LONDON 2012, MÁSODIK HÉT

Változtak a hazautazásom körülményei, így most még belefér, hogy megírjam az utóbbi napok történéseit! Pontosabban az utóbbi egy hét eseményeit. Elöljáróban annyit elmondhatok, hogy továbbra is durva olimpiai hangulatban voltam (és még most is vagyok), mert ilyen tényleg csak egyszer van az ember életében, hogy „házhoz jön” az Olimpia.

Szombaton délután átjött Judit, és együtt néztük az olimpiát. Este a magyar-spanyol férfi kézimeccset néztük, ahol szószerint agyonverték a magyar válogatottat. Úgyhogy az a nap nem a legjobban ért véget az olimpián magyar szempontból. Másnap, tehát augusztus 5-én viszont két aranyesélyes is volt. 15.40-kor Berki Krisztián lólengés-döntője kezdődött. Egy másik magyar, Hidvégi Vid is a nyolcas döntő tagja volt, azonban ő sajnos leesett a lóról a gyakorlat közben, így 8. helyen végzett. Aztán ötödikként a sorban jött az egyik (ha nem A) legnagyobb esélyes, Berki Krisztián.  Egyszerűen fantasztikus gyakorlatot mutatott be, és 16.066 pontot kapott a bíróktól. A következő két versenyző nem volt rá veszélyes, aztán jött a végén a hazaiak kedvence, Louis Smith, aki szintén nagyon erős produkcióval állt elő, így miután befejezte a gyakorlatát, nagy izgalommal vártuk a pontszámát. Ő is 16.066-ot kapott!!! Azonban nem holtverseny volt az első helyen, hanem Berki, a jobb kivitelezésnek hála, OLIMPIAI BAJNOK LETT!!! Eközben a női pólósok negyeddöntője zajlott az oroszok ellen, ahol nagy csatában sikerült az elődöntőbe jutniuk a lányoknak.

Az esti programban pedig jött a másik nagy magyar aranyesélyes, Pars Krisztián kalapácsvető. Igazándiból az ő döntője alatt nem volt akkora nagy izgalom, mert az ellenfelek nem tudták megközelíteni, igaz, a kalapácsvetésben mindig ott van az esély, hogy valakinek „elsül” a keze, de most szerencsére nem történt ez, így Pars végig vezetve nyerte meg a kalapácsvetés OLIMPIAI BAJNOKI CÍMÉT!!! Egy igazán szép nap volt ez magyar szempontból. Sőt, ha még azt is hozzátesszük, hogy Módos Péter pedig birkózásban szerzett bronzérmet, csak jobbá válik ez a nap.

Hétfőn pedig jött a második kézimeccsem a helyszínen! 9.30-tól kezdődött a Magyarország-Szerbia mérkőzés, mely a negyeddöntőbe jutásról döntött. Melindával (akinek aznap volt a születésnapja J), a párjával, és Attilával, egyik ismerősömmel mentem a meccsre. A magyar szurkolók előtt pedig továbbra is csak le a kalappal. Gyakorlatilag belehajszoltuk a fiúkat a győzelembe, ismét olyan hangulat volt, amiben nem veszíthettek!!!  A félidőben még a szerbek vezettek, azonban a második félidőben ismét a Korea elleni meccsen látott produkciót nyújtotta a csapat, és a 9 gólos Mocsai Tamás vezérletével fordított, és a végén 26-23-as győzelmet aratott, amellyel bejutott a legjobb 8 közé, ahol Izlanddal találkozott. A meccs után még egy kicsit szétnéztünk az Olimpiai Parkban, majd én indultam haza, mert az archway-i magyar szurkolói klubban találkoztam Nórával és Csabával, beszélgettünk egy kicsit. J Majd jöttem haza, és megnéztem a magyar-amerikai férfi vízilabda-meccset, amelyet a címvédő magyar válogatott végig dominált.

Kedden találkoztam Judittal, a városban mentünk ide-oda, majd délután mentünk Archway-be, ismét a szurkolói klubba, ugyanis ezen a napon jött Gyurta Dani interjúra és autogramosztásra!!! Sajnos azonban csalódás volt ez a délután, ugyanis mindössze kb 20 percig volt az újdonsült OLIMPIAI BAJNOK úszónk, így éppen csak képeket tudtam róla készíteni, aláírást nem sikerült szereznem.

