2013. február 25., hétfő

Ebéd a hostcsaláddal, SeaLife és Stringray Café


Összességében egy nagyon jó kis hétvégén vagyok túl, főleg azt is beleszámítva, ahogy indult (betegen). Erről lesz most szó ebben a bejegyzésben: :)

Azt nem mondanám, hogy a betegség elmúlt, mert nem, de mivel nem akartam itthon maradni "betegszabin" a hétvégén, és találkozni akartam Judittal, így mentem hozzájuk szombaton, hogy eleget tegyek a hostcsaládja meghívásának. Ugyanis, ahogyan egy korábbi bejegyzésben már említettem, még hét közben kapott egy emailt az apukától, hogy őt és engem is szívesen látnak most szombaton egy nagy családi ebéden. Úgyhogy erre voltunk hivatalosak. :)

Pénteken éjszaka egyszerűen nem bírtam elaludni, volt vagy hajnal 4-4.30, mikor sikerült, és optimistán 9-re állítottam az ébresztőt, hogy majd 10-11 körül elindulok, és szépen, lassan, nem sietve odaérek még az ebéd kezdése előtt (ami 13.30-ra volt meghirdetve). Ebből lett az, hogy 9 és 10 között 5 percenként ébresztett a telefon (mert így volt beállítva), de - természetesen - mégsem keltem ki az ágyból, majd valahogyan olyan 11 előtt eszméltem, hogy hoppá, ideje lenne elindulni. 11.45 körül MÁR :P sikerült is elhagyni a bázist, és végül elég hamar oda is értem Willesden Green-be, csak a buszmegállóban kellett várnom egy kicsit Juditra, mert bement a Sainsburys-be, aztán pont előtte a sorban volt egy kis gubanc -.- Hát nem volt meleg...

Nagy, családi ebéd volt ez, ugyanis az apuka lánytestvére és családja, fiútestvére és családja, valamint az anyukája is ott volt, úgyhogy voltunk kb. 20-an. De a hírem hamarabb odaért, mint én magam :D. Történt ugyanis, hogy még kedden, amikor két bőröndöt elvittem Juditnak, akkor megláttam, hogy ott van egy Rubik-kocka az ebédlőasztalon, és miközben Judit dolgozott, én kiraktam. Majd aznap este írt, hogy el voltak hűlve, hogy én ki tudom rakni a Rubik-kockát :D. Úgyhogy szombaton már az apuka egyik testvére úgy köszöntött, hogy "Te vagy a Rubikos ember, igaz?" :D Úgyhogy jó volt a belépő ;) :)

Először a gyerekek ettek, majd lassan a mi sorunk is eljött. De addig sem unatkoztunk, mert beszélgettünk, miközben Judit hostanyja folyamatosan töltötte újra a pezsgőspoharamat, illetve mindenkinek a poharát, attól függően, hogy ki mit ivott :P :D. A hostapja volt a séf, és a testvérei be-besegítettek a fogások elkészítésében. Az előétel pirított kenyérre tett lazac volt tejszínes retekkrémmel a tetején. Nagyon finom volt ez is. A főétel pedig bab és sült csirkecomb, valamint káposzta párolva. Nekem mind a két fogás ízlett. Nagyon jó hangulatban telt a délután, és szépen el is húzódott, annyira, hogy a végén már a gyerekek ott is vacsoráztak, de azért előtte (vagy utána? már nem emlékszem) mi ettünk még desszertet házi cheesecake személyében. Mivel nem aludtam túl jól, a végére már majdnem lecsukódott a szemem, így olyan 7 óra magasságában már felmentünk pihenni.

Vasárnapra a SeaLife Aquarium megtekintését tűztük ki, méghozzá egy 2for1 (Egyet fizet, Kettőt kap) kupon felhasználásával. Csak annyi szépséghiba volt, hogy a kupon az egyik Kellogs-os gabonapelyhes dobozon volt nálunk, Arnos Grove-ban, szóval először még oda elmentünk, majd onnan metróval mentünk be a London Eye-hoz, amely mellett található az Aquarium. Most 20.70 fontba kerül egy Standard felnőttjegy, így kettőnknek volt most ennyi. Mondjuk furcsának tartottuk, hogy vasárnap, azaz hétvége ellenére az 5 pénztárból mindössze 3-ban ültek, így sorban is kellett állnunk 20 percig... De aztán végre bejutottunk, és csodáltuk a vízi élővilágot.
Tengericsillag simogatás :D
Legutóbb tavaly áprilisban Balázzsal és Janival voltam az Aquariumban, de akkor néhány rész le volt zárva, úgymint nem voltak medúzák, nagyobb cápák többek között. De most szerencsére ezek mind voltak! :) A medúzák már szinte egyből a bemenetel után, elég szép sor gyűlt is ott össze, de meg is érte.
Aztán szép sorban mindent láthattunk, rájákat, rákokat, különféle halakat, hatalmas teknőst, cápát, kis teknősöket, szóval szinte mindent. Igazándiból itt szavakkal nagyon nehéz leírni a látottakat, mert ezt látni kell, nem lehet úgy visszaadni. De ha nincs is lehetőség, azért legalább a képek valamit visszaadnak :)
Mintegy 2 óra alatt végigjártuk a vízivilágot, majd Tufnell Parkba, a Stringray Caféba vettük az irányt, ugyanis még karácsonyra kaptam Judittól egy kajálós kupont 2 személyre, mely erre a helyre, valamint 2 pizzára és 2 pohár italra szólt. Nem is kellett ennél jobb alkalom, hogy felhasználjuk. Judit egy Mexicana-t, míg én egy Quattro Stagioni nevű pizzát ettem.
Jók voltak, a végét már alig bírtuk legyűrni, annyira televoltunk. :D Jó lezárása volt ez ennek a hétvégének! :) Finchley Central-ban váltak el útjaink, innen mindketten busszal mentünk, csak más irányba. Nekem még az esti testmozgás is megvolt North Finchley-ben, miután futnom kellett egy kicsit a buszhoz, hogy nehogy lekéssem, mert amúgy várhattam volna a hidegben negyedórát. És még mielőtt mondjátok, hogy azért annyira nem is lehet hideg, el kell mondanom, hogy annyira nincs is, csak a fülem már úgy lefagyott, mire hazaértem (mert gyalogolnom kellett New Southgate Station-től), hogy már nem is éreztem, hogy fáj...

Szép hetet mindenkinek! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése