig időben fizessem be a csekkeket, így már ez is segíthet a hitelellenőrzés második fázisának az átmenetelén. Így egy kicsit több, mint 10 fontot fizetek havonta, amiért 100 percet beszélhetek és 100 sms-t küldhetek. Ééééééss! A T-Mobile-os bolt asszisztens menedzsere egy magyar csávó volt! Miközben a hölgy csinálta az átkalibrálást, meg az ilyeneket, odajött a csávó, és kérdezte, tisztán érthető magyar akcentussal, hogy „Tamás?!” Ekkor ránéztem a kitűzőjére, és láttam, hogy magyar J Mondta, hogy egyből, mikor bejöttem, és meglátott, tudta, hogy magyar vagyok, mert olyan tipikusan magyarnak nézek ki J Beszélgettünk egy kicsit, mondta, hogy van egy Magyar Paprika bolt a Manor House metrómegálló közelében, ott is lehet különböző magyar eseményekre jegyeket venni. Gondoltam, hogy elmegyek, de nagyon neccesen értem volna haza, majd a suliba, így inkább hazafelé indultam.

Itthon ebédeltem gyorsan, majd 3 előtt indultam is, hogy biztosan, nyugodtan odaérjek, és el is érjem a csatlakozást, ne kelljen sokat várnom. Az első busz hamar jött is, 15.07-kor már ott voltam a második buszmegállóban (a gyerekeket 15.30-35 között engedik ki, és a második buszmegállóból kb 7-10 perc az út, forgalomtól függően), azonban 15.25-ig egy busz sem jött!!! De akkor viszont kettő is egymás után -.- :S Hát ez a no komment.

Egy kicsit késve, de odaértem, majd azért megkérdeztem a kicsi tanárát, hogy mégis milyen volt, miután elmentem reggel. Mondta, hogy kellett neki egy kis idő, míg lenyugodott, de utána minden rendben volt. Hazafelé is volt egy kis cirkusz, mert miután leszálltunk, az egyik gyalog, a másik busszal akart menni, és én mondtam, hogy felőlem mehetünk gyalog, én nem bánom. Nem mentünk 100 métert, már mindkettő nyafogott, hogy miért nem busszal megyünk :S Majd megint jött a hiszti, de végül valahogyan eljutottunk a legközelebbi buszmegállóba, ahonnan kemény két megállót mentünk, és végre hazaértünk! Szeretjük a kihívásokat, nemde? :P :D

Majd fél 6 körül hazajött az anyuka, elmondtam neki, hogy hogyan viselkedett a kicsi a suliban, és a jól le is teremtette. Kíváncsi leszek, hogy mikor lesz megint ilyen. Mert abban biztos vagyok, ismerve a kicsi természetét, hogy lesz előbb-utóbb. :P

Ma is dolgozok, mert az anyukának a GCSE-teszteket kell javítania, és be kellett mennie a suliba, ahol kb 4-ig lesz, tehát nagyjából addig dolgozok (közben már jött sms, hogy kb 3.30-ig, mert utána jön az egyik báty, és átveszi a stafétabotot). Aztán irány egy kis party! ;)