Egy kis repülős frissítés

Természetesen követem a híreket, de még nem emlékeztem meg az elmúlt hét, hetek egyik, ha nem a legfontosabb magyar érdekeltségű híréről. Nem, nem a Hummer-es esetről beszélek (atyaúristen, ennyi ésszel szabadlábon -.-), hanem természetesen a MALÉV csődbemeneteléről. Gyakorlatilag várható volt, követve az elmúlt hónapok híreit, de azért mégis csak magyar vállalatról van szó. Bocsánat, volt szó. 66 év a repülőiparban is nagyon nagy időnek számít, nem egy új társaságról beszélünk tehát, de vége van. Ennyi. Finito. Úgyhogy én sem fogok a Malévnál dolgozni stewardként (vagy ahogy Nóri mondta, STEWARDÓ-ként :D), hanem majd máshol J

Ez a csődbemenetel nemcsak emiatt (volt) szomorú hír, hanem a többezer utas számára is, akik már megvették jegyüket, vagy éppen utazások közben voltak, és valahogyan mégis haza kellett jutniuk, de már nem Malévval. Ez a része is részben érintett engem, ugyanis Balázsék még anno 29800 Huf-ért a Malévnál vették meg a jegyük március végére-április elejére, amikor jönnek engem meglátogatni, és így ugrott a jegyük. Az azóta napvilágot látott hírek alapján ők még a szerencsésebbek közé tartoznak, mert Balázs bankkártyával fizetett a Malév honlapján, és akik kártyával fizettek, azok 3 hónapon belül (elvileg) visszakapják a jegyük árát (illetve azóta ők már lehet, hogy vissza is kapták, nem tudom, mármint Balázsék). Viszont aki utazási irodán keresztül és/vagy készpénzzel fizetett, az pórul járt :S, ugyanis ők nem kapnak vissza egy kanit sem :S

Azóta egyébként már kiderült, hogy a WizzAir (akiről nem is tudtam, hogy magyar alapítású cég… -.-) több járatot fog üzemeltetni Budapestről, valamint a RyanAir is ismét megjelenik a hazai égen, úgyhogy a Malév távozásával kiesett járatok helyére újak lépnek, sőt még több is lesz, mint előtte volt! Ami nekem a legfontosabb változás, hogy a WizzAir idén nyártól már nemcsak Budapestre indít járatokat Lutonról, hanem már Debrecenbe is!!! Úgyhogy végre (valószínűleg) nem kell egy egész napot utazással töltenem, mivel Debrecen mindössze 60 km-re van szülővárosomtól, Tiszavasváritól! Jippijáé! :D

Balázsék azóta már meg is vették a jegyüket a Ryanairre március 30-ra, úgyhogy jönnek, megnyugodhatok :P :D Máté sajnos nem tud jönni, mert akkor lesznek zh-i, vizsgái… :/

Holnap végre elviszi az apjuk a gyerekeket, már kimondhatatlanul várjuk a felnőttekkel, mert az elmúlt napokban nagyon elviselhetetlenek voltak :S -.-. Amit ma is leműveltek, szavak nincsenek rá. Úgyhogy mindenkinek kell ez a néhány nap „szünet”. Mondjuk az apjuk is megérne egy misét. Vagyis inkább átkot, hülye az az ember, az biztos. Most kivételesen telefonált egyet a vezetékesen, és az anyuka vette fel, úgyhogy volt egy beszélgetésük (=vitájuk), mert az apuka azt mondta neki (amit utólag tudtam meg), hogy nem tudja, miért van felháborodva az anyuka, hogy nem szombat délelőtt, hanem már pénteken délután hazahozza a fiúkat (és így nekem itthon kell lennem aznap délután), mert még ő, az apuka, TESZ NEKI SZÍVESSÉGET, HOGY ELVISZI HALF TERM-BEN A FIÚKAT. A saját gyerekeit -.-. Hogy egyik barátom szavajárását idézzem, „hülye, aki nem normális”… Nagy az isten állatkertje, sőt, végeláthatatlan, ekkora isten barmát… -.-

De hogy ne bosszús hangnemben zárjam a bejegyzést, meg kell említeni, hogy a héten minden további nélkül teljesíthetem a néhány hete kitűzött célokat a futásban, azaz legalább 5 futás heti szinten, egyre jobb részidőkkel. Ennek megfelelően ma el is mentem futni, 2 perc nem kellett az elindulásom után, és elkezdett esni az eső :P :D Úgyhogy volt ösztönzés bőven, hogy siessek :D

Ide gyereeee!!!.... Hogy-hogy hovaaaa! :D

Jól elmaradoztak a bejegyzések, úgyhogy most zanzásítva álljanak itt a történések. Ahogy már írtam, keddtől vendégünk/vendégem volt Nóri személyében, mivel aznap el kellett hagynia az előző hostcsaládját, és az újhoz csak szombaton délután tudott menni. Úgyhogy kedden Hammersmith állomáson taliztunk, majd onnan metróval és busszal jöttünk hozzánkig :D:D (by Nóri :P)

De még mielőtt indultam volna Hammersmith-be, a legkisebb kisfiúnak volt egy ilyen előadása az iskolában 9 órától, és mivel a karácsony előttire egyik felnőtt sem tudott elmenni a családból (az anyuka és a nagybácsi munkahelyi elfoglaltság miatt, én betegség miatt :S), és már akkor megígértem/megígértük, hogy a következőre valaki biztos elmegy J Úgyhogy oda hivatalos voltam. A kisfiú nagyon örült, hogy valaki el tudott menni, és végig, amikor ült, nagyon izgatott volt, állandóan mozgott a lába :D :P Aranyos kis előadás volt, igazából nem tudtam kivenni, hogy miről szólt :P :D

Egész laza volt a hét :P, legalábbis Nórinak, én „keményen” dolgoztam egész héten :D:D Filmnézés, keresztrejtvény-fejtés, Rubik-kocka, kajálás,  filmnézés, Kiss Ádám-nézés YouTube-on és ezeknek a különböző permutációja volt a hét programja :D elég kibírható. Jól bevettük magunkat a nappaliba, ott töltöttük el a napokat. A fiúk nem is mertek szinte bejönni oda :D „Rengetegszer” kimozdultunk :D, szerdán elmentünk North Finchley-be a Poundlandbe :P

A fiúkkal egész jól mentek a dolgok, csütörtök kivételével, amikor a kisfiú bal lábbal kelt fel, de nem gyengén, még az egyik korábbi blogbejegyzésben említett suliban elkövetett hisztizésnél is durvább reggel várt ránk -.- A történet azzal kezdődött, hogy hallottuk a szobámból, hogy mondja, hogy ő nem akar iskolába menni, úgyhogy már ekkor tudtam, hogy „kellemes” reggelnek nézünk elébe. Lementem, megkérdeztem, hogy mégis mi a probléma, mondja, az anyuka nem ölelte meg reggel, ezért nem megy suliba -.-. Hát, mondom nagyszerű. Egyszer mondtam még a készülődés előtt, hogy márpedig menni kell suliba, ekkor bezárkózott a fenti fürdőszobába, ahonnan néhány perc alatt sikerült kikönyörögnöm, amikor is azt hazudtam, hogy nem kell suliba mennie :P :D A témát hagytam egészen az indulás előtti 5 percig, mert tudtam, hogy kemény menet lesz, és nem akartam felesleges feszkót addig :P Valahogy mégis összepakolta a lunchbox-át (a következő napra :P :D), úgyhogy még ezzel sem kellett bajlódnom. Ha azt mondom, hogy nem ment könnyen a sulibamenetel, akkor nagyon enyhén fogalmazok. Miután másodszor is megmondtam neki, hogy ő is jön velünk a suliba, egyből felszaladt az emeletre, én pedig mindent hagytam magam mögött, mert nem akartam, hogy ismét bezárja magát a fürdőbe, mert akkor sohasem indulunk el… Úgyhogy lehurcoltam, majd elkezdtem ráadni a ruhákat. (Természetesen tudtam, hogy az anyukája megölelte reggel, mivel minden reggel megteszi, csak most nem ébredt fel a fiúcska, és ez volt a baj…). Nagy nehezen sikerült elindulni, de kb az egész úton odafelé húztam magam után, mert nem jött volna :S Sajnos muszáj voltam egy kis erőt alkalmazni, a buszra sem akart felszállni, oda is toltam-vontam-húztam, éppen mire volt szükség. A buszon meg előjött, hogy ő márpedig leszáll a következő megállóban, és hazamegy, mert kellenek neki a weggy-jei -.- Persze mondtam neki, hogy ha nem sírt volna, akkor most nála lehetnének, de hát ilyenkor se nem lát, se nem hall, úgyhogy mintha a falnak beszéltem volna. Szerencsére egyből jött a második busz, úgyhogy nem kellett a megállóban jelenetet rendeznünk, de a második buszon is ugyanez folytatódott. Olyanokat mondott nekem, amiket most itt nem osztok meg a nagyérdeművel, de elég csúnya dolgokat, persze nem vettem magamra, mivel tudtam, hogy csak amiatt van, mert abban a tudatban élt, hogy nem ölelte meg az anyukája. Egy örökkévalóságnak tűnt ez a reggel, de valahogyan csak eljutottunk a suliba, ahol én is bementem, és megvártam, míg bemegy az ajtón a kisfiú, majd egyből az ajtó után leült a sarokba, és elkezdett sírni. Az egyik tanítónő odajött, és mondta, hogy nyugodtan menjek, majd ők megoldják ezt. Mivel én meg marha rendes vagyok, ezért délután legalább egy weggy-jét vittem neki, nehogy fesztivál legyen emiatt akkor is. Egyébként suli után megint előjött a jó énje, és teljesen tisztában volt azzal, hogy mit csinált reggel, és mennyi problémát és kellemetlen perceket okozott nekem, mivel kérdezte, hogy kaphat-e édességet. J Racionális a kissrác, csak néha vannak ilyen kitörései.

Ugyanezen a napon történt még, hogy néztünk valami filmet vagy Kiss Ádámot :D, és hát Nóri megszomjazott :P, és kényszerített, hogy igyunk már valamit :D :P, úgyhogy elkezdtük iszogatni a még múlt szombatról ittmaradt maradékokat, sör, bor, ami kell :P :D És neki még a fejébe is szállt egy kicsit :D:D:D A sör :P

A héten nem mondanám, hogy rengeteget futottam, egészen pontosan egyszer mentem el, pont csütörtökön, mert a hét többi napján még vagy nagyon havasak, vagy nagyon jegesek voltak az utak, és csütörtök délután nagyjából ideálisak voltak a körülmények, bár a kisutcákban még elég jegesek voltak az utak, úgyhogy ott lassabban, nagyon odafigyelve kellett futnom. Egyébként ekkor kipróbáltam az újonnan vett felsőmet (legalábbis az egyiket), ami tökéletes, mivel beépített fülhallgató van benne!!!, valamint ilyen rikító sárga színű, tehát tökéletes „láthatósági pulóver”, és nem is fáztam benne.

Utólag elmondva, nagyon jól tettem, hogy csütörtökön elmentem futni, mert csütörtök este ismét esett egy kis hó :P :D, úgyhogy azóta nem voltam még. Hátha holnap jobb idő lesz ismét.

Pénteken napközben semmi extra nem történt, a nagyfiú már délben hazajött, a másik két fiúért normális időben kellett menni, a suli után volt a sulijukban „cake sale”, ahol sütiket lehetett venni, és vettünk is háromfélét mindhárom fiúnak. Este elmentünk a north finchley-i Vue Cinemába, ahol a The Woman in Black című thrillert, horrort néztük meg Nórival. Daniel Radcliffe (alias Harry Potter) volt a film főszereplője, és hát voltak benne ijesztgetős részek, bár egy kicsit több ilyenre számítottunk, mint ami végülis jelen volt a filmben. Amúgy a nézők reakciói voltak már érdekesek :D Mikor volt valami ijesztő, szinte mindenki megijedt, majd 1 másodpercen belül már nevetett :D :P A filmet most este megértettük, miután elolvastuk a wikipediás cikket a filmről, mert nem volt egyértelmű, hogy a fekete ruhás nő miért csinálta azt, amit a filmben. De mostmár tiszta.

Szombaton délután elkísértem Nórit Camden Town-ig, ahonnan ő metróval dél felé, én vissza észak felé vettem az irányt, mert jött hozzám Dominika, és segítettem neki újratelepíteni néhány dolgot a laptopján, mert haldoklott. Amiért segítettem, kaptam KFC-s kaját, és még egy Toffifee-t is :$ Kedves volt tőle. Aznap este akartam menni bulizni, de akivel mentem volna, lemondta még délután, így maradtam itthon, és filmnézéssel ütöttem el az időt. A két legújabb Batman-filmet néztem meg (újra) :D, egyszerűen nem tudom megunni őket.

Ma úgy döntöttem, hogy elmegyek Wood Green-be, és veszek néhány új ruhát, úgyhogy miután felkeltem (délután :D :P) el is mentem, és jópár szatyorral tértem haza. Majd vacsi a családdal, azóta meg lazaság van. Már alig várom a jövő hetet, mert kedden a fiúkért jön az apjuk, és egészen péntekig vele lesznek, és utána pedig hétvége, úgyhogy egész békés hétnek nézünk elébe. J

Jótékonysági foci és egy magyar buli :)

Szombat reggel mentem a Wembley közelében lévő Alperton Sports Groundra, a Wembley Goals nevű létesítményhez, ahol a (többnyire) au-pairekből összeverbuvált csapatunkkal álltunk ki J Reggel teljesen “időben”, 20 perccel az indulás előtt felkeltem :P, gyorsan csináltam teát, egy kis cerealt bevertem, aztán már indultam is. Tapasztalatból tudtam, hogy jobb, ha még előző este összerakom a cuccaimat :P 9.30-ra volt megbeszélve, hogy találkozunk a Central Line-on található Hanger Lane állomáson. Én 9.20-ra oda is értem volna, viszont volt valami galiba még korábban a Central Line másik (keleti) végén lévő Stratfordnál, és ezért a nyugaton !!!! lévő állomásoknál nagy késések voltak. A Hanger Lane-ig hátralévő utolsó 4 megállót nem kevesebb, mint 20!!! perc alatt tettük meg -.- Mindegy, így 9.40-9.45 között értem oda. Mindössze egy ember jött oda, úgyhogy egy kicsit vártunk, majd elgyalogoltunk a helyszínre.

