Nyugi

Tegnap egy kicsit másfajta kedd volt, mint normálisan szokott lenni, mert az anyuka Study-nap-ot tartott, ez azt jelentette, hogy reggel még éppen el tudta vinni a gyerekeket a suliba, de így délben nem jöttek haza a fiúk, és délután is nekem kellett a gyerekekért menni a suliba. A sulibamenetel és a hazajövetel között a szokásos vasalás, közben Showder Klub, How I met your mother-nézés.

Illetve most jut eszembe, utólag :P, hogy tegnap még bementem a városközpontba, mivel ma van az apukának a születésnapja, és vettem már neki egy kis ajándékot, egy CD-t, amelyen a 60-as évek slágerei vannak.

Délután egyből kellett jönni a suliból, mert a a legfiatalabb fiúnak 4-től tenisze volt a közeli parkban, míg a lányokért jött az egyik ismerős, hogy elvigye őket 4.30-re úszásra, így 4.15-re már készen is voltunk a délutáni snack-kel :P

Utána az anyuka elment a legidősebb fiúval fogászatra, eközben valaki jött a középsőért, és őt pedig Homegroup-ba vitték, tehát egy kis ideig – amíg a lányokat haza nem hozták – egyedül voltam, igaz már elkezdtem csinálni a vacsit, hogy időben legyen :P Fasírt, krumplipüré és brokkoli volt, elég bejövős :D

Este az apuka 9 után ért haza, így addig én úgymond bébiszitteltem, dehát a lányok már aludtak, a többiek pedig úszásra mentek, úgyhogy nem szakadtam bele J És Wolf Kati bejutott az Eurovíziós Dalfesztivál szombati döntőjébe!!! Sajnos otthonról rá nem lehet szavazni, de innen, a UK-ból lehet, bár igazából csak vezetékesről olcsó, mobilról elég drága :S, de azért 1-2 szavazat el fog menni. Az otthoniak meg nehogy viszonzásképpen Nagy-Britanniára szavazzanak, mert ők a Blue nevű, már eleve is híres együttest indították… Amúgy a tegnapi első elődöntő alkalmával a „kommentátor” többször is úgy jellemezte Katit, mint „One of the biggest favourite” (Az egyik legnagyobb esélyes), amit talán az is bizonyíthat, hogy a youtube-on a Blue-n kívül őt nézték meg a legtöbbször a versenyzők közül. Úgyhogy hajrá!!! Szurkoljunk (és szavazzunk :P) együtt szombat este 20.00-tól (magyar idő szerint 21.00-tól)!!!

Még tegnap, vagy tegnapelőtt mondta az anyuka, hogy ma, azaz szerdán suli után, 15.30-tól lesz a Greenway Centre-ben valami rendezvény, amire menjünk el a lányokkal és a legkisebb fiúval. Oké. Minden rendben volt reggel, utána én egyből betelepedtem a nagyképernyős tévé elé, és Batman: Begins-t néztem :P, mivel tegnap nemcsak CD-t vettem, hanem már ha ott voltam, szétnéztem még a boltban, és megláttam, hogy 2 lemezes (!!!) változat volt £3-ért!!! És azért vettem most meg, mert a The Dark Knight 2 lemezes változata, amit 1-2 hete, mikor megvettem ugyanebben a boltban £3-ért, most már £7 volt... Szóval nem vacilláltam egy pillanatot sem J Szóval ma délelőtt megnéztem házimozin, mivel úgy az igazi :P, utána gyors ebéd, közben lecsekkoltam a coach-jegyárakat május 29-ére vissza Londonból Bristolba, és most nagyon olcsók voltak az árak, így még a sulibamenetel előtt elmentem a bankba, és tettem egy kis pénzmagot a számlámra, hogy meg tudjam venni a coach-jegyet, nehogy feljebb menjen. Ez meg is történt a délután folyamán.

