Dumaszínház

El kell mondanom, hogy a cipő, amit szombaton vettem, hétfőtől kegyetlenül elkezdte törni a lábam, így szerdán már odáig jutottam, hogy eldöntöttem, hogy visszaviszem a Lillywhites-ba, és becserélem egy másik fajtára. Az volt a baj, hogy az Achilles-ínnal, a cipő hátsó része véknyabb volt annál, mint amit én megszoktam, és már annyira törte az Achillesemet, hogy mindkét lábam vérzett, és be is sebesedett. És ezért vittem vissza.

Azonban ezek a köcsögök nem akarták kicserélni -.- Először odamentem a cipőosztályon egy csávóhoz – mint utóbb kiderült, a cipőosztály vezetőjéhez -, hogy ez lenne a problémám, és hogy kicserélnék-e. Mondta, igen. Nagy nehezen kiválasztottam egy másik cipőt (tudni kell rólam, hogy cipőügyben nagyon válogatós vagyok, nehezen találok olyat, ami tényleg tetszik, és csak olyat veszek meg, ami valóban tetszik, mivel cipőre áldozok, mert itt igenis számít a márka, nem akarnék én minden évben cipőre költeni, ha nem muszáj!), aztán mondta, hogy menjek a kasszához, és ott szépen kicserélik nekem. Oda is mentem, majd a csávó visszament a cipőosztály vezetőjéhez megbizonyosodni, hogy tényleg visszaveszik-e. Ekkor izgultam egy kicsit, hogy nehogy valami probléma legyen. De még nem ekkor volt. A baj az volt, hogy mivel a cipő, amit szombaton vettem, 40 font volt, viszont amit kinéztem cserének, mindössze 32 font, így volt 8 font, amit két úton-módon kaphattam volna meg: ad1) ajándékutalványként ideadják nekem, vagy ad2) levásárlom ott, a helyszínen. Most már utólag elmondhatom, hogy az utóbbit kellett volna választanom, és akkor már nem lenne problémám a cipőmmel. Szóval az ajándékutalványt választottam, erre felküldtek a negyedikre, hogy azt csak ott tudják odaadni. Ok, felmentem. Ott a csaj nézi-nézi, majd mondja, hogy menjek már le a cipőosztály vezetőjéhez, mert hogy hiányzik egy I betű a cipő belsejéből (bele volt ragasztva a Nike pipa, valamint az AIR szócska, és ebből hiányzott az I betű, ami kb első használat után kikopik -.-). És mivel már annyira nyomta a cipő a lábam, korábban beleraktam zsebkendőt, hogy enyhítsen a fájdalmon, és persze a zsepi néhány kisebb darabja lebomlott, és benne maradt a cipőben. És erre mondta azt a csávó HARMADJÁRA (!!!), pedig előtte már kétszer megnézte, és akkor még jó volt..., hogy „BADLY USED” (NAGYON HASZNÁLT) a cipő, és így nem tudják visszavenni. És hogy azért van kialakítva a hely, hogy meg lehessen nézni, hogy áll a cipő, illetve, kényelmes-e, hogy ha nem jó, akkor még ott kicseréljék. Hát mondom, b.szdmeg, és mi van, ha utána derül ki, hogy k.rvára nem kényelmes?! Hát nem tudja visszacserélni. -.- Marha ideges voltam, azt sztem nem kell mondanom.

Ezután már jobban folytatódott a nap, a fiúkkal nem volt semmi gond, majd este találkoztam Judittal J. Elég hamar sikerült taliznunk, de miattam feleslegesen buszoztunk két órát :$ :S, majd csak utána mentünk vissza North Finchley-be, ahol a bowlingpályák és a mozi melletti kajáldák egyikébe mentünk, a Chimichanga-ba. Ez egy mexikói hely, jó erős kaját adták, és elég jó adagot is. J ezután a terv az volt, hogy biliárdozunk, azonban az összes asztal foglalt volt, így csak beültünk oda.

Csütörtökön este pedig megvolt az idei évad első londoni Dumaszínháza. Ismét Clapham-ben volt az esemény, én pedig ugye szerencsésen ismét nyertem 2 jegyet rá, így nem volt kérdés, hogy megyek. A Szomszédnéni Produkciós Iroda kezdett, ők nagyon brutálisan jók voltak, majd egy 15 perces szünet után jött Kőhalmi Zoltán. Ő is jó volt, de a Szomszédnéni sokkal jobb volt szerintem. Az biztos, hogy nagyon jól szórakoztunk ismét csak.

Ma napközben itthon voltam, fordítottam az oldalra, kitakarította ma szobámat, és nézegettem lehetséges úticélokat. A nagybácsi délután elvitte a két kisebb fiút, ottalszanak nála ma este, míg a nagy az egyik ismerősénél, úgyhogy lesz egy nyugis esténk, éjszakánk és reggelünk Judittal J.