3-an (Álex, Hilkka és Belén) már ott vártak minket 9.30 óta :P, mert a torna kezdése 10.30-ra volt meghirdetve, de ebből 11.45 is lett :P :D Szerencsére a kezdésig pont meglettünk 9-en, úgyhogy senkinek sem kellett 10 fontnál többet fizetnie. Ugyanis csapatonként 90 font volt a beugró, és egy csapatban max 9 fő lehetett. Úgyhogy így megvolt a napi (heti :P) jótékonykodás J Egy ötcsapatos csoportba kerültünk, így biztos volt, hogy legalább 4 meccset játszunk. A torna egyébként egy Mixed Charity Tournament volt, azaz lányoknak és fiúknak is mindig kellett a pályán lenniük. Pontosan nem tudom mennyi, de legalább 11 pálya volt, mert annyit láttam beszámozva :P, és mindegyik műfüves volt, nagyon jó állapotban, elkerítve. Jó volt végre focizni, igaz, az eredmények nem voltak túl hízelgőek ránk nézve. Mindennek nézzük a pozitív oldalát: mindegyik meccsen szereztünk 2-2 gólt :P, így összesen 8 rúgott góllal fejeztük be a tornát (igaz, mellé bekaptunk 18-at :D), és ebből én egyet vállaltam, valamint egy öngólban is bőven benne voltam :P :D Pont az utolsó meccsünkön esett meg, kb 10 másodpercen belül a két „gólom” :P, az egyiket egy gyors megindulás után szereztem, majd középkezdés, rárúgták a kapunkra, én beleértem, és pont a másik oldalba vágódott be, mint amerre a kapus mozdult -.-

Összességében nagyon élveztem a focit, nem volt a legmelegebb, viszont jól felöltöztünk, úgyhogy ezzel nem volt gond J Rendesen kihajtottam magam, így ez a 4 meccs kb három futásnak felelt meg :P :D, még most is izomlázam van! :D De minden egyes percét megérte, imádok focizni!

Miután végeztünk, siethettem is haza, ugyanis estére még egy kicsit ki kellett takarítanom a házat, mivel magyar buli volt meghirdetve J Gyors összepakolás, kajálás, zuhanyzás, mosás betétele kb 40 perc alatt :P, majd indulhattam is, hogy Finchley-ben felszedjem Nórit. Egy kis teszkózás után jöttünk is haza, kebabos kitérővel :P, majd bekevertük a palacsintának valót :D Teljesen tiszta volt az ég még ekkor.

Majd 7 után betoppant Gábor, Jani és egyik ismerősük, Gergely is, legnagyobb meglepetésünkre ekkor már hó fedte a tájat!!! :O Mi ebből semmit sem észleltünk :P :D Ők is besegítettek a sütésbe, úgyhogy közös kooperáció volt a palacsintázás J

Majd lassan mindenki beért, Regina, Anna, Gabi, Zita, Ági, Malte és végül Laci is. És ekkor kezdődött az erotikus kártyákkal fűszerezett Activityzés :D :P Úúú, mit mondjak erről, voltak benne olyan feladványok, hogy csak lestünk, hogy az mi a franc akar lenni :D Volt kihívás bőven. Nagyon jól szórakoztunk. :D

Sőt, még az egyre jobban eső hónak hála, egy hóember építésébe is belekezdtünk, ami utólag elmondhatom, nem maradt meg túl sokáig, mert reggelre már összeesett :D :P A visszajelzésekből úgy tűnik, hogy megérte összecsődíteni a társaságot, mindenki jól érezte magát, természetesen én is J

Mivel hajnalban még mindig esett a hó, ezért mindenki itt maradt éjszakára (hajnalra :P), úgyhogy 12-en (+ Pascal) aludtunk a házban :D Mint egy menekültszálló :D Mondjuk a nappaliban marha jó idő volt, mert beizzítottam a kandallót, és olyan jól felmelegítette az egész szobát, hogy reggelre olyan lett, mint egy szauna :D

Másnap, mire mi felébredtünk, néhányan már elhagyták a bázist, mert menniük kellett. Mi megreggeliztünk, majd úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Turnpike Lane és a Manor House állomások között lévő Paprika Store-ba, ahol mindenki szépen bevásárolt :D Gabi és én ettünk egy-egy szelet sütit is, az biztos, hogy én oroszkrém-torta szeletet ettem, arra már nem emlékszem, hogy ő milyet :P :D Ekkor már nem esett a hó, sőt, már az olvadás is elkezdődött, úgyhogy a legjobban utált feltételek (latyakos… -.-) között sétálhattunk :D :P Mivel az anyuka a barátjával a Cotswolds-ra/ba mentek hosszú hétvégére a barát szülinapja alkalmából, és a havas körülmények miatt nem lehetett tudni, hogy mikor érnek haza, így még csütörtökön megkért, hogy vasárnap olyan 5 körül, amikorra az apuka hozza a fiúkat haza, legyek itthon. Úgyhogy olyan fél 4 körül mindannyian elindultunk a magyar boltból hazafelé.

