Ami éppen eszembe jut 2

El se hiszem, hogy most már a hazautazásom hetében járunk! Az az igazság, hogy most már nagyon rám fér az igazi pihenés, amikor reggelente semmitől sem zavartatva tudok aludni, pihenni, ameddig csak én akarok és bírok. Remélhetőleg nagyjából összejön ez otthon. :)

Az előző bejegyzéshez hasonlóan ez is ilyen "össze-vissza" bejegyzés lesz, így vélhetően ebből is kimaradnak majd dolgok, mint az előzőből, és éppen azt fogom leírni, ami abban a minutumban eszembe jut. Hol is kezdjem?

Talán azzal, hogy szeptember közepétől kezdve (vagyis akkor igazából ugye csak beregisztráltam, hogy majd egyszer elkezdem megcsinálni) csináltam a TEFL (Teaching English as Foreign Language) kurzust, amelyet december 2-áig be kellett fejeznem, hogy ráfizetés nélkül elvégezhessem. Ugyanis amennyiben nem lettem volna képes a 75 napos határidőn belül elvégezni, akkor 20 fontot kellett volna fizetnem pluszban, hogy kapjam még egy pluszhónapot. Ami azért lett volna szívás, mert alapból csak 19 fontot fizettem a 305 fontos kurzusért. :P Még így sem lett volna vészes az ár, de ha már van esélyem pluszfizetés nélkül megcsinálni, miért fizetnék pluszban?! Sőt, mivel - mint később kiderült - még az oklevélért is fizetnem kellett (nem is keveset, 23 fontot... -_-), hogy kiküldjék, így azért még jó, hogy időben befejeztem a kurzust. Szóval, december 2-a, hétfő volt, lehetett volna az utolsó nap, amikor még csinálhattam volna a kurzust, de az volt a tervem, hogy majd előtte levő szombaton megcsinálom a végső, maximum 3 órás tesztet, mert az anyag átvételével pénteken délután - takarítás után - végeztem, és akkor valami 1 órám maradt addig, amíg mehettem volna felszedni a gyerekeket a suliból, így úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom meg az elkezdését. Mondjuk ez a végső teszt úgy volt, hogy az alapárban benne volt 2 lehetőség a tesztre, de amennyiben nem sikerül másodikra sem a min. 85%-ot elérni, akkor pluszpénzért lehetőség van egyeztetés után újabb lehetőséget és időpontot kérni. De szerencsére nekem már elsőre is sikerült átugrani a "magasságot", ugyanis 95%-kal csináltam meg a kurzus végi tesztet, így legalább valami értelme is volt ennek az ősznek. :P Ja, és múlt héten szombaton este az ajtómban várt az oklevél, így az is megérkezett. Íme:

És így, december 12-én elmondhatom, hogy most már minden ajándék meg van véve és el van készítve karácsonyra, igaz, még egy-kettőhöz kell nyomtatni valamit (most azt nyilván nem mondom, hogy mit, mert akkor nem lenne meglepetés :P :D), de megvannak, az a lényeg! Most még öcsém kért meg, hogy rendeljek valamit Ebay-ről, úgyhogy most azokra várok, vagyis a többes szám már nem is helytálló, ugyanis az egyik ma meg is érkezett, remélhetőleg a másik holnap megjön, így már amiatt sem kell aggódnom. :)

A héten valamelyik nap eldöntöttük, hogy hogyan fogunk kijutni a reptérre. Szóba jött egy magyar fuvarozó, aki 10 font/fő/út árért viszi ki az embereket a reptérre, illetve a vonatot is szóba hoztam, mint tutibiztos lehetőség (mivel ki tudja, hogy milyen forgalom lesz az utakon?!), de végülis maradtunk a már jól bevált National Express-nél. :) A gépünk 14.25-kor száll fel Stansted-ről, míg a buszunk 10.30-kor indul Golders Green-ből, így végre szerencsére nem kell hajnalok hajnalán felkelni, hogy kijussunk egy reptérre, mielőtt megyünk haza! Hogy egyikünknek se kelljen feleslegesen cipekednie előző este, ezért mindketten otthon alszunk, és majd csak a buszállomáson találkozunk. Legalábbis ez a terv.

Már néhány hete történt, hogy egy hétfői délutánon, amikor ugye a két kisfiú itthon van az anyukával, az anyuka elvitte a nagyfiút hajnyírásra, és vitte magával a két kicsit, és amíg a nagyot nyírta a fodrász, ők beültek egy kávézóba. Ilyenkor olyan 17.30 körül vagy utána érnek haza, de ezen az ominózus hétfő délutánon már 5 órakor hazaértek! Merthogy a világosbarna hajú kisfiú a kávézóban hányt. Hazaértek, öltöznek le, és 1 percen belül az előszobában ismét hányt. :S Valami belekerült a szervezetébe, aminek ki kellett jönnie. Ezután nem is nagyon volt étvágya, nem is vacsorázott, így amíg mi az asztalnál ültünk az anyukával és a két másik gyerekkel (a másik kicsi mondjuk hisztizett, hogy neki is "fáj" a hasa, csakhogy ő is nézhesse a tévét, mint a hányós másik), amikor egyszer csak elindul a nappaliból az ebédlő felé a hányós kisfiú, és a középső szobába ismét odavarázsolt egy adagot. :S Gyakorlatilag ilyen 1,5 órán belül 3-szor hányt! (Zárójeles megjegyzés: Milyen "jó", hogy az alsó 3 szoba egybe van nyitva, így az ebédlőasztalnál ülve láttam már ugyanőt hányni és szarni is :P :D) Látszott is amúgy, hogy nincs jól, de mint később kiderült, itt nem ért véget a történet, mert miután ágyba mentek, még ott is hányt egyet, így akkor még ágyneműt is cserélt neki az anyja. Szóval összegezve olyan 3 óra leforgása alatt 4 alkalommal hányt. :S Aztán másnap reggel én vittem őket oviba, és míg a másik két gyerek jól elvolt, játszottak, meg mittudomén, addig a világosbarna hajú kisfiú (amelyik előző este 4-szer hányt) valami miatt nagyon hisztizett. Már nem emlékszem, hogy mi volt ennek az oka, de arra emlékszem, hogy a végére már annyira szipogott, meg öklendezett, hogy egy kis hányás ismét kijött belőle... Amit nyilván nekem kellett feltakarítani :P Öröm az ürömben, hogy mivel azért hallgatnak rám, ezért amikor elkezdenek hisztizni, és már több perce megy ez, akkor mondom nekik, hogy emlékszel, hogy múltkor mi történt, amikor így sírtál?! Jött a hányás! Ezt akarod?! Ugye, hogy nem? És csodák csodájára, abbahagyják! :D Nem szeretnek hányni (még jó hogy nem :P :DÖ). Jól bejön ez a technika. :P :D

