Véres szerda

Tegnapi nap egyik eseménye volt még, hogy az újonnan, az Argosból vett íróasztalomat „belaktam”, azaz a többi szekrényféleségből a könyveket, iratokat, papírokat, kis kacatokat bepakoltam a fiókba vagy az asztal polcaira. Mostmár majd csak az egyik kis szekrényt kell kipaterolnom a szobából, mert annak most nem nagyon van még helye, bár lehet, hogy tudok csinálni valahogyan. És most hirtelen ötlettől vezérelve át is pakoltam. Képeket majd készítek, illetve feltöltök, hogyha lemerül a fényképezőmben lévő elem, mert amúgy nem akarom szétszedni, adatkábelen keresztül pedig egy örökkévalóság lenne, mire betöltené, majd átmásolná a képeket.

És hogy miért kell addig várnom, míg lemerül a fényképezőgép? Miért nem akarom hamarabb „szétszedni”, hogy bedugjam a memóriakártya-olvasóba a memóriakártyát? Ez még az osztálytalálkozó hozadéka :D :P Ezt is elfelejtettem megemlíteni az osztálytalálkozóról is szóló bejegyzésben :D Szóval, történt, hogy már nagyban ment a mulatozás, a tánc, én is, mondom, megyek táncolni, a fényképezőgépet pedig az asztalon hagytam. Mikor megyek vissza, hogy leüljek, Máté kérdezi, hogy „Hol a fényképezőgéped?!”, én nézek az asztalra, mint borjú az új kapura, majd Máté hirtelen maga mellől, az ülőrészről előveszi, viszont azt a részt, ami az elemeket tartja bent a gépben, nem lehetett lezárni, mivel valószínűleg letört róla az a kis pöcök, ami ott tartja normális üzemmódban. Mondjuk úgy már akkor is működött, hogyha benyomtam az elemeket, és úgy tartottam, de hát ezt hosszan nem lehet kivitelezni, mivel eléggé fárasztó lenne, és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Így másnap otthon ezermester eszünket bevetve Cellux-ragasztóval :D összeragasztottuk, így csak akkor „bontom ki” a csomagot, hogyha nagyon-nagyon muszáj, tehát hogyha mondjuk lemerül, vagy sok képet csináltam. Amúgy csak ezért vettem még vasárnap Cellux-ragasztót :P :D

Szóval, képek majd akkor várhatóak, hogyha teszek már egy busztúrát a városba, és csinálok szuper képeket. Ami most hétvégén várható.

Azt már említettem, hogy ma én vagyok a felügyelő, mert az anyuka ment dolgozni, illetve ma éjszakára nem is jön haza, majd csak holnap dél körül. Reggelit még csinált, majd olyan 9 óra tájékán indult el. Én utána hagytam a gyerekeket, hadd játszanak, majd olyan 11 óra körül indultunk el a parkba. Még nem értünk el az utca végére, amikor gondolkoztam, hogy a legnagyobb fiú már utánam ment ki a hátsóajtón a scooterjéért, és közel sem biztos, hogy bezárta, meg is kérdeztem őt, mikor utolértem őket :P, és természetesen nem zárta be, így visszafutottam, bezártam, majd visszafutottam a gyerekekhez, mivel sosem lehet tudni. Nem akarnám, hogy kiraboljanak minket. A parkban ebédeltünk. A két kisebb mindenképpen akart volna desszertet is, de mivel nem ették meg a kaját, amit rendeltünk, így egyértelmű volt, hogy én ugyan nem veszek nekik. Nemsokkal kajálás után, amikor már nagyban scootereztek a fiúk a parkban, jön vissza a középső, hogy elesett a scooterrel, és szépen lehorzsolta a könyökét :P Egy kicsit véres is volt, de meglepő módon most nem sírt a fiú! Mert amúgy ő a legérzékenyebb a három közül, nagyon hamar elkezd sírni, ha valami olyasmi történik vele. De most nem, bátor volt a gyerkőc! ;) Lemostuk a sebet, leültünk egy kicsit, majd nemsokkal később már jöttünk is haza.

Egyébiránt van egy ilyen pénzes bugyellárisunk a konyhában, ahova az anyuka mindig tesz valamennyi pénzt, hogyha valami nincs itthon és gyorsban kell, akkor legyen miből megvenni, és mondta, hogyha a saját pénzemből költök, amikor a gyerekekkel vagyok, akkor onnan nyugodtan elvehetem az összeget. Hát ma olyan 25 font körül költöttem összesen a parkban, hétfőn pedig 7-8 fontot, nem emlékszem már arra pontosan, így kivettem az ott lévő 25 fontot, majd még mondom neki a többit. De nem kell ezekről a pénzköltésekről semmit mutatnom, csak mondom, hogy ennyit költöttem, és kész. Nagyon jó, hogy már az elejétől kezdve így megbíznak bennem!!! A mai világban nagyon-nagyon fontos a kölcsönös bizalom. Azt hiszem, hogy ez az előző évemből következő fantasztikus (anyuka szerint) referencia miatt van meg már ideérkezésem, sőt, már az ide költözésem óta.

A kis kitérő után vissza a mai napra J Még a parkban sms-eztem az anyuka testvérével, mert hogy úgy volt, hogy ő ma 3 körül jön, és elviszi magához a két kisebbik fiút, hogy most ott alszanak nála, mivel múlt héten pénteken a nagy aludt ott. Illetve 4-kor pedig a nagyfiú egyik barátja jött, sleepoverre, azaz ittalvásra. Azóta is itt van egyébként. Szóval váltottam 2-3 sms-t a tesóval, és az egyik sms végén úgy köszönt el, hogy „Ttfn Név” (nem írom már ki senkinek a nevét a családból :D :P) Én meg így nézem-nézem, hogy ez mi a görcs akar lenni, de nem tudtam rájönni. Mindegy is. Majd miután hazajöttünk, már nem tudom pontosan mikor, rákerestem már google-ön, hogy mégis mit jelent ez a rövidítés, mert hogy annak kell lennie. Ha valaki még nem tudná, annak álljék itt: ttfn=Ta-Ta For Now, azaz See you later, dude! (Később találkozunk, haver!) Még életemben nem hallottam ezt a szlenget! De legalább ma is érdemes volt felkelni, tanultam valamit J

Minden lezajlott, ahogy leírtam, azaz jött a tesó a két kisebbért, majd egy órával később befutott a nagyfiú barátja, és ők azóta a PS-t nyüstölik. Vacsorára bolognai spagettit csináltam, a vendégfiú csak spagettit evett, mi a nagyfiúval jól beettünk belőle :P Majd azóta semmi extra.

A mai nap krónikájához tartozik még, hogy reggel, mielőtt ment el az anyuka, mondta, hogy majd a kisfiú ágyneműjét tegyem be mosásba, mert ismét bepisilt éjszaka. De valahogy úgy sikerült neki, hogy az ágyneműhuzat, a lepedő és a két párna is olyan lett, viszont a takaró nem! Úgyhogy reggel, míg nem mentünk a parkba, az ő szobájukban az ablak nyitva volt, hogy száradjanak a dolgok! :P

Magdi, remélem örülsz, csak a te kedvedért írtam ma, hogy ne unatkozzál, legyen mit olvasnod! :P:D:D