Háziállatok

Szeretem az állatokat. Általánosságban szeretem az állatokat. Imádom Macit, a kutyánkat, a képe kint is van a falamon. :P :D A házimacskáink (most természetesen otthonról, Magyarországról beszélek) már nem állnak ennyire közel a szívemhez, mert állandóan csak szaporodnak. :P :D Szeretem az állatokat. Kint a szabadban, nem bent a házban. Éppen emiatt születik ez a bejegyzésem.

Még ahhoz képest elég szerencsés voltam eddig a hostcsaládjaimmal. Legalábbis háziállatok terén. Eddig a 4 családból 2-nél volt/van macska. Amit nagyon nem bánok, hogy kutya egyik családnál sem volt, mert ugye, ha valakinél itt, Angliában kutya van, az tuti, hogy házban tartják. Mivel más környezetben nőttem fel, ezért én kutyának csak a szép nagydarab HÁZŐRZŐ kutyákat tekintem, az ilyen kicsi, tökmag "kutyákat", amik még macskának sem mennének el, azokat csak felesleges dolgoknak tartom. Most ezért lehet húúúzni, mert meghökkenni, nem érdekel, ez a véleményem.

Az eddigiekből ki lehet találni, hogy a jelenlegi családnál is van egy macska. Már elég öreg, valami 13 éves, azt hiszem, annyit mondtak, mikor kérdeztem. Természetesen hullajtja a szőrét, ami "fantasztikus" (bár igaz, hogy a macskaszőr még annyira nem vészes, mint a kutyaszőr, de ezt is állatja válogatja), főleg akkor, amikor a konyhában megy éppen a kajás- és vizes edényeihez a már korábban szép tisztára takarított asztalon és szekrényeken át... -.- Ilyenkor a guta meg tudna ütni, komolyan mondom. Mert hova vannak téve a macska edényei?! Kb. 20 centire a lecsorgóba tett TISZTA tányéroktól, edényektől. Nagy ötlet, mondhatom! És hogy miért van ez így megoldva? Hát azért, hogy ne tunyuljon el még jobban a macska, hogy edzésben maradjon..., így általában úgy tud eljutni a kajájához, hogy felugrik az étkezőasztalra, onnan a konyha és étkező közepén lévő szekrényre, majd onnan át a kajás szekrényéhez. És természetesen mindenhol nyomot hagy. Ez különösen akkor "nagyszerű", amikor már mondjuk meg van terítve az asztal, a macska pedig akkor dönti el, hogy hát én most megyek eszek, és a hülyéje még a gyerekek poharába kiöntött vízből is merészel inni... -.- Na meg ugye amikor a semmiből ugrik oda éppen, ahol a kaját készíted elő, akkor se hozza nagyon rám a frászt. -.-

A leggusztustalanabb mostanában, amikor nyugodtan felkelek, lemegyek, és látom valahol, hogy a macska alkotott. Hogy ez mit is jelent?! Azt, hogy konkrétan bárhova a földszinten odahányt éjjel vagy reggel... -.- Mondhatni fantasztikus indítása ez a napnak. Volt már olyan, hogy az étkezőasztal közepén fogadott egy hányás, máskor a lenti középső szobában lévő nagy párnán volt egy adag, máskor pedig a lecsorgónál lévő ruhán volt az "anyag."

Még annyi szerencséje van, hogy az én szobámba soha nem jön be, mert addig élne! Az eddigi okfejtésből szerintem könnyedén ki lehet találni, hogy nekem soha a büdös életben nem lesz macskám a házban, de akármennyire is szeretem a kutyákat, az sem lesz házban, mert nem odavaló!!!