Az elmúlt hétvégék

Megint csak jóóóól le vagyok maradva a beszámolókkal, most megpróbálom valamilyen szinten szintre hozni magam. Igazándiból a hétvégékről fogok írni, mivel hétközben semmi extra nem szokott történni, egy-két dologtól eltekintve.

Szóval múlt hétvége. Vagyis szeptember 7-8-a, csak hogy egyértelmű legyen, hogy melyikről is beszélek. :P Mit is csináltam/csináltunk akkor?! Na, még "jó", hogy ennyire Facebook-függő vagyok, ezért ki szoktam írogatni, hogy éppen hol és merre jártunk és mit csináltunk, így nem volt ez máshogy azon a hétvégén sem. 2 hét alatt amúgy milyen simán elfelejtek dolgokat! Ez már a korral jár. :P :D Szóval térjünk vissza szeptember 6-ára. Ekkora volt Ancsának és Anettnek a közös szülinapi bulija (mivel néhány nap eltéréssel van a születésnapjuk) Finchley Centralban. Ezért én már 7 előtt elindultam itthonról, elmentem Judithoz, aztán onnan mentünk közösen az Ahir's Lorenzo nevű helyre, ami a Finchley Central station felett átmenő híd sarkán van. Már ezerszer elmentem mellette, hol busszal, hol gyalog, de még sohasem tértem ide be. Mint kiderült, magyar volt a dj, és elég sokan összegyűltünk a bulira. Volt torta is (az egyik ilyen, a másik olyan :P :D), a zene is faszipántos volt, úgyhogy jól éreztük magunkat. Az utolsó előtti busszal mentünk Juditékhoz.

Azt már nem tudom, hogy ezután szombaton délelőtt-kora délután merre kolbászoltunk, de egy biztos: nem volt túl jó idő azon a napon. Még az is lehet, hogy csak Muswell Hillbe indultunk el, ugyanis visszatértünk a La Porchettába, az

olasz étterembe, ahol most jól bepizzáztunk. Nézzétek csak meg, milyen guszta pizzákat toltunk le! ;)

Mivel aznap este szitteltem, így utána North Finchley-en át (hogy így is tovább legyünk együtt) elmentem Golders Green-ig busszal Judittal, majd ott én leszálltam, ő ment tovább, és onnan én másik busszal jöttem vissza Crouch End-be. Arra emlékszem, hogy szépen esett az eső, amikor hazaértem, mert tiszta víz volt mindenem. Vasárnap sem volt sokkal jobb idő, de még így is szerencsénk volt, mert mire valóban elkezdett esni az eső, és tombolni a szél, már bent ültünk a Finchley Road-on található MAGYAR KÜRTŐSKALÁCSOS ÜZLETBEN! Még egyszer, teljesen véletlenül pillantottuk meg, amikor a 31-es busszal mentünk Juditék felé, hogy Chimney Cake Restaurant. És mivel már több vásárban voltunk itt Londonban, ahol szinte mindig láttunk kürtőskalácsos emberkéket, így tisztában voltunk vele, hogy ez is az lesz. Aztán néhány nap múlva utána is jártam, és valóban, egy magyar hely ez, és mivel idén nyáron nem volt lehetőségünk otthon kürtőskalácsot enni, így egyértelmű volt, hogy ide el fogunk egyszer menni! Méghozzá minél hamarabb! :) Jó volt a kalács, bár már nagyon ki voltunk (vagyis én biztosan) rá éhezve. :P

Nem mondanám, hogy ez a vasárnapunk unalmasan telt el, ugyanis este 6-tól a Tottenham Court Road-nál volt egy magyar au-pair és nanny találkozó, de mivel addig még volt kb. 4 óránk, így úgy döntöttünk, hogy a rossz időre való tekintettel mozizni megyünk. Camdenben nem adtak jó időben olyan filmet, ami még érdekelt is volna minket, így továbbmentünk Wood Green-be, mivel ott két mozi is van egymástól 200m-re, így valamelyikben csak adnak majd valamit pont jó időben. Így is lett! A Cineworld-ben megnéztük a We're the Millers (Családi üzelmek) című vígjátékot. És meg kell mondanom, hogy az idei vígjáték-felhozatalból eddig ez volt az egyik (ha nem A) legjobb ilyen besorolású film. A történet röviden: a főszereplő drogdíler csávótól egy verekedés közben ellopják a nála lévő rengeteg pénzt és anyagot, így a "főnöke" arra "kéri", hogy Mexikóból csempésszen be neki egy kis kokót. Ehhez felbérel egy nőt és két gyereket, hogy átlagos családnak tűnjenek, de persze, hogy nem lesznek átlagosak. Csak ajánlani tudom ezt a filmet!

