Jópofizás

Az au-pair-ség elengedhetetlen hozzávalója. Őszintén szólva ezt is már csak a hátam közepére kívánom...

Ha Live-in (bentlakásos) au-pair/nanny vagy, akkor - értelemszerűen - a szobád a család házában van, így állandóan egy légtérben vagytok (leszámítva a hétvégi szabadnapokat - már akinek, ugye...), és gyakorlatilag nem lehet rossz, vagy legalább is egy kicsit rosszabb kedved, hanem mindig mosolygósnak, vagy legalább is nem rosszkedvűnek kéne tűnnöd, hogy ne egyből az legyen, hogy mi a baj, mi történt, minden rendben?! Úgyhogy ilyenkor fel kell venni egy "álarcot", aminek egyik hozzávalója egy egyáltalán nem őszinte mosoly, hogy legalább úgy tűnjön, hogy nincs kutyaszar kedved.

Mert mégsem tűnhet az au-pair egy bunkó parasztnak, aki ha hazamegy, vagy éppen megy el otthonról és "véletlenül" összefut a családdal vagy egyes tagjaival (főleg a felnőttekre gondolok) a konyhában/nappaliban/előszobában/folyosón, nem kérdezi meg, hogy mi újság, hogy telt az adott nap, mit csináltak, stb-stb? Szerintem nem kell mondanom, hogy kurvára nem vagyok ezekre kíváncsi, de mivel nem vagyok bunkó, jópofizok, mert mégis csak az ő házukban lakok még. Sajnos... A legrosszabb az egészben, amikor csak egy nyugodt napra, hétvégére vágynál, nem szeretnél kimozdulni sehova sem, hanem csak neteznél (már, ha működik a router, lásd előző bejegyzés... -_-) és/vagy filmet néznél a szobádban, de tudod, hogy nem lesz nyugtod, mert állandóan hallani fogod őket, főleg a gyerekeket, pedig hétvégén őket még a hátad közepére sem kívánod. És a gyerekeknek, főleg a kisebbeknek nem lehet megmondani, hogy most Tamás (vagy akármelyik au-pair) pihenne, ezért ne kiabáljanak, veszekedjenek, ne menjenek be a szobámban, így nincs nyugalom. Arról már nem is beszélve, hogy szombat reggelente mindig mennek valahova (úszás, magántanár, stb), így már elég korán felébrednek a gyerekek, amit én mindig hallok. Halleluja...

A legrosszabb része ennek a munkának a hétvége. Vagyis egészen pontosan a hétvégi munka, ami jelen esetben nálam 4-ből 3-szor szombat esti szittelést jelent, és 99%-ban vasárnap délelőtt is 2-3 órát a fiúkkal. Ez is kurvaszar már így is, de még lehet fokozni, amikor valamelyik nap majdnem egész nap, vagy napközben néhány órára van rám szükségük... -_- Annál nagyobb genyóság nincs, amikor szombat kora délután kellesz kb. 4 órára, aztán vasárnap délelőtt a szokásoknak megfelelően ismét, és akkor még olyat benyögnek, hogy "Enjoy your weekend" ("Élvezd a hétvégédet"). Most mondja meg valaki, hogy ezt így hogyan lehetne mégis élvezni?! És akkor ezután még mondjam, hogy húú, de jó volt a hétvége, meg így meg úgy, mivel mikor hazaérek valamelyik nap, mindent akarok, csak beszámolni nem az aznap csinált dolgokról, ezért még ha nem is volt olyan jó a nap, elintézem azzal, hogy okés volt, és kész. Hú, de utálok jópofizni. Ezért is akarok már saját lakást (vagy legalábbis egy szobát külön)!

És akkor még mindig lehet fokozni a hétvégéket... Lassan 9 hónapja vagyok a családnál, ami alatt gyakorlatilag egyszer sem kértem el egyetlen egy pénteket, szombatot vagy vasárnapot sem. Most április 5-6-ára, amikor Judit hostcsaládja elutazik a hétvégére valahova, elkértem a hétvégét, még legalább azt ideadták, bár akkor nem tudunk menni sehova igazából, mert 6-án este van a Dumaszínház Londonban. Illetve április 20-21 húsvét vasárnap és hétfő, így azt a hosszú hétvégét is szerettem volna elkérni, mivel az péntekkel együtt már 4 nap lett volna, így akkorra már megérte volna valahova kettesben elmenni (jelzem, tavaly április, vagyis Milánó óta nem voltunk nyaralni!!! Vagyis én már 2012 nyara óta nem tudtam kiélvezni a nyarat, mert azóta nem voltam szabad akkor, amikor valóban jó idő volt. De persze, hogy nem jó az az április 18-21-ei hétvége... -_- Mivel az anyukának 19-én van a születésnapja, így akkor aznap kettesben elmennek valahova az apukával, és mivel pont akkorra hazautazik az előző spanyol aupairjük, így én leszek aznap a fiúk. KIBASZOTT IGAZSÁGTALANSÁG! Véletlenül sem pénteken vagy hétfőn mennek el akárhova, hogy "véletlenül" lehetne nekem 3 szabad napom (3 szabad nap! Atyaúristen, mint valami utópia, úgy hangzik számomra...). Ja, lehetne mondani, hogy így is meglesz a 3 szabad nap, csak a "jó" szokásoknak megfelelően kettészabdalva. És akkor ehhez vágjon az ember jó pofát (arról már nem is beszélek, hogy húsvét hétfőn este is kellek egy kicsit, hogy a "nagyon nagy" rendetlenséget segítsek összetakarítani, merthogy 4 nap együtt mindenki otthon, és hát azt két felnőtt nem tudja megcsinálni. Áááá, dehogy, kurva sokból tart az ám... Én egyes egyedül meg tudom vacsoráztatni a fiúkat, elpakolok vacsi után, addig ők tévézhetnek vagy játszhatnak, összepakolunk játszás után, megfürdetem őket, ágybateszem őket, aztán kész. Ennyi. Tudom, HATALMAS munka ez...

Így kérjen az ember szívességet. Ez az utca kurvára nem kétirányú, hanem olyan egyirányú, ami soha nem torkollik egy kétirányúba... Ezért is akarok minél hamarabb elhúzni innen. Szánjon meg valaki onnan fentről, légyszíves!!!

És mindezt nyelje le az ember, és álljon úgy a dolgokhoz, mintha minden fasza lenne. Ez az au-pair-ség rákfenéje...