Április 2-ára, hétfőre
két fontos program volt betervezve. Az egyik a SEA Life Aquarium volt, míg a
másik a London Eye. Természetesen nemcsak kívülről és távolról akartuk
megcsodálni, hanem fel is akartunk menni rá, lehetőség szerint sötétben, vagy
sötétedéskor. Ennek (vagyis, hogy csak két fontosabb napirendi pont szerepelt
ezen a napon) megfelelően nem is keltünk hamar, majd az elkészülés után
indultunk is utunkra.
Mivel a London Pass-t
majd csak kedden kezdtük el használni, és a Travelcard is keddtől volt érvényes
(1-6-os zóna között korlátlanul mindenre), ezért ekkor még csak buszoztunk. Úgy
döntöttünk, hogy elmegyünk a Tower Hídhoz, ezért a 43-as buszt vettük igénybe,
amely el is vitt minket szépen a London Bridge-ig, ahonnan egy 10 perc séta
volt körülbelül a Tower Híd. Ez volt az utolsó nap, amikor még szép időnk volt,
sütött a nap, esőnek se híre, se hamva nem volt! Először távolról, majd egyre
közelebbről lőttük a képeket, videókat a Tower-ről, majd át is mentünk rajta.
Innen szerencsére volt közvetlen buszjárat a Waterloo-ig, ahonnan egy köpésre van a London Eye és a SEA Life. Úgyhogy RV1-es kódjelű busszal mentünk. Az Aquariumhoz volt „Egyet fizet, kettő mehet” kuponunk, de mivel csak hárman voltunk, szerezni kellett egy embert negyediknek. Szerencsésen összejöttek a dolgok, ugyanis egy fiatal anyuka a két kisgyerekével jött, és ő vonattal érkezett, aminek köszönhetően ugyanúgy bemehetett 2 ember 1 áráért, úgyhogy neki és nekünk is tökéletesen jött, hogy egymás után voltunk a sorban. Aztán megkezdődött az „alámerülés”.
Én még 2009 végén vagy
2010 elején voltam egyszer a londoni Aquariumban, és nekem akkor nagyon
tetszett. Igazándiból nem nagyon tudom összefoglalni, hogy milyen és mennyi
halat, illetve vízi élőlényt láttunk, de voltak köztük nagyon szépek és
érdekesek is, meg persze nem annyira elviselhetőek is :D :P. A teljesség igénye
nélkül: láttunk óriási teknőst, kis teknősöket, cápát, különféle halakat,
pingvineket, stb. Nem tudom, hogy valamilyen rész le volt-e zárva, de szerintem
elég gyorsan végigmentünk az épületen, talán még lehetett volna egy kicsit több
cápa például, mert azokat, a kicsit nagyobb fajtákat, hiányoltuk. De azért
természetesen szép volt!
Ezután egy Mekis megálló
következett, de nem sokat kellett mennünk, mivel van egy Meki a SEA Life-tól 50
méterre. Amivel egy épületben pedig van egy NAMCO Station nevezetű „nyerőgépes”
hely. Bár inkább vesztőgépes, ha már a konkrét „nyereségünket” akarnánk számba
venni... Ez olyan hely, mint ahol tavaly Balázzsal és Mátéval voltam
Weston-super-Mare-ben a mólón, ahol azt hittem, hogy elveszítettem a
fényképezőgépemet, pedig csak a zsebemben volt :P :D. Szóval ugyanilyen 10
pennys játékkal próbálkoztunk, természetesen veszteséggel :P. Majd miután az
összes 10 penny-sünket elvesztettük, mentünk a London Eye-hoz.
Felvettük az előre
lefoglalt jegyeket, majd szerencsére rá tudtam dugni töltőre a telefonomat, és
ekkor született ez a fantasztikus kép :D
Hát igen, a kockák...
Ekkorra már Nóri is odaért, ugyanis ő is jött velünk a London Eye-ra. 20.00-ra
foglaltam a jegyeket, úgyhogy még várhattunk jó pár percet. Majd elindultunk...
Szerintem majd a bejegyzés végén található videó többet mond minden szónál! De
azért néhány képe elöljáróban :P
Majd Nórival is
visszamentünk a NAMCO Station-re :P, de nem igazán jártunk ekkor sem
sikerrel... Majd még egy kis égetett mogyorót vettünk, aminek elég jó íze van,
majd végül Nórit felraktuk a buszára, és mi is mentünk hazafelé, de nem
sikerült egyből :D Ugyanis átmegyünk az aluljárón, a Whitehall Road-on járunk
(ez az az út, ami a Trafalgar teret és a Parlament teret összeköti, ezen van
többek között a Horse Guard’s Parade és a 10 Downing Street), és látjuk, hogy
az egyik angol piros telefonfülkének az ajtaja ki van tépve!!!
De ezzel még nem volt
vége a hétfői érdekességeknek. Néhány perccel az „ajtós eset” után átmentünk az
út másik oldalára, és láttuk, hogy jön velünk szemben egy Bobby (alias rendőr)
egyedül. Kacérkodtunk a gondolattal, hogy megkérdezzük, hogy csinálhatnánk-e
képet vele vagy sem, de végülis nem kérdeztük meg. Na jó, most hazudtam :P,
megkérdeztük, és igent mondott :D Úgyhogy egy nagyszerű napot, estét zártunk!