Az apuka kivételesen időben hazahozta a fiúkat!!! Ez nem jellemző rá :D :P Eléggé fáradtnak tűntek, én se voltam a topon, és a vacsi is elég simán lement szerencsére. Nem spiláztam túl a dolgokat, simán tésztát főztem ki, amit pestóval, illetve fokhagymás baguette-tel ettünk J Közben írta az anyuka, hogy valszeg nem érnek haza, csak olyan 9 körül, úgyhogy én tettem ágyba két kisebbet, miután mindegyikük megfürdött. Végül 9 után néhány perccel befutott a pár, és egy kicsit beszélgettünk, hogy hogyan telt a hétvége, főleg nekünk :D :P, mondtam az anyukának, hogy végül 12-en lettünk, és a hó miatt mindenki maradt éjszakára, azt mondja „Wow, azt meg hogy csináltuk?! :D” :D Mondom, megoldottuk :D :P

Fontos hír még, hogy holnaptól vendégünk lesz egészen szombatig, ugyanis Nórinak holnap el kell hagyni a (magyar) host családját, és az új családja csak szombaton tudja fogadni, így felajánlottam, hogy addig lehet itt, nálunk, egyszerűbb ez, minthogy felutazzon egyik barátjához Észak-Angliába, az anyuka természetesen megengedte (igazából akkor csodálkoztam volna, ha nemet mond :D).

Szolgálati közlemény: tegnap éjfélig a Londonfalva Facebook oldalára fel lehetett tölteni különböző londoni, havas képeket, és a feltöltött 120 kép közül a 3 legtöbb like-ot kapó nyerhet 2-2 db jegyet a február végi DumaLondonra, valamint 2 jegyet a márciusi Hooligans-koncertre, úgyhogy szeretném megkérni a kedves olvasóimat, hogy nyomjatok egy like-ot az alábbi linken található képemre, légy szíves! J Előre is köszönöm! (jelenleg 3. helyen állok :P)
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=355362211154998&set=a.355359867821899.90387.153041651387056&type=1&theater

Takarítás a köbön :D

Nem akartam már a hűséges olvasóimat :P bejegyzés nélkül hagyni így, hétvége előtt, mivel hétfőig nem várható újabb, úgyhogy még gyorsan publikálok egyet. Szerdáról már halvány emlékeim sincsenek :d úgyhogy arra ennek a mondatnak az elvesztegetése is elég volt :P Valamelyik nap megnéztem a The Invention of Lying (figyelem, mi a Magyar címe? :D Hódító lódító... -.-) című vígjátékot. Elég érdekes volt egy olyan világot nézni, amiben mindenki kimondja őszintén azt, amit éppen gondol. Nem tudom, hogy szeretnék-e egy ilyen világban élni... Tűrhető volt a film, nem hiszem, hogy bármikor is újranézném...

Mivel holnap, vagyis már mire kimegy a bejegyzés, ma, azaz, hogy mindenki értse :D, szombaton :P házibuli lészen a házban, mivel senki sem lesz itthon, csak Pascal, a francia srác, de ő nem sok vizet zavar (főleg, ha megy bulizni vhova este :P), úgyhogy a miénk lesz a ház, ezért csütörtökön és pénteken takarítottam, hogy azért mégse dzsuvában fogadjam már a vendégeket ;) Volt mit takarítani, az biztos! Pénteken még elnéztem Camdenbe, a piacra, mert tervbe volt véve ruhavétel, amiből nem lett semmi, illetve a Barclaysba is mentem, mert az anyuka megkért, hogy egy csekket fizessek be neki J Aztán még elnéztem a Manor House közelében lévő Paprika Store-ba, ami egy magyar bolt Londonban. Nem mondom meg, mit vettem :D

Ma délután egyébként jött a nagybácsi, ő „bébiszittelt”, és ő lesz itt holnap reggel is a fiúkkal. Mivel délután még nem tudtuk 100%-ra, hogy az apuka biztosan viszi a gyerekeket és ott is alszanak, ezért „okosan” mondtam a nagybácsinak, hgoy azért takarítottam, mert jön át néhány barátom szombaton, és itt is alszanak, és vette a lapot :D, mondta, hogy ha nem maradnak a fiúk az apjukkal, akkor majd ő elviszi őket az estére :P De szerencsére nála lesznek holnap este ;) Holnap délelőtt egyébként én egy jótékonysági focitornára vagyok hivatalos J Néhány hete az egyik au-pair-srác kérdezte, hogy lenne-e kedvem menni erre, és természetesen igent mondtam. 10.30-tól kezdődik Wembley Goals-ban, úgyhogy már olyan 8 körül elindulok itthonról, hogy még mindenkit felszedjünk a legközelebbi állomáson, aztán indulhat a foci! 9 fős csapatonként £90 a beugró, ami jótékonyságra megy. Tudomásom szerint kinti lesz a torna, úgyhogy jól fel kell majd öltözni.

Aztán miután vége, jövök haza, mert készülődni kell az estére. Kirúgjuk a ház oldalát :D :P

Murphy törvényei...