Mentem a suliba, ahonnan – csak a lányokkal – egyből a Greenway Centre felé vettük az irányt. Mivel mostmár új szabályokat „vezettem be” :D :P, így szinte egész úton fogtam a kezüket, nehogy valami meggondolatlanságot kövessenek el… Ez az összejövetel egyébként egy ilyen közösségi főzés volt, voltunk vagy 40-en, kb a csapat fele gyerek, elég vegyes korúak. Voltak játékok, a házifeladatokban is segítettek a szülők, illetve közösen csinálták a gyerekekkel (már amelyik akart segíteni, az enyémeknek nem fűlt hozzá a foguk :D) a húsgombócokat. A kaja spagetti és ilyen paradicsomos öntetes húsgombóc volt, elég jó J Illetve utána még a gyerekeknek volt cupcake, aminek a tetejére tehették különböző „feltéteket” J Jó kis összejövetel volt, mondjuk korábbról kb maximum a csapat felét ismertem, de sebaj J

18.30-ra értünk haza, szerintem az apuka se sokkal hamarabb, mert még „menetfelszerelésben” volt, és egy anyukával beszélgetett a kocsifeljáróban, mert pont akkor hozták haza a középső fiút Bookclub-ról. Így én gyorsan, kb cipőt sem vettem le, elkezdtem vacsit csinálni, de legfőképpen csak a fiúknak kellett (volna), mert a szülők mentek étterembe enni a szülinap alkalmából, mi meg ugye korábban ettünk. Na ebből az lett, hogy mindenki evett :D, kivéve az anyukát, mert ő jóval később ért haza. A kicsit kései vacsorának köszönhetően kb 9 után néhány perccel végeztem. Ja még vacsora előtt odaadtam az apukának az ajándék-CD-t, amit egyből betett hallgatni a hifibe. Mondjuk nemsok számot hallgatunk, mert ugye hívták felköszönteni :D, de azok a számok elég jók voltak, majd egyszer, mikor egyedül leszek, meghallgatom a CD-t végig J

Azóta már haza is jöttek az étteremből, úgyhogy mindjárt az utolsó szülinap is eltelik a családból az ittlétem alatt J

Tavaszi szél vizet áraszt...

Annyira nagy esemény nem történt ma, de gondoltam az időjárásra való tekintettel, illetve arra való tekintettel, hogy eszembe jutott ez a vers, írok egy röpke memoir-t.

Amúgy még mindig a hétvége hatása alatt vagyok :D, de ezt csak mellékesen jegyzem meg.

Már reggel is gyülekeztek a felhők az égen, de a sulibamenetelkor még jó idő volt. Utána egy kis lustálkodás után takarítgattam egy kicsit, a mosást kitettem a kertbe, de nem kellett neki 3 perc, már esett is egy kis eső :P Majd kb 1 óra múlva pedig már hétágra sütött a nap :D Úgyhogy szárító megint ki, majd ebéd, közben The Amazing Race évadzáró duplaepizód nézés :P

Mikor mentem a lányokért a suliba, jelzem, még mindig sütött a nap, kinthagytam a ruhákat, mondom, ha ilyen szép idő van, akkor majd utána összeszedem. Még ottvagyunk a suliban, kb néhány perccel négy előtt járhattunk, amikor már én is láttam a sötétebb felhőket gyülekezni, és jött egy sms a nagyobbik fiútól, aki közben hazaért, hogy nézzem meg a felhőket, mert a ruhák kint vannak a kertben. Nem írtam vissza, hogy akkor, ha esik, be is szedhetné, mert már éppen indultunk, de nem hiszem, hogy beszedte volna úgy, hogyha nem mondom, és mégis elkezd esni az eső azelőtt, mielőtt hazaérünk. Mindegy. Már majdnem az utcánkban voltunk, amikor elkezdett csepegni az eső, úgyhogy sietősre vettük a figurát a lányokkal, beszedtem a ruhákat, a kukákat is gyorsan behoztam.

Eközben a legkisebb fiú átment a szomszéd nőhöz, mert valaki olyasvalakit kellett „meginterjúvolnia”, aki már nagyon régóta Westbury-on-Trymben lakik. Visszajöttek, és kb 5 perc múlva olyan eső kerekedett, hogy csak néztünk ki a fejünkből, mivel a conservatoryban kb nem hallottuk egymás hangját, úgy verték az esőcseppek a conservatory tetejét! Mintha dézsából öntötték volna! Nem tartott 10 percnél tovább, sőőt, a végefelé már a nap is kisütött, így szivárványt kutattam az égen, de sajnos nem láttam L

Hát ezután tényleg semmi egetrengető nem történt, úgyhogy most nem tudok senkit sem elkápráztatni a történeteimmel :P

Fantasztikus Magyar Est Bristolban!!!

