Nyári történések 1. rész

Ezer, de szó szerint ezer éve nem írtam már a blogra, legutoljára még az angol jogosítvány megszerzésének örömhíréről számoltam be, így éppen ideje egy újabb, az elmúlt időszak eseményeit taglaló bejegyzés írásának.

Tényleg nem tudom, hogy honnan is kezdjem. Megpróbálom onnan folytatni, ahol anno, a legutolsó bejegyzés(ek) környékén abbahagytam. Tudom, nem lesz könnyű, mert ez cirka három hónapot foglal magába, és hát nem olyan egyszerű minden egyes kis részletre visszaemlékezni, de azért minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a lehető legpontosabb képet adjam az eseményekről.

Szóval repüljünk vissza az időben ahhoz a bizonyos június 20-ához, és próbáljuk meg akkortól felidézni az eseményeket. Ahogy már az előző (több mint 4(!!!) hónapos) bejegyzésnél is írtam, nem volt túl nehéz másodjára sem a vezetési vizsga, így simán, mindössze egy kisebb hibával átslisszantam. Arra emlékszem, hogy aznap este - ünneplés helyett - az akkori családom egyik barátjáéknál bébiszitteltem, ahol éppen házat alakítottak át, így se tv, se internet nem volt :P úgyhogy vihettem a laptopot, és filmezhettem. De a pénz természetesen jól jött.

Természetesen a jogsi megszerzése után egy fokkal pozitívabban álltam az új melókeresés iránt. Úgy hittem, azzal, hogy most már angliai jogosítványom van (vagyis lesz, mivel néhány nap, vagy 1-2 hét volt, mire kiküldték), könnyebb lesz munkát találnom nanny-ként, még úgy is, hogy ugye nem olyan elterjedt a férfi nanny, mint a női. Azt kell mondanom, hogy a jogsi megszerzése, és a hazautazásom közötti időszakról, vagyis június 20-a és július 30-a közöttről túl sok érdemi információval nem tudok szolgálni, bár arra emlékszek, hogy miután július 27-én Judit hazament, én pedig találkoztam Dominikával, közben elkezdtem sms-ezni egy családdal, akik szinte azonnali kezdéssel akartak volna valakit. Egy kicsit necces volt az eljutás hozzájuk, mivel én elmentem Borehamwood-ba, hogy ott találkozzunk, és kajáljunk Dominikával, majd közben kiderült, hogy még aznap este tudna velem találkozni a család, ők pedig Waltham Cross-hoz közel, szóval Észak-Kelet Londonban laktak, így csak úgy volt a legegyszerűbb eljutnom hozzájuk, hogy először bevonatoztam King's Cross-ra, aztán onnan metróval, majd vonattal utaztam tovább. Normálisaknak tűntek, csak sajnos a kívánt órákért nem tudtak a számomra megfelelő bért adni, és amellett nehéz lett volna mellékállást találni, így már akkor is mondtam, hogy valószínűleg nem tudom elvállalni. Végül nem is vállaltam el.

Aznap érkezett a családhoz egy baráti család az USA-ból, és ők majd csak kedden mentek el, és mivel hétfőn az anyuka a nagyfiúval és a családdal mentek városnézésre, ezért rám várt a feladat, hogy az ikrekkel eltöltsem az időt. Már korábban kitaláltam, hogy mivel úgy is néhány nap múlva eljövök tőlük, elmegyek velük a Natural History vagy a Science Museum-ba. Mivel ott van egymás mellett a kettő, így bármelyikbe is akarnak menni, amikor odaérünk, nem gond. Metróval mentünk, az út eleje, amikor még voltak szabad helyek a kocsikban, érdekes volt, mert ugye alig akartak a seggükön maradni, mindig átültek egyik székből a másikba, így kicsit idegesítő volt, de aztán minden egyes megállóval egyre több és több ember lett a vonaton, így a szabad helyek is fogytak, így végül természetesen mellettem telepedtek le. Mire odaértünk, az egyikükre rájött a pisilhetnék, kész szerencse, hogy a múzeumig nem pisilte össze magát, mert South Kensington állomástól egy nagyon hosszú alagútfolyosón tudunk eljutni a Science Museum-ba, de hősiesen kibírta, így nem kellett már az elején átöltözni. :P 1-1,5 órát eltöltöttünk a múzeumban, szerencsére elég jól ki van találva, hogy egy csomó helyen van ilyen interaktív, érintőképernyős masina, amin elvoltak a fiúk, mint a befőtt. Ilyenkor én is "pihenhettem", mert ugye ha nem ez volt, akkor egyikük erre, a másikuk pedig amarra ment volna, szóval körülbelül ketté kellett volna szakadnom, hogy tartsam mindkettőjükkel az iramot.

Elég jó volt a múzeumos kiruccanás, aztán kajavadászatra indultunk, mert már bőven ebédidő volt, és találtunk is valamit gyorsan, majd egy "hosszú" (értsd 10 perces) séta után már ott is voltunk a Hyde Parkban, ahol ők - mint ahogy este kiderült - még nem voltak. :) Megebédeltünk, közben még az anyukával is beszéltünk telefonon, majd egy sétára indultunk. Csináltunk jó pár közös képet, én is, ők is nyomogatták a telefonomat, jó nap volt, majd Hyde Park Corner Station-nél buszra szálltunk (19-es busz egyenesen Finsbury Parkba vitt minket, ahonnan még egy busz a ház), ahol nagyon hamar mindketten álomba is zuhantak. Alig bírtam őket felébreszteni, amikor már le kellett szállni a buszról, de ezután nyugis volt a délután és az este, mivel nyugodtan nézhettek tévét, amíg én összedobtam nekik valami vacsit. Mivel a család este a vendégcsaláddal színházba ment, így még szitteltem is, de semmi extra nem volt, csak így összességében egy hosszú nap, de elég jól eltelt az utolsó igazi napom a fiúkkal. :)

Másnap volt ugye az utolsó napom a családnál, mivel szerdán hajnalban hagytam el őket. Anyuka a nagyfiúval aznap Manchesterbe ment meglátogatni az apuka anyukáját, így velük kora reggel után majd csak este 8 után találkoztam. Természetesen mindenkinek vettem egy-egy búcsúajándékot, az apukának egy üveg bort, az anyukának egy szép képkeretet, a fiúknak pedig könyveket. Ők, mivel tudták, hogy a munka- és szobakeresés útjára léptem, pénzt adtak, ami körülbelül a tökéletes ajándék volt. Így, hogy végig ott maradtam, és nem tudták meg, hogy már régóta kerestem új helyet, nagyon jó viszonyban váltunk el, és az azóta eltelt időszak eseményeiből tudom, hogy jó referenciákat is adtak rólam.

Az otthon töltött majdnem két hét összességében jól telt, bár szerintem az mindent elmond az elfoglaltságról, hogy 6 különböző ágyban aludtam a 13 éjszaka során. :D A hazaérkezésemmel minden rendben volt, aznap este nem kellett altatni, úgy aludtam, mint a bunda! Igaz, nem sokáig, mert másnap, azaz július 31-én, csütörtökön reggel fogorvoshoz volt időpontom, ugyanis már egy jó ideje volt egy (vagyis mint a fogdokinál kiderült kettő egymás melletti) lyukas fogam, és most már nem akartam tovább húzni a tömést. Oda is értem, bementem, leadtam a papírokat, majd beültem a székbe, a doktornő mondta, hogy nem is egy, hanem két fogam lyukas egymás mellett/mögött, és egyúttal be is adta a két érzéstelenítő injekciót, és mondta, hogy üljek ki a váróba megvárni, hogy hasson. Éppen az asszisztens adta vissza a papírokat, és az asztalnál kezdtem el elrakni azokat, amikor.....................................................................................

BUMMMMMM!

ELÁJULTAM! TÖBB MINT 5 PERCIG ESZMÉLETLEN VOLTAM, időközben ki is hívták a mentőt, de az még nem érkezett meg, amikor felébredtem. Nyitva volt a rendelő ajtaja, mert olyan dög meleg volt, így arra ébredtem, hogy az asszisztens felemelve tartja a lábamat, az egyik beteg és ott görnyed mellettem, míg a doktornő vizesruhás borogatást ad a homlokomra. Utána felültettek a székbe, miközben odahívtuk a szüleimet is. Nem sokkal később hánytam is egyet, szédültem is egy kicsit, illetve nagyon fehér voltam. Az eszméletvesztés után mondtam is a doktornőnek a kontaktlencsés, valamint az allergia vizsgálatos sztorit, amikor szintén elég rosszul lettem, sőt, az allergia vizsgálaton ugye el is ájultam, de őszintén szólva eszemben sem volt, hogy ez most, egy foghúzásnál ismét előjöhet. Pedig ha tudom és számítok erre, akkor nyilvánvalóan mondom is előtte.

Megjöttek szüleim és a mentősök is, megmérték a vérnyomásomat, meg ilyesmi, de mivel még mindig nem voltam jól, bevittek Nyíregyházára, a sürgősségire. Hát, mit ne mondjak, jól kezdődött a nyaralás otthon! Második nap délelőttjén egy mentőautóban ülök, én, a beteg! :S A sürgősségin lefektettek a váróban, előttem ketten voltak még, és körülbelül 1,5 órával az érkezésem után MÁR rám is került a sor. Egy doktornő vizsgált meg, akinek elmondtam az eddigi történéseket, nem kihagyva az allergia vizsgálatos és a kontaktlencsés történetet sem. Vért vettek tőlem, illetve EKG-t csináltak 12.50 körül, majd miután egy picit jobban éreztem magam, mondták, hogy menjek el a folyosó végén található váróba, és ott várjak, pihenjek, amíg nem szólítanak. Szép lassan el is indultam, fogtam a folyosó szélén lévő fogódzkodót, és már csak mintegy 5 méter lehetett hátra, amikor éreztem, hogy ismét elhomályosodik a kép, de szerencsére még időben szóltam az előttem éppen egy beteget kísérő nővérnek, aki leültetett a váróba, és pont időben hozott egy hányós tálkát, ugyanis ismét megjött Vuk...

Ezután befektettek egy szauna melegségű kórterembe, ahol bírtak is nekem adni egy kispohárnyi vizet.... -.- Innen fel is hívtam Apát, hogy jöjjenek már be hozzám, és hozzanak vizet és valami ennivalót is, hogy legyen valami kalóriabevitel. Hamar be is ért Apa, hozott vizet, én egy 1,5 L-es üvegből majdnem 1 l-t egyből lenyomtam, ami talán nem volt a legjobb ötlet, ugyanis azután ismét rókát láttam... :P Ekkor már ismét a váróban ültem, és már úgy fogtam be a számat, hogy ki ne jöjjön az "anyag", és úgy próbáltam "activity-zni" Apával, hogy kerítsen egy hányós tálkát. :P Ekkor olyan 2.30 körül járhatott az idő. A következő órák a szenvedésről szóltak. Sehogy sem volt jó, se ülve, se feküdve, se sétálva, se guggolva, sehogy sem. Nem tudom, mi történhetett, egyszerűen csak szenvedtem, kajára sem tudtam még ránézni, de legalább ittam. Ekkor még elég meleg is volt, szóval az sem segített, hogyha kimentem egy kicsit a friss levegőre, mivel az pedig fülledt meleg volt. Olyan 5.30 körül kezdtem el Judittal sms-ezni ismét, és egy 15-20 után elkezdett belém visszatérni az élet, mivel hihetetlennek tartottam, hogy miért kell 5 órát a vizsgálati eredményeken ülni?! Ekkor kezdtem már ideges és dühös lenni, ami igazándiból jó jel volt, mert legalább kezdett ismét színem lenni, és ismét élettel teli lettem. :P :D Ettem is egy kicsit.

6.50-kor szólítottak végre engem, és legnagyobb megkönnyebbülésemre azt mondta az engem korábban megvizsgáló doktornő, hogy minden rendben a vérképemmel, semmi rendellenességet nem találtak, szerinte ez csak egy ilyen hajlam, ami orvosi vagy tűvel kapcsolatos beavatkozásokkor jön elő rajtam. Szerinte valami nagyobb adrenalinnal járó sportot kellene csinálnom, hogy szoktassam a szervezetemet ehhez. Úgyhogy nagyon nagy megkönnyebbülés volt, hogy minden rendben lett! Egy szar napnak így legalább jó vége lett!

Másnap nem mentem sehova, viszont mivel már néhány hónappal korábban elkezdték lebontani a régi, eléggé düledező garázst otthon, és már az újnak a falai is fel voltak húzva, valamint már a tető is rajta volt, most azon volt a sor, hogy elkezdjük feltölteni törmelékkel, illetve téglával, hogy ki legyen egyenlítve a talaj. Úgyhogy pénteken ezt csináltuk öcsémmel, majd apukám is beszállt, miután végzett a munkahelyén. Másnap délelőtt is csináltuk, aztán én indultam Debrecenbe, hogy találkozzak előbb Mátéval, majd Balázzsal, és elmenjünk snookerezni és billiárdozni is egy kicsit, mert már nagyon régen nyomtuk! :) Jó is volt, igencsak kellett már. Szombaton így Debrecenben aludtam, nagy bőrönddel keltem útra, hiszen vasárnap már egyből Debrecenből mentem Budapestre, mivel hétfőn mentünk Judittal Siófokra. :) De előbb még vasárnap délután találkoztam a JuventusFC.hu stábjának egy részével a - az azóta már bezárt - K9 Bárban. Nagyon jó volt összefutni a srácokkal, többükkel még személyesen nem is találkoztunk, és hát ugye volt miről beszélni, elvégre a közös téma megvolt. :) Igazság szerint egy kicsit sokat ittam, így még szerencse, hogy bejöttek értem a Népligethez Juditék. :P

Siófokon egyébként egy magyar kuponos oldalon keresztül foglaltunk egy szállást 2 éjszakára, így hétfőn délelőtt indultunk le a Balatonra, és szerdán napközben vissza. Hétfőn eléggé vizes időben indultunk, de szerencsére mire leértünk a magyar  tengerhez, már egyre inkább felszáradó tájat figyelhettünk meg. Így délután, miután elfoglaltuk a szállásunkat (ami a Petőfi sétányon található Renegade Hotel volt), még a partra is kifeküdtünk napozni egy kicsit, noha a vízbe már nem mentünk bele, mert kezdett lehűlni a levegő, és a nap is már elbújóban volt. A szoba árában 2 este vacsora, valamint 2-szer büféreggeli volt benne, így hétfőn este a hotellel egy portán lévő Tesók nevű étteremben vacsoráztunk. Majd ezután még a Fő térre is elsétáltunk, megnéztük a forgatagot.

Másnap már sokkal jobb időre keltünk fel, és miután bőségesen megreggeliztünk, egy dolgunk volt: irány a part! Nagyon jó idő, meleg volt, sütött rendesen a nap, így egy kis napozás után be is merészkedtünk a vízbe, ami noha először hideg volt, de egy kis idő után már megszokta a testünk. Mondjuk elég hullámos volt aznap (is) a Balaton, így annyira nagyon messze nem lehetett bemenni. Mivel a reggeli bőséges volt, így én két lángossal el is tudtam az ebédet, aminek jól megkérték az árát, de hát egyszer nyaralunk, nem igaz? Szinte egész nap a parton voltunk, jó volt. :) Este ismét megvacsoráztunk a Tesókban, arra már pontosan nem emlékszem, hogy mi volt a vacsi, de az biztos, hogy jobban bejött mindkettőnknek, mint az első napi. Este természetesen ismét a Fő tér felé vettük az irányt, ahol kürtőskalácsoztunk (hú, de hiányzott már az igazi, otthoni!).

Szerdára rossz időt mondtak, és sajnos be is jött, ugyanis mikor felébredtünk, esett az eső, és ugyan a kicsekkolás után még kimerészkedtünk a partra, de csak fényképezkedni, mivel ahol kedden még napoztunk a földön, ott most több méteres tócsa állt az eső után... Úgyhogy a szuvenírek beszerzése után mentünk is a vonatállomásra, és - sajnos - elég hamar indultunk is vissza.

A szerda maradék részét, valamint csütörtök délelőttöt, kora délutánt Judit családjánál töltöttük, majd csütörtök késő délután indultunk vissza az én családomhoz. Ugyanis hétvégén Adrián és Zsuzsa esküvőjére voltunk hivatalosak Nyíregyházán, de előtte még volt egy ÚJABB köröm/körünk a fogorvosnál. Péntek reggel 8-ra lett foglalva időpont, mi mentünk is időben, erre nem helyettesítés volt aznap?! Így természetesen még mindig nem lett betömve a fogam... Pedig lett volna most támogató személy is, hogyha bármi történik, de ez nem így volt megírva. Úgyhogy jobb híján maradt a hétfő reggel, utolsó lehetőségként, de akkor már egyedül.

De ha már így alakult, akkor délután, miután anyukám és apukám is végzett a munkahelyén, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Tokajba, és felmegyünk a tokaji hegyre, mert egyrészt Judit még nem volt ott, másrészt hogy gyakoroljam a vezetést, mivel mióta meglett a jogsim, még nem vezettem. Kellett egy kis idő, mire belejöttem, de szerintem elsőre nem volt annyira vészes, a hegyre felfelé sima ügy volt, mivel Londonban is állandóan gyakoroltuk az oktatóval a dombon való elindulást, haladást. És az sem zavart meg, hogy ellentétes oldalon kellett vezetni. Igazából semmi különbséget nem éreztem. Mindenki életben maradt, szóval első "önálló" vezetésem mondhatni sikeresen végződött. :P :D Visszafelé megálltunk egyet fagyizni a tokaji Tisza-hídnál, majd vettünk is egy üveg bort egy helyi termelőtől is, amit már ott is megkóstolhattunk, így visszafelé természetesen már nem én vezettem, hanem apukám. Este pedig szalonnát sütöttünk, amire András, egyik általános iskolai osztálytársam, barátom, aki év elején néhány hónapot Londonban dolgozott, is eljött. Őszintén szólva nem is tudom, mikor sütöttem utoljára szalonnát. Ez is nagyon hiányzott már!

Ahogy már néhány bekezdéssel fentebb említettem, másnap, vagyis szombaton esküvőre mentünk Nyíregyházára, Balázs és Angi kora délután jöttek minket felszedni, így velük mentünk be kocsival. Nagyon-nagyon jó idő fogadott minket, gyakorlatilag folyt rólunk a víz, ha kimerészkedtünk a napra. :) Tökéletes idő volt. A templomnál találkozott a násznép, amely kb. 35 főt számlált, és első utunk a katolikus templomba vezetett, ami a várakozásokhoz képest nagyon meleg volt. Szép szertartás volt, majd miután a srácok kimondták az igent, a templom előtt fényképezkedés vette kezdetét, ami után a házasságkötő terembe vezetett utunk. Balázs volt Adrián tanúja, így volt egy kis pezsgőzés a ceremónia után, így én vezettem a panzióig, ahol a lagzi volt. Öhm, ment már jobban is. :P :D Nagyon jó volt a lagzi, barátokkal az igazi bulizni, efelől semmi kétség! :) Volt minden, mi szem-szájnak ingere, a pincér srác folyamatosan leste a kívánságainkat, sőt, az első egy-két kör után már csak letette az üvegeket az asztalra, hogy szolgáljuk ki magunkat. :D :P Nem kellett kétszer mondani. :P Innen is szeretnék sok boldogságot kívánni nektek, Zsuzsa és Adrián!

Másnap délelőtt mentünk haza, és ott is összejövetel vár ránk, ugyanis akkor ünnepeltük meg a születésnapokat, előrehozva, mivel mindkettőnknek augusztus végén van a szülinapja, és akkor már nem lettünk volna otthon. Jó volt, csak sajnos Judit már aznap délután ment haza, mivel a hétfőt még otthon, a családjával akarta tölteni, ugyanis kedden, augusztus 12-én már jöttünk is vissza Londonba.

Ha emlékeztek még, a pénteki események elbeszélésénél említettem, hogy mivel aznap valaki más helyettesítette a fogorvost, így már csak a hétfő maradt, mint potenciális nap a két fogam betömésére. Így ismét felkeltem viszonylag korán, aztán 8 körül mentem is a rendelőbe, ami aznap nyitva volt. Mivel ekkor pedig a doktornő helyettesített valaki mást, így elég sok munkája volt aznapra, ezért odamentem az ajtóhoz, amikor egyszer szólították a következő pácienst, és megkérdeztem az asszisztenst, hogy be tudnának-e vállalni ma. Visszament a rendelőbe az asszisztens hölgy, majd egy-két perc múlva jött, és mondta, hogy igen, beférek ma. Még néhány percet kellett várni, mire engem hívtak be, és egyből fekvő pozícióba helyeztek le az egyik székbe, és mondta a doktornő, hogy érzéstelenítő injekció nélkül fogja betömni a fogamat, mert nem akar még egyszer úgy járni, mint múltkor. Na meg ugye én sem szerettem volna még egy napot a kórházban tölteni. Igazság szerint nem volt vészes a fúrás, persze, egy kicsit éreztem, de ez semmi volt ahhoz képest, amit július 31-én, az ájulásom után átéltem az egész hercehurcával! Mintegy 15 perc alatt simán kész is voltam, mindkét fogam betömve, de még feküdtem a székben, öblögettem, és biztos ami biztos alapon felhívtam apukámat, hogy jöjjön értem, nehogy véletlenül a hazaúton legyen valami gond. Ezután otthon kb. csak feküdtem a következő 2-3 órában, és beszélgettem Bettivel, tesóm menyasszonyával, aki aznap nem dolgozott. Az utolsó napot, estét egy jó kis Catan telepesei társasjátékkal koronáztuk meg/zártuk le (imádom ezt a társast, meg úgy alapból a társasjátékokat is :) ).

Kedden pedig ismét én vezettem, ezúttal Nyíregyházára, ugyanis vonattal mentem fel Kőbánya-Kispestig, majd onnan a 200E jelzésű busszal tovább Ferihegyre. Ott találkoztam Judittal, akit behoztak szülei, majd becsekkolás, security check, és vártunk, hogy felszállhassunk a Norwegian gatwick-i járatára. Minden rendben volt a géppel, időben elindult, időben is leszállt, viszont egy kis közjáték megzavarta az amúgy zavartalan utazásunkat. :P Történt ugyanis, hogy még a felszállás előtt a stewardess-ek egy anyukát a kb. 1 éves kislányával átültettek mögénk. Nem is volt semmi gond, egészen addig, amíg az anyuka (aki amúgy magyar volt) elkezdte (volna) etetni a kislányt. Ő azonban nem kért a kajából, így amit az anyukája a szájába tett, azt kiköpte, és hát gondolom ki lehet találni, hogy kire köpte?! :P :D Hát persze, hogy rám... Lehet még tetőzni, ugyanis az egyik legújabb FEHÉR pólóm volt rajtam, aminek a vállánál azóta is ott van az almapüré nyoma. :P Mindig bevonzzuk amúgy a gyerekeket a repülőkön. Ezután semmi gond nem volt, minden rendben zajlott, és este 7-8 körül meg is érkeztünk Judit hostcsaládjához Willesden Green-be, ugyanis mivel még mindig nem találtam új családot és így új szobát sem magamnak, így a közeljövőben ott laktam.

Azt hiszem egyelőre itt hagyom abba a történetmesélést, mert már így is nagyon sokat írtam, képeket most nem fogok beszúrni, mert ahhoz már nincs affinitásom. Hamarosan jön a történések következő szakasza, a valódi melókeresés, interjúkra járás, meg ilyenek.