Új farmerek és egy kenőcs

Nem a legjobb napomon vagyok túl, azt már előre leszögezem.

Igazándiból ma semmi extra nem történt, ami azt jelenti, hogy továbbra is "boldogít" engem a térdfájás... -.- De ma már legalább vettem rá kenőcsöt, mert most már tényleg kezdeni kell vele valamit, mert ez nem állapot, hogy itt a jó idő, és én meg bent vagyok kénytelen szenvedni, mert ki tudja, hogyha kimozdulok, mikor nyilallik bele a térdembe a fájdalom hirtelen. Visszatérve a kenőcsre. Még tegnap este kinéztem neten, hogy milyen kenőcsök vannak a Boots-ban, így nagyjából tudtam, hogy mit szeretnék venni és szerencsére sikerült is.

És hogy miért mentem Wood Green-be, mikor fáj a lábam?! Örülök, hogy megkérdeztem magamtól :P, így elmondom, hogy tegnap délután mi történt. Még itthon, mielőtt indultam volna a fiúkért, olyan 2 körül elkezdtem megvarrni (igen, tudok varrni, igaz, a minősége elég ingadozó :D :P) az egyik farmerom hátulját, mert már eléggé kikopott, és volt rajta egy lyuk. Szóval ezt megvarrtam, majd ezt vettem fel, hogy majd ebben elmegyek a fiúkért a suliba. Oké. Semmi gond. Egészen addig, míg Squires Lane megállónál leszállunk a 263-asról, hogy várjunk a 382-es buszra. Jó pár percbe beletelt, mire jött a busz, de nem telt eseménytelenül ez a röpke kb. 10 perc sem sajnos. Természetesen a fiúk megint összevesztek, mert ugye kurva nehéz engedni a másiknak egy picit is... -.- Így mivel a kicsit jól leteremtettem, elment tőlünk kb. 20 méterre, ahol egy ilyen lépcsőzetes betonvalami van megcsinálva. De igazándiból a lépcsőfokok nem normális magasságúak, hanem sokkal magasabbak, így nagyot kell lépni, hogy fel tudjon lépni rá az ember. Természetesen a középső fiú nem bírt a seggén maradni a padon, hanem neki direkt muszájból oda kellett mennie, így megint elkezdtek veszekedni és már majdnem verekedni is, legalábbis már egymást próbálták ütögetni, így elindultam oda. Hát, meggondolatlan voltam, ugyanis erre a magasított lépcsőre történő lépés közben a frissen megvarrt nadrágomból hangot hallottam kijönni, ami bizony azt jelentette, hogy egy jó nagy szakadás történt, így egy szép nagy lyuk lett a nadrágom hátulján, kb. a fenekemnél... -.- Ezután csak azért imádkoztam, hogy a lehető leghamarabb le tudjak ülni a buszon, hogy más ne nagyon lássa meg a tökéletes hátsó felemet. :P

Annyira kiszakadt egyébként, hogy már nem is lehet normálisan megvarrni, így kénytelen voltam leselejtezni. De mivel már egy másik régebbi farmerom is eléggé viseltes volt, értsd kisebb-nagyobb lyukak vannak rajta itt-ott, így úgy döntöttem, hogy ma elmegyek Wood Green-be, nézek magamnak két farmert. Mondhatom, a lehető legjobbkor kellett farmert vennem, amikor marhára nincs pénzem, meg ugye kenőcsre is költeni, így ma hipp-hopp 30 font leugrott a bankszámlámról... Sikerült két farmert vennem a Primarkból, de alig találtam egyáltalán olyat, ami az én méretem! Hihetetlen! De még szerencse, hogy találtam egy-kettőt, és jók is voltak rám.

Mondjuk nem hiányzott ez a plusz járkálás a fájós térdemnek, de remélem már nem sokáig kell szenvednem tőle. Miután hazajöttem, megebédeltünk a kicsivel (mert hasfájásra panaszkodva nem ment suliba, de marhára nem volt semmi baja, de kurvára nem voltam jó kedvemben, így inkább megkíméltem magamat egy reggeli veszekedéstől és győzködéstől...), majd azóta kenegetem a térdemet. Naponta 3-4-szer kell, még lefekvés előtt egyszer bekenem, és holnap tovább folytatom a kezelést.