WOW. Röviden és tömören ilyen volt a szombat!!! J

Már nem is tudom hány napja már csak a szombatra gondoltam, amikor is a Magyar Est (Hungarian Night) volt a bristoli Lengyel Klubban megtartva. Még előtte bementem a városközpontba, ahol bandáztam egy kicsit a más nemzetiségű au-pairekkel, és vártam, hogy Eszterék befussanak. Hát azt majd talán ő elmondja, hogy hogyan sikerült bejutnia Bristolba, a lényeg az, hogy végül a Cribbs Causeway-en találkoztunk, majd onnan egyenesen mentünk is a Magyar Estre!

6-tól volt meghirdetve, mi olyan fél 7-re estünk be :P, de még így sem voltunk késésben, mert még csak gyülekezett a jónép. Megvettük a belépőnket Esztivel, majd egyből rávetettük magunkat a tombolás nőcire, hogy mégis adjunk az élvezeteknek, meghát hogy nyerjünk is valamit! :P Aztán kerestünk egy, a zenekarhoz és a tánctérhez közeli asztalt, és ott telepedtünk le. Közben Zsuzsi és Erika is befutottak, de még szerencsére az egész banzáj kezdete előtt.

Kezdésnek közösen elénekeltük a MAGYAR HIMNUSZT! Hihetetlenül jó érzés volt, ennyi magyar közt, a magyar himnuszt énekelni! Külföldön! Leírhatatlan! Ezt követően volt egy kis Welcome Drink. Pálinka, basszus!!! Igyáááááál valamit! :D Szendvics volt a menü, de igazi magyar hozzávalókból készült, tehát volt zsíroskenyér!!!, és körözött is!!!

Néptánc from Tamás Simon on Vimeo.

A programról: először egy angol hastáncos-csoport adta elő a tudományát. Ez gyakorlatilag a férfi nézők megtartásáért ment valószínűleg :D Jó volt J Aztán egy kicsit játszott a Sziva-Rock nevű londoni magyar együttes, majd jöttek a londoni magyar néptáncosok!!! Hihetetlenül jó érzés volt látni igazi, magyar néptáncot, Angliában. Áááá, még mindig alig hiszem el a tegnap estét!!! A néptáncosok két részletben táncoltak, de annyira-de annyira jó volt ez is! Az ilyen pillanatokat egy otthon élő magyar nem biztos, hogy tudná (ennyire) értékelni, mint mi, (viszonylag hosszabb ideje) külföldön élő magyarok, akik minden magyaros dolognak nagyon tudnak örülni J

-Cső, Babi Néni!
-Csőőőő. :D

És ezt követően beindult a tááánc!!! Egy kis tombolával volt megszakítva, feleslegesen :P, mivel nem nyertünk :D Mondjuk tök jó volt a tombolának a rendje, mivel a nyertesek a még bennmaradt ajándékok közül azt választhattak, ami nekik legjobban tetszett J Volt 3 Tokaji Aszú is, én természetesen ezek közül egyre pályáztam. Eszti megcsillogtatta fantasztikus hallását :D, ugyanis mivel én jó sokszor elmondtam, hogy a Tokajit akarom, és ő nem is tudom mennyi idő után értette meg, hogy TOKAJIT mondtam, és nem KOKAINT :D :D :D :D Ezt már nem mossa le magáról a jány :P :D

Nemzeti dal from Tamás Simon on Vimeo.

A tombola után ismét visszatértünk a táncparkettre, ahol nyomtuk vakulásig a táncot!! Nagyon jó volt örökzöld magyar slágereket hallani, és ezekre táncolni. Amúgy kb 200-an biztosan lehettünk magyarok ezen az eseményen, de teljesen vegyes volt a társaság, mivel képviseltetve volt az idősebb korosztály is, illetve családok is eljöttek kisgyerekekkel, illetve a középkorosztály, valamint voltak velünk egyidősek (18-25 év, alias „gyernőttek” = gyerek+felnőtt :D by Melinda) is, úgyhogy mondhatni reprezentatív volt a megjelenés :P Így tiszta olyan volt, mintha egy lakodalomban lennénk, már csak az ifjú pár hiányzott :D

It was legen – wait for it -……………………………………………………………………………………….dary!!!!

