Félpercesek

1.
Még a repjegy-foglalás közben/előtt/után mondta az anyuka, hogy mostmár, hogy ugye neki fiú au-pairje van (alias én :D), több ismerőse is fiú au-pairt akar. Merthogy olyan chilled (nyugodt, kiegyensúlyozott, alkalmazkodó) vagyok! J Mondom, köszi! ;) De azért hozzátettem, hogy általában tényleg ilyen vagyok, de azért vannak reggelek, amikor bőven sokat kell kiabálnom a fiúkkal/fiúkra, hogy haladjon a reggeli menet. Ezt persze ő is tudja, ő is ugyanígy szokott velük szenvedni, hogyha betelepszenek a számítógép/tv/playstation elé, és menni kell(ene) valahova.

2.

Hogy átfűzzem a gondolatokat: a reggeli (és délutáni) kiabálások. Ma este beszélgettem egy kicsit az anyukával, és most mondta, hogy miután a hétvégét az apjukkal töltik a gyerekek, a következő 1-2-3 napban mindig ilyen nyűgösek, meg minden sz.r nekik, mivel az apjuk elengedi a gyeplőt, tehát sokáig fennmaradhatnak este, de reggel ugyanúgy kelnek korán, stb-stb. Tehát szigornak a szikrája sincs. Ennek a levét iszom tegnap reggel óta. Hol a legkisebbel, hol a középsővel harcolok, többnyire azért sikerrel (legalábbis a végére az lesz :P), de az biztos, hogy más au-pair, akinek nem lenne ennyi türelme, már egyszer-kétszer itthagyta volna a családot, az biztos :P De én nem adom fel ilyen könnyen!

3.

Azt írtam már, hogy vasárnap megérkezett az új, francia „tanulónk”. Az angolján van mit fejleszteni, mondjuk ezért is jött Angliába, csak angolt tanul, semmi mást, viszont rendes srácnak tűnik. Lelkes, legtöbbször próbál beszélgetést kezdeményezni, van ilyen hordozható fordítógépe (elég hasznos kis találmány), mi pedig próbálunk neki segíteni. Tegnap este az Oysterrel segítettem neki, ma este Bajnokok Ligáját néztünk a nappaliban. Ez azt jelenti, hogy ő is szereti a focit, lesz is majd közös meccsremenés (valszeg Arsenal-meccsre). Próbál beilleszkedni, a fiúkkal is játszott már Call of Duty-t playstation-ön (amit én soha nem fogok, mert ad1, nem szeretem az olyan játékokat, amiben embereket kell ölni, mert mi értelme, ad2, csak a baj van a playstationnel).

4.
Ha már a TV és a playstation szóbakerült. Mivel az elmúlt 2 napban enyhén szólva nem mentek zökkenőmentesen a reggelek, közös döntés alapján (mármint anyukával közös döntés alapján) a távirányítókat felhoztam az emeletre, hogy reggel egy kicsit megkönnyítsem a dolgomat, mert nemhogy még a fogmosás, vagy a reggeli lenne nehéz, de még addig eljutni (értsd: felöltözni iskolai egyenruhába) is néha pokoli nehéz. Főleg, hogyha betelepszenek (ahogy már írtam korábban) a TV elé. Úgyhogy az irányítók és a playstation controllerjei most itt pihennek az emeleten az egyik szekrény tetején. Hehe :D

BA ;)

A hétvégéről annyit, hogy már nagyon kellett egy hétvége a gyerekek nélkül, hogy ténylegesen kialudjam magam, azaz, hogy ne ébredjek fel a hangoskodásukra már reggel 8-9 körül még hétvégén is :P

Szombaton még egy kicsit velük voltam, amíg az apjuk fel nem szedte őket, aztán tényleg „semmittettem” (bár ennek így biztos nincs értelme, még a Word is aláhúzta, mint nem értelmes szó, lehet, hogy külön kéne írnom?! :D), szóval semmittevéssel ütöttem el az időt. Majd 3-ra mentem a Finchley Rd állomásra találkozni Borókával és Zsuzsával, ők mindketten magyar au-pairek. Vettünk fagyit/kávét, majd egy közeli játszótérre/parkba leültünk beszélgetni. Szép időnk volt egész hétvégén, így ekkor is J

