Elmélkedés

Milyen jó is lenne az életünk, hogyha a legidősebb testvérek valahogy nem lennének, vagy legalábbis nem úgy viselkednének, ahogy... Az elmondottak alapján nem csak az én családomban, hogyismondjam :/, nem a legkedvesebb családtag a legidősebb gyerek. És akkor még a "nem a legkedvesebb" szókapcsolattal nagyon-nagyon szofisztikáltan fejeztem ki magam -.- 

Hogy miért is írok most erről?! Mert ahogy már az előző bejegyzésben is írtam, tegnap is itthon volt a legfiatalabb fiú, és játszottunk két parti biliárdot, majd dél körül kimentünk a hátsókertbe focizni is. Mindkét játék közben olyan szépen megvoltunk. Még a biliárd előtt pont teregettem, és már kérdezgette, hogy mikor játszunk már :) Illetve tényleg, közben még egy kicsit talán "oltogattuk" is egymást, ha mondhatom így :P, de nem úgy, mint mikor a legidősebb fiúval csinálják, tehát nem úgy, hogy mindíííg, minden körülmények között én vagyok a Nr. 1. Ezt gondolja magáról a legnagyobb fiú, felőlem gondolhatja, engem nem zavar, nem figyelek rá, és kész, de hogy a fiútestvéreit állandóan le kell győznie, mindig neki kell lennie az elsőnek, ezt nem tudom megérteni. Vagyis az egész gyerek attitűdjével van a legnagyobb gond. Szóval, visszatérve a legkisebb fiúra, alapjáraton egy kedves fiú, viszont természetesen akaratos, de tegnap olyan szépen elvoltunk, hogy csak na :)

A középső fiúval már az elejétől, tehát az ideérkezésemtől fogva megtaláltuk a közös hangot. Szinte minden nap, minden reggel kérdezget, hogy tegnap este voltak-e focimeccsek, és ha igen, akkor mik az eredmények, úgyhogy ezért is naprakésznek kell lennem. Meg amúgy is, imádom a focit :P Vele nagyon jól kijövök amúgyis, ő szokott a legtöbbet segíteni a főzésnél, főleg szerdánként, hogyha kell segítség, mert mondjuk akkor eleve miatta kell hamarabb csinálnom a kaját :P :D Illetve vele tényleg bármikor lehet beszélgetni.

A két kislány is rendben van. Természetesen hisztik előfordulnak, dehát hol nem?! Ikrek, de ennél különbözőbbek már szinte nem is lehetnének :P :D Az egyikük kompromisszumkész, ő szívesen megosztja a kajáját is általában a testvéreivel, könnyebb vele, míg a másik "bossy" :), azaz főnökösködő, nagyon akaratos, úgyhogy vele néha vannak összetűzések, de már ezeket is nagyon jól megtanultam kezelni :) Ők ketten együtt nagyon jól elvannak, eljátszanak. Vagdosnak, festegetnek, ragasztgatnak, szóval a papír középpontban van az ő életükben :)

A legnagyobb fiú ezekkel szemben, sajnos, már elnézést, de a megtestesült gonosz :/ Úgy mondanám, hogyha ezzel a családdal megfogtam az Isten lábát, akkor az Ördög (azaz a fiú) lába is állandó vendég nálunk :P, de "csak" a többi gyerekbe "rúg bele" olykor (=mindig). Sajnos ő belátható időn belül nem fog változni, legalábbis jó irányba nem hiszem. Nem tudom, minek kéne történnie, hogy valamiféle pozitív változás álljon be a viselkedésében, de leginkább a testvérei felé tanúsított magatartásában. Igazából addig van nyugalom, amíg nincs itthon, vagy mi nem vagyunk itthon a többi gyerekkel, így nincs lehetőség konfrontációra. Meg az a hangnem. Véletlenül sem engedne semmit sem, ha ő kérdez, akkor mindenkinek rá kell(ene) figyelnie, de főleg annak, akit kérdez. És ha nem figyel oda az illető, akkor olyan mimikát levág, és megsértődik, hogy csak nézek (12 éves!!!, de a többi gyerek nem csinálja így...) Mondjuk én nagyon ritkán "beszélgetek" vele, akkor is legfőképpen ő beszél, én meg Yes, Sure, Really?, szavakkal :P "viszem előre" a "beszélgetést". Mondjuk legfőképpen akkor talál odajönni, amikor dolgom van (tehát pont már vacsora után, mikor rendbeszedem a konyhát, meg ilyenek :P) Könnyebb lenne sokkal az életünk, ha csak 4 gyerek lenne... :/