És utána jött az Afterparty!!! Egy kis Lloyds TSB-s kitérő után mentünk a Lloyds-ba :D Az első a bank, a második a Bristol városközpontban lévő szórakozóhely :D És még itt is futottunk magyarokba, mert a mi korunkbeliek közül jópáran ide tették át székhelyüket :P Ott volt a szeren ez is. Nem volt bitang pusztulatosan fostos :D :D

Aztán olyan 3 körül kocsiba pattantunk, és irány Westbury-on-Trym. Mert ugye a jányok az én vendégszeretetemet élvezhették :P :D

Ma reggel Zsuzsinak és Erikának már elég hamar menniük kellett, nem is tudom mikor, úgy 10 körül, talán valamivel előtte indultak el, a család már akkor kezdett reggelizni, de mi cselesen kivártuk, hogy elinduljanak a templomba :P Aztán az apukának beszámoltunk a tegnap estéről, hogy milyen kurva jó volt!!!

Mivel az internet ma délelőtt nem szeretett minket :P, így szépen vettük a sátorfánkat, és elindultunk a városba, egy-két helyre benéztünk, majd Eszti a 15.10-es busszal ment haza Shipham-be.

Az időjárásról szólva: hát lehetett volna eggyel jobb, de nem kegyetlenül kurva rossz, hanem aránylag szar volt :D:D:D Az eső a magyar est után mégjobban rákezdett, erre nem is lehet más a magyarázat, minthogy megsiratta, hogy vége lett az estének L

Amúgy ha a múlt hétvégére azt írtam, hogy hullámvasút volt, akkor erre a hétvégére nem tudom mit írhatnék. Ugye a pénteki események után a szombat az egyik, ha nem a legjobb itteni napom volt eddig, úgyhogy össszességében mindenképpen pozitívan tekintek majd a későbbiekben vissza erre a hétvégére!

Azt még majdnem elfelejtettem, hogy micsoda „meglepetés sztárvendégek” is voltak. Megjelent az eseményen Mesterházy Attila, Joaquin Phoenix, sőt még Liam Neeson és Növényi Norbert szerelemgyereke (az utóbbit csak Eszter látta :D) is :D Na jó, nyilván csak nagyon jó „dublőrök” voltak a fentebb említett úriemberekre hasonlító emberkék, de ezt nem lehetett kihagyni! :D

Itt szeretném megköszönni minden szervezőnek a befektetett munkát, mivel nélkülük nem jöhetett volna létre ez a nagyszerű esemény! Köszönjük!

Nem tudok címet adni, mert az nem írná le jól, hogy mit éreztem ma :S

Hát ilyen napot nem kívánok senkinek sem :S:S Legalábbis a délutáni részét :S

Délelőtt minden oké volt, voltam takarítani a szomszédban, majd hazajöttem, mosás, ebéd, egy kis takarítás, majd írtam már 2.45 körül egy sms-t az anyukának, hogy akkor végülis ő megy-e a lányokért a suliba (mint ahogy reggel mondta, hogy hamarabb jön haza, és ő hozza haza őket, mert mennek egyik ismerősükhöz), de végülis nekem kellett mennem, mert még dolga volt. Bárcsak ne nekem kellett volna :S

