Egy kis olvasnivaló

Amikor még elkezdtem blogot írni, illetve azóta is (kisebb megszakításokkal) nagy blogolvasó voltam/vagyok, viszont mostanában egyre kevesebb blogot követek, mivel cserélődik a garnitúra, így akik blogoltak, hazamentek, vagy hazamenőben vannak (Bye-bye Melinda, minden jót otthon; és néhány hét múlva Magdi is elhagyja ezt a vízzel elkerített állatkertet), így a blogok száma is lecsökkent, illetve néhányunknak kevesebb ideje, energiája, kedve jut a blogírásra, amit én is teljesen átérzek. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor pedig lenne miről írni, de egyszerűen nem visz rá a lélek. De most úgy gondoltam, hogy nem hagyom „cserben” az én hű olvasóimat, és „papírra” vetem a gondolataimat. J

Telnek-múlnak a napok, a hideg is végigfut a hátunkon, de azért néhanapján egy kicsit felmelegít minket a napsugár. Mint például ma. J Csodálkoztam is, hogy a fiúk miért a véknyabb kabátjukat veszik fel reggel, de végül már majdnem nekem is melegem volt a kabátomban, mivel már reggel is annyira jó idő volt (természetesen az előző néhány naphoz viszonyítva). Úgy volt, hogy találkozok egy au-pair-csajjal, de végülis lemondta, úgyhogy maradtam itthon ma.

Délután is, mikor mentem a fiúkért a suliba, olyan gyönyörűen sütött a nap, kár, hogy nem vittem a fényképezőmet (pedig megfogadtam, hogy mindig nálam lesz, nem?!), pedig olyan szép „lemenő napos” képet lehetett volna csinálni. Ja, és a képekről jut eszembe, hogy tegnap délután a 382-es buszra várva a buszmegállóban ismételten láttuk a már néhány bejegyzéssel és néhány héttel ezelőtt említett zöld Lamborghinit. Egyszer szívesen kipróbálnám!

Azt nem tudom, hogy írtam-e már, de holnap Inset Day lesz a két kisebbik fiú sulijában, ami azt jelenti, hogy nem mennek iskolába, így én leszek velük holnap délutánig, illetve este is levezetésképpen bébiszittelek, mert az anyuka megy az egyik barátja játszik egy bandában egy bárban, és őt mennek megnézni. Így az óráim száma az eget fogja verdesni szombat délután (miután majd összesítem), mert még szombaton délelőtt is velük leszek néhány órán át. A heti alap 25 órám helyett most, csütörtök este járok már 29 óránál úgy, hogy holnap szinte egész nap én leszek a fiúkkal, illetve még szombaton is néhány órát. Jó kis pluszpénz lesz legalább! J

Holnapra mozit terveztem a fiúkkal, és ki is választottuk az Arthur Christmas című animációs filmet, amit majd 3D-ben fogunk megnézni, hogyha minden úgy akarja :P :D. Mondjuk felkelni felkelek azért reggel, mert a nagyfiú biztos nem találná a ruháit, zokniját, alsóneműjét. Bár most jut eszembe, hogy már kitettem neki most este :D:D Bár azért biztos, ami biztos felkelek, legfeljebb majd visszafekszek egy kicsit, miután elment.

Egyébiránt a múlt pénteken vett fejhallgatóm nagyon jól szuperál. Nagyon jó a hangzása, ha maximumon hallgatom a zenét, semmit az égegyadtavilágon nem hallok a külvilágból. Másrészt fülmelegítőnek sem utolsó. Vagyis nem melegítő :P, hanem jobb az a megfogalmazás, hogy nem hagyja a fülemet kihűlni :D :P Na, csak megszültem :D

Ahogy már említettem, már bőven túl vagyok a heti alap óraszámon, amiből most mit is akartam levezetni? :O Hmmm… Ja, hogy így napi átlagban több, mint 7 órát dolgoztam, amiből leszűrhető, hogy minden egyes nap én készítettem vacsit, mindössze tegnap segített az anyuka a felétől, mert pont akkor futott be. És holnap is én fogok készíteni valamit, egészen pontosan rántott húúúúst! :D

És hogy keretbe zárjam ezt a bejegyzést, én azért továbbra is megpróbálom naprakészen szállítani a híreket a történésekről itt, Londonfalván J

És nem telhet el nap Daughtry nélkül J