Igaz, június-júliusban csak 3 lesz, a két kislány és a legidősebb, mert a másik két fiú ottmarad Németországban, és abban a 1,5 hónapban ott fognak suliba járni, így legalább gyakorolják a nyelvet, és a nagyszülőkkel lesznek. Úgyhogy várhatóan abban a 1,5 hónapban itthon egy kicsit nyugalmasabb idők várnak ránk :)

Amit még nem bírok felfogni: miért akar mindig, mindegyik gyerek első lenni, de főleg elsőként kapni vacsoránál a kajából?! Mintha nem lenne elég kaja! És mivel lehetetlen egyszerre 4-5 gyereknek elsőként adni, valaki mindig elkezd sírni -.- Meg tudnék néha őrülni ettől, de már olyan jó színész vagyok, és olyan türelemre tettem szert az ittlétem alatt, hogy leplezem.

Tereprendezés

Vasárnap este megkérdeztem már az apukát, hogy május 27-e hogyan lesz, mert ők akkor mennek Németországba, mi meg néhányan akkor mennénk Párizsba, mert az a hétvége a jó a többieknek. Mint kiderült, reggel a gyerekek mennek még suliba, és majd délután, valami 3-4 óra között repülnek Németországba, gondolom Berlinbe, de azt nem is igazán kérdeztem. Úgyhogy megkérdeztem, hogy szüksége lenne-e rám aznap, mert valszeg Eurostarral mennék London St.Pancras állomásról Párizsba, így oda még nekem fel is kell jutni, tehát minimum 3 órával előtte (de inkább többel) el kell indulnom Bristolból. Ja, és valamikor napközben, kora délután tervezzük, hogy indulunk Londonból, hogy azért még pénteken is szét tudjunk nézni a városban :) Szóval, azt mondta, hogy valszeg aznap nem fog menni dolgozni, úgyhogy nyugodtan mehetek majd korán is akár, nem gond. Most nekem van a legjobb fej családom, vagy nekem van?! :D Még az is kiderült vasárnap este, hogy az anyuka majd csak szerdán indul utánuk, mert ő addig dolgozik, nem tudott már szabadságot kivenni, és ő kocsival megy utánuk, szóval egy jó, "rövid" útja lesz :D Így majd egészen június 9-ig (csütörtökig) leszek egyedül itt. 

Ezek örömére, miután beszéltem az apukával, mentem kipakolni a mosogatógépet, és olyan "ügyes" voltam :D :P, hogy sikeresen eltörtem a nagyfiú Coca-Colás poharát :D Tehát csináltam magamnak még egy kis melót aznap estére :P Egy picit meg is vágtam a jobb hüvelykujjamat, dehát mit számít az :)

Hétfőn a legfiatalabb fiú itthon maradt, mert ismételten nem érezte jól magát, mondjuk most tényleg úgy tűnt, hogy rosszabbul van, mint pl pénteken, amikor szintén itthon maradt, mert tegnap reggel elég szépen köhögött, igaz később már elég jól volt, de annyira már nem, hogy ma is menjen suliba :P Szóval hétfőn többszörösen is itthon kellett lennem. Egyrészt ugye a gyerkőc itthon maradt, és nagyon nem szabad magára hagyni, bár ő bőven elvan magában :) Másodrészt, már reggel 8 előtt jöttek a "kertépítők", akik az előkertet alakítják át, azaz egyenlő szintre hozzák ki a szomszédéval, mivel ikerházban lakunk, és úgy lenne az igazi, hogyha a kertek sem ütnének el egymástól nagyon-nagyon. Tavaly őszig még egy kerítés is volt a két kert között (én nem is emlékszem a kerítésre, pedig állítólag októberben lett kiszedve :P :D) Eddig az utcafronton egy 1-1,5 méter magas téglasor szegélyezte az előkertünket. Na, az tegnap onnan eltűnt :D Azért is írtam idézőjelbe a kertépítőket, mert eddig inkább a rombolás rész ment :P De annyira jól ment, hogy már tegnap megtöltöttek egy nagy konténer a tégladarabokkal :P Szóval itt kellett lennie valakinek, hogyha kérnek kávét/teát, akkor kiszolgáljam őket. Harmadrészt pedig valamikor a nap folyamán várható volt a hátsó kertbe is egy brigád, akik már múlthét hétfőn is jöttek. Végül tegnap valamikor a délután folyamán estek be, de 5 percnél biztos nem töltöttek többet a kertben, valamit permeteztek, aztán csá :D