Az iskolában minden oké volt (még jégkrémet is vettem nekik, amiről kiderült utólag, hogy nem igazán lett volna szabad :P), aztán 4 után egy kicsivel mondtam: Indulás! El is indultunk, én meghagyom a lányoknak a szabadságot, azaz mehetnek anélkül is a járdán, hogy fognám végig a kezüket, csak ne szaladjanak. Minden rendben is volt addig, amíg oda nem értünk az átkelőhelyhez. Nem mondanám egy rendes zebrának, vagyis gyalogosátkelőhelynek, mivel nincs felfestve a zebra, és még lámpák sincsenek, csak egy kicsit meg van emelve ott az út, mintha egy fekvőrendőr lenne ott. Suli előtt, és suli után (4 óráig) van ott egy lollypop lady („nyalókás ember” :P), aki jólláthatósági mellényben van, és jólláthatósági „nyalókával” állítja meg a kocsikat, ha vannak gyalogosok, akik át szeretnének kelni az egyik oldalról a másikra. Mivel mi már 4 után indultunk el a suliból, így már nem volt lollypop lady, így nekünk ki kell várni, míg mindkét irányból megállnak a kocsik. A lányok most mentek volna tovább a suli oldalán, noha nekünk át kell menni a másik oldalra ezen a „félzebrán”, de rájuk szóltam, hogy hoppá, ácsiácsi, gyertek csak vissza, mert mi itt megyünk át. Szépen lassan vissza is jöttek, majd én fogtam az egyenes hajú kislány (csakhogy mégis meg lehessen különböztetni őket valahogyan :P) kezét, a másik kezemben pedig a bookbag-ek (könyvestáskák), mellettem pedig a hullámos hajú kislány :P A túl oldali sáv megállt, majd a hozzánk közelebb eső is, majd éppen indultunk volna, amikor a hullámos hajú kislány (noha még nem mondtam, hogy indulás) és a kocsi is egyszerre indult el. Egy – szerencsére – nagyon pici pukkanás volt, mert a sofőr még időben felismerte, hogy kilépett az útra a kislány. Nagyon-nagyon-nagyon nagy szerencséje volt mindenkinek, hogy éppenhogy csak hozzáért az autó a kislányhoz, így semmije sem fájt. Csak meg volt ijedve, amit nem is csodálok.:S:S:S A sofőrben volt gerinc, mert nem hajtott tovább, a túl oldali első sofőr, aki a sor elején állt, még oda is jött, mondani, hogy bárcsak ne állt volna meg. A „mi” sofőrünk, tehát aki lekoccolta a kislányt, felírta az adatait, amit én azóta már továbbítottam az anyukának. Szerintem idő hiányában még nem hívta fel, bár nem tudom.

Kb 2 perccel az eset után már nagyon nyugodt volt a kislány, mintha mi sem történt volna. Már majdnem hazaértünk a házhoz, akkor láttuk, hogy az anyuka jön kocsival, pont az utcánkból kanyarodik ki, és ott gyorsan elmondtam neki, hogy mi történt, de ők ekkor mentek a már fentebb említett barátjukhoz. Hát ne tudjátok meg, hogy a következő 1-2 órában mennyire aggódtam, hogy nehogy utólag kijöjjön a kislányon valami probléma! Szerencsére jól van. Az apuka még nem jött haza, így vacsizni sem vacsizott velünk, így eddig én még csak az anyukának mondtam el, hogy mi történt, kiváncsi vagyok, az apuka hogyan fog reagálni. Teljesen jogosan kapnék lebaszást, mert az én felelősségem volt mindkét kislány akkor…

Ez a történés azért elég nagy nyomot hagyott bennem, de ezen kívül a mai nap az érdekes időjárásról is emlékezetes maradhatna, ugyanis napközben, olyan 13-14.00 óra között volt, hogy 27°C volt a hőmérséklet!!! Illetve most este 8 után meg már esett az eső -.-

Holnap egyébként Magyar Est lesz Bristolban, egész pontosan a bristoli Lengyel Klubban, az 50 St. Pauls Rd, Clifton, BS8 1LP cím alatt 18.00 órától!!! Ide megyek Esztivel, Zsuzsival és még egy magyar csajjal, akinek nem jut most eszembe a neve (szégyen, gyalázat :$), aztán utána egy kis buláj, és itt alszanak. Na, jó hétvégét mindenkinek!!!

Hosszú nap és vendégek

Tegnap és ma is én vittem és hoztam a gyerekeket, vagy legalábbis a lányokat a suliba/suliból. Még kedden megcsinálták a szülinapi party-jukra a meghívókat, így szerdán hamarabb mentünk, hogy odaadogassuk a meghívottak gyerkőcöknek. Nagyjából sikerrel is jártunk, de mivel én nem ismerek minden gyereket, így a megmaradt néhány meghívót odaadtuk a lányok tanárnénijének J

Kedden mondta Wolf, vagy még hétfőn, a történet szempontjából lényegtelen, hogy szerdán jönni fognak a Berlinben élő unokatestvérének a szomszédai, mert a lányukkal megnéznek néhány szállást Bristolban, mert a következő évet gyakornokként fogja tölteni az Airbus-nál. A feladatom az volt, hogy megmutassam nekik, hogy hol van a buszmegálló, mert amúgy lakókocsival érkeztek! J Megtörtént, majd nagyon hamar eljött a 3 óra is, mentem a lányokért, ők eljátszogattak, én lehemperedtem az iskola udvarában a fűbe :P, és néztem lány!!! focimeccset J, mert pont akkor volt a suli csapatának.

