-.-

...

Miért, miért, miért?! Miért van az, hogy ennyire törődök azzal, hogy mindenki jól érezze magát, aki velem van, miközben én kurvára nem?! Miért van az, hogy rajtam nem múlik semi, minden tőlem telhetőt megtettem ennek érdekében (de minek?!!), más elbassza az estét, és még én érzem magam szarul?! Miért vagyok ennyire önzetlen és egy úriember?! Miért akarok MINDIG másoknak segíteni örömet okozni, még olyan áron is, hogy én kurvára nem élvezem...

Én nagyon örülök, hogy olyan neveltetést, útmutatást és értékeket kaptam a szüleimtől, amilyet és aminek köszönhető, hogy olyan emberré váltam, amilyen most vagyok. Tisztelet, segítségnyújtás, kedvesség, önzetlenség, mind-mind olyan tulajdonságok, amelyek szépek és jók, csak hát szart se érek velük, hogyha én szívok a személyiségem miatt. Azért, mert néha nagyképűnek mutatom magam, vagy éppen nemtörődömnek, attól én még nem olyan vagyok, mindig mindenre odafigyelek, talán ez is a baj, talán csak élni kéne bele az életbe, nem előre tervezni mindig... Nem tudom.

Legyek önző és bunkó?! Haha... -.- Jó vicc... Komolyan mondom, nagy naivan nem hittem, hogy tényleg önzőnek kell lennie ebben a világban. De ezek szerint mégis. Sok mindent meg kell változtatnom magamban, hogy én jól érezzem magamat, a többiek meg kit érdekelnek. Rohadékul hangzik?! Úgy. De most marhára nem tud érdekelni a dolog. Ez van.