Half Term

Murphy-törvénye lehet, vagy nem tudom, miért van így, de hogy a fiúk szünetben vagy hétvégén már mindig olyan hamar fenn karattyolnak, hogy nem hiszem el. Bezzeg hétköznap, sulibamenet előtt meg még bőszen húzzák a lóbőrt 7.15-7.30 között is akár...

Úgyhogy most egy kicsit átértékeltem ezt az egy hét szünetet, ugyanis most Half Term volt nálunk. Mivel az anyuka tanárnő, így neki is szünet volt, így igazándiból alig kellett dolgoznom, csak ezek a fránya korán felkelések ne lettek volna. Mármint a fiúk részéről :P. A héten csak hétfőn pihentem ki magam úgy istenigazából, amikor néztem éjszaka az NBA All Star-meccset, így eléggé későn is feküdtem le, és nagyon későn, hétfőn délután keltem fel :P :D. Mondjuk a többi napon én állítottam be az ébresztőórát, mert nem akartam már "estéig" aludni :P Csak ma volt olyan "szerencsém", hogy már 9-kor egy telefon ébresztett (valami hülye Vodafone-os csávó próbált meg rámsózni valamit... -.-), majd miután már majdnem visszaaludtam, a fiúk sorozatos és folyamatosa ordibálására ébredtem, ugyanis ma itt volt még plusz két fiú, szóval a hangzavar ezáltal garantálva volt...

Egyébiránt eléggé nyugisan telt ez a Half Term. A mai estét leszámítva (amikor kb 1,5 óráig kellett vigyáznom a fiúkra) csak szerdán voltam velük, igaz, akkor több turnusban is. Napközben orvoshoz kellett mennie a hostanyukámnak, így akkor itthon voltam a fiúkkal kb 2 órát, majd koradélután elvitt minket a KidzBiz nevű helyre, ami ilyen benti játszóház. Van a felnőtteknek "felnőttmegőrző", ahol le lehet ülni, én is így tettem, és mivel okosan vittem laptopot, így legalább tudtam néhány How I met your mother-részt nézni ;) Maximum 2 órát maradhattunk volna ott a fiúkkal, de már másfél óra után olyan csatakosan, izzadtan, és ami igazán számít, fáradtan jöttek oda, hogy mondták, inkább induljunk el. Innen a sarkon lévő McDonald's-ba vezetett az utunk, ahol megebédeltünk, vagy inkább uzsonnáztunk, majd az anyuka jött is értünk, és hozta a legjobb barátnőjének a kisfiát, aki aznap este nálunk aludt. Mivel elég kései volt a Meki, ezért később csak a kicsi, a középső, és a kis barátjuk evett valamennyit estére, sem én, sem a nagyfiú nem voltunk éhesek. Én fektettem le őket, mert az anyuka még koraeste elment egy munkát megcsinálni, és eléggé elhúzódott neki. Már majdnem éjfél volt, mire hazaért. De hallgattak rám a fiúk, úgyhogy nem volt semmi gond. :)

Csütörtökön délután találkoztam a City-ben Barbival, mert még vasárnap megbeszéltük, hogy a héten elmegyünk valahova, mert ő is eléggé szabad (volt), ill. én is, és végül a Piccadilly-hez közel lévő YoSushi! ételbárban kötöttünk ki. Ahogy a nevében is benne van, legfőképpen sushit, de mindenekfelett japán kajákat lehetett itt enni. Különböző színű szélű kis kerek tányérokra teszik rá a különböző ételeket, és te azt veheted le a körbe-körbe menő szalagról, ami szimpatikus neked. Majd a végén, mikor már nem fér beléd több, szólsz, hogy számolják össze, miből mennyit ettél, és úgy fizetsz. Hát, mi jól belakmároztunk, azt el kell ismernem :P :) Nem annyira olcsó, de néha meg lehet engedni :)

 Japán palacsinta málnaszósszal

 Sushi :)

 Csípős csirke salátával

 A szalag

 A termés

Én, a sushizabáló :D

Ma a nagy hangzavar miatt első gondolatom az volt, hogy én húzok el a házból, mert nem akartam egész nap ezt hallgatni. Ezért miután nagy nehezen ki bírtam kászálódni az ágyból, elmentem Turnpike Lane-re/Wood Green-be, mert néhány cuccot akartam venni - és legalább addig sem vagyok otthon :P -, és kb. két órát el is szórakoztam ott. Miután hazajöttem, megvolt a napom egyetlen étkezése, bevertem az 5 fánkot, amit a Sainsburys-ben vettem. Azóta se nagyon kívántam semmit, igaz, ittam kávét és teát is, illetve a citromos-mézes-mixet, mert úgy érzem, mintha pont azon a ponton lennék, hogy megbetegedek, de remélhetőleg nem fog ez megtörténni. Egyébként nem rég fejeztem be a The Bourne Legacy (A Bourne-örökség) című filmet, ami azért lényegesen gyengébb volt, mint a korábbi, Matt Damon-ös Bourne-filmek.