Még időközben sms-kapcsolatban voltam az apukával, és ő mondta, hogy mégsem kell főzőcskéznem, mert majd eszünk kínai takeaway-t. Úgy is lett, igaz nem éppen a megszokott időben volt a vacsi… Mivel az apuka ment a német ismerősökkel az egyik házat megnézni, és csak utána mentek a kínai kajáldához, így kénytelen voltam a Manchester United-drukker fiúkkal nézni a Manchester-Schalke BL-elődöntő visszavágót, noha a ManU-t ki nem állhatom (és akkor még enyhén fogalmaztam…). De mivel egyik szülő sem volt itthon, nekem kellett a gyerekekkel lenni. Nagyszerű volt hallgatni az éljenzésüket a góloknál -.- Na mindegy, túléltem. Mostmár csak azt remélem, hogy legalább már a Barcelona elveri a döntőben a Manchestert, mert nem akarom hallgatni a hátralévő 2-2,5 hónapomban itt, hogy a ManU így a legjobb, úgy a legjobb :S Na meg a bajnokságban sem ártana, hogyha már az Arsenal nem is, de legalább a Chelsea legyen a bajnok, ne a Manchester :P Tudom, az olvasóim közül ez nem sok mindenkit érdekel, de azért leírtam :D

Vissza a vacsihoz. Olyan 9.15-9.30 között kezdtünk el enni. Ideális vacsoraidő -.- Én szecsuáni csirkét kértem, amit gyorsan be is vágtam, elpakoltunk gyorsan, és én húztam is le a szobámba.

A mai nap is elég csendesen eltelt eddig, reggel én vittem a lányokat a suliba, mert az anyukának ma egész nap továbbképzése volt, aztán hazafelé, megkértek, hogy ugorjak már be a Co-operative-ba, hogy vegyek egy kis elemózsiát reggelire a vendégeinknek. 10 körül jöttek is, mivel a lakókocsijukban aludtak, aztán megreggeliztek, közben beszélgettünk, elkortyolgattam a kávémat, majd olyan fél 11 körül indultak is útjukra, ami Cambridge-be vezetett vissza. A szülők is egész jól beszéltek/nek angolul J

Ezután én aktív punnyadásba kezdtem :P, de elaludni nem akartam, mert abból jó nem sült volna ki, mivel utána a felkelés nagyon fájdalmas :D Így egy kis Showder Klub a youtube-on :P, majd takarítás után indultam is a suliba. Miután odaértem, tudtam meg, hogy a lányok mennek egyik barátjukhoz „teára”, csak nekem elfelejtett sms-t küldeni az anyuka. Nem baj, így megvolt a napi gyógyséta :D és legalább, hogy valami haszna is legyen, hazahoztam a lányok sulis cuccát.

Tudom, nem volt ez a két nap olyan nagyon izgalmas, de néha kellenek az ilyen nyugodt napok is J

Egy kis statisztika

Gondoltam két megfagyás között írok már néhány sort, hogy találjanak már az erre tévedő „turisták” egy kis olvasnivalót J A megfagyás nem vicc! Annyira rossz fekvésű a szobám, hogy így este és éjszaka (meg amúgy is) ez a ház leghidegebb szobája/része. (Érdekesség: de általában az au-pairek szobája nem a melegségéről híres. Érdekesség vége). Nem is tudom, hogy télen este 10 után hogyan bírtam ki. Ugyanúgy hosszú felső/alsó, két pár zokni :P volt rajtam akkor is, igaz akkor takaró alatt próbáltam nem megfagyni :S Na mindegy, ezért is iszok teát és cappuccinót is este :P

És hogy mi az a statisztika a címben?! Már eddig is többször megfordult a fejemben, hogy leírom, hogy milyen országokból nyitották meg eddig a blogomat, természetesen a teljesség igénye nélkül, mivel a blogger statisztikája csak asszem a 10 legtöbb megnyitásút jeleníti meg.