Délután most kivételesen nemcsak az én két kislányom jött velünk haza a suliból, hanem Delyth (akihez járok takarítani péntekenként) lánya is, mert nem tudtak érte menni időben, így még vasárnap este felhívtak minket, hogy el tudnám-e őt is hozni. Miért is ne? Így tegnap délután csak azért nem volt 6 gyerek velem :D :P, mert a középsőnek fociedzése volt a suliban. Amúgy Delyth lánya csak fél 5-ig volt itt, akkor jött érte az anyukája. Ezt követően a lányokkal elkezdtünk festegetni :) És természetesen mit festettem először? Egy magyar zászlót!

A nap további része problémamentesen zajlott, semmi érdemleges nem történt. Ma is nagyon megszakítottam magam eddig :P, kiteregettem (kb 20 perc), majd játszottam a legkisebb fiúval 2 parti biliárdot. Ja, még reggel, néhány perccel 9 után hívtak a suliból a vezetékesen, hogy a középső fiúnak valami atlétikai versenye van valahol máshol, viszont ő még mindig a suliban van. Az anyuka még nem volt itthon, így gyorsan hívtam, elmondtam a szitut, ő meg 2 perc múlva futva érkezett :P És természetesen ilyenkor nincsenek kéznél a cuccok, úgyhogy még azzal is eltelt 1-2 perc, hogy kereste a ruhát meg a cipőt.

Reggel meg még, mielőtt indult volna, az hostapám megkérdezte, hogy mik a terveim mára. Hát, mondom, konkrét terveim nincsenek (kibúvó válasz :P :D), mégse mondhatom azt, hogy döglök egész nap :D

Wells

Pénteken este megbeszéltük néhányan, hogy szombaton elugrunk várostnézni Wellsbe. A délután 1-kor induló buszra pályáztunk, így 12.45-re beszéltük meg a találkát a Primark bejáratánál. Mivel csütörtökön a headsetem egyik fele, ezért kénytelen voltam venni egyet tegnap. £10 volt, gyakorlatilag ezért dolgoztam pénteken Delythnél :D:P Tehát egy kicsit hamarabb mentem be a városba, hogy bőven legyen időm megvenni, amiket meg kell. Úgyhogy headset-vásárlás, majd Poundland után találkoztam a többiekkel. Végülis 5-en mentünk: Anika, Judith, Magdalena és Maria, na meg persze én :P

Nagyon jó idő volt, ilyen igazi kirándulós. Ennek hatására én nem is vittem semmi kabátot, csak egy hosszú felsőt. Elég is volt! Kb 1 óra buszozás után megérkeztünk Wells városkájába, ami, a brosúrák szerint Anglia legkisebb városkája. Van egy nagyon nagy katedrálisa, amit kívül-belül körbejártunk. Ilyen tipikus angol kisváros, szűk utcácskákkal, piaccal, pubokkal, pici boltokkal. Tök jó feelingje volt az egész helynek :) Wells külterületén található még a Wookey Hole nevű barlangrendszer, ahova most nem mentünk el, mert egy kicsit kevés lett volna rá az idő, meg most annyira keret sem volt rá :P Természetesen kávéztunk egyet a Starbucksban :D, ahol mindenki elfogyasztotta a hozott szendvicsét (én még az ott vett cheesecake-et is :P, inkább ne lenne cheesecake a kávézókban, mikor megyek, mert mindig veszek egy szeletet :P)

Aztán 5 óra után néhány perccel megtaláltunk egy nagyon régi édességboltot, ami elvileg 5-kor zár, de még ott voltak az eladók, és be tudtunk menni. Biztos látták, hogy turisták vagyunk, így biztos fogunk is venni valamit. Hát vettünk is :D Marshmallow-t és ilyen legó alakú édességet vettem. A marshmallow már rég elfogyott, a másikkal viszont csak a szenvedés van :P Ezután pont lekéstük az 5.19-es buszt, így még beültünk egy pubba, ahol Anika és Maria ettek levest, mi meg kávéztunk újfent :P Aztán már jó hamar kimentünk a buszmegállóba, nehogy ismét lekéssük a buszt, mert ilyenkor már csak óránként jártak :D Visszaérkeztünk Bristolba, én még "véletlenül" betévedtem a Tescóba, és hát fánk lett a vége... Majd hazabicajoztam, de nem szakadtam meg a röhögéstől, nem volt nagyon meleg ekkor már, sőt... De kesztyűt azért sem vettem fel :P

