Mozi, kavar a hazautazással, tűzijáték

Szerdán hosszú várakozás után végül sikerült odaérni a moziba, így sikeresen megnéztük Brooke-kal az „In Time” (magyarul Lopott idő) című filmet. Főszereplők Justin Timberlake és Amanda Seyfried voltak. A film azért keltette fel az érdeklődésemet/érdeklődésünket, mert az alapötlet az, hogy a fizetőeszköz abban a világban az idő, tehát nincs pénz. A történetből nem akarok felfedni semmit, hátha valaki mondjuk a lentebb beszúrt előzetes alapján akarná megnézni. Annyit még elmondok azért, hogy meglepően jól játszott Justin, nem voltak túl nagy elvárásaim vele szemben, mivel azért ő egy énekes alapjáraton :P

Na de hogy jutottam el a moziba! Ez is megér egy külön bekezdést. 20.30 volt a film kezdési időpontja. Én 19.22-kor hagytam el a házat, kb egyből jött is a 221-es, amiről 19.28-kor szálltam le North Finchley Bus Station-ön. A 82-es busz, amivel végül mentem, 8-10 percenként jár. A várakozásom alatt 5 db 221-es, 2 db 460-as, 2 125-ös és 1 „garázsmenetes” (= Not in service) 82-es gurult át az állomáson, és végül 19.59-kor, röpke 31 perc várakozás után jött egy 82-es… -.- A moziba pedig 20.29-kor értem, szóval ki volt centizve :P még tiszta szerencse, hogy Brooke-nak van Orange-os telója, így meg tudta venni a jegyet, mire odaértem. Mondjuk a film is annyira „időben” kezdődött, hogy 20.30 és 20.46 között sötét képernyővel „szórakoztatták” a népet :D :P és maga a film 21.03-kor kezdődött. Közben, az én ráhatásomra, megbeszéltük, hogy a Mission Impossible: Ghost Protocol-t a Waterloo-nál lévő BFI Imax-ban fogjuk megnézni, mert egyszer oda is el kell menni!

Csütörtökön délután 2 körül hív az anyuka telefonon. Először mondja, hogy mi legyen vacsorára, merthogy ő egy kicsit később fog hazaérni, így nem tud  vacsit csinálni. Oké, no para. Eztán mondja, hogy rossz híreket kapott ma. Hohó?! Tegnap tudta meg, hogy neki mégsem december 16-án lesz az utolsó nap a suliban, hanem december 21-én :O WTF. Nekem meg 16-ára volt lefoglalva a jegyem, így mondta, hogy amennyiben az egyik bátyja nem tud besegíteni, tehát ha ő is dolgozik akkor, kénytelenek leszünk áttenni a jegyemet egy másik járatra 21-e utánra. Hát mondom, oké. Ezután mentem a fiúkért a suliba.

Ami után a középső megint sikeresen elérte, hogy ne vegyek neki semmit. Neki mindig a megengedettnél több kéne, mondom nem, majd elkezdi mondani, hogy bezzeg a kicsifiú többet kap (ami kevesebb…), mondom akkor nem kapsz még annyit sem, erre hiszti, elkezd sírni, majd elkezd ütögetni. Oké, mondom, akkor ennyi, tőlem, amíg nem hallgatsz rám, nem kapsz semmit. Így csak a kicsinek vettem a szokásosat, és miután átkeltünk a zebrán, el is mondtam neki, hogy ha jól viselkedik, akkor ugyanúgy veszek neki snack-et, de ha úgy fog viselkedni, mint a középső, akkor ő sem fog kapni semmit. A történet legszebb része az volt, amikor már vacsinál ülünk az asztalnál, és én szépen elmondtam neki, hogy amíg ugyanígy fog viselkedni, mindenre elkezd hisztizni, nem hallgat a felnőttekre (mert nem csak rám nem hallgat…) és semmit sem csinál meg, amit kérünk tőle, addig ugyanúgy nem kap semmit. És ezt nemcsak én mondtam el neki, hanem a másik két fiú is!!! Ez volt a nap legjobb része J

Végül kiderült, hogy a bátyja nem fog akkor dolgozni, így nem kell megváltoztatni a repjegyemet, így december 16-án fogok hazarepülni (fingers crossed).

Egyébként ma is sikeresen későn értünk a suliba :P, mert egy kicsit későn hagytuk el a házat, de az sem segített, hogy a második busz a szokásához híven későn is jött, valamint még forgalom is volt :P Hazaérkezésem után viszont kemény programom volt :P :D Nem tudom mitől, de olyan álmos voltam, hogy jobbnak láttam lefeküdni, minthogy szenvedtessem magamat egész nap. Így meg is volt a „programom” ma délelőttre-kora délutánra.

Most egyébként szittelek, mert az anyuka elment a barátjával vacsizni. Közben az ablakból néztem a tűzijátékokat, ugyanis a Bonfire Night alkalmából már tegnap óta folyamatosan vannak tűzijátékok itt, a szomszédságunkban, és most egészen pofás kis tűzijátékot rettyintettek. Kíváncsi leszek, hogy holnap a városban milyenek lesznek!

Tegnap vagy tegnapelőtt kaptam egy levelet a TfL-től (Transport for London), amelyben egy utazási napló volt, és az az apropója, hogyha egymás utáni 4 napom utazásait feljegyzem benne, és elküldöm azt a levelet, akkor azután egy bizonyos összeget jótékonykodásra költ a vállalat. Én meg miért ne csinálnám, mikor időm is van, és nagyon jó kezdeményezésnek tartom ezt, így töltögetem a papírt J