A bizalom köre

Úgy gondolom, hogy már elég sokszor említést tettem róla, hogy milyen jó hostanyukám van itt, Londonban. Biztos sokan utálnak ezért engem, hogy ilyen szerencsés vagyok ebben a kérdésben, de a jó család megtalálása szerencse kérdése is. És az egyensúly fenntartása miatt sajnos másoknak rossz családok jutnak.

Nagyon sok au-pair van (ismerek is közülük néhányat), akik új családot keresnek. Szinte nap, mint nap írnak be különböző londoni au-pair-csoportokba a Facebook-on, hogy új családok után kutatnak. Gondolom ez nem lehet véletlen. Épp tegnap délután-este a vacsoránál beszélgettünk erről az egész au-pair-ségről az anyukával, mivel most hétvégén itt volt Edi, és neki sajnos nem túl jó tapasztalatai vannak a jelenlegi családjával… Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez az au-pairkedés a kölcsönös bizalomra épül. Mivel a hostcsalád befogad a házába egy idegent, így eléggé nagy bizalmat kell belé fektetnie. Véleményem szerint ehhez megfelelő nyitottság is szükségeltetik, mert ha ez nincs, akkor megette a fene az egészet, és biztos, hogy valamelyik fél, általában az au-pair nem fogja jól érezni magát ebben a helyzetben.

Sajnos nagyon sok családnak úgymond presztízskérdés, hogy legyen au-paire. Egyáltalán nincs szükségük rá, mert például az anyuka nem dolgozik semmit, otthon van, és mégis kell nekik au-pair, pedig minden házimunkát plusz gyereknevelési feladatot meg tudnának csinálni (persze, ha fűlne hozzá a foguk…), és csak azért tartanak egy au-pairt, nanny-t, hogy nagyzoljanak az ismerőseik előtt, hogy „Bizony, nekem is van au-pairem!” És ezen esetekben bizony nagyon ki van használva az au-pair. Teljesen természetes, hogy ebben a szituációban nem jó az idegen országba érkező fiatalnak, és jó lenne neki váltani. Csak sokan nem mernek…

És van a másik oldal, akiknek tényleg szüksége van au-pairre, nanny-re. Az ilyen családok például az egyedülálló szülők, illetve azok a családok, ahol mindkét szülő dolgozik, és sehogyan sem tudják megoldani a gyerekek sulibavitelét és hazahozatalát. Ezeknél a családoknál, többnyire, jobb a viszony az au-pair és a szülő(k) között, amiben természetesen a legnagyobb szerepe az emberek személyiségének van, de talán ebben az esetben egy kicsit a nagyobb egymásrautaltságnak is. És ilyen esetben nagyon-nagyon fontos, hogy képesek legyenek megbízni egymásban. Ebből a szempontból is nagyon jó helyzetben vagyok szerencsére. Ahogy már korábban írtam néhány bejegyzésben, a hostanyukám már az ideköltözésem óta teljesen megbízik bennem.

A kölcsönös bizalomnak kellene a legfontosabb építőkőnek lennie ebben a „kapcsolatban”, ami a hostszülő(k) és az au-pair között fennáll. A bizalom mellett egy másik fontos tényező a közvetlenség, már-már baráti viszony. És hogy ez miben nyilvánul meg? Például abban, hogy bármikor, tényleg bármikor, legyen az korán reggel, vagy akár éjfél előtt, bármiről nyugodtan, nyíltan, őszintén el lehet beszélgetni a hostszülőkkel, és ő is megoszt veletek olyan dolgokat, amiket az ember csak olyanoknak mondana el, akikben megbízik. Szerintem ilyennek, vagy legalábbis közel ilyennek kellene lennie egy hostszülő-au-pair-kapcsolatnak…