A "nyaralásom"

Gyakorlatilag annyira gyorsan véget ért az otthon töltött 8,5 napom, amennyire vártam arra, hogy eljöjjön augusztus 23-a, a hazautazásom dátuma. De hát próbáljuk meg a lehető legjobban megélni a pillanatokat, úgyhogy összességében jó volt ez a bő egy hét otthon.

Semmi gond nem volt a hazautazással, volt egy kb. 20-30 perces késés, ami már az elindulás során kialakult (igazából nem tudni, miért nem indultunk el időben, mert szinte pontosan beszállt mindenki, aztán csak vártunk a gépben, de hogy mire, azt szerintem senki nem tudja...), így a végére, mire megkaptam a csomagokat a debreceni reptéren, már majdnem dél is volt, noha menetrendszerűen 11 után néhány perccel kellett volna leszállnia a gépnek a hajdúsági fővárosban. Apukám jött be elém, aztán még néhány boltba benéztünk, mert venni kellett ezt-azt, így olyan 2.45 körül értünk valóban haza. Jó volt ismét hazamenni és hazait enni, inni! :) Péntek este Balázzsal elmentem a céges bulijára, amire csak a cégétől mehettek emberek, dehát egy ügyes trükkel én is mentem a tiszavasvári strand büfésorára bulizni. Ingyen pia és kaja volt... :D

És eljött augusztus 24-e, az esküvő napja! 11 körül ért hozzánk a számunkra foglalt busz, amely vitt és hozott minket Budapestre/Budakeszire, majd vissza Tiszavasváriba. 12 előtt már el is hagytuk a Tiszavasvári táblát, és csapattunk fel a fővárosba, ahol a polgári esküvő volt tartva. Uncsimék előtt gyűlt össze a banda, oda hozták be Juditot is, és innen mentünk tovább a polgármesteri hivatalba. Nagyon szép volt mindenki.

Az igenek kimondása, majd a köszöntések fogadása után indult a csipet-csapat Budakeszire, ahol egy rendezvényházban volt tartva a lakodalom. Nagyon szép, igényes volt ez a ház, gyakorlatilag minden igényt kielégítő volt végig. Az asztalok, székek névre szólóan ki voltak osztva, mi a menyasszony és a vőlegény asztala melletti asztalnál foglaltunk helyet. Egyébiránt 4-től volt a polgármesteri hivatalban az esküvő, aztán olyan 6 óra magasságában értünk Budakeszire, majd fotózkodás majd' egy óráig, így 7-kor már eléggé éhesen mentünk be a terembe, de előbb még a teraszon bekajáltunk sós ropogtatnivalóból. :P :D Na meg azért egy-két pohár pezsgő is lecsúszott. Ha már kínálták, mégsem hagyhattam ott, nem igaz?! :P :D

Még mielőtt hazamentem volna Angliából, már akkor megnéztem néhányszor a rendezvényház honlapját, és már akkor megállapítottam, hogy bizony, ez egy igényes, komoly hely lesz. És valóban. Nem csalódtunk! Minden elismerésem annak, aki ezt a helyet ajánlotta, vagy találta unokanővéreméknek, mert mind az étel, mind a pia, mind a kiszolgálás nagyszerű volt. Már az elején, miután bementünk megkeresni a helyünket, majd leültünk megpihenni, mondták a pincérek, hogy bármit szeretnénk, csak szóljunk nekik, és kihozzák, vagy menjünk oda a bárpulthoz, és ott helyben kitöltik a piákat. Lesték a gondolatainkat, ami azért nem egy rossz dolog egy esküvőben (sem), úgy vélem. :) :P

Nagyon jól éreztük magunkat az esküvőben (igaz, elég fáradtak voltunk, nem voltunk a toppon a végére sajnos :S), szinte minden kielégítette a várakozásaimat, mindössze a zenészek játszhattak volna több mulatós zenét, mert azért úgy lett volna valóban tökéletes az esküvő, de azért mi is táncoltunk. :P :D Igaz, arról pont nincs kép, csak a hivatalos fotósnál, mert amikor mi voltunk a táncparketten, akkor rajtunk kívül még 1 vagy maximum 2 pár táncolt, de a fotós fogta magát, leült egy székre, és vadul elkezdett kattintgatni, így rengeteg képet csinált rólunk akkor. Ezeket majd meg kell szereznem! :D

Hajnal 3 után indult vissza a busz Tiszavasváriba, de mi Judittal csak Budapestig mentünk, ahova a szülei bejöttek értünk, így a következő 2,5 napot náluk töltöttük. Az anyuka és húga is leste a gondolatainkat, hogy mit kérünk ebédre, reggelire, vacsorára, szóval eléggé el voltunk kényeztetve ott is. :) Köszönet is ezért! ;) Hétfőn volt Judit születésnapja, és ebből az alkalomból (valamint az én szerdai szülinapom alkalmából) a családja elvitt minket a Trófea nevű svédasztalos étterembe, ami a svédasztalos megnevezésből könnyen kitalálhatóan azt jelenti, hogy befizetsz egy bizonyos összeget, aztán egy bizonyos időn belül annyit eszel (és iszol), amennyit bírsz és nem szégyellsz! Húúú, hát mit ne mondjak, nagyon teleettük magunkat. Próbáltunk a lehető legtöbb dolgot megkóstolni, ez úgy, ahogy sikerült is, de olyan 1,5-2 óra ottlét után már szinte kidurrantam/tunk. És ekkor jött még egy meglepi. Ugyanis mint utóbb kiderült, hogyha valamilyen esemény (születésnap, névnap, akármi) gyanánt megy oda az ember, és előre szól az étteremnek, akkor ők a saját költségükön meglepik az asztaltársaságot egy tortával! Úgyhogy a születésnapjaink alkalmából mi is kaptunk egy csokitortát! :) De ahhoz képest, hogy délután 4.30-5.00-re jól teleettük magunkat, az esti tollaslabdázás után megéheztem, így még vacsorára is maradt erőm. :P :D Kedden délután indultunk vissza Tiszavasváriba, merthogy az én szülinapom pedig másnapra esett, és azt mindenképpen otthon akartam tölteni, mert így is olyan kevés időt töltöttem a családommal. :S

De a szülinapi ebédet nem szerdán tartottuk (amikor a szülinapom volt), hanem csütörtökön, mert akkor volt szabadsága anyukámnak. :P Szerdán sétáltunk egyet a városban, vettem egy kis ajándékot a fiúknak (aminek amúgy nagyon örültek, legalábbis a két kicsit jobban izgalomba hozta, mint a nagyot), illetve tollasoztunk nálunk is. Vagyis mondjuk úgy, hogy próbáltunk tollasozni, mert Maci (a kutyánk) állandóan körülöttünk sertepertélt, és legalább ötször a szájából kellett kikotorni a tollaslabdát, mert nem voltunk elég gyorsak, és elvitte. :P :D Szóval egy idő után úgy döntöttünk, hogy akkor ebből ennyi elég is volt. :P Csütörtökön jött a jól megszokott oroszkrém-torta (kedvencem, ezért kb. minden évben ezt kérem, már ameddig még lesz torta szülinapra :P :D). Rántott hús sz.rásig :P, különféle krumplik és természetesen süti is volt még. :) Minden igényt kielégítő volt ekkor is az ebéd. Este még átmentünk Balázshoz, aki aznap volt a járóbeteg szakrendelőben, mert egy kisebb beavatkozást kellett rajta elvégezni, így pihennie kellett, ezért nem mentünk sehova, de legalább még egy utolsó jót tudtunk beszélgetni, mielőtt eljöttünk volna Tiszavasváriból a londoni visszautazásunk előtt.

Pénteken reggel már indultunk is vissza Budapestre, mert a gépünk szombat este indult Ferihegyről, és nem akartunk szombat estére hullák lenni, mert ha aznap utaztunk volna vissza korán reggel a fővárosba, majd Juditékhoz, akkor tuti, hogy hulla fáradtak lettünk volna. Úgyhogy ezért oldottuk ezt meg ilyetén módon. Miután anyukája és húga odaértek, mondták, hogy Judit nővére el akarna búcsúzni tőlünk, ezért bementünk a munkahelyére beszélgetni egy kicsit vele (én még amúgy nem találkoztam vele korábban). Majd egy rövid kitérőt követően el is értünk Juditékhoz. Ahova én még szerdán megrendeltem egy telefont, ugyanis lejárt otthon a 2 éves hűségnyilatkozatom, ezért felhívtak, hogy szeretnék-e egy másik készülékre váltani, és elfogadtam az ajánlatot, amit ajánlott a hölgy a vonal túlsó végén. Mindössze annyi bibi volt, hogy az előfizetés az anyukám nevén van/volt, és mondta a telefonban a hölgy, hogy az én nevemre fog jönni és csak én vehetem át, de nem értem, hogy hogyan nem hallotta, hogy én bizony NEM NŐ VAGYOK! -.- Szóval vártuk-vártuk, hogy megérkezzen a csomag, és olyan 4 óra után hívott is a futár, hogy a megadott címen van-e ANYUKÁM?! Merthogy a csomag az ő nevére jött... Így természetesen nem vehettem át, így utána úgy voltam vele, hogy leszarom, felhívom őket és lemondom az egészet, ennyit nem ér. Azért az milyen már, hogy csak annak az embernek adják oda a csomagot, akinek a nevére szól, GLS futárszolgálatról van szó, miközben lett volna valaki otthon... Bezzeg itt, Angliában ha már otthon van valaki, annak simán odaadják, van, hogy alá sem kell írni semmit, és legtöbbször semmilyen személyazonosságit nem kérnek... Szóval felhívtam a T-Mobile-t és lemondtam a rendelést, és ezzel együtt az újabb meghosszabbítását a szerződésnek, ugyanis 8 napon belül - elvileg - fel lehet mondani a szerződéseket minden további ráfizetés nélkül. Csak hát ugye ezt majd már az anyukámnak kell elintéznie, mivel az ő nevén van az előfizetés. Egyre inkább érezzük, hogy a családon és barátokon kívül nincs értelme hazamenni, szégyen, hogy mindenért (pénzfelvételért, pénzátutalásért, PÉNZVÁLTÁSÉRT, stb.) fizetni kell, miközben mindezeket idekint ingyen, ismétlem INGYEN meg lehet csinálni. Szánalmas...

Szombaton Judit szüleinek egy barátjának a szülinapi bulijára mentünk délután, mielőtt indultunk volna a reptérre. Itt sem maradtunk éhen! :P Én vadpörköltben utaztam, nagyon finom volt. Majd a buli közepén mi visszaindultunk a házba, hogy még összepakoljunk, lemérjük a bőröndöket, meg ilyenek. Mindkettőnk csomagja egy kicsit túlsúlyos volt, így néhány cuccot otthon kellett hagyni, és elég jól kicentiztük, mert amikor már a reptéren mértük le, akkor 14,8 és 14,9 kg-ot mutatott a mérleg (15 volt a megengedett a RyanAir-nél).

Marha jól kifogtam ezt a bő egy hetet, mert az otthonlétem alatt egyszer sem kúszott 30 fok fölé a hőmérséklet, sőt, a napok felében még annyira napos idő sem volt általában, így nem igazán mondhatnám, hogy nyári idő volt. Így sajnos nem tudtam kipróbálni a Juditéknál idén felállított medencét, mert noha a nap a víz tetejét felmelegítette, ahogy beletettem a kezemet és lenyúltam a víz aljára, ott még szinte jéghideg volt a víz, így nem akartam megfázni, ezért napozás és fürdés nélkül tudtam le ezt az egy hetet... A mindenért fizetésről már fentebb ejtettem néhány szót, így arra ismét nem vesztegetem feleslegesen az energiám. Nagyon rövid volt ez az egy hét. A családomra és a barátaimra is alig jutott időm, amit nagyon sajnálok, remélem karácsony tájékán jobban sikerül összehozni a dolgokat.

Nagyon nagy pozitívum volt az esküvő. Már nagyon vártuk (legalábbis én :P :D), és nem kellett csalódnunk, minden kifogástalan volt. Illetve végre, végre, VÉGRE egy napnál egyfolytában sokkal többet tudtam Judittal tölteni! Már mindkettőnknek nagy szüksége volt erre! :) Éppen ezért nagyon szar volt visszajönni szombaton éjszaka, nem voltunk a legjobb kedvünkben, de legalább annyi pozitívum volt benne, hogy együtt jöhettünk vissza. :)

Majd nemsokára jövök a vasárnapi, Reni búcsúbulis-Én szülinapi bulis beszámolóval, illetve a heti történésekkel is.