OLIMPIA!!!

Már egy hete megy a XXX. Nyári Olimpia!!! Hihetetlen! És tudjátok, hogy még mi a hihetetlen?! Hogy Londonban van, és én is Londonban vagyok ugyanezen idő alatt! Noha már voltam 3 eseményen is (!!!), még mindig alig hiszem el, hogy az egyik legnagyobb álmom a szemem előtt válik valóra ezekben a napokban! ÉLMÉNYBESZÁMOLÓÓÓÓ!!!

2012. július 27. 21.00, LONDON. Elkezdődött a XXX. Nyári olimpiai játékok megnyitója a brit fővárosban, a Stratfordban kialakított Olimpiai Parkban felépített Olimpiai Stadionban. Ahogy említettem, az Archway-ben kialakított Magyar szurkolói klubba mentünk Judittal megnézni a megnyitót. Jó sok magyar összegyűlt itt, volt Soproni sör, illetve magyar kaják, és még Fornetti is. A megnyitó maga nekem elég unalmas volt, persze azért Mr. Bean (aka Rowan Atkinson) feltűnése okozott néhány felejthetetlen pillanatot. Ja, és persze a „királynő” ejtőernyősugrása James Bond mellől sem volt semmi! :D:D A magyarok Biros Péter háromszoros olimpiai bajnok vízilabdás vezetésével vonultak be, és ekkor zengett a hely a RIA-RIA-HUNGÁRIA-rigmustól! Végig találgattuk, hogy vajon ki fogja meggyújtani a lángot, és hát mindenképpen csalódás volt, hogy nem valami híres brit sportoló, olimpikon, hanem néhány fiatal gyújtotta be a stadion közepén (komolyan???!!!) felállított lángot. Mindegy... A bulin nem maradtunk ott, jöttünk haza.

Szombaton megdöbbenve keltem arra, hogy Cseh Laci nem jutott be a 400 vegyes döntőjébe -.-. Napközben tettünk egy kis kiruccanást Judittal Wood Green-be, ahol – az ő javaslatára – bementünk a Poundland-be, ahol nagyon olcsó olimpiás szuvenírekre bukkantunk!!! Szuper, vettünk is néhányat! Délután Reni és Anita átjöttek, és végülis Reni csinált túrógombócot!!! Nagyon finom lett! Eredetileg barbecue-zás és olimpia nézés volt a program, de ebből főzés és olimpia nézés, beszélgetés lett, illetve én készültem a másnapi vízilabdára különböző kellékekkel! :D

És igen!!! Eljött a várva várt nap! Július 29-én végre-valahára én is eljutottam az Olimpiai Parkba, méghozzá nem kisebb mérkőzésre, mint a Magyarország-Szerbia férfi vízilabda-szuperrangadóra! Helyi idő szerint 14.10-kor kezdődött a párosmérkőzés, melyre a jegyünk szólt, és melynek a második meccse volt a magyar-szerb (az első az olasz-ausztrál volt). Már dél előtt találkoztunk Gabival és a barátjával, Péterrel, valamint Rékával és Lacival Stratfordban. Én természetesen már az új, Magyarországról beszerzett sapkámban parádéztam, ami nagyon sok embernek tetszett, így készítettek is rólam jó sok fényképet :D Mint egy celeb :D :P

Az idő nem volt a legkegyesebb hozzánk, ugyanis még mielőtt be tudtunk volna menni a vízilabda-csarnokba, elkezdett esni az eső, úgyhogy a nézelődés közben azért meg is áztunk egy kicsit :D :P. A csarnokban volt egy helyi riporter, aki az éppen résztvevő nemzetek szurkolóit kérdezgette. Először egy ausztrál emberkét, majd egy olaszt kérdezett, én meg éppen képet akartam feltölteni Facebook-ra, amikor mondja Judit, hogy nekem szól a fószer! Szóval a celebkedésem még nem fejeződött be!!! Még hogy nem fejeződött be, szintet léptem! :D Celebkedés level 99! :D Szóval, odajött a csávó, hogy készíthet-e egy rövid interjút velem?! Óóó, bátyja, mondom, NANÁ! J Megkérdezte, hogy izgatott vagyok-e már? Igen, jóhogy :D Voltam-e már másik eseményen is ezen az olimpián? Nem, ez az első akcióm :D Majd az utolsó kérdés: Mit várok a versenytől? Természetesen azt, hogy megnyerjük ezt az aranyat is! J Sajnos kép nem készült sem rólam, hogy interjút adtam volna, sem a helyi kivetítőről, pedig úgy lett volna az igazi... :/ Na sebaj! :D Az ÉLMÉNY FELBECSÜLHETETLEN! MINDEN MÁSRA OTT A VISA, A LONDONI OLIMPIAI HIVATALOS SZPONZORA :D

Hát én már az interjú alatt, után teljesen tűzbe jöttem, de még végig kellett ülnünk az olasz-ausztrál mérkőzést. Nem volt túlzott nagy szurkolás a meccs közben, a góloknál természetesen tapsoltak-éljeneztek a szurkolók, de igazándiból ennyi. Na de a magyar-szerb meccsen! Már a bevonulásnál bemutattuk, hogy a magyar szurkolásnak nincs párja! Egyszerűen leírhatatlan volt az az atmoszféra, amit Londonban a magyar szurkolók a vízilabdacsarnokban teremtettek!!! Ezt szavakkal leírni lehetetlen, amikor a nézőtér minden pontjáról felharsan a RIA-RIA-HUNGÁRIA, az hátborzongatóan lenyűgöző! Ezt át kell élni. A meccset végigszurkoltuk, sajnos a fiúk nem játszottak a legjobban, így 14-10-es vereség lett a vége. A mérkőzés végén, miután már kimentünk a csarnokból, még készült egy közös, magyar, szurkolói kép is!

