Az első napok Crouch End-en :)

6 napja költöztem át az új családomhoz, Crouch End-re, úgyhogy most már beszámolok egy kicsit, hogy mégis mi a helyzet, hogy érzem magam, milyenek a körülmények.

Tekerjük vissza az idő kerekét egészen múlt hét csütörtökig, mivel ugye akkor költöztem át. Az előző hostanyukám este 7 körül kocsival elhozott a jelenlegi helyemre. Elég sok cuccom volt/van, úgyhogy ha majd egyszer megint költözni kell, akkor ismét csak segítséggel fog menni, mert egyedül nem lennék képes egyszerre elvinni minden cuccot... Lényeg a lényeg, hogy olyan 7.15 körül meg is érkeztem a házhoz, és ekkor személyesen is találkozott a két anyuka. De nem először életükben! Kiderült, hogy mindketten a 10 éves fiaikat az ugyanebben az utcában lakó childminder-hez vitték még kisebb korukban, meg amikor még az előző családom Crouch End-en lakott, így látásból legalább ismerték már egymást. Milyen kicsi a világ! Elköszöntünk, és ekkor hivatalosan is elkezdődött az új fejezet.

A szobám már szabad volt, mivel az ex-aupair-jük átköltözött a nagyfiú szobájába, míg a nagyfiú felköltözött a szülőkhöz erre a néhány napra. Úgyhogy ledobtam a cuccaimat, beköszöntem a fiúknak, akik már ágyban voltam, majd elkezdtem kipakolni. Ahogy még tavaly, az Arnos Grove-ba költözés körül megírtam, nekem fontos, hogy ne bőröndből éljek, mert az nagyon rossz hatással van a hangulatomra. Nem tudom, miért, de az elsők között kell, hogy legyen a bőröndből kipakolás. Ez van! :D Szóval nagyjából mindent kipakoltam már első este, majd olyan 9-10 között (a pontos időre már nem emlékszem) evett a két szülő, én pedig csatlakoztam hozzájuk, így ekkor is beszélgettünk egy kicsit.

A spanyol au-pair-csaj, aki előttem volt itt, pénteken megmutatott mindent, hogy mit hogy csinál, mit merre találok, meg ilyenek. Ugyanis hétfő és péntek a két takarítós nap, amikor nagyjából az egész házat ki kell pucolni. Úgyhogy ezért úgymond a "sarkában voltam"egész nap, hogy lássam, hogy hogyan is mennek a dolgok a takarítással. Természetesen már reggel kezdtem, 7 órakor. Bevetni a két kicsi ágyát, majd lemenni, kipakolni a mosogatógépet (juhé, itt van! :D), szárítógépet (ezaz, ez is van! :D), mosást áttenni szárítóba, hogyha volt, aztán lassan leszállingóznak a gyerekek reggelihez, úgyhogy nekik adni általában cereal-t, vagy toast-ot. Aztán utánuk elpakolni, közben, míg ők esznek (tévénézés közben, mivel van egy tévé a konyhában), nekem is bőven van időm reggelizni, illetve meginni a kávémat, ami szükséges a nap beindításához. Egyébként hétfőn és pénteken is mintegy 3 óra takarítás a penzum a reggeli school és nursery run után.

Pénteken az anyuka nem dolgozik, ilyenkor egész nap az ikrekkel van, mennek úszásra, meg még nem tudom hova, a lényeg, hogy ilyenkor a gyerekeivel van. Legalább több időt tud velük tölteni. Így délelőtt nincsenek nagyon itthon, így legalább a takarítás is halad. Aztán délben leteszem a lantot, és 3-ig szabad vagyok ilyenkor. Délután nekem kell a nagyfiúért menni a suliba, mert a kicsik ilyenkor alszanak, így az anyuka itthon marad velük. Aztán utána, hogyha valamire nem jutott időm délelőtt, akkor azt befejezem ilyenkor, mert az időből kitelik. Vasalni az ágyneműket kell, illetve néha egy-egy farmert, úgyhogy nem túl vészes. De ezt is vagy reggel, vagy délután csinálom, amikor munkaidő van, nem azon kívül. :)

Még azt is meg kell említenem, hogy a család zsidó, de nem a hardcore fajtából, mivel nem nagyon gyakorolják. Amit igen, az az, hogy péntekenként a Sábát-ot ünnepli a család, az anyuka gyertát gyújt, a felnőttek az asztal körül körbeadnak egy kis kehely bort, amiből mindenki iszik (a gyerekek pedig valami gyümölcslevet isznak), illetve közös kenyérből eszünk, és természetesen közben énekelnek a Bibliából. Igen, azért írom, hogy eszünk, többes szám első személyben, mert én is - már majdnem teljesen - a részese volt, mert ittam a borból, illetve ettem a kenyérből is. A rituálé végén az anyuka pedig körbe megy az asztal körül, és mindenkit megpuszil. :P Most pénteken még én nem kaptam, de azt mondta, hogy a következő alkalommal már nem úszom meg . :D :P

Szombaton előbb elmentem a village-be (Crouch End központja), mivel feladtam a Lloyds-hoz a címmegváltoztatási lapot, így legalább belőttem nagyjából, hogy mi merre van. Majd ezután elsétáltam Wood Green-be, nem vészes távolság, a házunktól Turnpike Lane körülbelül 25 perc sétára van. Vettem egy lapot, mert tegnap volt az ex-hostanyám születésnapja. Aztán néhány boltba is benéztem, öltönyöket nézegettem, mert majd venni kell egy újat az esküvőre. Nem igazán találtam, de annyira még nem is kerestem. Aztán vártam, hogy Judit megérkezzen, mert úgy döntöttünk, hogy beülünk egy mozira. Végül a World War Z című Brad Pitt-es zombis filmre szavaztunk, amit többek között Magyarországon is forgattak. Hát, elég durva volt néhány rész, de nem egy világmegváltó film. Mire vége lett a filmnek, már kezdtünk éhesek lenni, szóval elkezdtünk valami kajálóhelyet keresni Turnpike Lane-en, és végül egy kebabos helyre ültünk be, ami nagyon igényes volt ahhoz képest, hogy kebabos! De tényleg! :) Úgyhogy oda még szerintem vissza fogunk térni valamikor.

Sajnos utána elváltak útjaink, így majd csak másnap találkoztunk. Azért nem aludtunk együtt, mert vasárnap reggel 9-12 között nekem a fiúkkal kell lennem, mivel ilyenkor a szülők elmennek gym-be, és általában szombat este is majd az esetek többségében is kell szittelnem. Vasárnap reggel a spanyol csaj vezetésével elvittük a fiúkat az egyik közeli parkba, ahol nagyon jól elvoltak a fiúk, úgyhogy nem volt semmi probléma. Aztán olyan 11.15 körül elindultunk a village-be, hogy találkozzunk a szülőkkel egy kávézóban. Úgyhogy utána szabad voltam.

Az volt a terv, hogy felhasználjuk a korábban megvett biliárdos kupont, így elbuszoztam Judithoz, majd onnan mentünk is tovább East Acton-ba, ahol volt az egyik hely, ahol fel lehetett használni a kupont. Azonban, mikor odaadtuk neki a kinyomtatott emailt, amiben a kupon leírása volt, azt mondta a csávó, hogy ezt nem tudja elfogadni, ugyanis nem egy normális kupon volt, rajta a Time Out London, semmi normális kiírás, így tényleg nem tudta elfogadni. Így nem tudtunk biliárdozni sajnos :S :(. Mivel közel volt Shepherds Bush, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk oda, mivel én még nem voltam a Westfield Shopping Centerben. Körülnéztünk, és itt azért már nagyobb volt a választék öltönyök terén, és a Debenhams üzletben találtam is, ami viszonylag jó ár (99 font) és még tetszik is, szóval az a bolt esélyes lesz, amikor valóban arra kerül a sor, hogy vegyek öltönyt. :) Miután már elkezdtünk éhesek lenni, megpróbáltunk keresni egy helyet, és végülis egy kínai mellett döntöttünk. Olcsó volt, és nagyon nagy adagot kaptunk a pénzünkért, igaz, Judit ételében a hús nem volt a legjobb. Jól teleettük magunkat mindenesetre. Este még átbeszéltük az anyukával a heti menetrendet, ami igazándiból nem vészes egyáltalán.

Hétfőn reggel elkezdődött az első igazi munkahetem itt, segédkeztem a konyhában, a reggeliztetésnél, mindent csináltam, amiről írtam a pénteki napnál. Annyi kiegészítéssel, hogy ugye 9-től délig mostmár csak én takarítottam. Hétfőn a két kicsi csak fél napot van nursery-ben, de az anyuka is csak fél napot dolgozik, és általában itthonról. Úgyhogy olyan 1 óra magasságában felszedte a fiúkat, majd utána nekik alvás volt. Ekkor nem kellett a nagyfiúért menni, mert inset day volt (vagyis tanítási szünet) a sulijában. Nem volt vészes amúgy a nap egyáltalán.

