Nem felejtettem el írni...

Ezer bocsánat, hogy már jópár napja nem írtam, úgyhogy most pótló jelleggel “tollat” ragadok, és egy rövidke összefoglalót idependerítek a még mindig kitartó olvasóimnak (na meg persze az éppen idetévedő látogatóknak ;)). A hét elejéről már csak halvány emlékeim vannak, vagyis igazándiból már azok sem :D :P Hétfő eltelt. Arra emlékszem viszont, hogy volt egy “jó” kis veszekedésem a legkisebb fiúval kabátügyben, mert valahova eltökítették a megszokott kabátját, a széldzsekit pedig nem akarta felvenni, márpedig reggel még nem volt olyan meleg, hogy csak egy pulóver legyen rajta. Úgyhogy a hét jól kezdődött...

Hétfő délután vagy este pedig a középsővel sikerült összevesznem, de ez az ő konok “nem beismerése” miatt van, azaz, ő soha semmit nem ismer be, még ha ő is csinálta (főleg ha valami rosszat tett). Történt ugyanis, hogy mondtam, hogy öltözzenek át pizsamába, erre levette a sulis nadrágját, majd fel a pizsamát, és erre mondja a kicsi, hogy valami büdös ott. Nyilvánvaló volt, hogy a középső valamelyik ruhája (rosszabb esetben a feneke) lesz a “bűnös”. Valahogy sikerült a sulis nadrágjába belekakkantani!!! -.- Kérdeztem tőle, hogy látja, hogy mit csinált? És ő folyamatosan mondta, hogy nem-nem-nem-nem látja… A végén már kb az arca előtt néhány centivel volt a nadrág sz.ros része, és még akkor is azt hajtogatta, hogy nem látja. Pedig nyilvánvalóan látta, mivel undorodott tőle, fordította el az arcát, csak sajnos benne ez a „gén” van, hogy tényleg, soha semmit nem ismer be. Soha! És így marha nehéz vele… :/

Kedden Edgware-ben összefutottam Renivel, még friss versenyző az au-pair-szakmában :D, Bushey-ban lakik, észak-nyugat-Londonban. Beültünk a Costába egy kávéra. Jót beszélgettünk. J A visszafelé úton olyan jót aludtam a buszon :D :P Óóó, tudom már, mit csináltam vacsira a fiúknak aznap. Hát rántott húst! És mivel nem volt itthon elég zsemlemorzsa, mindösszesen 5 (!!!) boltba néztem be, míg találtam az 5.-ben :P :D Szerintem az többet mond minden szónál, hogy annyira jól sikerült a rántott husi, hogy szó nélkül telt el a vacsora!!! Ez kb a lehetetlen kategória nálunk :D :P

Volt még egy sz.ros esetünk a középső fiúval, nem emlékszem már, hogy kedd este, vagy szerda reggel, de ismét hasonló volt a szituáció, mint hétfőn este… Ennek a következménye lett, hogy aznaptól nem kaphat édességet, mert a túl sok édesség nem tesz jót neki. Szerda napközben egyébként a nyitott ablakon át meglátogatott az első darazsam ebben az évben. :) Itt a tavasz!

Szerda délután egyébként a nagybácsi ment a fiúkért a suliba, de ezt én csak a suliban tudtam meg, pedig elvileg küldött nekem sms-t, de valszeg a régi számomra, mivel nem kaptam egy sms-t sem. Mindegy, így legalább kocsival jöttünk haza. Egyébként a héten majdnem minden nap sokáig van az anyuka, így többször is az én feladatom ágybarakni a fiúkat, ergo pluszórák J Ami sohasem jön rosszul. Ma este is pl nemrég értek haza.