Szerdán délelőtt 11-től játszott a negyeddöntőben a magyar férfi kézilabda-válogatott Izland ellen, de mivel Judit aznap repült haza, és kikísértem a Finchley Road-ra 12-re, ahol buszra szállt, így utána szépen lassan mentem hazafelé, nehogy még belefussak a meccs végébe, mert az volt a terv, hogy miután hazamegyek, felvételről megnézem a mérkőzést, mivel természetesen felvettem ;). Hát ez annyira „jól” sikerült, hogy hazaértem olyan 13 óra körül, bekapcsoltam a tévét, és odavettem arra a csatornára, ahol adták, és még mindig volt adás! És mivel az első kép az volt, hogy az izlandi edző fogja a fejét, gondoltam, hogy magyar siker születhetett, majd kiírták, hogy 34-33-ra nyertünk hosszabbítás után, mondtam WOW!!! Ezek után még jobb kedvvel kezdtem el nézni a meccset. És ez a thriller egy életre szóló élményt jelentett szerintem minden magyar sportbarátnak. Hihetetlen izgalom és küzdelem után jutott elődöntőbe a magyar válogatott!!! Elképesztő volt! Hihetetlen!!!

Azt még elfelejtettem írni, hogy a mérkőzés elkezdése előtt már plusz két aranyéremnél járt a magyar olimpiai csapat, ugyanis elkezdődtek a kajak-kenu döntők Eton Dorney-ben, és a női kajak-négyes, valamint a Dombi-Kökény-páros is győzelmet aratott!!! Koraeste pedig a vízilabdásokon volt a figyelem. Olaszország volt a mieink ellenfele a negyeddöntőben. Sajnos végig futottunk az eredmény után, és a végén az olaszok örülhettek, így a magyar vízilabda-válogatott hihetetlen olimpiai aranysorozata Londonban a végéhez ért, így a későbbiekben csak az 5-8. helyekért játszott a válogatott.

A keddi Gyurtás „autogramosztás” után másnap, azaz szerdán este ismét egy olimpiai bajnok volt a vendég az archway-i szurkolói klubban, ezúttal BERKI KRISZITÁN, Borkai Zsolt és Magyar Zoltán társaságában! Szerencsére ők sokkal tovább maradtak, így volt lehetőség fotók készítésére, valamint aláírások szerzésére! Krisztián egy nagyon kedves, szerény, barátságos ember, egy igazi példakép lehet bárki számára. Közös fotókat nem akartam készíteni, inkább aláírásokra utaztam és sikerrel jártam! J

Másnap pedig számomra az utolsó, helyszínen követett esemény következett, vagyis a kajak-kenu-döntők Eton Dorney-ben!!! Már nagyon korán reggel kellett kelni, mivel a döntők 9.30-kor kezdődtek, és Eton Dorney nincs túl közel, mivel Windsor mellett található az Eton-tó, ahol megrendezésre kerültek az evezős- és kajak-kenu-versenyek az olimpián. Szóval már 6.10 körül indultam, és Waterloo-nál találkoztam Vivienne-nel, és onnan mentünk az eseményre. Gabi és Peti Clapham Junction-nél szálltak fel a vonatra, ami ekkor már tele volt, mivel rengetegen jöttek vonattal a kajak-kenura, viszont ugyanúgy, mint normál időben, csak félóránként indultak vonatok... Miután leszálltunk a vonatról, egyből Shuttle Bus-okra szálltunk, amik elvittek a helyszínig, ahol még kb 1 km-et kellett sétálnunk, hogy elérjünk a tényleges versenyhelyszínre.

Gyönyörű időnk volt, 25 fok egész nap!!! Tökéletes idő volt egy kültéri olimpiai eseményre. J A nem titkolt szándékunk az volt, hogy élőben lássunk egy magyar olimpiai bajnoki címet, ezért is vettünk kajak-kenura jegyet, és mint utóbb kiderült, sikerrel járt a missziónk! 4 döntő volt a nap során, mindegyikből volt B- és A-döntő, természetesen az A-döntőben osztogatták az érmeket. A 4 döntőből egyben nem voltunk érdekeltek, pont a legelsőben, így nem is volt nagy tragédia, hogy egy picit késve érkeztünk oda. A második döntőben jött a férfi kajak-négyes 1000 méteren. A fiúk nagyszerű eredményt elérve ezüstérmet szereztek!!!

Ezután pedig jött két női versenyszám, előbb a női kajak egyes 500-as szám Kozák Danutával. A legnagyobb ellenfele a címvédő ukrán versenyző volt, akit nagyszerű hajrával vert meg, a végén már elsöprő fölénnyel megnyerte az OLIMPIAI BAJNOKI CÍMET!!! Majd jött a Kovács Katalin, Douchev-Janics Natasa párosa. Ők olimpiai címvédők voltak, és sajnos nem tudták megvédeni a címüket, és végül második helyen végeztek. Nem is örültek az ezüstéremnek, látszott az eredményhirdetés alatt. Azért mi őket is nagyon megtapsoltuk. Danuta eredményhirdetése pedig maga volt a megvalósult álom. Természetesen neki volt a legfelemelőbb, de számomra is egy felejthetetlen élmény marad, ugyanis a bakancslistámon nagyon előkelő helyen szerepelt, hogy „magyar olimpiai bajnoki címet élőben látni”. Egyszerűen megfizethetetlen volt ez a tapasztalat. És ezzel még nem volt vége!