Se a Swiss Cottage-i IMAX-ben (főleg nem £16-ért), sem az O2 Centre-ben lévő Vue-ban nem találtunk kedvünkre/kedvemre való filmet, úgyhogy lassacskán hazafelé vettük az irányt. Én pedig eldöntöttem, hogy végre eszek kebabot, úgyis van néhány kebabos bolt itt, közel a házunkhoz J Úgyhogy jól bevásároltam, még a The Co-operative-ban is :P, majd a kebabosnál, aztán uzsgyi haza. Gondoltam nézek valamit a tv-n, mivel az anyuka a barátjánál maradt, de hát persze ilyenkor nincs semmi értelmes film a tévében :P, úgyhogy maradtam a betárazott Jackass 3-nál :D Hát, beteg egy film, az biztos. Bár csak olyan, mint az első két rész.

Egy kb háromnegyed 1-es lefekvést követően délben már fel is keltem :P Majd Forma-1, focimeccs, úgyhogy lazultam ma. Közben az anyuka is volt itthon, majd ment el. Közben a gyerekeket is hazahozta az apuka, adtam nekik kaját, fürdés is volt, estimese, majd alvás. Majd befutott az anyuka az új tanulóval, mivelhogy ismét lakni fog, vagyis már lakik velünk egy tanuló. Most egy 21 éves fekete francia srác. Első benyomások jók róla.

Az este eseménye volt még, hogy hosszas keresgélés után lefoglaltuk a repjegyemet karácsonyra!!! Az eredeti tervek szerint december 17 és január 2 volt a két céldátum, de ehhez képest nyertem +2 napot! ;) Úgyhogy végülis december 16-án fogok menni a 14.00-kor induló British Airways járattal Heathrow-ról, és 17.25-kor fogok leszállni Ferihegy 2-n. Visszafelé pedig 2012. Január 3-án, 18.20-kor fogok felszállni Ferihegyről, és 20.05-kor fogok megérkezni Heathrow-ra. És tökéletes lesz, mivel a hozzánk legközelebbi metróállomásról (Arnos Grove) a Piccadilly Line-nal közvetlenül végig tudok menni Heathrow-ig!!! Egy röpke 80 perces út lesz az is :P Úgyhogy december 16-án csak reggel ledobom a gyerekeket a suliba, majd futok haza, és már indulok is a reptérre! J Egy gyors számolás után kiderült, hogy 82 nap ;)

III. Magyar Au-pair-találkozó, London (+ Republic-koncert)

2011. szeptember 17-18, London. Szóval a múlt hétvégi találkozó. Végre sikerült mindent megcsinálnom, úgyhogy itt az idő, hogy egy kicsit visszatekintsek a szombat-vasárnapra. Emlékezetes volt, azt így elöljáróban is leszögezhetem :D

Fogjuk rá, hogy időben elindultam itthonról, de azért annyira mégsem, hogy busszal menjek Victoriára :P, ezért busz-metró-metró-kombóval jutottam el a tervezettnél hamarabb Victoria vonatállomásra. Kb 9.30-ra ott voltam, és 11-ig mindenki be is futott szépen, ahogy illik. Már éppen indultunk volna Marble Arch-hoz, amikor kiderült, hogy még várnunk kéne, mert Zsu mégis Victoriára érkezik. Vártunk-vártunk-vártunk, majd végül csak befutott :P :D

Majd szépen elgyalogoltunk Marble Arch-hoz, ahol összetalálkozott a csapatunk. Mind a 15 magyar au-pair J Ezután egy „rövidke” séta következett a szállásunkhoz, ami a Hyde Parktól északra volt. Becsekkolás, lepakolás, majd bevásárlás a közeli Sparban, majd piknik a Hyde Parkban. Mondhatni az idő nem kedvezett igazán a kinti programoknak, bár a piknik alatt még nem esett az eső, legalább ennyi szerencsénk volt. Majd vissza a szállásra, ahol megvettem a jegyeket a városnéző buszra, és egy kis várakozás után jött is az első. Elég közel volt egy megállójuk a szálláshoz, úgyhogy még ez is jó volt.

Az elején még egész jó idő volt (értsd: nem esett az eső), azonban mire sikerült nekem is feljutnom a nyitott tetőre, már hullott a manna az égből… De legalább volt fenn a tetőn bőven hely!!! J Adtak ilyen szép sárga :P színű esőkabátot, ami egész jól ellenállt az esőnek, úgyhogy szépen beöltöztünk, és így utaztunk. Az biztos, hogy különleges élmény volt így várostnézni. De mindenképpen megérte, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy egyszer próbálja ki valahol, ahol van lehetőség nyitott tetejű kocsiban, buszon várostnézni, hogy esőben tegye meg. Egészen különleges feelinget ad az egésznek J

De azért kb az út közepén kisütött a nap, úgyhogy utána már szép időnk volt a hétvége hátralévő részében. Egyébként a jegyünk 24 órás jegy volt, ami feljogosított minket a 24 órán belül korlátlan le- és felszállásra a városnéző buszokra, valamint Temze-hajóstúrára is.

Kb 3 óra múltán értünk vissza a Marble Arch-hoz, és feltankoltunk a közeli Sainsburysben az alapozásra. Majd ismét a megszokott gyaloglás következett a szállásra :P

Ha már ismét szóba került a szállás, engedjétek meg, hogy néhány szót ejtsek róla. 3 szobába tudtam foglalni még anno, és végülis 4-5-8 fős megoldás lett a végére, de mivel csak 15-en voltunk, nem 17-en, így az 5-ösben csak 3-an maradtunk, mármint abban a szobában, ahova 5 helyet foglaltunk, így a helyes. Mivel ez a szoba nem gyengén egy 20 fős szoba volt… De olyan fazonokkal, hogy ihaj. Nem sírjuk vissza azt a szobát, az biztos :D

Az alapozás már nem is tudom, melyik szobában esett meg, de az biztos, hogy nem a mi, 20-fősünkben :D :P Jól sikerült, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere J Majd ki-beestünk a buszmegállóba (ott volt konkrétan a szálló bejárata előtt), és onnan be a Piccadilly-re, majd a Bar Rumbába. Oda foglaltam még hétfőn helyet és természetesen guest list-et is magunknak, hogy azért mégse fizessünk már :P És a bejáratnál Mike, az egyik koordinátor, vagy mi a szösz, már ismerősként fogadott :P A papírt sem kellett megmutatnom, amin a foglalás visszaigazolása volt. Mondjuk már voltam ott egypárszor az elmúlt hetekben, és mindig én foglaltam a guest list-et, úgyhogy valszeg ezért emlékezhettek rám. Hehe :P

Jó volt a buli, még egy Giant Martini koktél is volt az asztalunkon, bár az lehet, hogy nem a miénk volt, bár kitudja, mi azért ittunk belőle :P Miután bementünk a helyre, és elfoglaltuk a helyünket, hirtelen elég rosszul kezdtem érezni magamat, így Éva segítségével elindultam kajavadászatra, hátha jót tenne az, mert már nem is tudom, mit éreztem akkor, de nem volt a toppon, az biztos :S Így visszagondolva, fantasztikusan nézhettem ki :P Egy kb félórás sétát, üldögélést követően visszatértünk a klubba, és mintha újjászülettem volna :D, egy szempillantás alatt elmúlt az a rossz érzés, úgyhogy ezután már tudtam élvezni a bulit, ami jó volt ;) Zárásig (3-ig) voltunk, ami előtt nemsokkal Gabi észrevette, hogy nincs meg a pénztárcája! A kabátok miatt ígyis-úgyis meg kellett várnunk, míg mindenki elhúz előttünk, aztán mentünk oda a jó öreg Mike-hoz, hogy nem adtak-e le véletlenül egy pénztárcát. Mi kimentünk, nagyban beszélgetünk egy nagydarab fekete biztonsági őrrel, aki mondta, hogy leadtak neki egy barna pénztárcát (a személyleírás megegyezett a Gabi által adottal :D), és kb 2 perc múlva hozták is az elveszett tárcát, úgyhogy csak néhány font lett a hiány, szerencsére az iratok mind meglettek J

Éjszaka kb semmit sem tudtam aludni, de egész jó állapotban voltam vasárnap egész nap, úgyhogy nem panaszkodok még most sem emiatt J Reggeli, majd kicsekkolás után jött ismét egy kis városnéző-buszozás, mivel ezt még használhattuk ingyen, így ilyetén módon jutottunk el a Towerig, ahol fel tudtunk szállni egy hajóra, amivel elmentünk Westminsterig. Gyönyörű időnk volt egész nap, így a hajókázás is felejthetetlen élmény lett. Miután kikötöttünk Westminsternél, a találkozó gyakorlatilag végetért, mivel nekünk menni kellett, hogy még hazaérjünk hozzám, illetve elkészüljünk a koncert előtt, illetve másoknak meg ugye utazni kellett haza.

Íme a videó a találkozóról ;)

III. Magyar au-pair-találkozó, London from Tamás Simon on Vimeo.

De ezzel még nem ért véget a hétvége. De nem ám!!! Ugyanis vasárnap este „afterparty” gyanánt Republic-koncert volt soron King’s Cross-on, a Scalában. Mondjuk már a hazajutás sem volt egyszerű Friern Barnetbe, ugyanis Mornington Crescent állomás előtt volt egy baleset (egy taxis elcsapott egy motorost), és így lezárták az egész utat, így minden busz megállt, tehát kénytelenek voltunk átszállni metróra, majd mégegyszer buszra. Így éppen arra volt időnk, hogy bekapjunk valami kaját, aztán már indulhattunk is vissza. Ja, azt még nem írtam, hogy Edina és Melinda jöttek velem a koncertre.

Volt magyar kaja, marhapörkölt, kolbász, rétesek,húúú… A koncert is nagyon jó volt, bár azért még van hova kulturálódnom a magyar zenéket illetően :P De azért az előadott számok többségét ismertem J Azt kell, hogy mondjam, a koncert méltó lezárása volt a múlt hétnek, amikor is Dumaszínház, Au-pair-tali és végül Republic-koncert volt!!! Kell ennél több?!

Egy fárasztó nap

Hogy ne legyen ennyire kihalt a blogom, írok már néhány gondolatot a mai napról. A reggel egész tűrhetően ment, ledobtam a fiúkat, minden okés volt, hazaértem, majd a net végeláthatatlan bugyraiba vetettem magam. Közben ment a skype, majd megjött a kedvem a videókészítéshez ismét. Tudni kell, hogy amit még szerdán alkottam, tehát a képeket és videókat, amiket összeraktam, valamiért nem akarta megnyitni :S -.- Úgyhogy kezdhettem elölről az egészet. Bár így utólag, vagy legalábbis útközben, úgy tűnik, hogy jobban is jártam így, mivel még most is futnak be képek a hétvégéről, amik bőven a felhasználható kategóriába esnek J

2-re találkozót beszéltem meg Barbival, ő egy magyar au-pair-csaj, viszonylag közel lakik hozzám, illetve egyik cseh barátnőjével, Terezával a muswell hill-i O’Neills előtt. Én 3-ig értem rá sajnos, mivel mennem kellett felszednem a fiúkat a suliból. Egyébként Barbi is vezet blogot, ha minden igaz oldalt a követett blogjaim között megtalálható az övé is. Szóval egy Apple pie (ingyen kávéval) volt a menü. Az apple pie mellé még pudingot is adtak. Finom volt. Aztán nemsokkal 3 előtt Heni, Barbi egyik szomszédja is befutott, azonban nekem nemsokkal azután indulnom kellett. 3.10 körül indultam, és áldom az eget, hogy betettem a London A-Z-et (térkép), mert anélkül még lehet, hogy mostanra sem találtam volna a sulihoz. Kétszer is elkanyarodhattam volna jó irányba, de egyszer sem tettem meg, így tettem egy jó nagy kerülőt, és kb 3.30-3.50 közötti időszakot futva tettem meg, annyira rossz felé indultam :D:D Még szerencse, hogy van ilyen After School Activity a suliban, így a gyerekek ott voltak. Én meg beestem lihegve, majd meghaltam. Hátitáskával a hátamon igazán jó edzés volt. Mondjuk már hiányzott!

Mondjuk a tanárok már megismertek a folyosón :P Aztán még a busztúra előtt a közeli benzinkúton vettem snack-et a fiúknak (k.rva drágán…), majd jöttünk haza. Ja, még a kicsinek a két buszozás között egy utcai pisilést is beiktattunk :D

Na viszont itthon nagyon nem tudtak ismét csak viselkedni. Ja, azt még nem írtam, hogy tegnap „sikerült” elérniük a fiúknak, hogy 1 hónapig ne legyen playstation (hála az égnek!!!), így ma a számítógépeken lógtak legfőképpen. De azért nyavalygás, verekedés, egymás b.sztatása, kiabálás, sírás is belefért lefekvés előtt. Ez adja meg az au-pairség zamatát :D (Nem mondanám, hogy mindenkinek ajánlom :P :D) Néha a fiúk (főleg a legkisebb, de néha a középső is) kihozzák belőlem az állatot, de így fogom megszerezni a tiszteletüket, az hótziher! Már előre féltem a saját gyerekemet, milyen spártai nevelésben fog részesülni :P

A vacsora sem igazi mindenkileülésszépenmegesziakajáját-fajta volt, úgyhogy a végére már marhára nem érdekelt, hogyha hozzám szóltak, én megettem az én részemet, aztán kész. Aztán ültem ott még vagy félórát, mint akit fejbelőttek, majd szépen lassan elpakoltam. Az anyuka későn ért haza, így én raktam ágyba a két kisebbet. Ez a rész viszont egész jól ment (már a többihez viszonyítva :D :P). De estére nagyon lefáradtam…

Már csak a holnapi napot kell kibírni, és hétvége!!! Jeeeee. És a fiúk az apjuknál fognak aludni szombaton. Nem is kell jobb alkalom, hogy végre egy jót aludjak, így nem tervezek semmi bulizást mostanra, úgyis pénzt kell gyűjteni. Esetleg egy mozi fog beleférni, bár ahogy most néztük az anyukával, nem igazán vannak érdekfeszítő filmek a mozikban. Azt majdnem elfelejtettem leírni, hogy ma vettem füldugókat, amiket majd péntek éjszaka-szombat reggel fel is avatok J

Jóéjt ;)

Brékó-brékó

Tudom, már áhítoztok a hétvége eseményeit taglaló bejegyzésemre (már én is :P :D), de csak ma kerültem olyan állapotba, hogy neki bírjak kezdeni a videó készítésének. De Murphy közbeszólt, ugyanis a Movie Maker nem akarja az igazságot, vagyis a beillesztett videókat nem szándékozik lejátszani, így most uninstall-install-fázisban vagyok, ami azt jelenti, hogy ma sem valószínű, hogy sikerül megcsinálnom a hétvégéről a videót… :S Csak tudjátok, úgy az igazi, hogyha a leírás után egyből van mozgókép, mivel az egyértelműen jobban átadja az érzést, mint a monitorra vetett szavak.

Közben feltelepítette a Movie Makert (ismét), úgyhogy nekiállok, jutok, ameddig jutok 3 óráig. Jelentem, mostmár rendesen beágyazza a videókat, úgyhogy munkára fel!

Előljáróban a hétvégéről: mindent kaptunk Angliából, Londonból, és nagyon jó volt! Nemsokára ismét jelentkezem!

Mi?! Dumaszínház Londonban??? Hétköznap... Nélkülem? Naná, hogy nem :D

A kedd esti „fejtágítás” óta (vagyis az anyuka elmondta a fiúknak, hogy mit kell megcsinálniuk reggelente, mielőtt tv-t nézhetnek) nagyon is elviselhetőek a reggelek. Szerdán 2 perccel 8.55 előtt értünk a suliba, semmi gond nem volt. Csütörtökön teljesen időben indultunk el, azokra a buszokra szálltunk fel, amelyekre szándékoztam, viszont a második busznál úgy beállt a forgalom, hogy 2 megállót kb 20 perc alatt tettünk meg :S Így a második megállónál leszálltunk, és onnantól (reggeli edzés gyanánt :P) futottunk a suliba. Ez egy mintegy 1,3 km volt :D De így is késtünk egy kicsit. Mondjuk mások is. Mint utóbb kiderült a North Circular Road egyik kereszteződésében csak egy sáv volt járható, és a lámpák nem működtek, ezért volt ekkora forgalom. És! Ma reggel már 8.40-kor ott voltunk a suliban. Szuper, nem?! J

Kedden este eldöntöttem, hogy megkérdezem az anyukát, hogy elmehetnék-e csütörtökön este a Dumaszínházra. Szerdán meg is kérdeztem, és azt mondta, hogy nyugodtan, majd vagy ő hamarabb hazajön, vagy a testvére jön, és lesz a gyerekekkel. Úgyhogy szerdán mentem Camden Townba, hogy megvegyem a jegyeket. Egyúttal már elnéztem a világhírű camdeni piacra. Ott meg is ebédeltem, valamint végre találtam pólókat, amik megtetszettek, a minőségük is jó, valamint árban is tűrhetőek voltak, így megvettem őket :P

Közben írt az anyuka testvére, hogy fel tudja ma venni a fiúkat a suliból, úgyhogy ne idegeskedjek emiatt. Úgyhogy nem mentem. Az anyuka elég hamar jött haza, még mindig elég rosszul nézett ki :S De mára már jobban van, csak még mindig köhög.

Szóval tegnap és tegnapelőtt a reggeleket leszámítva nem nagyon kellett csinálnom semmit. Tegnap még elbuszoztam Mill Hill-be, hogy találkozzak néhány au-pair-csajjal. Az elmúlt napokban elég jó idő volt, így tegnap kiültünk piknikezni a közeli parkba. Mintegy 1,5-2 órát töltöttem ott, majd jöttem is haza, aztán lezuhanyzás, elkészülés, és mentem is a tett színhelyére :D Ez a Dumaszínház a Great Portland Street Tube Station mellett volt megtartva, és nagyon sokan eljöttek.

És mi történt még az előadások előtt, mielőtt bementem volna az épületbe??!! Mondta a biztonsági ember, hogy nem lehet palackot bevinni, nálam meg volt egy bontatlan palack víz, valamint egy kávé, amit azelőtt 1-2 perccel vettem, így kiálltam a sorból, a végére mentem, hogy megiszom, aztán majd bemegyek. És miközben ittam, egyszer csak megjelent Nóra és Csaba Colchesterből!!! Ilyen véletlent J

Mielőtt még beléptünk a terembe, MAGYAR sütikbe botlottunk J így Nórával vettünk is egy-egyet J (majd én még később többet :P) Ettem az este folyamán somlói galuskát, krémest, és krémes-mézes sütit is :D

 

A két fellépő Hajdú Balázs és Kőhalmi Zoltán voltak. Az este fantasztikusan jó volt. Már nagyon régen nem nevettem egyfolytában ennyit. 2 óra tömény stand-up comedy. Nagyon-nagyon jó volt!!! Lesz novemberben Bödőcs Tibor (különálló esttel), valamint Kiss Ádám és Felméri Péter is, úgyhogy azt hiszem, egy-két programom már megvan akkorra :D

Kőhalmi Zoltán és én :)

Hajdú Balázzsal :)

Közben pedig megy az egyeztetés a hétvégéről, ugyanis most hétvégén lesz a III. Magyar au-pair találkozó Londonban. Valamint „levezetés” gyanánt Republic-koncert vasárnap este :P :D Úgy néz ki, hogy az egyik legjobb (nagyon) hosszú hétvége elején-közepén vagyok J

Buli, Temze Fesztivál

Természetesen most hétvégén sem ültem itthon J Leszámítva a szombati csőszködést. Estére még előző este megbeszéltem Melindával és Rékával, két magyar au-pair-csajjal Londonból, hogy megyünk bulizni szombaton este. 7.30-ra beszéltük meg Rékával, hogy talizunk a Piccadillyn, ebből lett 8.10 is, mert eleve később indultam el, majd útközben (!!!) a busz megváltoztatta a végállomást, így hamarabb megállt, még szerencse, hogy észrevettem, mivel max hangerőn hallgattam zenét, így Camden Town-ban leszálltam, és kerestem egy másik buszt már Piccadillyig.