Viszont voltak olyanok, hogy csak néztem. Azt hiszem, nem mondok újdonságot, hogy az első két helyen Magyarország és az Egyesült Királyság szerepel. Aztán Németország, USA, Svédország, Franciaország, Románia, Finnország, Hollandia. Ez az első 9, a 10. pedig Szingapúr, basszus!!! :D Mondjuk tudom, hogy valami bloggeres blog, vagy mi a szösz véletlenszerűen a publikus blogokat néha megjeleníti magán, és úgy kattintanak rám egzotikusnak hangzó országokból is :P Így került képbe Malajzia is, és ma láttam, hogy India is :D Hát beszarás. Amúgy már mind az 5 kontinensről nyitották már meg a blogomat, a legutolsó természetesen Afrika volt, de azok sem afrikaiak voltak, akik megnyitották, hanem Tunéziából „valakik”. Amerikából volt ugye USA, Kanada és Mexikó. Óceániából Ausztrália és talán Új-Zéland, de erre nem mernék megesküdni :P :D Ázsiából még Japán legalább, de még valami másik ország is, de annak most nem ugrik be a neve J Európából meg rengeteg ország, majdnem több országból nyitottak meg az Öreg Kontinensról, mint nem :D A teljesség igénye nélkül: Írország, Olaszország, Spanyolország, Belgium, Norvégia, Szlovákia, Szlovénia, Ausztria, Horvátország, stb. Ezekre emlékszem most hirtelen :D

Semmi komoly ez a bejegyzés, csak most úgy kikívánkozott belőlem a statisztikus :D És az elmaradhatatlan zene :)

Hullámvasút

Péntek este még éjfél előtt az anyuka megkért, hogy úgymond „bébisintérkedjek”, azaz nyissam ki az ajtót, mert ők még visszamennek az egyik szomszédhoz. Olyan 2 után értek haza, én meg olyan 3-ig voltam fenn, mert tervezgettem a párizsi kirándulásunkat J

Szombaton ennek köszönhetően kb délig aludtam, ekkor talán az apuka még itthon volt, majd asszem mentek az anyukával és a két kislánnyal fürdőszoba-kellékeket nézni, nem tudom már, hogy mikor értek haza. Időközben a legidősebb fiú hazaért a fociból, én ettem szendvicseket, majd jöttem vissza a szobámba, ahol snooker-nézés közben a párizsi kirándulásunk (majdnem) végleges tervét készítettem el, majd el is küldtem minden érintettnek J Este vacsi a családdal, majd este ismét snookernézés. Illetve ekkor beszéltük át az általam „benyújtott” párizsi programtervet, amiből egy-két nem annyira fontos, azaz kihagyható pontot kivettünk J

Vasárnap sem keltem korán, ekkor már muszáj voltam bemenni a városközpontba, mivel mindkét régebbi papucsom legalább egyik fele el volt szakadva, így muszáj voltam befektetni egy új papucsba. Végülis a SportsDirect-ben találtam megfelelőt, de az is 15-ről 5 fontra volt leértékelve :P Még sikerült egy fehér felsőt is venni, illetve fánkokat :P 4-5 körül értem haza, az apuka festette tovább a házat, a lányok is ott voltak, a fiúk fociztak. Én jöttem a szobámba, néztem a snookert, közben pedig beszéltem az IGAZI családommal skype-on. Ezután vacsora következett, majd következett a hullámvölgy… És itt jött ki, hogy milyen az, amikor az ember nem otthon, a saját szobájában van, és már-már nem azt csinál(hat)ja, amit szeretne (még a szabadidejében sem…).

Éppen kezdtem volna elmosogatni, amikor odajött az apuka, és elkezdte mondani, hogy milyen furcsa, hogy amióta múlt héten meghoztam a döntésemet, azóta teljesen úgy tűnik, mintha nem is törődnék a családdal, mivel teljesen csak a saját világomban elvagyok (=a szobámban töltöm a hétvégét), és ez a klinikai depresszió!!!! legbiztosabb jele… :O Nem megyek velük reggelizni, ebédelni, éppen vacsorázni vacsorázok velük, nem veszem ki a részem a családi életből, nem töltök velük semennyi időt sem, és az elmúlt 8 hónap alatt (!!!) én voltam az eddigi au-pairek közül a legelhúzódóbb… Illetve még olyat is mondott, hogy az ittlétem alatt még egyszer sem vettem észre magamtól semmit, mindig csak akkor csináltam valamit, hogyha megkértek rá vagy mondták. Azért elmondta egyszer-kétszer a beszéde közben, hogy lehet, hogy túloz,de ő nem így érzi, és nem tudja, hogy mi van velem.