Ugyanis miután elhagytuk a nézőteret, és várakoztunk, hogy mindenki letudja a dolgát, egyszer csak észrevettük, hogy valaki körül nagy magyar csoportosulás van. El is indultunk a csoportosulás irányába, de még előtte belebotlottunk Fábiánné Rozsnyói Katalinba!!! Nem tudom, kinek mond ez a név valamit, de ő egy edzőfejedelem! A magyar kajak-kenu sport megkerülhetetlen alakja, aki több évig a nőket edzette, majd nemrég óta a férfiakat edzi, és ezen a napon kivételesen kijött a sátrakból!!! Úgyhogy nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy sikerült találkozni vele, sőt, még aláírást is kaptam!!! Hihetetlen élmény volt! A csoportosulás pedig Tóth Dávid körül volt, aki az ezüstérmes férfi kajaknégyes egyik tagja. Sajnos képet vele, vagy aláírást tőle nem sikerült szerezni, viszont láthattuk néhány centiről a londoni olimpia ezüstérmét!!! Nagyon megérte még várni a versenyek- és az eredményhirdetések után.

Még utána is vártunk kb félórát, hátha tudunk találkozni más magyar kajak-kenussal is, de sajnos nem sikerült, így visszaindultunk. A visszaúton tudtuk meg, hogy Risztov Éva 10 km-es úszásban OLIMPIAI BAJNOK LETT! Nagyszerű nap volt ez is!!! Én a hazaérkezés után délután ismét meg voltam halva, valahogy nem ment nekem a lefekvés, majd a koránkelés :S :P

Pénteken délután a férfi kézisek elődöntőjét őrjöngtem végig itthon, szerencsére egyedül :D :P. Volt min őrjöngeni, ugyanis nagyon izgalmas volt végig a mérkőzés, sajnos végig futottunk az eredmény után, és a legkritikusabb időpontokban, amikor meg volt a lehetőség az egyenlítésre, kihagytuk a ziccereket, így végül egy góllal, 27-26-ra kikaptunk, így a bronzéremért játszhatott a válogatott. A férfi vízilabdások eközben az ausztrálok ellen nyertek, így vasárnap az 5. helyért játszhattak.

Péntek este ismét voltak vendégek a magyar szurkolói klubban, ekkor több kajakos, valamint Kovács Ági olimpiai bajnok úszó, és Verrasztó Evelyn úszó voltak a vendégek. Ez az autogramosztás és interjú is ugyanolyan jól ment, mint a Berki Krisztiáné, tehát beszélgetés, majd utána maradtak tovább is. Én elég jó pozícióba kerültem már az interjú elején, így nagyon hamar sikerült aláírásokat kapnom, és közeli fényképeket készíteni a hőseinkről!!!

Szombaton már nem nagyon akartam kimozdulni, de elméletileg 3-ra mentek a vízilabdás csajok a szurkolói klubba, de mivel én néztem a Juventus-meccsét, amelyen hosszabbítás volt, így pont lecsúsztam a 3 óráról, amikorra amúgy nem is érkeztek meg, de ismét nem voltak sokáig, így mire odaértem 4-re, már nem voltak ott..., úgyhogy nem sikerült semmit sem csinálnom. Legalább Annával és Zitával beszélgettem egy kicsit J.

Amúgy még a tegnapi nap folyamán nagyjából bepakoltam, hogy lássam, hogy állok, és egészen jól J. Egyébiránt változás állt be a repülőtérre való kiutazásommal kapcsolatban, ugyanis én két bőröndöt viszek (egyiket kézipoggyászként), viszont az EasyBus-nál csak egy nagy bőröndöt, és egy kézitáskát lehet vinni, így azt feleslegesen foglaltam le, így megkérdeztem az anyukát, hogy ki tudna-e vinni a reptérre, de mivel elég későn kell mennem, így inkább azt mondta, hogy menjek vonattal, a vonathoz meg taxival, és még ezt is kifizeti J. Rendes, na! J Úgyhogy tegnap lefoglaltam a vonatjegyet St Pancras International-ről Lutonra, ma pedig lefoglaltam a taxit is 1.30-ra :P, szóval ma este sem lesz alvás :D. Meg amúgy is, olimpiai záróünnepség, amit így tudok nézni. J Holnap pedig végre otthon tudok ebédelni és aludni!!! És nemsokára pedig Balaton a barátokkal! De jó is lesz már!!!