Egyébként most vasárnap reggel 10-től 6 órán át az ikrekkel kellett lennem, mivel a nagyfiúnak kedden van a születésnapja, és most vasárnap tartották a szülinapi zsúrját. És mivel még 3 további osztálytársának is mostanában van a szülinapja, ezért a 4 fiú és a szüleik úgy döntöttek, hogy közösen tartanak egy partit, méghozzá egy paintballozást, amire nyilván a két kisfiút nem lehetett elvinni. Arra a helyre mentek, ahol én már kétszer is játszottam, és ugye ahol a második alkalommal kiment a bokám. :P :D Eredetileg délután 5-6 között értek volna haza, azonban az anyuka itthon akart lenni, amikor a kicsik felébrednek, ezért fogott egy taxit, és így már 4 óra előtt itthon volt. Szerencsére. :) Mert így legalább még össze tudtunk futni Judittal egy kicsit. De most legalább fizettek valami pluszpénzt erre a vasárnapi pluszmelóra, illetve a szerdára is, ugyanis akkor pedig az egyik kisfiú volt itthon egész nap, mivel hétfőtől betegeskedett, és szerdán az anyuka már nem tudott vele itthon maradni. De mivel amúgy is itthon lettem volna, így nagy különbséget nem jelentett, mivel a kisfiú nagyon jól elvolt a tévé előtt. :P Úgyhogy maximum 1 órát dolgoztam, amikor ténylegesen is csinálnom kellett valamit. :) Így teljesen megérte.

Pénteken átmentem Judithoz, majd szombaton végre elmentünk a Winter Wonderland-be. Elég korán, de legalább is jó időpontban mentünk, mert semmit sem kellett várnunk kívül, hanem egyből mehettünk is be. Bezzeg, amikor kifelé jöttünk! Akkor a hangosbemondó alapján fél óra várakozási idő várt azokra, akik akkor értek oda a helyszínre. Márpedig voltak jó sokan, akik estére mentek oda. Mi is igazándiból akkorra szerettünk volna menni, de hát sajnos mióta megnyitott idén, nem volt szabad szombatom...

Ahogy már feljebb említettem, én már letudtam az én karácsonyi ajándékaimat, viszont még otthonra, valamint Juditnak is kellett rendelni ezt-azt innen-onnan, úgyhogy most még várok néhány csomagra. Na, ezt jól megmondtam, hogy mit is rendeltem, igaz? :D Miért is mondanám meg, most őszintén, hogy elrontsam a meglepetést? :P Na, azt már nem! :) Úgyhogy most mindenkinek meg kell elégednie ezzel, hogy ennyit írok, néhány csomag még úton van, vagyis remélhetőleg úton van, illetve úton is lesz a héten, de mivel nagyon menni sehova sem tervezek, ezért vélhetően mindegyiket képes leszek átvenni.

Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy ma megérkezett az új szekrény a szobámba! A hétvégén megkérdeztem az apukát, hogy honnan és melyiket rendelte, és ahogy sejtettem, a jól bevált Marks and Spencer-ből jött a szekrény, igaz, lett volna ennél sokkal olcsóbb, és nagyobb, szélesebb szekrény is, azonban ők az előző szekrényemet is ugyaninnen rendelték, aminek a méretei szinte majdnem teljesen megegyeztek a mostani, új szekrényemmel, úgyhogy igazándiból várható volt, hogy ez lesz. De sebaj, nem vagyok én letörve egyáltalán, hiszen legalább most már van egy normális szekrényem, amibe azóta már bele is pakoltam, igaz, az akasztós rész alatti részt most még szinte teljesen csak az ajándékok teszik ki, így oda majd miután visszatérek januárban, más dolgok mennek, amik most még átmeneti helyhiány miatt nem fértek be. Íme egy kép:

Úgyhogy mondhatni jól kezdődött a hét, igazából semmi oka nem kéne, hogy legyen, hogy a továbbiakban itt rossz legyen, ezt a hátralévő 3 napot pedig már fél lábon is kibírom, és hipp-hopp itt is lesz már a péntek, amikor hazamegyünk egy kis időre. Judit hete elég kaotikus lesz, mert persze mivel az ő gyerekei magánsuliba járnak, persze, hogy nekik már ez a hét is szünet, így biztos, hogy jó fáradt lesz a hétvégére, így rá majd még jobban ráfér a pihenés. De már csak 4 nap! ;)