Ma szépen lazán, 11 előtt felkeltem, ettem egy félszelet zsemlét, meg a maradék fánkot :D aztán lenyírtam a hajam, lezuhanyoztam, majd egy kicsit takarítottam a szobámban, mert már ráfért :P Főleg az asztalomon voltak gátlástalan állapotok :D De mostmár úgy néz ki, mint egy normális asztal. Úgyhogy most megy a pihenés:P

A főzésszakértő

Vége a hét munkával teli részének. Egy "kicsit" később végeztem, mint amúgy szoktam pénteken, mert a kis családom szépen elkezdett valami filmet nézni, és így egészen 19.55-ig nem vacsoráztunk... -.- Amúgy normális esetben 18.30-kor szoktunk vacsizni, meg is csináltam a vacsit akkorra, dehát nem ettünk... Nekem meg nem mondták, hogy filmet néznek, ami eddig tart, így én vártam a konyhában, közben olvastam, majd 7 után jött az apuka, gondolom már ő is majd éhenhalt :P, aztán mondja, hogy még megnézik a filmet, dehát ő se mondta, hogy meddig tart, így lehúztam a szobámba, netezgetéssel és olvasással ütöttem el az időt :P

Amúgy a mai nap ilyen tipikus angol napnak tekinthető, értsd ezalatt reggel még esőben mentünk a suliba, majd délután már napsütés, estére pedig megint szépen lehűlt a levegő... A mai nap híre, hogy reggel nem érezte jól magát, és így nem is ment suliba a legkisebb fiú, viszont nem volt semmi komolyabb baja, tévézett, néha szgépezett. Én voltam ismét Delythnél takarítani, most konkrétan porszívózni, és nemsokára majd festeni megyek, mert kérdezte, hogy tudok-e festeni, hát mondom, hogy a fenébe ne tudnék, mikor Apukám ;) festő, és nyaranta szoktam neki segíteni :) Úgyhogy majd itt is megmutatom a tehetségemet ;)

Aztán hazajöttem, a gyerek már úgy várt, mert kajás volt :P Nem is reggelizett... Úgyhogy tükörtojást kért ebédre, meg még evett egy eperlekváros kenyeret. Közben én is szépen megebédeltem, szendvicsekkel :P majd gyorsban felmostam, aztán tunyultam egy kicsit, majd mentem a srácokért a suliba. Minden oké volt, már "Alriiiight" Mervyn is itt volt, aztán megjött a szállítmány, amire egész nap "vártam" :D Hoztak cementet, homokot, meg még valami anyagot, aztán, mivel az "ifa" :D nem fért volna be a kocsibejárón, így az utcán ledobta a csávó :P Ezután minden okésan zajlott.

Tegnap ismételten én főztem vacsit, mert az anyuka a fiúkkal ment el focicsukát venni, meg amúgy egész nap egy továbbképzésen volt, este pedig valahova ment el, így nem is vacsizott velünk, csak leült az asztalhoz, így nekem kellett valamit gyirsen-gyorsan :D kitalálni vacsira. Szerencsére volt sausage, főztem ki rizst, meg pároltam répát és karfiolt :P

Egy kis címmagyarázat: az elmúlt 4 napban majdnem teljesen egyedül csináltam vacsit, mindig meg is köszönte az anyuka és/vagy az apuka, ma pedig még egy olyan mondatot is elejtett, hogy You're a cooking expert = Egy főzésszakértő vagy. És hogy mire értette? Hát hogy mostmár teljesen könnyedén megy egy 8 fős családra a főzés nekem :P :D

És már csak 3 hét!!!

Bristol, I love you :) - avagy az első 6 hónapom itt

Múlt hét szombaton (március 12-én) volt pontosan 6 hónapja, hogy elkezdtem karrieremet Bristolban, ezért is született ez a bejegyzés. Hol is kezdjem?! Kezdem a legelején, azaz, hogy hogyan kerültem Bristolba.