Én innen Judittal Richmondba mentem, hogy átadjam a másnapi röpire szóló jegyet Sárának. Beültünk egy Starbucks’-ba egy rövid beszélgetésre és kávéra, majd mentünk, hogy hazaérjünk az esti kézimeccsre (Dánia-Magyarország). De előtte még King’s Cross-nál a Mekiben ettünk egy-egy Large Big Mac-et, amivel járt egy-egy ajándék-... valami :D Nem árulom el, majd otthon meglátják a rokonok, barátok :P :D. Egyszerűen utánozhatatlan a magyar szurkolás! Amit a magyar-dán kézimeccsen is hallhattunk (a tv-n keresztül!!!), nagyszerű érzéssel töltött el engem! Végig tisztán lehetett hallani a magyarok szurkolását, elképesztő! Sajnos a végén 27-25-ös vereség lett a vége, de sebaj.

Nem olimpiai téma, viszont hétfőn történt, hogy a rohadék T-Mobile-nál megint elbasztak valamit, ezért már úgy hívott fel valami csávó, hogy ha nem fizetem be a számlámon lévő díjat (amit állítólag mondtam nekik, hogy befizetek, pedig nem!), akkor kikapcsolják a szolgáltatást a telefonomon... És mivel aznap nem volt annyi a számlámon, és amúgy sem akartam 115 fontot fizetni, ami megint nem tudom, hogyan jött ki, ezért mondtam, hogy nem fizetem ki azt az összeget. Erre utána próbálok hívni valakit, mondja a géphang, hogy amíg nem törlesztem a hátralékomat, nem tudok sem hívni, sem sms-ezni -.- Csak egy kicsit baszott fel! Úgyhogy összepakoltam a fontos iratokat, aztán irány Barnet, a T-Mobile-os üzlet. Persze, ott csak egy ember dolgozott, és előttem még vagy 5-6-an voltak, így úgy döntöttem, hogy inkább átmegyek Wood Green-be, ott úgyis többen dolgoznak, hátha ott tudnak segíteni. Oda is mentem, elmondtam röviden az egyik csókának, hogy mi a bajom, de hát olyan jól van megoldva a rendszer, hogy az ott dolgozók marhára nem tudnak nekem ebben segíteni, hanem mindenképpen fel kellett hívni a Számlázási osztályt... 45 percig lógtam az üzletben a telefonon, többször is úgy felbaszott a vonal másik végén lévő emberke (kettővel beszéltem, abból az első egy gyökér volt), hogy azt hittem, szétverek valamit, de aztán a végén megegyeztem a második emberkével, hogy 71 fontot kifizetek, és visszaállítják a szolgáltatást... Amúgy közben, mikor mentem a T-Mobile-ba, már azon gondolkodtam, hogy ha nem tudunk közös nevezőre jutni, hogyan tudnám kisüttetni a telefonomat, átmenni vmelyik másik  szolgáltatóhoz, megváltoztatni a lakcímemet, új bankszámlát nyitni, így nem tudnák a régiről levenni a pénzt... De – most úgy néz ki – rendeződött a helyzet...

Szóval egy kicsit sem voltam ki hétfő estére -.- Judit is csak késő estére tudott ideérni, így mire aludtunk, már bőven kedd volt. Az a kedd, amikor mentünk Magyarország-Korea férfi kézilabda-mérkőzésre, 11.15-re a Copper Box-ba!!! Szóval már jó korán, 6.15-kor kelni kellett, hogy 7.30 körül elinduljunk, és 8.45 körülre odaérjünk. Az első meccs (Izland-Tunézia) 9.30-kor kezdődött, már arra is érvényes volt a jegyünk, de úgy gondoltuk, hogy nem vészes, hogyha egy kicsit késünk. Arra lehetett számítani, a szervezőbizottság előrejelzése szerint, hogy reggeli csúcsidőben akár 2 órát is kell várakozni az Olimpiai Parkba való bejutásra!!! Hát mi ebből eddig még semmit sem tapasztaltunk, pillanatok alatt bejutottunk. Akkor az ellenőrzésről egy kicsit, hogyha már így szóbahoztam. A reptéri ellenőrzéshez hasonló, vagyis egy biztonsági kapun kell átmennünk, és ha vinnyog, akkor még megmotoznak, és a táskát és hasonló dolgokat (kulcs, pénztárca) külön tárolókba kell tenni, amit ugyancsak átvizsgálnak (akárcsak a reptéren), és azután kerülhet vissza hozzánk. Majd természetesen még a különböző épületeknél, helyszíneknél is ellenőrzik a jegyünket, hogy nehogy véletlenül olyan eseményre lógjunk be, amire nincs jegyünk.