Amúgy azért mentünk ilyen hamar, mert ki akartuk (volna) használni a Happy Hours adta lehetőségeket, azaz fele áron tudunk inni(-enni), ami azért itt sem mindegy. Ebből egy falafeles kajálda lett :P, majd elmentünk Charing Cross állomásra, hol felszedtük Melindát is. Visszaindultunk, és már annyira eltelt az idő, hogy fél 11 lett, így a többiek, akiket a face-en szerveztem be, hogy a guest list-en legyünk, már ott vártak a Lillywhites előtt, a Piccadillyn. Rövidesen mindenki befutott, majd mentünk is a Rumbába. Az elmaradt Happy Hours-t itt bepótoltuk :P A lányok éberségének köszönhetően még le is tudtunk ülni egy lefoglalt (nem számunkra :D) asztalhoz. Láttuk a magyar LMFAO-t. A csávó ugyanúgy hosszú, göndör haj, szemüveg :D és még magyar is volt!

Sajnos Rékának ellopták a telefonját és a fényképezőgépét (valamint a csokiját :P), mert a háta mögött tartotta a táskát, így valaki benyúlt és meglépett :S:S De megszületett a hét, vagy hónap mondása ennek hatására: „Ez nem Magyarország, itt lopnak!!!” J 3-kor bezárt a bazár, így hazafelé vettük az irányt. Az eső nagyon jó ütemben, pont akkor kezdett el esni, amikor kiléptünk az ajtón, és nekem semmi kabát vagy esernyő nem volt, így mire hazaértem, 90%-osan szarrá áztam :S 5-re értem amúgy haza.

Másnap 11-re állítottam az ébresztőt, mert Juve-meccset néztem 11.30-tól :D de már kb 9-kor felébredtem, mivel elég szépen kiabáltak a többiek. Így azután már csak éberen aludtam. Megnéztem a meccset, majd elindultam a városba, megnézni a Juve-szurkolói oldal többi szerkesztőinek a kéréseit (mezügyben :D) az Oxford Street-i Sportsdirect-ben, majd miután ott végeztem, a Temze Fesztivál felé vettem az irányt.

5 óra után nemsokkal értem oda, nem mentem teljesen végig, mert elég hosszú partszakaszon volt. Volt egy csomó stand, különböző műsorok, kajás helyek, volt még magyar stand is! Nem hiányozhatott onnan semmi, mi szem-szájnak ingere! Az idő elég változatos volt ekkor is, mivel hol esett, hol elállt, hol esett, hol elállt… 8 óra körül Melinda is befutott Waterloo-ra, majd vele is nagyjából körbejártuk a dolgokat, láttunk valami igen érdekes művészi előadást, megmondom őszintén nem tudtam hova tenni, a hostanyukám és a barátja biztos jobban értékelték volna, mint én. Majd betagozódtunk, hogy viszonylag jó helyről lássuk a tűzijátékot. Ami kb 25 perc késéssel már el is kezdődött :P Viszont megérte rá várni, az biztos! Éjfél körül már haza is értem :D

Thames Festival Fireworks 11/09/2011 from Tamás Simon on Vimeo.

A hétfő reggelről már írtam az előző bejegyzésben. Az anyuka végülis nem jött haza hétfőn, mert bár beteg volt, így a barátja ment el érte, aztán oda, hozzá kocsikázta el. Majd csak ma reggel 8 előtt nemsokkal jött haza, mert hogy nem ment ma dolgozni, mondjuk elég rosszul is nézett ki. Ledobtam a fiúkat a suliba, ma végre időben odaértünk :D majd hazajöttem, aztán elmondtam az anyukának a gondolataimat, ő is, hogy mit és hogyan kéne csinálni, majd ma este a gyerekeknek is elmondta, hogy mi lesz ezentúl a rendszer reggelente, hogy ne legyen felesleges idegeskedés. Be lesz vezetve ismét a Star Chart rövidesen. Majd én mentem a központba, hogy felmérjem a terepet a hétvégére, vagyis, hogy mennyi az időbeli távolság a szállás és a bulihely között, meg néhány dolgot meg is kérdeztem már egyúttal a szálláson.

Délután kocsival mentünk a suliba, ahonnan az anyuka a középsővel ment egy konzíliumra, míg én a kicsivel jöttem busszal haza. Egy gyerekkel mi könnyű már! Nem igazán sok mindent kellett csinálnom ma délután, annyit, hogy ágybatettem a kicsifiút, majd megjöttek az anyuka művészetórájáról a többiek (anyuka, középső és nagyfiú), majd utána a másik kettőt is, és már itt is vagyok.

Amúgy bírtam annak örülni, hogy akkor szarakodott a net, amikor az otthoniakkal akartam skype-olni -.-