Már nem is emlékszem, hogy melyik nap, de valamelyik reggel az anyuka bemutatott engem a nursery-ben, hogy azért amikor majd megyek felszedni az ikreket, ideadják őket. :P Mert mondta valamelyik nap az anyuka, hogy egyszer az apukának úgy nem akarták odaadni az ikreket, hogy pedig mondták, mikor meglátták, hogy "Apu, Apu!" :D Szóval ismerniük kellett engem, hogy tudják, kiről is van szó valójában.

Tegnap délután pedig megvolt az első babakocsizásom teljesen egyedül. :P :D Délután a nagyfiút és két barátját - babakocsit tolva - elkísértem futóedzésre, majd onnan a village-en keresztül mentem a nursery-be. Még korábban megkért az anyuka, hogy majd vegyek banánt, tangerine-t, törlőkendőt és kenyeret, úgyhogy ezeket is letudtam délután, mielőtt felszedtem a fiúkat, úgyhogy jól megpakolva értem oda a nursery-be. De semmi gond nem volt, mert reggel mondták a nursery-ben, hogy mondják meg a délutános csapatnak, hogy én megyek az ikrekért. Tiszta jó buli amúgy babakocsit tolni :D, már amikor mindkét fiúnak megvan a kedve, hogy beleüljön. Ja, mert az van, hogy mivel biztos, hogy az egyik erre, a másik arra menne, így inkább babakocsival visszük-hozzuk őket. Majd vacsi előtt az anyuka a nagyfiút tanárhoz vitte, így én maradtam a két kicsivel, így megvacsiztak, én utána megettem a maradékot, meg még egy kis pluszot. :P Összetakarítottam, majd kis nehézségek árán, de sikerült őket alvásra készre elkészíteni, mire az anyjuk hazaért, mert kb. 15-20 perce volt, majd egy fontos hívást várt Amerikából.

A mai napom is nagyon  nyugis volt. Most már először én vittem a fiúkat reggel is nursery-be. Ilyenkor a babakocsit otthagyjuk a nursery-ben, és össze kell csukni, de ez még nem mindig jön össze tökéletesen, úgyhogy kell a gyakorlás. :P Ma napközben is szabad voltam, így leköltöztem a konyhával egybenyíló étkezőre, aminek a teteje ablakokból áll, így jó idő esetén elég meleg van ott. És szerencsére mostanában elég jó idő van (gyakorlatilag azóta, mióta átköltöztem), úgyhogy a hátsó ajtók is nyitva vannak. Ma délután előbb a nagyfiút és egyik barátját szedtem össze a suliból, majd utána itthon vasaltam, és pont befejeztem, mire menni kellett az ikrekért. Az egyik fiú (azt majd még kitalálom, hogy hogyan fogom megkülönböztetni őket a bejegyzéseimben :D :P), a világosbarna hajú (legyen ez :P :D) nagyon nem akart beszállni a babakocsiba, úgyhogy vártunk rá legalább 10 percet, majd az egyik nursery felügyelő közbenjárására sikerült beülnie, úgyhogy el is tudtunk indulni. Azóta semmi extra nem volt.

A családról. Nagyon kedvesek, mindkét szülő segítőkész, és nagyon szeretik a gyerekeiket. Volt egy jó érzésem az interjú után is, meg amikor felajánlották a munkát, akkor is, és az előző aupair-jük elmondása alapján nagyon kedvesek, és eddig tényleg azok. A gyerekek eléggé neveltek, az Angliában tapasztaltakhoz képest neveltebbek. Többnyire hallgatnak is az emberre, bár még engem nem szoktak meg, úgyhogy annyira nem vágják a kicsik, hogy én vagyok a főnök. Nem kell megszakadnom a munkában, a hely is jó, a fizetés is jó, úgyhogy most csak annyit tudok egyelőre felróni, hogy mivel még engem sem szoktak meg a gyerekek, így nem jöhet át Judit. De idővel majd ez is változni fog. :)

Amit még fontos megemlíteni, hogy jövőhéten 2 éjszaka és 3 nap lesz, amikor mind az apuka, mind az anyuka más országban lesz, szóval akkor egyedül lettem volna a gyerekekkel, de mivel még egyáltalán nem szoktak meg (főleg a két kicsi), így arra a hétre visszajön az előző au-pair, hogy besegítsen. "Mindössze" 500 (!!!) euró volt a jegye arra a hétre, hétfő esti visszajövetellel, pénteki visszamenetellel, amit a család fizetett neki.

Úgyhogy egyelőre így állunk. :)