Változások

Van mit bepótolnom, úgyhogy neki is kezdek. (Azt már ide leírom, hogy sajnos valamiért sem a saját blogomhoz, sem más blogjához sem tudok kommentelni :( ).

Múlt hét hétfőn eldöntöttem, hogy előbb vagy utóbb - de remélhetőleg inkább előbb - elhagyom ezt a családot! Micsodaaaaa?! :O Kérdezhetnétek. Joggal? Hááát, annyira nem. Elmondom, hogy miért is döntöttem így. Múlt héten már olyan hangosan zakatolt a szárítógép, hogy ismét szerelőt kellett hívni. A szerelő viszont csak szerdán jött, amikor nekem vezetés van/volt. Ez már hétfőn kiderült, hogy szerdán jön a szerelő, így én már azután írtam az oktatónak, hogy át lehetne-e rakni csütörtökre vagy keddre az óráimat, merthogy szerdán nem ártana itthon lennem. Keddre tudott beszorítani. Ezzel meg csak az volt a baj, hogy aznap találkoztam volna Judittal, hogy angolozzunk (mert készül a nyelvvizsgára), így viszont sajnos le kellett ezt mondanom. Aminek egyáltalán nem örült. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami után eldöntöttem, hogy pápá, arrivederci, goodbye család! Egy az, hogy ha valami szerelő jött bármikor is, és megkértek, hogy legyek már itthon, valahogy mindig itthon tudtam lenni, minden hétvégén dolgozok legalább 1 napot, de általában mindkét nap (szombat este szittelés, vasárnap reggel is a gyerekekkel lenni ugye 3 órát kb.), ők viszont semmi pluszt nem adnak (=Judit itt aludhatna; bár már amúgy sem aludna itt a "megismerkedésük" miatt, de nem is ez a lényeg). Illetve ha nem megyek át Judithoz pénteken este, akkor szombaton reggel-délelőtt sohasem tudom kipihenni magam, mert 1) nem alszok sokáig, mert este már 6.30-tól kellek (ami még mindig egy baromság, de hagyjuk...), így nem lenne semmi a napból, hogyha délig aludnék, 2) nem is tudok sokáig aludni, mert szombaton reggel valahogy mindig van valami veszekedés aztán sírás a fiúk között... amit én premier plánból hallok. Jeeee...

Egyszerűen olyan hullafáradt vagyok már hetek-hónapok óta, hogy nem igaz. Nem tudom, hogy mikor aludtam ki magam úgy istenigazából. Úgyhogy így összességében elegem van az idegen családdal lakásból. Most jutottam el erre a pontra, hogy innen bizony most már tovább kell lépni. Mivel a majd' 4,5 év angliai tapasztalatomat nem akarom csak úgy eldobni, ugyanúgy a childcare-ben (gyermekgondozás) akarok maradni. Az a terv, hogy Live-Out Male Nanny/Manny munkát (vagyis kintlakásos (=nem családdal lakós)) melót keresek, gyakorlatilag bármikori kezdéssel. A legideálisabb egy április közepe-vége lenne, mert akkor még el tudnánk menni április elején valahova Judittal kettesben, ha sikerül. De ha hamarabbra lenne egy megfelelő hely, akkor hamarabb kezdek. Mivel még nincs CRB/DBS-check-em (erkölcsi), ezért azt nem ártana beszerezni. De mivel Angliában csak munkavállaló kérvényezheti ezt a munkavállalónak, így (meg amúgy is, hogy javítsam az esélyeimet) regisztráltam egy Nanny ügynökségnél. Múlt hét csütörtökön volt az interjúm, elég forgalmas az ügynökség, de természetesen nekem, mint férfi nanny-nek nem tudtak semmit sem garantálni, mivel ugye a nanny melók 98-99%-át nők végzik. Lement az interjú, majd befizettem a First Aid course-ra (elsősegély tanfolyam), ami február 22-én lesz, de lehet, hogy azt át kell tetetnem egy következő időpontra, mert akkor napközben fogok kelleni a családnak, mert valami nagy vacsora lesz, sok emberrel, és nagyon kell készülnie az anyukának... Már előre látom, hogy fantasztikus lesz -_-