Másnap pedig elkezdődtek
a London Pass-napok, amik egészen vasárnapig tartottak. Első napra három
program volt tervezve, de mivel „nagyon jól” betartottuk az időt :D, ezért csak
kettő lett belőle. Kezdésnek nem kisebb attrakcióval nyitottuk a napot, mint a
Wembley. Stadiontúra. Úgy, mint tavaly az Arsenal stadionjában, az
Emirates-ben. Még nem volt szerencsém eljutni egy focimeccsre sem a
Wembley-ben, ezért is volt nagy élmény számomra, hogy ha csak egy stadiontúra
keretein belül is, de ellátogathattam/ellátogathattunk a világ egyik
leghíresebb futball-stadionjába. Mint ahogy a lenti videóban majd elhangzik,
1953-ban a régi Wembley-ben az Aranycsapat az Évszázad meccsén 6-3-ra legyőzte
az angolokat!
90000 néző befogadására alkalmas
a stadion, egyszerűen hatalmas és elképesztő. Az akusztikája is jó, igaz, mi
csak mintegy 30-an kiabáltunk egy közöset, de ez is szépen szólt, el sem merem
képzelni, hogy egy teltházas meccsen milyen lehet a hangulat! A stadiontúra
során először az első karéj tetején kezdtünk, ahonnan néhány percig
csodálhattuk a stadion belsejét. Ezt követően a kiszolgálóhelyiségek mellett
vezetett el az utunk, ahol egy szünetben megtudtuk, hogy a Wembley
világcsúcstartó egy dologban, ugyanis 2618 (!!!) WC van a stadionban, ami több,
mint bármelyik másik épület WC-kapacitása bárhol a világban! Sokkolt ez a szám.
Az utunk a sajtóterembe vezetett, ami igazából semmi extra nem volt, az
Emirates-é jobban bejött Balázsnak és nekem is. Innen az öltözőket vettük
célba. 2-2 öltöző van a hazai csapatnak (vagyis az angol válogatottnak),
illetve a vendégnek is, most mi csak a két hazaiba mentünk be: az egyikben az
idei BL-csapatok mezeiből volt néhány kiaggatva, míg a másikban az angol
válogatott szerelése volt vállfákon.
Majd jött az egyik
legjobb része a túrának, a kivonulás a gyepre! Legalábbis a szélére J. Innen volt a legjobb a kilátás, körbenézni az egész
stadionon, még így is, hogy üres volt, elképesztő érzés volt. Nagyszerű lehet
itt teltház előtt játszani! És ezzel még természetesen nem volt vége a
fantasztikus pillanatoknak, ugyanis innen felfelé vezetett az utunk a lelátókon
egészen a királyi páholyba, ahol az FA Kupa volt kiállítva, amivel mindenkinek
lehetősége volt fényképezkedni! Később a profi fotós által készített képet meg
is vettük! Egy emlék J Ez volt a túránk utolsó része, ezt követően
visszavezettek minket oda, ahol meg tudtuk venni a fotós által készített
képeket.
Azonban itt nemcsak
ennyi volt, hanem egy Bajnokok Ligája kiállítás az eddigi Bajnokok Ligája-győztes
csapatokról, így én itt majdnem el is olvadtam, amikor megtaláltam a Juventus
eddig két BL-győzelméről készült kis „szekrényt” <3 Rengeteg fényképet
csináltam itt, természetesen nem feledkeztem el az ellenségekről sem :D, de
azokat a képeket cenzúra miatt nem teszem fel ide :D :P.
Miután itt jól
kifényképeztük magunkat, egy közeli kajáldába (alias „csirkefeldolgozóba” by
Balázs) mentünk :D, ahol a kaja jó volt, bár a fiúk nem egészen azt kapták,
amit kértek :D :P Az eső már ekkor is csapkodott, és bár elmentünk Camdenbe,
mert az eredeti terv az állatkert volt, viszont alig volt már csak 2 óra a
zárásig, így úgy döntöttünk, hogy a Royal Air Force Museum-ot nézzük meg a
London Zoo helyett ezen a napon. Úgyhogy vissza a metróba, és Colindale-ben
szálltunk le.
Egy kis gyaloglás után
el is érkeztünk a múzeumba, ahol rengeteg, szinte megszámlálhatatlan mennyiségű
repülőgép és egyéb felszerelések voltak kiállítva. A múzeum amúgy is ingyenes,
viszont a London Pass-szal lehetőségünk volt egy ingyen Szimulátor-menetre,
amit természetesen ki is használtunk. Egy Tornádóba volt szerencsénk beülni, és
hát a végére szinte még a sz.rt is kirázta belőlünk, pedig nem tartott 5
percnél tovább a „repülés” :D Nagyon sokfajta repülőgépet láttunk, és mivel én
nem vagyok egy nagy fan, így nem tudom megnevezni őket sajnos :P.
A nap utolsó pontja a
Buckingham Palota volt. Vagyis lett volna, ugyanis miután feljöttünk a Marble
Arch-nál, szakadó eső fogadott... Így, mivel be kellett vásárolni, a
javaslatomra a Victoriára mentünk, mert ott van Sainsburys, amihez nem kell
kimennünk az esőre az állomásról kijövet. Itt történt, hogy már az Önkiszolgáló
Kasszánál voltunk, én mutattam a fiúknak, hogy hogyan kell csinálni a dolgokat,
Jani nagyban videózott, és odajött Lakatos Toby (vagyis az egyik ott dolgozó
indiai emberke :D), és sokszori próbálkozásra sikerült csak észrevennünk :D
Nagyon vicces volt :D :P. Ezután már jöttünk is haza, mert esőben nem igazán
érte volna meg kint mászkálni :D :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése