Nem felejtettem el írni...

Ezer bocsánat, hogy már jópár napja nem írtam, úgyhogy most pótló jelleggel “tollat” ragadok, és egy rövidke összefoglalót idependerítek a még mindig kitartó olvasóimnak (na meg persze az éppen idetévedő látogatóknak ;)). A hét elejéről már csak halvány emlékeim vannak, vagyis igazándiból már azok sem :D :P Hétfő eltelt. Arra emlékszem viszont, hogy volt egy “jó” kis veszekedésem a legkisebb fiúval kabátügyben, mert valahova eltökítették a megszokott kabátját, a széldzsekit pedig nem akarta felvenni, márpedig reggel még nem volt olyan meleg, hogy csak egy pulóver legyen rajta. Úgyhogy a hét jól kezdődött...

Hétfő délután vagy este pedig a középsővel sikerült összevesznem, de ez az ő konok “nem beismerése” miatt van, azaz, ő soha semmit nem ismer be, még ha ő is csinálta (főleg ha valami rosszat tett). Történt ugyanis, hogy mondtam, hogy öltözzenek át pizsamába, erre levette a sulis nadrágját, majd fel a pizsamát, és erre mondja a kicsi, hogy valami büdös ott. Nyilvánvaló volt, hogy a középső valamelyik ruhája (rosszabb esetben a feneke) lesz a “bűnös”. Valahogy sikerült a sulis nadrágjába belekakkantani!!! -.- Kérdeztem tőle, hogy látja, hogy mit csinált? És ő folyamatosan mondta, hogy nem-nem-nem-nem látja… A végén már kb az arca előtt néhány centivel volt a nadrág sz.ros része, és még akkor is azt hajtogatta, hogy nem látja. Pedig nyilvánvalóan látta, mivel undorodott tőle, fordította el az arcát, csak sajnos benne ez a „gén” van, hogy tényleg, soha semmit nem ismer be. Soha! És így marha nehéz vele… :/

Kedden Edgware-ben összefutottam Renivel, még friss versenyző az au-pair-szakmában :D, Bushey-ban lakik, észak-nyugat-Londonban. Beültünk a Costába egy kávéra. Jót beszélgettünk. J A visszafelé úton olyan jót aludtam a buszon :D :P Óóó, tudom már, mit csináltam vacsira a fiúknak aznap. Hát rántott húst! És mivel nem volt itthon elég zsemlemorzsa, mindösszesen 5 (!!!) boltba néztem be, míg találtam az 5.-ben :P :D Szerintem az többet mond minden szónál, hogy annyira jól sikerült a rántott husi, hogy szó nélkül telt el a vacsora!!! Ez kb a lehetetlen kategória nálunk :D :P

Volt még egy sz.ros esetünk a középső fiúval, nem emlékszem már, hogy kedd este, vagy szerda reggel, de ismét hasonló volt a szituáció, mint hétfőn este… Ennek a következménye lett, hogy aznaptól nem kaphat édességet, mert a túl sok édesség nem tesz jót neki. Szerda napközben egyébként a nyitott ablakon át meglátogatott az első darazsam ebben az évben. :) Itt a tavasz!

Szerda délután egyébként a nagybácsi ment a fiúkért a suliba, de ezt én csak a suliban tudtam meg, pedig elvileg küldött nekem sms-t, de valszeg a régi számomra, mivel nem kaptam egy sms-t sem. Mindegy, így legalább kocsival jöttünk haza. Egyébként a héten majdnem minden nap sokáig van az anyuka, így többször is az én feladatom ágybarakni a fiúkat, ergo pluszórák J Ami sohasem jön rosszul. Ma este is pl nemrég értek haza.

O'Neills-party és bowling

Meg kell, hogy mondjam, hogy nagyon jól telt ez a hétvége! J Pénteken este itthon pihentem, illetve kb egy órát este úgymond bébiszitteltem, mert az anyuka elugrott valahová, de ez szóra sem érdemes, mivel amúgy sem terveztem aznap menni sehova sem. Másnap aludtam, ameddig tudtam (=ameddig nem ébredtem fel az “ébresztőórára” :D, azaz a gyerekekre...), majd hát na, izé, lustálkodással ütöttem el az időt :P :D. Tudom, hasznosabban is el lehetett volna, de...

Este viszont mentem a Sohóban lévő O’Neills pubba, ahova szervezve volt egy ilyen au-pair-tali-buli. Voltunk is jópáran. Nem is tudtam, de egymástól külön, kb 3-4 csoport beszélte meg a találkát a Piccadilly Circus-re, a jól bevált Lillywhites-sarokra :D, úgyhogy voltak nagy meglepődések, hogy “Te is itt?!” :D Majd szépen lassan elszivárogtunk a pubhoz. Erről érdemes tudni, hogy 3 szintes, a 2.-on este 10-ig játszik egy zenekar, amit – a nyitott térnek köszönhetően – a földszintről is jól lehet hallani, majd 10 után a felső szinten játszik egy másik zenekar. Aztán miután befejezik az élő zenélést, klubzenéket kezdenek el játszani. Húúú, én nagyon jól éreztem magam!

Igaz, egy kis árnyékot vetett az estére, hogy előbb Nóri, majd Hilkka (finn lány) is elájult :S :/ Nóri a metrón, de szerencsére nem volt egyedül, így felsegítette a családjának a szomszédja, majd a Piccadilly-n, a szobornál leült, aztán odamentem hozzá. Nem volt jól szegény, valószínűleg túl sokat evett, ami megártott, így nem is jött el később az O’Neills-be, hanem feltettük egy buszra. Sajnálom, hogy megint rosszul lett, és nem tudott jönni :/ Majd miután Melindával és Annával visszamentünk, elkezdődött a buli! Olyan 1 körül lett rosszul Hilkka, pont Matt és én voltunk mellette, egy kicsit megbicsaklott, még szerencse, hogy ott voltunk, így megfogtuk, majd Matt leültette, és aztán ott ájult el. Nem sokkal később Álex haza is kísérte… :/ Ez egy ilyen este volt sajnos L Aztán lassan mindenki elkezdett hazaszállingózni, én Monikával és Carmennel maradtam zárásig :D Jó volt! ;)

Természetesen nem úsztam meg leborítás nélkül az estét, ugyanis mikor mentem ki, hogy telefonáljak egyet, és fogtam a borospoharat, valaki pont úgy lökött meg, hogy a nyakamnál, ahogy ki van gombolva az ing, beömlött a bor!!!, majd teljesen le a nadrágig, még szerencse, hogy be volt gyűrve az ing a nadrágba, és egy kicsit löbbös volt, vagy hogy mondják :D, így a nadrágot nem érte el az anyag :P. Jelzem: vörösbor volt világos ruhán :D Aztán az este folyamán még az egész bal kezem kapott egy „friss” tusolást, majd a lábam mellett sikerült valakinek egy egész pohár italt elejtenie, ami beborította a cipőmet és a nadrágom is kapott belőle :P :D Éppen ezért, tanulva az előző esetből, miután egyből hazaértem, beáztattam a ruháimat, hogy még véletlenül se maradjanak benne foltok, mert az ciki lett volna. Nem is maradtak egyébként.

Vasárnap két fontos napirendi pont volt: Juve-meccs 2-től, majd bowlingozás 5.30-tól. A Juve-meccs nem a legjobb eredménnyel zárult (döntetlen), a bowling viszont jó volt, én nagyon élveztem (főleg, mert a másodikban nyertem, igaz csak holtversenyben, de legalább első lettem :D :P). 7-en lettünk a végére, és szerintem nagyon jól szórakoztunk. 5.50 font/fő/játék volt a tarifa, amit sokan drágának találtak..., ezért lettünk csak 7-en. De mindegy is. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy a pálya nem volt a legjobb, és akkor még nagyon szofisztikáltan fogalmaztam. 2 játékot játszottunk, és ez 2,5 !!!! óráig tartott. Meg is döbbentem, hogy 8 óra is elmúlt, mikor távoztunk :D :P És mivel szépen megéheztünk a bowlingozás közben, beültünk az egyik közeli étterembe enni. A választásunk a ChimiChanga-ra esett, ami egy mexikói étterem. Én egy jó kis mexikói paellát ettem, nagyon finom volt, mellé pedig egy Pina Colada koktélt fogyasztottam. Nem volt benne túl sok alkohol, szinte semmi, úgyhogy nem ez volt életem legjobb koktéla, az biztos :D :P

 Monikával ropjuk :D

 Carmen beszerzett egy Szt. Patrik Napos sapit :P

 Az erős 5. helyen futottam be 105 ponttal :P

 Trick-shot I.

 A csapat egyik része

 Trick-shot II.

 És a győzedelmes második játék :D :P

A paellám és a koktélom fele

Miután olyan 10 előtt hazaértem, megbeszéltük az anyukával a hetet, ami elég hektikus lesz, mivel a sulijában egy hét múlva lesznek vizsgák, így a héten sokat kell majd bennmaradnia. Ez ugye több munkát, viszont így több pénzt is jelent. Még egy jó hír jutott erre a hétre, ugyanis szombaton az apjuk végre elviszi a fiúkat, ha nem is az egész hétvégére, de legalább egy napra… Így legalább a szombaton szabad lesz, amit vagy Hockney- vagy Picasso-kiállítás megtekintéssel fogok valószínűleg tölteni, ha már az anyuka barátjának és testvérének vannak tagsági kártyái :P :D.

Névnapi meglepi, és szülinap!

A reggeli felkelés megint nem ment túl egyszerűen, de megoldottam :P. Most  egy kivételes reggel volt, mivel az anyukának volt egy találkozója 8.30-kor, így nem ment már korán reggel dolgozni, hanem 8 után nemsokkal indultak el a barátjával. Mi a fiúkkal 8.20-kor hagytuuk el a bázist, és ők pont akkor jöttek vissza, mert a barátja valamit itthon felejtett, és az anyuka meg felajánlotta, hoyg elvisz minket, én meg kapva kaptam az alkalmon, legalább nem kell a buszozással vesződnünk :P :D. Mondjuk pont a “dugós” nap volt, amikor East Finchley-n átjutni maga a pokol :S. Ilyen általában legalább egy nap van egy héten. Mindegy, eljutottunk a suliba szerencsésen.

Hazaértem, majd nemsokára indultam is tovább, ugyanis Nóri ma jött vissza Magyarországról, és ráért, és mivel én is, így összefutottunk Victorián. Sőt, még egy másik leendő magyar au-pair csajjal is találkoztam, vele Nóri a repülőn találkozott először :D :P. Beültünk a Costába, és ott ezeket kaptam a névnapomra Nóritól ^^

Egyem a szívét! J Egyáltalán nem számítottam semmilyen ajándékra, úgyhogy ez tényleg meglepetés volt a javából! (De azért a Rubik-kockát nem adta volna kölcsön :D :P) Úgyhogy éppen ezért miután már hazaértünk a fiúkkal, egyből mentem is ebay-ra, aztán kemény 2,5 fontért vettem egyet :D mert én is meg akarom tanulni, hogy hogyan lehet kirakni.

Igazából elég csendesen telik ez a hét, szerencsére mára már egy kicsit az idő is jobbra fordult, és közben a bowlingot is lefoglalom :D :P Na, jóéjt.

De persze: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, JOCÓ!!! (öcsém ;))

Hipp-hopp, és már ismét Tamás-nap van! :P

Névnapom van! J Még csak az első az évben :P :D De mikor lesz már a következő?! ... Na jó, csak viccelek :D Még ezt sem ünnepeltük meg. Majd hétvégén, mert azért az mégsem járja, hogy a hét közepén elmenjünk valahova bulizni :P :D Arra tökéletes alkalom a hétvége.

Telnek a napok, és arra jöttem rá, hogy már vasárnap óta nem írtam, ami pedig tarthatatlan állapot nálam! Legyen már egy kis olvasnivalótok ;) Bár ahogy nézem, bejegyzések nélkül is – szinte – megvan a napi átlag oldalbetöltés :D Tudom-tudom, hogy azért úgy az igazi, hogyha van új tartalom, és íme, itt is van mindjárt, ha el bírom kezdeni az írást.

Ki kéne aludnom magam, mert az elmúlt napokban elég későn kerültem ágyba, aminek késői, nagyon késői felkelés lett a vége eddig mindhárom reggel hétfő óta… Egész jól lementek a „school run”-ok, tűrhetően viselkednek a fiúk, ami az esetükben azt jelenti, hogy semmi kirívó nincs :P :D, nem azt, hogy teljesen megjavultak :D Mivel már teljesen a számítógép rabjai lettek a fiúk (főleg a legnagyobb), ezért tegnap este az anyuka a barátjával átállította a két itthon Mac beállításait, szóval este 7 után már nem tudnak belépni a számítógépre, előtte meg összesen van 1 órájuk, és csak akkor mehetnek többet rá, hogyha mi (jelen esetben én :P :D) adok nekik plusz időt, és a nagyfiú is csak 7 előtt csinálhatja meg a háziját, mert azután nem mehet fel a gépre. A hatalom! :D

Szerintem amúgy nem igazán csináltam semmi érdekeset napközben, azért nem is „ragadtam tollat”, vagy jelen esetben billentyűt. Ja de, tegnap bementem a városközpontba, és láttam az új Routemastert, vagyis a legújabb londoni emeletes piros buszt. Fényképet sajnos nem csináltam, de ha rákerestek, megláthatjátok, hogy hogyan néz ki J Ma pedig elmentem már a North Finchley-ben lévő bowling-pályára, megkérdezni, hogy hogyan is vannak a dolgok, de természetesen pont akkor esett az eső, mikor mentem :D, úgyhogy szépen kaptam egy enyhe zuhanyt :P :D (mire hazaértem, elállt :D)

Nem a legjobb hétvége...

Ahhoz képest, hogy úgy terveztem, sűrűbben írok, már szerda óta nem tettem ki egy bejegyzést sem :P Bár mondjuk hétközben nem is történtek nagy dolgok, mivel egészen péntekig beteg voltam, illetve még egy kicsit most is be van dugulva az orrom, de ez már kismiska ahhoz képest, amilyen rosszul éreztem magam kedd-szerda-csütörtök magasságában. Csütörtökön is mindösszesen annyira mozdultam ki itthonról, hogy reggel elvittem a fiúkat suliba, aztán jöttem haza, és alvás. Az anyukának aznap volt egy interjúja, így már délután 1-kor hazajött, és egy kicsit összetakarított, valamint, mivel látta, hogy nem vagyok a toppon, el is ment délután a fiúkért, így kb egész nap pihenhettem. Ennek és a szerdai pihenőnek hála már csütörtök este is lényegesen jobban éreztem magam, majd a pénteki felébredéskor már éreztem, hogy alakul a dolog, tehát már nagyon közel vagyok a teljes felépüléshez J

Így el is dőlt, hogy pénteken este megyek a magyar partyra Brixtonba. De még előtte napközben elmentem Wood Green-be és a Maplinből vettem már egy normális fülhallgatót, mert amit a telefonhoz adtak, illetve amit még korábban vettem, valamiért recsegett (mindkettő FÜLhallgató), viszont a Sennheiser FEJhallgatómon tökéletes a hang, hogyha azt használom a telefonnal. És mivel az esti kiruccanások után/előtt a buszon/metrón mindig zenét hallgatok, muszáj voltam venni egy új fülhallgatót. Végül egy ugyancsak Sennheiser márkájút választottam, amihez még telefontartót is adtak :P, és eddig a fülhallgató tökéletesen működik J Szóval este Brixton volt a cél, mivel volt egy Ladies Night elnevezésű rendezvény, amelyen a „sztárvendég” Fluor Tomi volt, valamint még RTL Klub Fókusz forgatás is volt (természetesen a „sztárocskát” követték Londonban). Finchley Central-ból mentem Petrával. Folyt a melegítés a metrón, majd találkoztunk még Fruzsival, majd később Barbival is, de végül ketten el sem jutottunk a helyre, ugyanis Petra annyira rosszul lett, hogy…. Lényeg a lényeg, hogy amilyen állapotba került, biztos, hogy nem engedték volna be sehova, ezért úgy döntöttünk, hogy hazakísérem taxival (mert a metrón csak szenvedés lett volna, ha egyáltalán bírt volna menni… -.-). És azért lettem én a „szerencsés”, mert ugye én lakok hozzá a legközelebb, és én tudtam, hogy nagyjából hol lakik. Jelzem, olyan 11 előtt indultunk vissza Brixtonból… Kb 40-45 perc volt a taxiút Finchley Central-ba, majd mire sikerült a házhoz elbotorkálnunk, lett kb 0.40… Marhára haragudtam rá, vagyis pontosabban azóta is haragszom, mert ő rontotta el nemcsak a saját, hanem így az én estémet is… -.- És „köszönhetően” a marha jó szívemnek, és annak, hogy gentleman vagyok, állandóan segítek… Megmondom őszintén, hogy Finchley Centralból hazagyalogoltam Friern Barnet-be, és útközben szétvágott az ideg, hogy egy ilyen felelőtlenség miatt ment tönkre az estém, még tiszta szerencse, hogy egyből utána nem írtam semmit a blogba, pedig akartam :P :D Jobban járt mindenki, hogy csak most írok, szerintem. Tényleg az a k.rva jó szívem fog a sírba vinni… -.-

Szombaton aludtam ameddig tudtam, vagyis ameddig nem ébredtem a fiúk vinnyogására (merthogy nem sikerült teljesen jól behelyezni a füldugókat, így az egyik kiesett :P :D), aztán Petrával (igen, a fentebb említett lánnyal), valamint Michaelával mentem kajálni a Leicester Square-re. Végül Chinatown-ban egy olasz étteremre (Astoria Chez Victor a neve) esett a választásunk :D Természetesen Petra nem mert a szemembe nézni, még beszélni is alig mert hozzám, és mivel én a magas labdák leütésének királya vagyok, ezért amíg ismerni fog engem, biztos, hogy hallani fogja ezt a péntek estét :P :D Ennyit igazán megérdemel :P Egy jó kis pizzát ettem, mellé Pinot Giorgio bort ittam J

Este, buli helyett, egy jó kis bébiszittelés várt, úgyhogy 6-kor már hazafelé is vehettem az irányt. Az anyuka a barátjával ment a Royal Arts Academy-be, majd utána (mint ma megtudtam) mozizni mentek. Úgyhogy én itthon Juve-meccset néztem, majd Sky Box Office-on (egyenként £3.49-ért) előbb a Paranormal Activity 3-at, majd az Apollo 18-at néztem meg. Az előbbi egy nagy kalap kaki volt, a második egy fokkal jobb, de jobbra számítottam igazándiból. Úgyhogy nem a legjobb este volt, az egészen biztos... Ma pedig eső fogadott az ébredésemkor, úgyhogy szépen itthon is maradtam. Előbb beszéltem Balázzsal és Janival, nagyjából átbeszéltük a látogatásukat, majd még vacsi előtt a családommal is Skype-oltam. Jövőhéten végre ismét megyek moziba szerdán (ha semmi nem jön közbe, de nem akarom elkiabálni :P :D), majd szombaton egy kis buli, vasárnap pedig egy kis bowling. J

Ja, és el ne felejtse senki, MÁRCIUS 7: TAMÁS-NAP :D, MÁRCIUS 8: NEMZETKÖZI NŐNAP :D :P

Betegség, betegség, miért nem múlsz már el?!

Nem mondanám, hogy tegnap sokkal jobban voltam, mint hétfőn, a köhögés még ugyanúgy kínzott, és fáradtnak is fáradt voltam, úgyhogy a reggeli menet után le is feküdtem kb 2 órácskára. Aztán kelés, ebéd, zuhany, majd vártam a Sky-os csávót, mert elvileg 1 és 2 óra között jött volna. Nem jött, úgyhogy én 2 után néhány perccel léptem is, hogy nagyjából időben oda is érjek a Victoriára. Angi hamarabb befutott, mint én, szegény jó fáradt volt a nagyon hosszú utazás után (ezen nem is szabad csodálkozni). Majd beültünk a közeli Starbucks-ba egy kis időre beszélgetni. Jó volt már szemtől szemben, élőben is beszélgetni. J Itt esett meg a következő eset: már elhagyni készültük az épületet, Angi kinyitotta az ajtót, mert én húztam a bőröndjét, és az ő fáradságának és az én betegségemnek köszönhetően olyan ügyesen hoztuk össze a dolgokat, hogy a kávém a Starbucks küszöbére borult :P :D Egy szép nyomot hagytunk magunk mögött :P És a legjobb az egészben, hogy pont a külső részen volt az egyik Starbucks-os dolgozó, és felajánlotta, hogy ad a kiborított kávém helyett egy másikat teljesen ingyen! :O Én mondtam, hogy rendben vagyok, nem szükséges, de ő ragaszkodott hozzá. Wow! Le a kalappal előtte/előttük! Úgyhogy így lett másfél pohár Caffe Lattém egy áráért :D :P

Majd Angi egyik ismerősének az ismerőse jött felvenni őt, úgyhogy búcsút intettünk, de még volt egy meglepetése számomra, ugyanis ezt az ajándékot hozta nekem :O (egyáltalán nem számítottam semmire, nagyon jól esett ;))

Majd én is hazafelé vettem az irányt, mivel azért éreztem, hogy nem vagyok 100%-os állapotban. És ez a hazafelé tartó buszút egy kínszenvedés volt :S Elkezdett folyni az orrom, szerintem lázas is lettem, úgyhogy fantasztikus állapotban értem haza -.-

Úgyhogy a következő napokban a programom csak annyi lesz, hogy elviszem a fiúkat a suliba, felszedem őket, napközben itthon nyomom az ágyat, és este is :P Muszáj kipihennem magam, hátha segít a felépülésemnek is. Egyébként az mindenképpen jó, hogy a köhögésem már szinte teljesen elmúlt, úgy látszik, hatott az a kanalas gyógyszer, amit az anyuka ajánlott. Úgyhogy tea- és fekvőkúrás napok várnak rám! :P :D

Az első 2012-es Dumaszínház Londonban

Jelentem, pénteken és szombaton is egész nap itthon pihentem, mivel nem voltam jól. A Milan-Juve-rangadót is itthon, neten néztem (bár mire találtam egy jó stream-et -.-, azt hittem, szétverek valamit... :S), bár utána majdnem mentem bulizni, dehát nem lettem jobban, sőt, még egy fejfájás is bejátszott :S, úgyhogy jobbnak láttam itthon maradni.

Nem volt rossz döntés, mert vasárnap reggel sem voltam jobban :D :P. Mi lett volna, hogyha megyek bulizni valahova?! Még belegondolni is rossz! Végülis nem találkoztam Ginával vasárnap, merthát a (mostmár ex-)családja keresztbetett neki, bár amúgy is interjúra jött északra :D Szóval vasárnapra csak a főprogram maradt, azaz a Dumaszínház!!! Most Hadházi László és Litkai Gergely jöttek Londonba, én már nagyon vártam, és egyáltalán nem kellett csalódnunk!

Nórival, Adriennel és Zitával mentünk, és természetesen az első sorba ültünk. :P Még a műsor előtt felmentünk az emeletre, aztán ettünk egy kis magyaros kaját: a lányok valami gombás tésztát, én meg borsos tokányt rizzsel és uborkával. Persze azért ők is bele-beleettek az enyémbe :D :P Aztán a főételt „leöblítettük” egy kis sütivel, zserbó és egy somlói is lecsúszott, bár ezek már az előadás közben J

Úúúú, nagyon jók voltak mindketten. Először egy DumaJam-mel kezdtek, aztán előbb Litkai, majd szünet után Hadházi volt terítéken. Egyszerűen nagyszerűek voltak, nem találok szavakat! :D És ami külön szívhez szólt, hogy Hadházi az előadás folyamán megemlítette Tiszavasvárit is! Hogy onnan ment a „közelbe”, Körmendre katonának :D :P És ami külön poén, hogy amikor a végén az „simogatóban” vártuk, hogy fényképezkedhessünk velük, találkoztam egy másik ex-tiszavasvári csávóval! :D Hát nem kicsi a világ?! J Tiszta jól zárult a napom! J

Ma viszont úgy ébredtem, hogy a hangom az valami borzalmas volt :S Ha azt mondom, hogy még engem is irritált, akkor remélem el lehet képzelni, hogy milyen. Kb ahhoz tudom hasonlítani, mikor mutál valakinek a hangja, csak még szorozzuk meg vagy százzal legalább :D :P Délelőtt találkoztam Matt-el, egy dél-afrikai au-pair-sráccal, akivel néhányszor már buliban összefutottunk, de még úgy nem ültünk le beszélgetni. Bár most is a szombat esti buli volt a beszélgetés középpontjában :P Ugyanis még múlt szombaton reggel egy telefon ébresztett: a Piccadilly Institute-ból hívtak, hogy van egy ajánlat most hétvégére, és ha akarom, akkor tudnak nekem foglalni egy asztalt egy meghatározott összegért, amiért egyéb dolgokat is kapunk. Úgyhogy ezügyben találkoztunk legfőképpen. Kb egy órát beszélgethettünk, mert azután mentem Dél-Londonba, hogy segítsek Ginának költözni az új családjához, mert az előző enyhén szólva sz.r volt… Erről ennyit szerintem elég is mondani :P Két jóóóó nagy és nehéz bőröndje volt, úgyhogy bőven elkélt a segítségem. Nem tudom, hogy amúgy egyedül hogyan oldotta volna meg… Szóval Sydenham Hill-ből Hendon Central-ig vonatoztunk és metróztunk. Aztán „átadtam” az új hostanyukájának, majd kerestem egy buszt, de már pont nem lett volna időm hazajönni, úgyhogy North Finchley-ben még egy kis kitérő (Poundland) után mentem is a fiúk sulijához.

Nem tudom, írtam-e már, de az anyuka csütörtökön egy közeli iskolába megy interjúra, úgyhogy mától arra készül keményen, ennek megfelelően nincs is most még itthon, én fektetem a fiúkat. Ugyanez lesz a leosztás holnap is, annyi különbséggel, hogy helyettem a nagybácsi lesz a soros, mivel én már mondtam neki korábban, hogy ezt a délutánt elkérném, hogyha megoldható, mivel, ahogy már az előző bejegyzésben írtam, Angi most utazik haza Új-Zélandról a Gyimesbe, és lesz egy (fél)napja Angliában, úgyhogy holnap délután összefutunk Londonban (ahol még amúgy nem volt J), végre élőben is találkozunk, nemcsak az interneten keresztül beszélgetünk J

Ennyit most röviden, eléggé fáradt vagyok, de már megvárom az anyukát, aztán pihenés. Remélem holnap már jobb lesz a köhögésem, vagy inkább ne is legyen! :D