Szóval a kézimeccs. Maga a csarnok nem tűnt túl nagynak belülről, így a magyarok meccsén természetesnek vehető teltház volt (a VIP-páholyt kivéve...). Magyarok lógtak még a csilláron is (mondhatnám), de hogy minden szektorban jó pár magyar foglalt helyet, nem volt vitás. Ennek megfelelően ismét pazar hangulatot sikerült teremtenünk. Ismét csak az elbeszélés nehézsége okoz problémát, mert ezt az élményt tényleg nem lehet szavakkal átadni, nekem volt nagyszerű érzés, hogy szinte megállás nélkül szólt a magyarokat buzdító rigmusok sorozata, pedig én csak egy mezei szurkoló vagyok! Az első félidő második felében nagyon gyengén támadtunk, így mindössze 7 dobott góllal zárta a válogatott a félidőt, aztán a második félidőben már sokkal jobban felpörgött a nemzeti csapat, és a kétirányítós játéknak köszönhetően, valamint a fanatikus szurkolásnak hála kiszenvedte a létfontosságú, 22-19-es győzelmet Korea ellen. Egyébiránt a magyar szurkolókról a londoni Olimpiai szervezőbizottságának feje, Sebastian Coe azt mondta, hogy „Amazing”. Azt hiszem, ennél nagyobb elismerésre nincs szükségünk!

A meccs után hullaként estünk haza, Juditnak mennie kellett haza dolgoznia, én pedig szószerint kidőltem a szófán. Aznap este nagyon be voltam lassulva...

Szerdán, mivel nem sikerült túladni a Wembley-be szóló focijegyeken, úgy voltam vele, hogy akkor már ne maradjon csak úgy a nyakamon, elmegyek! Igaz, 17.00-kor kezdődött a Korea-Gabon férfi mérkőzés, és 19.30-tól Gyurta Dani 200-as mellúszása volt, így félidőben jöttem haza, mert élőben akartam látni Gyurta aranyérmét (amit szerencsére nem kiabáltunk el!!! J). Ahhoz képest, hogy nem a legnagyobb meccs volt az a Korea-Gabon mérkőzés, olyan 2/3-ad ház lehetett a Wembley-ben, ami olyan 60000 embert jelent!!! Kívülállóként is nagyszerű volt a hangulat, egyszer egy komolyabb mérkőzésre is el kell mennem a Wembley-be, mert az atmoszférája utánozhatatlan! Maga a meccs nem volt a legizgalmasabb, így a szurkolók is mexikói hullámokkal szórakoztatták magukat. Félidőben, mikor eljöttem, 0-0 volt az állás. Egyébiránt nagyon sokan eljöttek akkor, nemcsak én!

Hazaértem, még egy gyors vacsi is belefért, majd megnéztem Gyurta futamát, aki fantasztikusan úszva, világcsúcsot elérve nyerte meg élete első OLIMPIAI ARANYÉRMÉT!!! Ezzel megvolt a 4. érmünk Szilágyi Áron arany-, Ungvári Miklós ezüst- és Csernoviczki Éva bronzérme után! Csütörtökön 14.30-tól volt a magyar-horvát férfi kézimeccs, ami előtt átjött Judit, így együtt szurkoltunk a fiúknak. Sajnos nem segített, ugyanis elég gyenge teljesítményt nyújtva szenvedtünk vereséget, így két nagyon kemény meccs vár ránk a spanyolok és a szerbek ellen! Közben volt a magyar-román férfi vízilabda is, amin végre győzelmet arattunk, így a háromszoros olimpiai címvédő válogatottunk londoni harmadik meccsén végre megszerezte az első győzelmét. A csoportból a legjobb esetben is második helyen juthat tovább a csapat, de inkább a 3-4. hely néz ki. Este még néztünk úszást, Cseh Laci harmadik lett Phelps és Lochte mögött, majd filmeztünk. Reggel gyakorlatilag – mivel nyitott ablak mellett aludtunk – a két házzal arréb zajló építkezés, azaz fúrás zajára, nagy hangzavarra ébredtünk -.- Mondhatom, marha jó volt... -.- Utána azért sikerült visszaaludni egy kicsit. Elmentünk a north finchley-i Sainsburys-be, olimpiai szuvenírek után, és néhány szükséges dologért, majd elváltak útjaink. Én hazajöttem, és egyszemélyben megejtettem a reggelimet, ebédemet és vacsorámat :D, és folytattam a jól bevált olimpianézést.

Szóval jelenleg 2 arany-, 1 ezüst- és 2 bronzéremnél tart a magyar csapat, amit remélhetőleg még jó pár éremmel megtold! Én hétfőn megyek legközelebb az olimpiára, akkor a magyar-szerb férfi kézimeccset nézem meg, aztán augusztus 9-én, csütörtökön Eton Dorney-ba megyünk kajak-kenut nézni!