Ahogy említettem korábban, este pedig volt egy kisebb au-pair-nanny összejövetel. Összesen 8-an gyűltünk össze, ami ahhoz képest, hogy vagyunk majd' 400-an a londoni magyar au-pair-es csoportban, elég gyér létszám, véleményem szerint. Na mindegy. Ja, és ebből a 8-ból 4-en (Judit, Anna, Zita és én) már régi motorosok voltunk. Igaz, ahogy a többiek is elmesélték, hogy honnan jöttek és mióta vannak itt, majdnem mindenki már hosszabb ideje Angliában tartózkodik, csak eddig nem találkoztunk velük. Szépen csordogált az este, beszélgettünk, amikor egyszer csak hirtelen megszólalt a tűzjelző a bárban! :D Szerencsére tűz nem volt sehol, valószínűleg az emeleten az egyik vendég szülinapi tortáján meggyújtott gyertyák okoztak egy kisebb felfordulást. De túléltük. :P 9 előtt eljöttünk, aztán meg megettünk egy közeli kebabosnál egy-egy kebabot, aztán hazakísértem Juditot, majd én is hazafelé vettem az irányt.

Annyit azért közbeszúrok a hétközbeni "életről", hogy múlt héten valamelyik nap, arra már tényleg nem emlékszem, hogy melyik lehetett, elmentem a Harringey Green Lanes Overground állomás mellett lévő bevásárló központba, merthogy venni akartam a Sportsdirectből nadrágot magamnak, ami végül is, nem jött össze, illetve a magyar boltban megvettem a szeptember 26-ai Dumaszínházra (Kőhalmi, Aranyosi és Beliczai jönnek most) a jegyemet. Mivel csütörtökön este lesz, így Judit nem tud jönni, de én mindenképpen menni akartam, mert Aranyosi nagy kedvenc, imádom a történeteit, és szerencsére el is tudok menni itthonról egy kicsit hamarabb, hogy odaérjek Clapham Junction-be 8 előtt.

Szeptember 4-én volt a zsidó újév, és mint ahogy megtudtam, az azutáni második szombat ilyen szent nap, amikor úgymond böjtölnek a zsidók, így a szülők ekkor egész nap a gyerekeikkel voltak, így este sem mentek sehova, így nem kellett szittelnem. Se pénteken, se szombaton! Igaz, csak szombaton találkoztunk Judittal, és hát az ismét "fantasztikus" időnek hála (volt kb. 13 fok, jó szeles időben...) ismét első utunk a moziba vezetett. Ugyanis múlt héten pénteken érkezett meg a mozikba a Rush című film, ami az 1976-os Forma 1-es idény eseményeit feldolgozó film. Már azóta, mióta megtudtam, hogy lesz ilyen film, nagyon vártam, és miután többször is láttunk előzeteseket más filmek előtt, nem is volt kérdéses, hogy meg kell néznünk. A két teljesen ellentétes személyiségű Niki Lauda és James Hunt küzdelméről szólt az az év a Formula 1-ben, és ez a film nagyszerűen mutatja be a csatáikat, és egyikük hatalmas, már-már végzetes balesetét és abból történő csodaszámba menő felépülését. Ha azt mondtam a We're the Millers filmre, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom, akkor erre sem tudok más szavakat használni. Forma 1-es szurkolóként látni egy igen jó filmet a témában felejthetetlen érzés. Úgyhogy az erre a filmre kiadott pénz sem volt elvesztegetett.

A film után szépen lassan elindultunk Fulham-be, ugyanis még a nyár folyamán Judit vett egy kajás kupont, ami a hétvége után lejárt volna, így mindenképpen fel akartuk használni, ha már megvolt. Indiai étteremről volt szó. Én pénteken este felhívtam a helyet, hogy foglaljak asztalt, és ott nekem azt mondta a csávó, hogy 5-re van foglalva. Na, mi oda is mentünk néhány perccel 5 óra előtt, erre még az egyik (akkor még csak egyetlen) pincér éppen az evőeszközöket törölgette. Majd elmondta, hogy hát ők igazándiból 5.30-kor nyitnak, de nyugodtan üljünk le, csak egy kicsit várni kell, míg fel tudja venni a rendelésünket. :P Vettünk egy bort is, hogy legyen mivel elütni a kajára várakozás perceit is. :D :P Ez volt a főételünk, ami nagyon finom volt.

A desszertről inkább nem írnék semmit, mert nem volt jó, maradjunk annyiban. Majd szépen visszabuszoztunk Juditékhoz, és ekkor ottaludtam náluk. Igaz, vasárnap reggel kellettem a családnak 2 óra hosszára, úgyhogy 7-kor már keltem is... Ideális vasárnapi kelés, igaz?! Még úgy is visszaértem 9.01-re, hogy a két buszra összesen vártam kb. 30 percet, ami azért nagyon nagy szó. Ha azt mondom, hogy ekkor nem volt túl meleg, akkor még nagyon szépen fejeztem ki magam. Amikor beértem a házba, és köszöntem a nappaliban ülő családnak, olyan hang jött ki a hangomon, hogy még én sem ismertem rá! :D Kérdezte is az egyik ikerfiúcska, hogy ki jött?! :D :P Hát a mókár, ki? :P

Majd miután letudtam a penzumot, indultam is vissza Willesden Green-be. A Sainsburys-ben találkoztunk Judittal, vettünk reggelire/ebédre kaját magunknak, majd Juditéknál "piknikeztünk" :D, mivel olyan ételeket vettünk, amelyeket piknikre szoktunk általában. De jól is esett. :) Ha azt mondtam az előző hétvégére, hogy rossz idő volt, akkor erre a vasárnapra is nyugodtan lehet ugyanazokat mondani, sőt, itt még azzal is volt súlyosbítva a helyzet, hogy szakadt az eső. Öröm az ürömben, hogy mi ezt a szoba melegéből néztük, mivel angol házifeladatot csináltunk, ugyanis Judit beiratkozott CAE-felkészítő csoportba (az az a nyelvvizsga, amit én 2 éve tettem le, és otthon felsőfokúnak számít, csak hogy tudjátok hova tenni ;) ). Ez az angolozás még nekem is jót tett/jót fog tenni, ugyanis az elmúlt időszakban erőteljesen apad az angoltudásom. Egy jó kis fogalmazást rittyentettünk közösen, majd egy film után már el is jött az este, így indulhattam vissza Crouch End-be sajnos...

Ha már a megapadt angoltudásomat emlegettem, itt szóba is hozom, hogy többek között emiatt is vettem a KGBdeals nevű kuponos oldalról egy TEFL nevű kupont, amit egy olyan online tanfolyamra használhatok fel, aminek az elvégzése után külföldön taníthatnék angolt. Igazándiból nem akarok én külföldön angolt tanítani, de egyrészt B (vagy C-D-E-stb) tervnek jó lesz, másrészt így az angolom ismét fejlődni fog. Mindemellett most már tényleg ráfekszek a jogosítvány letételére is, ugyanis idén szeretném letenni, ezzel meglepve magamat karácsonyra. :P :D Bár mondjuk a meglepetés az lenne, hogyha nem tudnám letenni valamilyen oknál fogva :P :D. Úgyhogy ismét bújom a könyveket, illetve két DVD-t is rendeltem tegnap este és ma napközben a theory test-hez, úgyhogy mindent bevetek. Mondjuk az órák k.rva drágák Londonban. Eddig a legolcsóbb autósoktató, amit találtam neten, az 19 font/órára jön ki úgy, hogyha egyszerre megveszek 10 órát, tehát kifizetek 190 fontot. Eddig ez tűnik a legnormálisabb árnak, mert máshol 23-25, sőt akár 27 fontot is elkérnek óránként, ami már rablás véleményem szerint. Kíváncsi leszek egyébként, hogy hány órára lesz szükségem, hogy már magabiztosan mehessek a vizsgára. Szerintem nem sokra, már most is elég magabiztosan állok hozzá. :P Még néhány hete az egyik Poundland-ben találtam egy Driving Test-es DVD-t, amin van jó néhány Theory Test-es kérdés, valamint Hazard Perception-ös (veszély/kockázat érzékelés) klip, ugyanis ilyen rész is van a teszten, és csináltam egy random tesztet, ami alapján a Hazard Perception-ön pont annyi pontot értem el, amitől már átmentem :P :D, a simán teszten meg a 86%-os küszöb alatt 82%-ot értem el. Úgyhogy elég jók az alapok, véleményem szerint.