A tavalyi évemet is au-pairként töltöttem, akkor Tiptree-ben éltem, ami Londontól északkeletre van kb 1-1,5 órára vonattal, Ipswich irányába. Onnan július végén mentem haza néhány hétre, de még június végén, vagy július elején, már pontosan nem emlékszem, mikor, elkezdtem keresni másik családot, lehetőleg nagyvárosban. Azért nagyvárosban, mert Tiptree egy kb 12 ezres település volt, ahol semmi, de szószerint semmi kikapcsolódási lehetősége nem volt egy huszonéves fiatalnak... Tehát valamikor június-július fordulóján ismét regisztráltam az aupair-world-re, ahol bejelölgettem családokat, és vártam. Egy idő után visszaírt a jelenlegi családom, majd írtak emailt is. Ebben leírta az apuka, hogy mit kell tudni róluk, mit szeretnek csinálni, mivel foglalkoznak, nagyjából mit fog kitenni a munkám, stb-stb.

5 gyerek. Nem mondom, hogy elsőre túl bizalomgerjesztő volt ez a szám :D De aztán kiderült, hogy az előző au-pairjük (aki szintén magyar volt) 2,5 évig volt náluk, ami elég jó "referencia" egy családnak szerintem :D Gondoltam, csak nem lehet olyan rossz, ha 2,5 évig itt lakott velük, csak nem szereti magát szenvedtetni, ha szar a hely :D Mindent letisztáztunk, a mostani hostapám felhívta Alice-t, az előző hostanyukámat, aki excellent (kiváló) referenciát adott rólam :P, így minden oké volt. Nemsokkal ezután felvetették, hogy mi lenne, ha még most nyáron eljönnék hozzájuk, mielőtt hazautazok augusztusra, és akár egy bőröndnyi cuccot el is hoznék, amire nem lesz szükségem a nyár alatt. Éltem a lehetőséggel, mivel még fizették is az utamat Tiptreeből Bristolba.

Már első alkalommal is nagyon szimpatikusnak tűntek, bolognai spagettit csináltak a látogatásomra. Nagyon szép idő volt, kiültünk a hátsókertbe beszélgetni, ekkor találkoztam Lacival is, aki néhány bennfentes infót is megosztott velem :D Mindent lefixáltunk, a £60-os heti fizetést, amiért nagyjából 25 órát dolgozok hetente, mondták, hogy a nyelviskola felét állják, mivel támogatják az au-pairjeiket a céljaik elérésében (és tényleg!), valamint hogy a repjegyet megveszik az au-pairnek. Ilyen szempontból annyira nem vészes a £60-os heti fizu, mivel pl az előző helyemen heti £90-ot kaptam, viszont abból a repjegyet, és a teljes nyelvsulit is nekem kellett fizetnem, és akkor 40 órát dolgoztam egy héten, míg itt 25-öt kell. Illetve mondták, hogy a szomszédoknál előfordul, hogy lehet csinálni kis fusi munkákat, mint fűnyírás, kutyasétáltatás, takarítás, bébiszittelés, stb. Úgyhogy már ekkor sem bántam meg, hogy őket választottam. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy csak azért vállaltam be egy 5 gyerekes családot, mert nem angolok!!!

Aztán szeptember 12-én éjfél körül (már lehet, hogy éppen 13-a volt) megérkeztem, és elindult a bristoli kalandom. Az első hetekben még a megszokási fázisban voltunk, mondjuk szerencsére a gyerekek elég hamar elfogadtak, a lányok már kb rögtön :D, de a fiúkkal sem volt bajom. Amikor meg határozottabbnak kell lenni, azaz fel kell emelni a hangomat, akkor meg kell tenni, nincs mese. Meg kell nekik mutatni, hogy ki a főnök ;)

A szülőkkel nagyon jó a kapcsolatom, még egy hangos szavuk nem volt hozzám (nem úgy a gyerekekhez :D), ha valamit véletlenül nem jól csinálok, akkor szépen megkérnek, hogy legközelebb máshogy csináljam. Teljesen korrektek :) Ott segítenek, ahol tudnak, pl az sem volt probléma, hogy múlt hét pénteken a nyelvvizsga miatt nem tudtam sem elvinni a gyerekeket, sem hazahozni őket a suliból. Megoldották, reggel az apuka így egy kicsit később ment dolgozni, az anyuka pedig hamarabb jött haza a munkából délután. És a legjobb, hogy tényleg egyenrangú félként kezelnek, ez az, ami nagyon sok au-pairnél, sajnos, nem így van :S Mondjuk nekik tényleg szükségük van valakire, jelen esetben egy au-pairre, mert 3 napon mindkét szülő dolgozik, így akkor tényleg nem nagyon tudják elvinni, de főleg hazahozni nem a gyerekeket.