Azt hiszem először mesélek a memóriakártyáimról. Nyilván nem azért, mert olyan pöpecül működnek, és csak úgy száraz adatokat akarok írni róluk :D Történetemben egészen múlt hét csütörtökig kell visszamennünk, amikor is azt hiszem éppen rakott krumplit ettünk, de lehet, hogy az másik nap volt, mindegy, nem túl lényeges információ, és az egyik nagybácsi itt volt, és éppen beszélgettünk erről-arról, és valahogyan szóbakerült az ebay. Mondtam is, hogy én nagyon meg vagyok elégedve vele, és mint ahogy kiderült, a nagybácsinak is jobban bejön, mint az amazon, mert sokkal megbízhatóbb, főként a kiszállításban. Akkor szállítják ki, amikorra ígérik, nem úgy, mint az amazon, ahol az ő elmondása szerint össze-vissza, szinte rendszer nélkül kerülnek kiszállításra a termékek. Én mondtam, hogy most vettem egy kamerát, illetve már néhány memóriakártyát is, és én meg vagyok az ebay-jel elégedve.

Nem gondoltam volna, hogy már aznap este ismét használnom kell! Történt ugyanis, hogy mondom kiveszem már a memóriakártyát a kamerából, és felmásolom a gépre az aznap készített képeket (amiket a kettővel ezelőtti bejegyzésben láthattatok ;)). Hát ez nem ment túl egyszerűen, ugyanis mikor ki akartam venni a fényképezőgépből a memókártyát, az egyszerűen darabokban (!!!) jött ki! :O -.- A „Lock” gombocska úgy ahogy van, kiesett, és egy darab le is tört a kártyából! De hogy hogyan, arról fogalmam sincs… Így néz ki:

Úgyhogy megkerestem a 4 gigabájtos memóriakártyát, mert még olyan is van nekem (ami széttört, az 8 gigás volt), és betettem a gépbe, de láttam, hogy már az a kártya sem okés teljesen, ugyanis az egyik része elég érdekesen áll, és nem lenne túl jó, ha pont mondjuk a fényképezőbe törne bele :S Úgyhogy úgy döntöttem, vásárolok ismét az ebay-ről, és szerencsére nagyon olcsón, mindössze £5.47-ért vettem egy 8 gigás memóriakártyát. Hétfőn meg is jött, de először nem akarta beolvasni a fényképezőgép! WTF, mondom… -.- Próbálgattam, és egyszercsak sikeresen bevette, de nem sokszor fogom ki-betenni, nehogy véletlenül ismét ne olvassa be :D :P Úgyhogy ez a probléma megoldódott.

Péntek eltelt, bizonyára nem volt semmi emlékezetes, mert nem emlékszem semmire :D Szombaton szépen kialudtam magam, 10.30 körül keltem, aztán itthon eltelt az idő, de az biztos, hogy délután elmentem futni, hogy meglegyen a heti legalább 5 futás :P Aztán este 5-en (Gabi, Zita, Nóri, Zsuzsa és Én) a TigerTiger-be mentünk, és még Gabi két haverja is csatlakozott hozzánk, úgyhogy így nyomattuk a bulit :P :D 10 előtt mentünk be, így csak 5 font volt a belépő, illetve előtte még kint (a k.rva hidegben) alapoztunk :P Jó volt a buli, mindegyik termet feltérképeztük.

Aztán egyszer, olyan 1 óra magasságában talán, kimentünk a dohányzóba, ahol Nóri már nem érezte túl jól magát, sőt, majdnem el is ájult, de szerencsére még időben szólt, úgyhogy bementünk, és leültünk. Szegénykém nem volt jól :S

Úgyhogy jópár perc után úgy döntöttünk, hogy jobb lesz, ha hazamegy. Természetesen hazakísértem, nem engedhettem el ilyen rossz állapotban egyedül J Jelenleg még Hampton Hill-ben lakik (dél-nyugat-London), úgyhogy odabuszoztunk. Az út alatt sem volt túl jól, úgyhogy tényleg jó, hogy ott voltam vele. 4 előtt váltak el útjaink, és rám még várt egy 2 órás buszozás Észak-Londonba, de nem bántam, az a lényeg, hogy biztonságban hazaért Nóri. ;)

Vasárnap itthon voltam, megnéztem a Drive című filmet, amit csak ajánlani tudok mindenkinek, aztán arra gondoltam/gondoltunk, hogy ha már úgysem lesz itthon sem az anyuka, sem a fiúk ezen a hétvégén (legalábbis szombaton este/éjszaka), így akár lehetne valami összezörrenést tartani itt, nálunk. Rajta vagyunk az ügyön, úgy néz ki egy kis Activity-party biztos lesz, aztán majd még meglátjuk, hogy mi más :D :P

Tegnap este végre el tudtam menni a Muswell Hill-ben hétfőnként tartott au-pair-találkára, ahol különböző dolgokról folyik a diskurzus. Melinda (aki egész közel lakik hozzám, Muswell Hill-ben), hívott már néhányszor, csak általában nekem nem jó a hétfő, mert az anyuka sokáig dolgozik, de tegnap pont nem ez volt a helyzet, mert a középső fiút vitte fodrászhoz, a másik kettő pedig playdate-en volt egy ismerős családnál, úgyhogy nyugodtan mehettem este. Mentem, mendegéltem a buszhoz, késésben voltam persze, éppen sms-t írtam Melindának, hogy kések, és bumm!!! Teljesen bele voltam feledkezve a telóba, és combbal sikerült nem gyengén nekiütközni egy ilyen alacsony póznának -.- Medvepuszi yeee -.- Azóta is úgy fáj a combom :D Ma reggel már menni is fájt :P :D A találkozó egyébként jó volt, két idősebb úr volt a szervező, ők irányították úgymond a beszélgetés folyamát, tegnap a közlekedés körül zajlottak az események. Egyébként két csoportot alakítottunk ki, és egy-egy kisasztalt ültünk körbe J Jó volt. Majd a találka végeztével a fiatalabb nemzedék (vagyis mi :D) áttette a székhelyét a közeli Church Pub-ba, ahol zárásig beszélgettünk J

Ma reggel teljesen időben voltunk a fiúkkal, bár a kicsinek nem nagyon akaródzott gyalogolnia, miután leszálltunk a buszról -.-, de hát én vagyok a főnök, úgyhogy nem volt választása :D :P Miután ledobtam őket, beugrottam a Waitrose-ba Chai Latte Teát venni, és ha már ott voltam, vettem már rendes (kamilla és borsmenta) teát is. Aztán visszabicegtem a buszmegállóhoz :P Itthon már nem is tudom mikor, de egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy Hammersmith-ben összefutunk Nórival. Hát, nem volt sok időnk, mert túl későn jött ez az ötlet, és egyikünk sem lakik annyira közel a központhoz, sem Hammersmith-hez, és mindkettőnknek 3.30-ra kellett menni felszedni a „saját” gyerekeit. Kávéztunk egyet a Hammersmith Broadway Centerben, aztán 2 után már indulhattunk is visszafelé. Amúgy ma már egész hideg volt, persze nem annyira, mint otthon, Magyarországon, de azért érezhetően hidegebb, mint múlt héten.

Ma délután, még vacsi előtt, így fájós combbal is elmentem futni, természetesen most nem az időre mentem, úgyhogy csak futottam, ahogy bírtam, és még így is egész jó időt futottam J

A piros emeletes buszok

London egyik jelképe. Nem a Big Ben, nem a Tower, nem a Tower Híd, nem a London Eye, nem a Trafalgar Tér, nem Greenwich, nem az Oxford Street, nem a Piccadilly Circus, nem a Hyde Park. Hát akkor mi?! Kérdezhetnénk bőszen, mert még lehetne néhány válasz erre a kérdésre, de most nem áll szándékomban felsorolni az összeset. A Doubledecker, a piros emeletes busz.

Egészen 1829-ig kellene visszamennünk az időben, hogyha a londoni buszközlekedés igazi ősét akarnánk keresni, de ezekkel a történelmi adatokkal nem szeretnék senkit sem untatni (akit mégis érdekel, az angolul megtekintheti a Wikipédián). Omnibuszok, gőz hajtotta buszok, minibuszok, midibuszok, alacsony padlós buszok (amelyek egyik legelső „használója” London volt), csuklós buszok és emeletes buszok. Ez a londoni buszok fejlődési sormintája, amelynek végén a jelenleg használt hibrid buszok állnak (összesen 190 hibrid busz van forgalomban Londonban).

Ezek a hibrid (emeletes) buszok egy elektromos akkumulátor és egy dízelmotor kombinációját használva működnek, így 40%-kal kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki, mint a hagyományos dízelmotoros buszok.

A száraz adatok után jöjjenek az én tapasztalataim. Elöljáróban elmondanám, hogy imádom az emeletes buszokat! Amikor busszal utazok, és tudom, hogy hosszabb ideig tart az utazás, mindig az emeletre megyek, és onnan csodálom a tájat, lehetőleg az első két pár ülésből, ahonnan elém tárul az egész panoráma. „Ingyen” városnézés. J

A londoni buszközlekedés 24 órás, nem úgy, mint a metró, ami éjszaka 4-5-6 órán át szünetel. Még éjszaka is sok járat járja a város utcáit, szinte nincs olyan hely, ahonnan ne lehetne hazajutni valamilyen úton-módon. A nappali járatsűrűségről pedig ne is beszéljünk! A City forgalmasabb csomópontjain, útvonalain egymást érik a piros emeletes buszok, már-már piros emeletes busz-karavánok állnak össze. Ebből kitalálható, hogy elég sűrűn járnak.

Ami nem tetszik, tetszett, hogy a külsőbb területeken, tehát nem a városközpontban, hanem mondjuk errefelé, amerre mi lakunk, tehát 3-as, 4-es zónákban már nem mindig járnak túl sűrűn a járatok, és ez elsősorban a sulibamenetel során okoz(ott) gondokat. Reggel általában az a cél, hogy egy buszt használjunk a fiúkkal, mert az, ha időben jön, vagy csak maximum 5 percet késik, tökéletes, mivel utána még egy 10-15 perc séta kell a sulihoz, így pont időben beérünk. Viszont ha egy kicsit késésben vagyunk, és másik útvonalon vagyunk kénytelenek menni, azaz két buszos megoldással kell eljutnunk a sulihoz, a második busz lutri. Ugyanis nem lehet tudni, hogy mikor jön, mivel nem minden buszmegállóban van ilyen visszaszámláló tábla, ami mutatja, hogy mikorra várhatóak a járatok abba a buszmegállóba. Például ezekben sincs, amelyeket mi használunk a fiúkkal. De mostmár megoldódni látszik ez a „probléma”.

Ugyanis mostmár nemcsak arra van lehetőség London minden egyes buszmegállójában, hogy a buszmegállóban található egyedi megállókódot sms-ben elküldve a megadott számra megtudjuk, hogy mikorra várhatóak a járatok abba a buszmegállóba (ez sms-enként 12 pence-be kerül), hanem akinek van okostelefonja, az a http://m.countdown.tfl.gov.uk/ oldalon menetközben is megtudhatja, hogy mikorra várható a következő busz. Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy a megállókódot, irányítószámot, utca nevét, vagy a járat számát beírjuk a keresőbe, ami segít. Nagyon jó kis találmány, és már mindenhol elérhető Londonban. Ez, a mai, okostelefonokat használó világban gyakorlatilag nélkülözhetetlen újítás volt a Transport for London részéről, és mostmár én is bőszen használom és fogom a jövőben is! J

Futás, ásás, fényképezés

Múlt hét szerda óta van futócipőm, és csütörtök óta tudom is használni :P :D Mint ahogy írtam már korábban, a terv az, hogy heti legalább 5-ször eljárok futni. A jelenlegi terv az, hogy elindulok a háztól, elfutok egy útvonalon North Finchley-be, aztán egy másik útvonalon (amely úton megy a 134-es és a 221-es busz is) vissza. Ez (térkép szerint) 2,7 km-t jelent. Az első alkalommal 17 percbe tellett lefutni, de ez ilyen “ismerkedős” :D futás volt, hogy azért felmérjem a terepet. Azóta természetesen már jócskán javult a részidő, jelenleg – néhány futás után – 14 perc, de ahogy már írtam korábban, 12 perc a cél. Ezt követően pedig hosszabb távra fogok átállni J Muszáj volt már elkezdeni mozogni, és jól is esik, megmondom őszintén. Korábban nem szerettem futni, mondjuk azt nem mondom most se, hogy szeretek :P, de ez volt a legolcsóbb és legkönnyebb megoldás a testmozgásra. Még ma este is fogok menni. Egyébként vagy délelőtt, miután ledobtam a fiúkat, majd hazajöttem, vagy este, olyan 9 óra magasságában járok futni, és meglepő lehet, de este is teljesen jó idő van, nem fázok már az elején se, pedig egy póló és térdnadrág az összes ruha, ami rajtam van J

Ma délelőtt nem vitt rá a lélek, hogy elmenjek futni, így ebéd után úgy döntöttem, hogy elmegyek valahova, egyúttal kipróbálom már az új fényképezőgépemet élesben is :D :P Egyszerű megközelíthetősége miatt Camden Town lett a kiválasztott terület, úgyhogy busz-busz-metró-kombóval oda is értem.

El kell mondjam, hogy ma nagyon szép idő volt napközben, sütött a nap, annyira, hogy a metró ablakán átszűrődő napsugarak már rendesen melegek voltak J És hogy hol szűrődtek be a metróba napsugarak, mikor a metró földalatti?! :D A Northern Line Highgate és East Finchley között feljön a felszínre, és ezt követően ott is folytatja az útját. Ma Finchley Central állomáson szálltam fel rá.

Egyébiránt gyakorlatilag mióta visszajöttem a karácsonyi szünetről (vagy már azelőtt is?! Erre már nem emlékszem), szinte mindenhol „ásatások” vannak, azaz felújítják az utakat, járdákat, megnehezítve ezzel a közlekedők dolgát. East Finchley-ben most éppen a gyerekek sulija előtti részen cserélik a járdalapokat. De például Camden Town-ban, a Camden Town Station előtti Britannia kereszteződés össze-vissza fel van túrva. Mindenhol a munkát jelző műanyag narancssárga „kerítés” (vagy minek lehet ezeket nevezni?!), és enyhén nem nyújt szép látványt :P

Ezzel szemben a Camden Lock Market felé vezető úton, amelyet rengeteg tetoválószalon, szuvenírbolt és kajálda szegélyez, nyüzsgött az élet, tömve volt emberekkel, jó volt elmenni oda J

Még a kanálishoz is lementem, sétáltam a partján néhány percig, még arra úgysem voltam, és bőszen kattintgattam J

Kajafronton említést kell tennem arról, hogy tegnap chillit ettünk tortillába burkolva (én még ma is azt ettem ebédre J), ma pedig rakott krumplit csináltam J

Ja, és azt majdnem elfelejtettem, hogy, mivel most úgyis ott voltam Camdenben, úgy döntöttem, megveszem már a jegyeket a DumaLondonra, mivel – sajnos – nem nyertük meg a tiszteletjegyeket, amiket Facebook-on sorsoltak ki :P :D Úgyhogy én és Nóri már biztosan megyünk ;) Első sorba! :D