Félpercesek

1.
Még a repjegy-foglalás közben/előtt/után mondta az anyuka, hogy mostmár, hogy ugye neki fiú au-pairje van (alias én :D), több ismerőse is fiú au-pairt akar. Merthogy olyan chilled (nyugodt, kiegyensúlyozott, alkalmazkodó) vagyok! J Mondom, köszi! ;) De azért hozzátettem, hogy általában tényleg ilyen vagyok, de azért vannak reggelek, amikor bőven sokat kell kiabálnom a fiúkkal/fiúkra, hogy haladjon a reggeli menet. Ezt persze ő is tudja, ő is ugyanígy szokott velük szenvedni, hogyha betelepszenek a számítógép/tv/playstation elé, és menni kell(ene) valahova.

2.

Hogy átfűzzem a gondolatokat: a reggeli (és délutáni) kiabálások. Ma este beszélgettem egy kicsit az anyukával, és most mondta, hogy miután a hétvégét az apjukkal töltik a gyerekek, a következő 1-2-3 napban mindig ilyen nyűgösek, meg minden sz.r nekik, mivel az apjuk elengedi a gyeplőt, tehát sokáig fennmaradhatnak este, de reggel ugyanúgy kelnek korán, stb-stb. Tehát szigornak a szikrája sincs. Ennek a levét iszom tegnap reggel óta. Hol a legkisebbel, hol a középsővel harcolok, többnyire azért sikerrel (legalábbis a végére az lesz :P), de az biztos, hogy más au-pair, akinek nem lenne ennyi türelme, már egyszer-kétszer itthagyta volna a családot, az biztos :P De én nem adom fel ilyen könnyen!

3.

Azt írtam már, hogy vasárnap megérkezett az új, francia „tanulónk”. Az angolján van mit fejleszteni, mondjuk ezért is jött Angliába, csak angolt tanul, semmi mást, viszont rendes srácnak tűnik. Lelkes, legtöbbször próbál beszélgetést kezdeményezni, van ilyen hordozható fordítógépe (elég hasznos kis találmány), mi pedig próbálunk neki segíteni. Tegnap este az Oysterrel segítettem neki, ma este Bajnokok Ligáját néztünk a nappaliban. Ez azt jelenti, hogy ő is szereti a focit, lesz is majd közös meccsremenés (valszeg Arsenal-meccsre). Próbál beilleszkedni, a fiúkkal is játszott már Call of Duty-t playstation-ön (amit én soha nem fogok, mert ad1, nem szeretem az olyan játékokat, amiben embereket kell ölni, mert mi értelme, ad2, csak a baj van a playstationnel).

4.
Ha már a TV és a playstation szóbakerült. Mivel az elmúlt 2 napban enyhén szólva nem mentek zökkenőmentesen a reggelek, közös döntés alapján (mármint anyukával közös döntés alapján) a távirányítókat felhoztam az emeletre, hogy reggel egy kicsit megkönnyítsem a dolgomat, mert nemhogy még a fogmosás, vagy a reggeli lenne nehéz, de még addig eljutni (értsd: felöltözni iskolai egyenruhába) is néha pokoli nehéz. Főleg, hogyha betelepszenek (ahogy már írtam korábban) a TV elé. Úgyhogy az irányítók és a playstation controllerjei most itt pihennek az emeleten az egyik szekrény tetején. Hehe :D