Természetesen interneten is nézelődök azóta, pozitívan állok a dolgokhoz. Előbb vagy utóbb lesz egy új helyem, ebben biztos vagyok! :) Mert minden a fejben dől el, nem igaz? ;)

Mi történt még azóta? Továbbra is járok vezetni, múlt hét kedden és most szerdán is voltam. Múlt héten a kezdeti kisutcákban megejtett bal- majd jobb kanyarok után kimentünk a forgalomba, és azt kell, hogy mondjam, marha jól ment! Egy-két kisebb megingástól eltekintve sokkal jobb voltam, mint a kisutcás manőverezés során. Múlt héten már felváltottam harmadikba is, aztán kanyarodás előtt lassítás, vissza kettesbe (nem ment annyira jól még ez :P), akkor ez volt a fő-fő anyag. Illetve a kuplunggal való "közlekedés", vagyis amikor lassan kell haladni, vagy előre, vagy emelkedőn hátra :P. Aztán most megint forgalomba mentünk, illetve megtanultam a háromlépéses megfordulást, tehát amikor 180°C-ban fordulok meg olyankor, amikor nem elég széles az út arra, hogy megállás nélkül megforduljak. Ez elég jól ment, bár a sebességgel van gondom. Nem az, ami sok kezdő vezetőnek, hogy lassan mennek és túl lassan csinálnak dolgokat, hanem én éppen az ellenkezője vagyok. :P :D Túl gyorsan megyek, vagy későn fékezek, igaz, még így is időben, de még nem kellene itt járnom, mármint inkább időben kellene fékeznem, aztán majd minél rutinosabb leszek, annál később és kevesebb idő alatt csinálhatom meg a különbőz manővereket. Ja, és most szerdán nem voltam túl jól reggel, így még azon is gondolkoztam, hogy lemondom a vezetést, de végül is nem tettem, mert akkor két hét maradt volna ki két alkalom között és még így, egy hét kihagyással is kell 15-20 perc, hogy ismét belejöjjek. Szar így, hogy csak akkor tudok vezetni, amikor órákat veszek az oktatótól. Dehát a családot amúgy sem akarom megkérni, mert egy az, hogy automata váltós kocsijaik vannak  tudtommal, másrészt azt a kis szabadidőmet nem velük akarom eltölteni hétvégén... Szerintem eléggé érthető. Szóval egyelőre itt állok a vezetéssel. Ja, és kérdezte a mostani órám végén a tanár, hogy bejelentkeztem-e már az elméleti vizsgára. Mondom nem, de mondta, hogy szerinte be kéne, mert ezzel egyrészt lesz egy céldátum, így egy cél is, amire lehet készülni. Végül is ez csak 31 font, majd valamikor bejelentkezek egy időpontra, aztán ráfeszülök a tanulásra még jobban.

Egyébként a héttel ezelőtti hétvégén vasárnap elmentünk Palmers Green-be, ugyanis aznap járt le egy olasz étterembe, bizonyos Sole Doro-ba szóló kuponunk, amivel 2 féle, de egybesütött és összesen félméteres pizzát rendelhettünk! :) Plusz egy-egy pohár bort. Amennyire nem voltak nagy elvárásaink a hellyel és az étellel kapcsolatban, annyira nagyot csalódtunk pozitívan! Nagyon finom volt a pizza, és maga a hely is kis hangulatos volt. Aztán utána Wood Green-be mentünk, hogy megnézzük a The Wolf of Wall Street (A Wolf Street farkasa) című legújabb Scorsese-filmet Leonardo Di Caprio főszereplésével. Hát, azt kell mondanom, hogy Di Caprio egy állat! De a jó értelemben vett. Brutálisan jó színész, nem is értem, hogy hogyan nem kapott még Oscar-díjat a karrierje során?! Mondjuk a film, ami állítólag igaz történet alapján íródott sem volt kutya. Tetszett, és még a jobb megértést az is segítette, hogy feliratozott verzióra ültünk be. :) Ez egy jó vasárnap volt.

Múlt hétvége sajnos nem volt ilyen jó, kábé csak szenvedtünk, mert semmi értelmes programötlet nem volt, meg az idő is szar volt, igaz, vasárnap kimentünk a Trafalgar Térre megnézni a Kínai Újév alkalmából rendezett banzájt. Nem voltunk túl sokáig, aztán egy Mekis kajálás után mentünk is haza.