Az én kapcsolatom a gyerekekkel úgy érzem, hogy nagyon jó. A lányokkal már az elejétől kezdve nagyon jól kijövünk, mondjuk a fiúkkal is nagyjából. Többnyire hallgatnak rám, ha a szülők nincsenek itthon, én vagyok a főnök, és ezt keményen :D be is tartom :D Próbálok nagyon következetes lenni, ami az esetek többségében sikerül is. Ami még nagyon feltűnő számomra, hogy mennyire türelmes vagyok a gyerekekkel. Persze, előfordul, hogy amikor elkezdenek hisztizni mondjuk, akkor megfogom, és kiteszem őket egy másik szobába, vagy mittudomén, mert pont olyan kedvemben találtak, de amúgy nagyon jól megtanultam kezelni ezeket a szituációkat. Mostanra már jól ki is ismertem őket, így nagyon jól tudom, hogy mikor hisztiznek, és mikor van tényleg valami bibi.

A családdal való jó kapcsolat kialakításában fontos szerep jutott a közös programoknak is. Voltunk még szeptemberben, a második hétvégémen, azt hiszem, rugby-meccsen, aminek a hangulata teljesen magával ragadó volt, igaz maga a rugby, mint sport, nem nagyon fogott meg, de az egész stadion hangulata nagyon jó volt :) Aztán voltunk a család fiútagjaival, és néhány baráttal horgászni is. Nem volt jó napunk a fogást illetően, viszont én nagyon élveztem az egészet. Gyakorlatilag a tengeren hajókáztunk, Wales és Anglia között, hihetetlen jó volt! Aztán volt még bowlingozás, gyerekeknek különböző előadásaik, fiúk focimeccsei, szülinapi vacsora, stb. Szóval én jól érzem magam velük.

Rengeteg új embert, új au-pairt ismertem meg az ittlétem alatt, fel se tudnám most sorolni mindet. Ez a rengeteg ember nagyon sok nemzetiséget ölel fel, a teljesség igénye nélkül voltak köztük természetesen magyarok :) ;), nagyon sok német és francia, van osztrák, svéd, bolgár, cseh, stb-stb. Jártam nyelviskolába is, de a legtöbb au-pairt nem onnan ismerem, hanem a Facebookról, ahol a különböző csoportokon keresztül találtuk meg egymást. Nagyon hasznos "kis" weboldal :P:D Most úgy mondom, hogy szerencsére :P kevés magyar au-pair van Bristolban és környékén, mivel én angolt jöttem ki tanulni, ami az elmúlt 6 hónapban jóval többet fejlődött, mint az ezt megelőző 1 évem alatt Tiptreeben :P Úgyhogy nagyon hasznos volt, hogy egész héten (leszámítva a blogot, az msn-t és a skype-ot :P) élőben csak angolul beszéltem. Ennek az eredménye lett az, hogy most gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartom, hogy ne sikerüljön a nyelvvizsgám, amit egy hete tettem.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért, hogy angolt jöttem ki tanulni, és eddig szinte csak angolul beszéltem, nagyon jó volt az elmúlt hétvégén lezajlott magyar au-pair-tali Birminghamben. Nagyon jó volt azokkal az emberekkel találkozni, akiknek eddig csak a blogját követtem, igaz néhányukkal már találkoztam korábban, de a nagy többséggel még nem. És nagyon jó volt csak magyarul beszélni egy egész hétvégén át :) Teljesen feltöltődtem, és készen állok a következő utazásokra :D Főleg, hogy mostmár kezd jobb idő lenni (írom ezt most, mikor esik az eső :P :D) Itt a tavasz, mindjárt a nyár is, tervek pedig vannak dögivel, már csak a megvalósítás hibádzik :P:D

Összefoglalva mindent, én nagyon szeretek Bristolban lakni, akár hosszabb távon is el tudom képzelni, hogy itt maradok, ebben a városban, és legalább júliusig ennél a családnál maradok :)

Tetszik ez a hét

Hát mit ne mondjak, tegnapot leszámítva, eddig ez a hét tökéletes. A tegnap is csak a kicsit hidegebb időjárás miatt van külön megemlítve. Viszont a gyerekek feltűnően jól viselkedtek tegnap is, pedig egyszerre volt itthon mind az 5 velem :P délután. Lehet, hogy a tavasz rájuk is jó hatással van?! :) Ámen.


Egyébiránt ez a múlt hétvége (már a pénteket is ideveszem) olyan jó volt, hogy azóta kezdek visszaállni egy normális életvitelbe, azaz viszonylag időben lefekszem, így elég könnyen (ami nagy szó engem ismerve :P) felkelek reggelente, és nem is vagyok álmos egész nap :) Ezt én két okra vezetem vissza: 1. túl vagyok a nyelvvizsgán, azaz napközben nem kell tanulnom, hanem bármit csinálhatok, amit amúgy múlt hét péntekig csak vacsora után, este csináltam (értsd, filmnézés, korlátlan fb, msn, skype :P, stb), és így hamarabb fekszek le, 2. ez a birminghami au-pair tali, MAGYAR au-pair tali nagyon jó volt :D Kösz, csajok! ;) Nagyon jó volt a hangulat az egész hétvégén, éshát azért jónéhány hónap csak angolul beszélés után gyakorlatilag 2 teljes nap csak magyar beszéddel töltve nem volt rossz, és akkor még finoman fogalmaztam! Aki még nem élt hosszabb ideig távol, az nem tudja elképzelni, hogy milyen jó érzés ez! Egyszerűen feltöltött a következő hetekre!!!

És akkor még a tavaszról alig szóltam. Már vasárnap óta napsütéses idő van (szerdát leszámítva), ma is annyira jó az idő, hogy az előbb kint, a hátsó kertben ebédeltem és süttettem magam :P :D

Amúgy tegnap összeszerkesztettem a videót a birminghami kiruccanásról, valamint estére rakott krumplit csináltam, telepakoltam még jobban a tálat a hozzávalókkal, mint múltkor, de következőnek majd még többet kell csinálni, mert megállapítottuk az apukával, hogy már bőven kezd kevés lenni :P Hát ugye nőnek a gyerekek, és egyre több a kajaigényük :) Vacsora után mesélt a terveikről, meg hogy mik várhatóak a következő időkben náluk. Asszem jövőhéten jön egy kertész, aki az előkertet fogja széppé megcsinálni, mert tavaly októberig a szomszéd és köztünk volt egy kerítés, amit akkor kiszedtek, és azóta egy "szép" lyuk van annak a helyén, úgyhogy ki kell egyenlíteni, mert már a családnak és a szomszédnak is szúrta a szemét. Most pedig az egyik fenti fürdőszobát újítják fel, vagy fogják felújítani. De ezek még ilyen kicsi beruházások ahhoz képest, amit ezután mondott. Napelemeket terveznek, hogy szereltetnek a garázs tetejére, amelyik felét éri a nap, hogy így maguknak termeljék az energiát. Ez "mindössze" £15000-os beruházás :P, de rövidesen el kell dönteniük, ha csinálni akarják, mert a kormány már csak egy évig támogatja.

Hamarabb vacsiztunk egy jó félórával, mert a középső fiúnak úszógálája (ti. versenye) volt 19.15-től, így legkésőbb 6-kor ennünk kellett, így akkorra prezentáltam a vacsit :) A korábbi vacsizásnak köszönhetően jó hamar végeztünk, így volt időm bőszen elpakolni a BL-meccs előtt, merthogy végre láthattam (volna) időben egy BL-meccset. Végülis mondjuk néztem a Chelsea-Koppenhágát, dehát elég fostos volt :P Ilyen a formám, hogy egy jó gyenge meccset tudok nézni végre élőben :D:D Na mindegy.

Azt el is felejtettem írni, hogy tegnap megjött a Lloyds TSB banktól a csomagom, hogy a számlámat megnyitották, mostmár csak be kell mennem egy fiókba, bemutatni az okmányokat, aztán indul a banzáj! Szóval ezt ma meg is ejtettem, igaz, egy kicsit tovább tartott a bankban az ügyintézés, mint amúgy tartott volna, mert az ügyintéző hölgy M betű helyett N-et ütött a Tamásban :D De most már úton van az angol bankkártyám! Kúúúl!

Most pedig a további utazások szervezése van folyamatban :P


Ciao!

Vidijó B'hamről :D

Birmingham from Tamás Simon on Vimeo.