Nem mondom, hogy nem ért váratlanul ez a mondóka. Ezért írtam, hogy így most nagyon kijött az au-pair-lét egyik legnagyobb hátránya, hogy nem otthon vagyunk, NEM A SAJÁT SZOBÁNK a szobánk itt, így teljesen nem vagyunk szabadok. Az au-pairek értik mire gondolok. Mondjuk főként azok után ért váratlanul ez a mondóka, mert pont múlt héten a szerdai-csütörtöki beszélgetéseink alatt azt beszéltük, hogy igaz, hogy sokáig tartott nekik felismerni, hogy nem vagyok az a túl beszédes, mondhatni (ahogy ő mondta) túl kommunikatív személy, viszont a gyerekekkel nagyon jól kijövök. Sőt, azért pénteken is voltam például a Street Partyn… Az elmúlt néhány napban, főleg miután biztossá vált, hogy július 21-én hazamegyek, már ezerszer elgondoltam, hogy milyen jó lesz megint otthon lenni, a saját szobámban, a saját ágyamban aludni, és tényleg azt csinálni, amire vágyok éppen. Úgyhogy elég szofisztikáltan fogalmazok, ha azt mondom, hogy „érdekes” hangulatom volt ezután a beszéd után :S

Mivel nagyon nem esett jól ez a beszéd, így ma már 8 előtt felkeltem, és fel is mentem, ekkor még csak a középső és a legkisebb fiú játszott a Wii-n, én meg odaültem, és néztem a játékukat. Mondjuk érdekes, hova jutott a világ, hogy Monopoly-t játszanak már Wii-n!!! Én nem tudom, de nekem egy eredeti társasjáték az legyen már társasjáték, tehát kiteríthető táblája legyen, megfogható kellékekkel, ne Wii-n játsszunk már ilyen játékokat!!! A szülők 10 körül mentek el ketten fürdőszobai kellékeket nézni, mivel múltkor a lányok miatt nem igazán tudtak annyira válogatni, így most kb 3 órán keresztül én voltam mind az 5 gyerekkel itthon… Ahogy már az apukának is mondtam, miután kérdezte, hogy milyen volt: „as usual = csak a szokásos”, azaz a fiúk megint hozták magukat, tehát volt egy kis csetepaté. Dehát ezen én már meg sem lepődök. Foci közben jött el a veszekedés, verekedés, de főleg rugdosódás. Mivel nehéz megegyezni, egyszer eljön a verekedés ideje, ami most rugdosódásban csúcsosodott ki -.- A lányokkal rajzolgattam, majd a foci (és a rugdosódás) után legóztunk, miközben a többiek szgépeztek. Majd lassan hazajöttek a szülők, egy gyors ebéd (=szendvicsek), majd az apuka kivételével mindenki ment gyakorlatilag majálisozni Southmead-be, ami kocsival kb 2-3 perc tőlünk, bicajjal volt vagy 5-10, nem tudom pontosan. Ezen a majálison volt ingyen hamburger, hot-dog, kávé, ilyen ugráló vár a gyerekeknek, arcfestés, egy kisebb színpad, illetve a fiúknak foci. Én legfőképpen a focit néztem, amin a legidősebb fiút szépen fejbe ütötték, rúgták vagy fejelték, pont nem láttam, viszont ennek köszönhetően ezután már nem játszott. Igaz, csak egy kis jeget kapott, tehát semmi komoly nem történt vele, nem kell megijedni. A focitornát a középső fiú csapata nyerte meg, a legkisebb és a legnagyobb fiú egy csapatba kerültek, de az elődöntőben kiestek… Az apuka eközben tovább festegetett, majd mi hazaérkeztünk, én ismét egy kicsit legóztam a gyerekekkel, majd miután már éppen ideje volt, megkérdeztem már az anyukát, hogy mégis mi a terv vacsorára, mert már ideje lenne enni, mivel holnap suli, így időben le kéne feküdnie a gyerekeknek. Így bolognait csináltam a darált húsból, és tortillát ettünk. Este még kipakoltam a kukákat, mivel holnap viszik, majd Juve-meccset néztem neten J

Holnap ismét suli. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy az elmúlt 11 napból 8, azaz 8, azaz nyolc volt munkaszüneti nap…